Nemcsak az a gond, hogy így a mikrofonok száma növekszik, hanem az is, hogy minden hangforrás hangja egyre több mikrofonból kerül a bal, illetve a jobb csatornába, s mivel az egyes mikrofonok membránját nem ugyanabban az időben érik el az ugyanabból a hangforrásból származó hangrezgések, kezelhetetlen fázishibák – kioltások, gyengítések és erősítések – torzíthatják el a végeredményt.

Ki kellett hát valamit találni, ami olyan, mint az AB, de nincsenek túl messze egymástól a mikrofonok, és olyan, mint az XY, de nincsenek azonos tengelyen a mikrofonok. És ekkor elszabadult a pokol.

Ugyanis rengeteg ilyen megoldás létezik, amelyekben az a közös, hogy a mikrofonok irányított karekterisztikájúak (mint az XY-ban), s hogy a két mikrofon között távolság van. A megoldások tulajdonságai persze némiképp eltérőek, különösen, ami az irányleképzés torzításait illeti. A sem AB, sem XY jellegű, de kicsit mégis AB és kicsit mégis XY mikrofonozást félkoincidens eljárásnak nevezik, ami majdnem azonos tengelyűt jelent.

A legismertebb félkoincidens eljárást a francia közszolgálati rádió és tv, az ORTF munkatársai mutatták be, úgy 50 évvel ezelőtt. Ebben az eljárásban a két, kis membránátmérőjű vesemikrofon membránja által bezárt szög 110°, a két mikrofon távolsága 17 cm.

Hogy miért pont annyi? Hát… Mert az eljárás kidolgozó szerint ez szól jól.

De láttál már hangtechnikust, hangmérnököt, aki vonalzóval és szögmérővel rohangál föl s alá? Nyilván nem, úgy saccra szoktuk beállítani a cuccot, aztán meghallgatjuk, mit műveltünk.

Az ORTF mikrofonozás – mint minden félkoincidens eljárás – kevert intenzitás és fázis sztereó rendszer. Intenzitás rendszer, mert a nem középen elhelyezkedő hangforrás erősebben rezegteti meg az egyik mikrofon membránját, mint a másikét. Fázis rendszer, mert a nem középen elhelyezkedő hangforrásból az egyik mikrofonba hamarabb érkezik a jel, mint a másikba. Csak az első térfelet képezi le, a sztereó nyílási szög 96°. Az irányfelbontás viszonylag jó. A sztereó bázis szélesebb, mint az XY-é, de szűkebb, mint az AB-é. Mivel a mikrofonok irányítottak, bőszen jelentkezik a közeltéri hatás közeli hangforrások esetén. A két csatorna közötti szintkülönbség 7,6 dB. A monokompatibilitása közepes. Az alábbi linken ismerkedhetsz meg vele virtuálisan:

http://www.sengpielaudio.com/Visualization-ORTF-E.htm

Pihenésképpen hallgassad meg az egyik, már jól ismert kórusfelvételt DPA mikrofonokkal, ORTF elrendezésben!

Hogy valóban ne kelljen szöget mérni és centizni, néhány gyár készít egybeszerelt ORTF mikrofonpárt is. Közülük a legismertebb a Schoeps szerkezete.

Ezt a felvételt is ezzel a mikrofonnal készítették:

Az MSTC 64 Ug típusú mikrofon adatlapja szerint egy pár MK4g kondenzátor kapszula van benne.

Nagyon kicsi a zaja és – hacsak nem közelről bömbölnek bele – igen kellemes az elektromos hangnyomásszint tűrése. Noha kondenzátor mikrofonról van szó, a tápról mindössze 4mA egy-egy kapszula áramfelvétele. Ezt a csúcskategóriájú mikrofonpárt 3 000 euró fölött mérik. 

Lényegesen olcsóbb – nálunk kb. 40 ezer forint, és több cégnél is kapható – egy tajvani vállalat Superlux S502 típusú nem elektret (!) kondenzátor mikrofonja. Noha az adatlapja szerint nem sokkal gyengébb, mint a Schoeps, a 20kHz-es felső határfrekvenciát úgy éri el, hogy 10 kHz-en kb. 5 dB-t emel. De legalább bevallja.

Az alábbi linken meghallgathatsz néhány hangpéldát, amelyben összehasonlítják az eredeti Schoepset ezzel a klónnal. Rád bízom, hogy jó minőségű sztereó hangrendszeren hallgatva, mennyire veszed észre a különbségeket. Hozzáteszem, hogy ezek veszteségesen tömörített hangok, tehát nem teljesen korrekt a teszt.

https://soundcloud.com/rodolphe-alexis/sets/comparaison-schoeps-mstc-superlux-s502

Félkoincidens eljárás az olasz közszolgálati rádió és televízió, a RAI munkatársainak mikrofonozási technikája is. A két vese mikrofon közötti távolság 21 cm, a mikrofonok membránja által bezárt szög 100⁰. A tulajdonságait a 

http://www.sengpielaudio.com/HejiaE.htm

linken láthatod, ha a Microphone system menüben kiválasztod a RAI-t.

A sztereó nyílási szög 93⁰, a két csatorna közötti szintkülönbség 7 dB.

A sort az Olson eljárással folytatom, amelyben a két vese mikrofon membránja 135⁰-os szöget zár be, a távolságuk pedig 20 cm. Egy kis hangpélda a következő linken található:

https://soundcloud.com/nmit-live-sound/stereo-mic-technique-olson

Az Olson mikrofonozás mindazonáltal nem ennyire merev, a két mikrofon között 20 cm-nél kevesebb is lehet a távolság, akár 5 cm-ig is le lehet menni. Ilyen kicsi távolságnál a két mikrofon karakterisztikája szupervese.

Gyakrabban használják a NOS (Nederlandse Omroep Stichting) eljárást, ami a holland közszolgálati rádióban született meg. A két vese mikrofon közötti távolság 30 cm, a membránok egymással 90⁰-os szöget zárnak be.

A NOS természetesen szintén kevert, intenzitás és fázis sztereó. A teret 180°-ban képezi le, a sztereó nyílási szög 90⁰. Viszonylag jó irányfelbontása van. A sztereó bázis két széle között mások az irányok, mint az ORTF-nél. Ennél az eljárásnál is van közeltéri hatás. Monokompatibilitása rosszabb, mint az ORTF-é. A tulajdonságait részletesebben is megtekintheted:

http://www.sengpielaudio.com/Visualization-NOS-E.htm

A NOS az ORTF-hez képest talán kicsit jobb élményt nyújt, ha a hangforrás távolabb van a mikrofontól, és gyengébbet, ha közelebb.

A polárdiagramokon a két eljárás között azt a különbséget láthatod, hogy mit érzékel a térből a bal (kék) és jobb (piros) mikrofon, továbbá mennyire lesz szabályos a monó jel (fekete), aminek tökéletes körnek kellene lennie.

Koránt sincs vége a dalnak, nehogy már a németek kimaradjanak! A DIN (Deutsches Institut für Normung) szabványügyi intézetről kapta a nevét az az elrendezés, amelyben a két, egymástól 20 cm-re levő vese mikrofon 90⁰-os szöget zár be.

A DIN a teret 180⁰-ban képezi le, ebből a sztereó nyílási szög 101,5⁰. Irányfelbontása az ORTF-nél rosszabb. Elsősorban kisebb együttesek, szóló hangszerek mikrofonozására ajánlják. Részletesebb tulajdonságai megtekinthetők a már ismert linken, ha a DIN-t választod ki:

http://www.sengpielaudio.com/HejiaE.htm

Egy kis zongoramuzsika DIN eljárással mikrofonozva szól:

https://soundcloud.com/nmit-live-sound/stereo-mic-techniques-din

Hogy a dolog még murisabb legyen, létezik egy DIN-A nevű elrendezés is, ami olyan, mint az ORTF, tehát a két vese mikrofon 17 cm-re van egymástól, de a membránok 90⁰-os szöget zárnak be. Hallgassad meg ezt is:

https://soundcloud.com/nmit-live-sound/stereo-mic-techniques-din-a

Végül – nem azért, mert nem lehetne még tovább masszírozni a mikrofonok távolságát és a szögeket – zárja a sort az EBS! Ez az elrendezés egy német hangmérnökről, Eberhard Sengpielről kapta a nevét, arról a csókáról, akinek az a sok link köszönhető, amelyeken az egyes sztereó mikrofonozások tulajdonságait tanulmányozhattad. A pasi sajnos már nem él, 2014-ben hagyta ránk számos szakmai ismeretterjesztő honlapját, a Grammy-díjait, és a kutatómunka szenvedélyét. Egyik alkotója volt az első európai Hi-Fi szabványsorozatnak, a DIN 45 500-nak.

Az EBS eljárásban a két mikrofon között 25 cm a távolság, a membránok 90⁰-os szöget zárnak be.

Az EBS az első térfelet képezi le, a hatásos szögtartomány 90⁰. A valódi és a virtuális hangforrások szintje között kicsi különbség. Az XY-nál jobb, de az ORTF-nél rosszabb az irányfelbontás. Itt is van közeltéri hatás, és a monokompatibilitás sem tökéletes. A néhai szerző honlapján természetesen megtalálhatók az EBS tulajdonságai.

http://www.sengpielaudio.com/Visualization-EBS.htm

A videó az AB, XY, NOS, EBS, DIN és az ORTF eljárásokat hasonlítja össze. De csak nagyon jó minőségű rendszeren érdemes meghallgatnod!