Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 182. A viziló és a kürt
A rézfúvósok népes famíliája a kürtöké. Az ugyan pöppet zavaró, hogy más családokban is vannak kürtök, de a következetesség nem a muzsikusok világa. Ugyanakkor nincsenek ők ezzel egyedül, hiszen a víziló se nyerít, de nem is disznóféle, noha röfögéshez hasonlít a hangja, hanem a cet a legközelebbi rokona. Az azonban kétségtelen, hogy gyönyörű egy állat, különösen, amikor ásít, és érzékien rád pillant azokkal az ártatlan, gülü szemeivel.
A víziló is jó hangos, meg a kürt is. Íme, a víziló hangja:
Ez meg a kürt hangja:
Lám, már ebben sem hasonlítanak egymáshoz, nyilván azért, mert a víziló az orrán keresztül vizet is fúj ki, a kürt pedig csak levegőt. Illetve… A rézfúvós hangszerek többségéből is jön kifelé víz. Amikor ugyanis nagy nyomással levegőt fújnak a hangszerbe, a gáz fölmelegszik, több párát tud fölvenni, és amikor lehűl, a pára lecsapódik. Egy idő után annyi víz van a hangszerben, hogy ki kell önteni belőle. Általában van is erre csap a cuccon, és guszta látvány, ahogy a vizet kirázza a muzsikus a csőből, gondosan ügyelve arra, hogy valakinek a nyakába spriccelje. A folyadékban szokott lenni egy kis nyál is, esetleg slejm…
A kürt egy nagyrészt kör alakban meghajlított, szűk keresztmetszetű, enyhén táguló furatú csőből áll, amelynek egyik végén található a keskeny fúvóka, a másik vége pedig széles tölcsérbe megy át.
A napjainkban használatos, un. kettős kürt négy szelepe közül hármat a trombitához hasonlóan, a kromatikus skála megszólaltatásához használnak, de e szelepek nem nyomással, hanem forgómozgással működnek. A negyedik szelep a csőrendszer egy különösen hosszú szakaszát nyitja meg, mélyebb kürtre változtatva így a hangszert. A hosszabb szakaszt meleg, sötét hangzások, a rövidebbet fényes, magas hangok megszólaltatására használják. Így a kürt parázsló hangszín-függöny és fényesen felvillanó hangzás teremtésére egyaránt alkalmas. A kürtösök rájöhettek, hogy a hangszer valóban nagyon hangos, ezért gyakorta beledugják a jobb kezüket a tölcsér torkolatáig. Ez a mélytorkos játék megváltoztatja a hangszer hangszínét és hangmagasságát is. Viszont így nem a jobb, hanem a bal kezükkel nyomogatják a szelepek billentyűit. Igaz, másképp nem is tudnák, hiszen a billentyűk balra vannak.
A kürtöt többnyire csak feldolgozásokban használják a popzenében, mégis érdemes megismerkedni a sugárzási jellemzőivel.
Bizony, a különböző frekvenciatartományokban eltérő módon jön ki belőle a hang, ezért az egyik variáció az volna, hogy ha azt akarod elektromos rezgésekké alakítani, amit a nézőtéren ülő hallgató hall, akkor a muzsikussal szemben kéne mikrofonozni. Stúdiófelvételkor esetleg paravánt is rakhatsz a zenész mögé, hogy a falról érkező visszaverődéseket csillapítsa.
Ha viszont a hangszer igazi hangját szeretnénk fölvenni vagy közvetíteni, akkor valahogyan a tölcsérrel szemben célszerű elhelyezni az ebben az esetben is nagy akusztikai hangnyomást elviselő mikrofont. Ilyenkor is jobb, ha nem pontosan a tölcsér középpontját lesi a főirány.
Lehet a mikrofon a tölcsér fölé is helyezni, és ha több mikrofonod is van, akkor szemből, felülről és oldalról is berakhatsz egyet-egyet. Ez utóbbi esetben az egyes frekvenciatartományokban keveréssel teremthető meg az egyensúly – vagy rombolható szét teljesen.
A kürttel ellentétben, a harsona vagy más néven a pozan elég gyakori a könnyűzenében is.
Nézd meg, hogyan készül ez a hangszer!
A harsonának is rengeteg változata van, napjainkban csak néhány fajtáját használják.
Sőt, majdnem 6 méter hosszú kontrabasszusra is sikerült hangszerkészítőt találni:
A harsona legfőbb ismertető jegye a teleszkópikusan csúsztatható „U” alakú cső, mellyel a játékos különböző hosszúságúra állíthatja a cső hosszát, attól függően, hogy milyen hangmagasságot szeretne megszólaltatni. A harsona hangszíne attól függ, hogy melyik regiszterben játszik a muzsikus.
A pedálhangok fémesen, súlyosan, sötéten szólnak. A hangszerhez képest elég szerények, halványak. A mély regiszter sötét, súlyos, tömör, komor. Ha erősen szólal meg: fenyegető, ha halkan: misztikus, titokzatos. A közép regiszter fényes, hangos. Ez jellemzi leginkább a harsonát. A magas regiszterben a hangja még fényesebbé, gazdagabbá, sodróbbá válik, olyan, mint a trombita, csak sokkal dúsabb, érettebb.
A hangoló cső a tölcsér torkánál található „U” alakú szerkezet. A fúvóka itt is a hangszer megszólaltatásához kell; a trombitáéhoz hasonlóan csészeformájú, de annál szélesebb. A tölcsér a leglényegesebb része a hangszernek. Anyaga és kialakítása lapvetően meghatározza a hangszer hangját, tónusát. A harsona teste nagyrészt cilindrikus „S” alakú csőből áll, a fúvóka nyílásától a tölcsér kezdetéig, és egy kisebb kónikus tölcsérből. A trombitától nem felépítésében, hanem a cső hosszának méretében tér el. A gumiütköző a tolóka végét óvja a sérülésektől. A vízkieresztő a lecsapódott vízpára elvezetésére szolgál. A tolóka teszi lehetővé (kivéve a szelepes, ventiles harsonáknál) a teljes hangsor megszólaltatását. A tolóka belső csövének végén van egy papucs, ami lehetővé teszi, hogy ne a teljes belső cső érintkezzen a tolóka csövével, vagyis, hogy a súrlódás ne fékezze a tolókát. A két távtartó a tolóka merevítésére, fogására szolgál. Az összekapcsoló gyűrűvel a harsona két részét erősíthetjük össze.
A hangszert bal kézben tartják, a jobb kéz mozgatja a tolókát.
A harsonát lényegében ugyanúgy lehet mikrofonozni, mint a trombitát.
A rezek legmélyebb hangot produkáló családja a tuba. Mivel a mélyek előállításéhoz nagy méretek szükségesek, ezeket a jószágokat bolondok lennék a rockzenészek és ródjaik cipelni, ezért inkább a hagyományosabb tánczenei és a jazzkoncerteken láthatsz ilyen monstrumokat, ha egyáltalán valahol. Valamikor a 19. század közepén jelent meg a modern változata a „Már csak ez hiányzott!” felkiáltás félreértéseként. Perverzitás ebből négyet egyszerre fújni.
A tuba ugyanolyan részekből áll, mint a legtöbb rézfúvós, de pl. szelepből akár hat is lehet neki. Furata az összes rézfúvós hangszer közül a legtágabb, szinte egész hosszában növekvő keresztmetszetű, kónikus, ami a legmélyebb hangok megszólaltatásához kell.
A tuba tölcsére fölfelé néz, a fúvóka iránya arra merőleges. Ha állva kínozza magát a zenész, akkor valamilyen akasztékkal van ráerősítve a hangszer, ha ül, akkor a lába között tartja. Ha a tubát kiegyenesítenénk, ekkora állat lenne:
Ezt persze nem lehet megszólaltatni, de a videón láthatót sikerült.
Tubából is rengeteg változat született az idők folyamán.
A tuba tölcsére természetesen fölfelé sugároz, de a mély hangok tartományában körsugárzónak tekinthető.
Most is szabad elölről mikrofonozni, ám a hangszer sajátosságait jobban tükrözi, ha felülről, esetleg még egy mikrofonnal hátulról keríted be.
Nem kell minden egyes hangszerhez külön-külön mikrofont használni. A kép utáni linkre kattintva megnézheted azt a klipet, ami néhány rézfúvós hangszer és a szaxofon mikrofonozását mutatja egyetlen mikrofonnal.
Ez pedig – mintegy összefoglalóul – az Audio-Technika ajánlata az egyes hangszerekhez:
A hangszerek kategorizálását számos hangszer kicselezi. Ezek közé tartozik a doromb is, ami egyszerre idiofon és aerofon cucc is. Bemelegítésként egy szibériai sámánlányt hallgass meg!
A doromb tehát főként a népzenében és a világzenében terjedt el, de hallottam én már technot is, igaz, elég silányat.
A doromb pengetéssel és fúvással megszólaltatott egyszerű hangszer. Egy keretből és az arra rögzített rugalmas nyelvből áll, melynek anyaga legtöbbször acél, némely változata bambuszból vagy más rugalmas anyagból készül. A játékos a keretet a fogaihoz szorítja úgy, hogy a rugalmas nyelv szabadon mozoghasson a fogsorok között, és annak általában kifelé hajlított, szabad végét a mutató- vagy hüvelykujjával pengeti. Ha először próbálod ki, vigyázz, hogy ki ne verje a fogaidat! Protézissal nem használható.
A szájüreg térfogatának változtatásával a rezgő fémnyelv rezgésének különböző felhangjai emelhetők ki, így egyszerű, a természetes hangsoron alapuló dallamok hozhatók létre, miközben az alaphang a folytonosan búgó alap (burdon) szerepét tölti be. Ez az alapzönge levegő beszívásával-kifújásával felerősíthető, illetve a rekeszizom lüktető mozgásával ritmuskíséretté alakítható, ilyenkor a hangszer szabad nyelvsípként is működik. Mivel a szájüreg mérete és alakja könnyedén alakítható, változatos hatásokat és hangokat lehet a kis hangszerből kicsalni, akár két oktáv terjedelemben. A rezonátor maga az emberi fej, ezért a hangszer nagyon egyszerű, és kis helyen elfér.
A doromb nyelve rugóként viselkedik, s ha megpendítjük, előtte a levegőmolekulák összesűrűsödnek, a rugó mögötti részen pedig megritkulnak. Amikor a rugó a rések közé ér, akkor a hangszer egyik felén egy nagyobb nyomású, a másik felén egy alacsonyabb nyomású tér alakul ki. A nyomáskülönbség a két réteg között a légköri nyomás 1%-a. A szűk rés megakadályozza, hogy a levegő nyomása gyorsan kiegyenlítődjön. Amikor a rugó a két rés között áthalad, a nyomáskülönbség kiegyenlítődik. A bevitt mechanikai energia (pengetés) kb. tízezred része alakul át hanggá.
A következő videó magyar népi hangszereket mutat be, így a doromb szexuális csábító eszközként való használatával is megismerkedhetsz, bár nem esküdnék rá, hogy a víziló kancák is beindulnak tőle. Ha viszont igen, jobb, ha menekülsz.