Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 208. Muzsikálj színesben!

A 21. századi elektrofon hangszerek lelkivilágának megértése sokkal egyszerűbb, ha ismét visszamegyünk az „ősi” időkbe, amikor az akusztikus hangszerek tudását ki akarták bővíteni, de ehhez az elektronikus oszcillátorok még nem álltak rendelkezésre. A modern hangszerekkel ugyanis nemcsak eljátszani lehet egy művet, hanem az egyszeri előadás az előadó közreműködése nélkül is visszajátszható, ismételhető, és a hangszer programozható is.

Az első visszajátszó, ma úgy mondanánk, hogy ismétlő, szekvenszer jellegű eszközök a zenélő dobozok, órák, harangjátékok és a verkli volt. E verkli egyik változata a zongoraverkli volt.

 msz02

A zongoraverklik egy része lyukasztott papírtekerccsel működött, és lyuktekercset használt a gépzongora elődje, a pianola is.

 msz03

A pianola a zongora elé szerelt szerkezet volt, amely fújtatóval nyomogatta a zongora billentyűzetét és – egyes típusokban – a pedálját is.

 msz04

Még a nagypapa is tudott rajta játszani.

 msz05

A működtetéshez szükséges légritka teret lábpedálokkal való pumpálással hozták létre. Egy korabeli leírás alapján „A feltekercselt lyukszalag egy réz lineán vettetik át, amelyen minden egyes billentyűhöz egy-egy apró lyuk fúratott. Ha a papírszalag ezen lyukakat takarja, akkor a megettük lévő légkörben vákuum alakul ki. Ha a papírszalagon lyuk ér a linea lyukjára, akkor az adott légkörben a vákuum lecsökken légköri nyomásra, és ez a nyomásváltozás működésbe hoz egy kicsiny „fújtatót”, amely leüti a zongora billentyűjét.”

 msz06

Az úri körökben gyorsan népszerűvé vált szerkentyűt aztán beépítették a zongorába, és megszületett a gépzongora.

 msz07

A 20. század elejétől a lábpedálos fújtatókat elektromos fújtatók váltották föl. A lyuktekercsek pedig neves művészek játékát rögzítették. E rögzítés persze nem volt tökéletes, mert a dinamika finom árnyalatait, a billentés sajátosságait nem tudták kilyukasztani. A gépzongora nem is a finom szalonokban, hanem a kocsmákban és a némafilmeket játszó mozikban lett népszerű.

Gépzongorák nemcsak pianínó formában készültek.

Az alábbi fotó egy különleges gépzongoráról készült. Photoplayernek hívták, és kifejezetten némafilm mozikba szánták. Két lyuktekercs olvasója is volt, amelyek egymást válva, a filmvetítő géppel szinkronban futottak. Amíg az egyik lyuktekercsről játszott a gép, a mozigépész befűzhette a másikat. Számos jópofa, a filmek poénjait aláfestő hangeffektet lehetett belőlük kicsalni különböző zsinórok húzogatásával.

 msz08

A gépzongorákhoz való lyuktekercseket könnyen lehetett sokszorosítani.

 msz09

A gépzongorát tekinthetjük a programozott robothangszerek ősének is. Időről-időre felbukkannak modernebb változatai. 1978-ban adták át az első Bösendorfer SE gépzongorát, amelynek rögzítő és lejátszó algoritmusa DOS 3.1 operációs rendszerű PC-vel működött, és még mágnesszalagon rögzítette az előadás számos jellemzőjét. Ebből a típusból alig pár tucatot készítettek, talán, mert nem mindenkinek volt fölösleges 90 ezer dollárja. 2005-ben készítették el e rendszer továbbfejlesztett változatát, a Bösendorfer 290 Imperial CEUS-t.

A modern gépzongora első népszerű változata a Yamaha Disklavier lett, 1982-ben. A nevének az eredete a 3 ½”-os hajlékony lemezes tárolóról kapta. A vezérlő szerkezetet beépítették a pianínóba.

msz10

Ez a zongora már hálózatba köthető volt, és midi vezérlést is tartalmazott.

1989-től számos Yamaha zongorát szereltek föl a Disklavier egységeivel, de a tápegység külön szekrénykében fért csak el.

msz11

Azóta rengeteg változata volt a Disklaviernek, egyre pontosabbá váltak az érzékelők vezérlő egységek és a mozgató mágnesek, motorok. A legújabb konstrukció az E3-2 pro nevet viseli, és képes arra, hogy egy külső vezérlő egységgel, a DKC 850-nel a neten keresztül hang, midi és videó adatokat folyamatosan (streaming) közvetítsen és rögzítsen. A DisklavierTV-nek hívott rendszeren a Disklavier tulajdonosok megnézhetik és hallgathatják a saját zongorájukon reprodukált élő és archivált előadásokat, akár instrumentális és vokális audiót is magában foglaló előadásokat. Manapság a CXE3 sorozatú Disklavier a Yamaha zongoratechnika zászlóshajója, a legfejlettebb Disklavier rendszert ötvözve a Yamaha legmodernebb akusztikus zongoráival.

2019. márciusában új gépzongorát mutatott be a Steinway is. A Spirio r. típus vezérlése iPadról történik, és felvételt is lehet vele készíteni, amit kedved szerint masszírozhatsz. A rengeteg érzékelőt tartalmazó szerkezetet a B és D sorozatú zongikba építik, házilag nem szerelhető be a hangszerbe, mert nagyon sok átalakítást kéne végezni, spéci szerszámokkal. Viszont a listaáron 116 ezer dollárért kínált instrumentumhoz – ehhez mit szólsz? – ajándékba adják az iPad-et, a vezérlő programmal együtt, továbbá hozzáférhetsz a már kétezernél is több, a Steinway által rögzített vezérlő programhoz, nagy felbontású, digitális „lyuktekercshez” amely neves előadók játékának jellemzőit tartalmazza.

msz12

Ha tehát elegendően nagy a lakásod, akkor úgy érezheted, mintha az előadó ott ülne a szalonodban. Persze, tekintsünk el attól, hogy a kuckód akusztikája más, mint ahol a felvétel készült, s te tudod, hogy az eredeti akusztika is befolyásolja az előadó játékát, de ilyen apróságok miatt nem kekeckedünk. Persze, ha kívánod, mp3 és midi filéket is ad neked a Steinway, mert rendes.

Ha véletlenül hiányzik még pár garascented a vételárból, ne bánkódj! Ingyen is kipróbálhatsz egy helyes kis zongiprogit, amit ráadásul telepíteni se kell, csak letölteni is elindítani.

msz13

https://synthesiagame.com/download

msz14

A 19. század vége, 20. század eleje nagyon sok előadóművészének munkásságát csak gépzongora tekercsekről hallgathatjuk meg. Közéjük tartozik az un. orosz ezüstkor egyik érdekes zeneszerző-zongorista figurája is, Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin.

msz15

Az ő muzsikáját nem könnyű megemészteni. Még Szjatoszvlav Richter zongoraművész is azt írta róla, hogy „Szkrjabin nem az a zeneszerző, akit mindennapi kenyérként lehet fogyasztani, inkább mámorító likőr, amelytől néhanapján lerészegedik az ember, poétikus kábítószer, törékeny kristály."

Szkrjabin abban a korszakban alkotott, amikor a természettudományokban, a művészetekben és a társadalomban is „minden másképp lett”. A legkülönbözőbb áramlatok mérkőztek egymással, a korábbi „valósághű” ábrázolás egyre inkább az elvont felé közeledett. Ugyanez érvényes a természettudományokra is, hiszen sem az atomi világ parányisága sem a világegyetem végtelensége közvetlenül nem érzékelhető. A zene, a(z absztrakt) kép és a színek találkozása, egységessége ugyanolyan újszerű, mint az, hogy a tömeg és az energia a (fizikai) anyag két létezési formája, miként azok a hullám és a részecske ellentétes tulajdonságai is.

Szkrjabin a hangokat és a színeket nemcsak abban az értelemben tartotta egymáshoz tartozónak, ahogy a hangszín elnevezés is valamiféle kapcsolatra utal. Számára az egyes hangokhoz meghatározott színek tartoztak. Ezt a fajta érzékelést a pszichológia szinesztéziának A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet anélkül, hogy ennek a másiknak valódi ingere lenne. Szkrjabin ráadásul találkozott már olyan szerkezettel, amit színorgonának hívnak.

msz16

Szkrjabin alkotási módszerét szélsőséges kromaticizmus, színhez kötöttség jellemzi. A „Prometheus: a tűz költeménye” című művének partitúrájában külön színszólam is van, amit színorgonán kellett eljátszani.

msz17

A művész úgy képzelte el, hogy a színek körbefogják az előadókat és a közönséget is. A fénykombinációknak a darab előadásakor el kell önteniük a hangversenytermet és körül kell ölelniük a publikumot. Mindenkinek fehér ruhában kellene megjelennie, hogy a fények visszaverődjenek.

msz18

Szkrjabin nagy tisztelője volt Jevgenyij Alexandrovics Murzin szovjet villamosmérnök, hangmérnök és akusztikus.

msz19

Murzin találta föl a világ egyik első optografikus, elektronikus szintetizátorát, amelyet Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin emlékére ANSZ-nek nevezett el. (Az angol nyelvű szakirodalomban ANS-nek írják.) Az elnevezés arra is utal, hogy a találmány összekapcsolja a hangot és a fényt, legalábbis, ami a hang alkotásának folyamatát illeti.

msz20

Őszintén szólva, ilyen ronda őslény ritkán vágja pofán az embert. A feltaláló mentségére szolgáljon, hogy mindent otthon barkácsolt. Az alapötlet 1938-ban született, de az első csak 1957-ben lett készen, mert olykor olyan apróságok zavarták a munkát, mint a Nagy Honvédő Háború. A monstrum méltó helyet kapott a Szkrjabin múzeumban, 1959-ben. Ez a készülék néhány év után elszenderült, a második – és egyben utolsó –, kicsit módosított példány 1964-ben készült el, és a Glinka Zenei Kultúra Múzeum őrzi. Nem is hinnéd, hogy a korabeli szaksajtó – ideértve az USA-belit is – mennyire meglepődött; úgy érezték, hogy a Szovjetunió már ebben is megelőzte őket, nem volt elég az első mesterséges hold felbocsátása. S annyiban igazuk is volt, hogy az ANSZ néhány olyan szerkezeti megoldást tartalmazott, amit a haditechnikában járatos Murzin a háborús fejlesztésekből emelt át.

Az ANSZ-nek is voltak előzményei, pl. a szintén szovjet Jevgenyij Sollo Variofonja, amellyel filmekhez készítettek zenei hangfelvételeket.

Az ANSZ alapelvének egy része számodra már nem ismeretlen: E sorozat 203. részében volt szó Edwin Welte fényhang orgonájáról. Az ANSZ-ben azonban nem hangmintákat tartalmaznak a forgó üveglapok, hanem koncentrikusan elhelyezkedő szinuszokat.

msz21

Szinuszból viszont rengeteg van: a (második) szintetizátor hangterjedelme 10 oktáv, és minden oktáv 72 részre van osztva, 12 helyett. Ez a mikrotonálisnak hívott osztási sűrűség elegendő a csúszó hanghoz, a glisszandóhoz. Összesen tehát 720 szinuszhangot képes előállitani az ANSZ. Ehhez öt (az első változatban négy) üveglapot forgattak. Mind a 720 hang akár egyszerre is megszólaltatható volt (teljes polifónia), de ez csak elviselhetetlen zajt eredményezett volna. Az ANSZ korabeli és nagyon előre mutató jellemzője a grafikus programozhatóság, ami ma már ugyan nem nagy cucc, de fél évszázaddal ezelőtt, amikor még csak ipari és tudományos célokra használtak számítógépet, igazi szenzáció volt. (Hazánkban 1959-ben összesen egyetlen elektronikus számítógép, ahogy akkor hívták, elektromos agy működött – az agya, vagyis a memóriája 5 kB volt. Ezzel számolták ki pl. a budapesti Erzsébet híd statikai jellemzőit.)

A forgó üvegkerekeket megvilágították, és a képet – a szinuszos hullámokat – a szintetizátor hátsó falára vetítették.

msz22

A programozás céljaira egy sajátos kezelő felület szolgált. Ez egy cserélhető üveglap volt, amelyre jól tapadó, nem száradó, nem átlátszó gyanta bevonatot öntöttek. Ha ebbe a bevonatba lyukat karcoltak, ott átjött a fény, és olyan frekvenciával villogott, amilyennel azon a ponton a falról visszaverődő szinusz rezgett. Ha több pontot rajzoltak egymás mellé vagy fölé, akkor több hang szólalt meg. az üveglap előtt függőlegesen 20 db fényérzékelő fotocella volt. Ezek érzékelték a fénypontokat, s alakították át elektromos jellé. Cellánként egy-egy sávszűrő csökkentette a cellák közötti áthallást.

msz23

Természetesen nemcsak pontokat lehetett karcolni, hanem bármilyen ábrát is, és az üveglapot húzva, ezt is le lehetett játszani a későbbiekben. Ha a végeredmény nem a megkívánt volt, ki lehetett javítani a karcolást.

msz24

Kezdetben nem volt billentyűzete a szintetizátornak, de a szerzők kérésére az is került rá, és egy kódoló egység a billentyűk lenyomását alakította át képpé. Kétdimenziós, grafikus felületet kaptunk tehát, a nóta modern kottáját.

Azt a grafikont, ami egy zenei folyamat időbeli lefolyásának spektrumképét az egyes pillanatok hangerőviszonyaival együtt tartalmazza, szonogramnak hívjuk. Emlékszel még rá? A sorozat 73. részében volt róla szó. Ismétlésként egy videó:

Igen, az ANSZ szonogramokat használt, anélkül, hogy Murzin és a komponisták tudtak volna róla. A La Stampa, akkortájt liberális olasz napilap, még 1968-ban is a modern avangárd zene egyik, a kölni vagy a párizsi alkotó műhelyekkel egyenrangú központjának nevezte Moszkvát.

Az ANSZ-szel mindenféle muzsika készült. Az egyik legtalányosabb szovjet film, a Stanislaw Lem Solaris című regényéből Tarkovszkij rendezte remekmű zenéje a leghíresebb ANSZ produkció. E film kísérteties, mikrotonális harmóniái éppen olyan sejtelmesek és megrázóak, mint amilyenek a keringő űrállomás fedélzetén lévő karakterek, amint felszabadulnak saját pszichéjük korlátai alól – és egyben válnak ennek áldozatává.

Milyen érdekes is, ahogy a – szintén az ANSZ-szel készült – Bach interpretáció összeolvad a 20. század elvont, álomszerű muzsikájával, megerősítve a rendező világnézetének alapvonását, miszerint az igazi értékek a múltban keresendők. A lemez eredeti hanganyaga, Eduard Nyikolajevics Artyemev kompozíciója, LP-n is megjelent.

msz25

A film HD felbontásban, magyar szinkronnal és felirattal letölthető az enkórról, s ha nyugodt körülmények között, minél nagyobb képernyőn, minél jobb hangrendszerrel megnézted a 165 perces mozit, a regényt is olvasd el! A Solaris zenei anyaga egyébként több szerzőt is megihletett, sőt, un. korszerűbb stúdióban újravették (nem újrakeverték, nem) az egészet. Sajnos, nemcsak az új felvétel ócskább, mint az eredeti, hanem a feldolgozókat se a megvilágosodás ragadta el, ideértve Tomita egyébként jellegzetesen „tomitás”, ám ebben az esetben csupán csillogó, üres kotyvasztását is. Valószínűleg még neki sem sikerült megérteni Tarkovszkij szándékát, ami Lem regényéből éppen nem a sci-fi-s vonulatot mutatta meg.

A 21. században is készültek ANSZ kompozíciók, illetve, adtak ki régebbieket CD-n és DVD-n.

Te is akarsz magadnak ANSZ szintetizátort? Naná, hogy akarsz. A kép alatti linkről töltheted le még mobiltelefonra is a virtuális ANSZ-t, ami nem bővítmény, hanem önállóan futtatható program.

msz26

https://warmplace.ru/soft/ans/

A windowsos változat zip tömörítésű filében csorog le. Némi – külön mappába történő - kipakolgatás után a START_WINDOWS.exe filével el is indul a program – és állsz, mint Bálám szamara, hogy mit lehet ezzel kezdeni.

msz27

Szerencsére, igen személetes leírás van a kép utáni linken, de azért még mindig kell egy kicsit töprengeni.

msz28

https://warmplace.ru/soft/ans/manual.php

Sokat segíthet a következő videó. A hang és a szöveg ugyan orosz nyelvű, de a youtube beállítható úgy, hogy a feliratot többé-kevésbé magyarra fordítja.

Sajnos, windowson nem működik a PhonoPaper program, ami pl. arra jó, hogy nyomtatott könyvekből vagy képeslapokból is lejátszhassunk ANSZ alkotásokat és más szonogramokat.

Viszont a virtuális ANSZ-szel szinte megunhatatlan a játszadozás. Hát még, ha van hozzá midi vezérlőd is!