A Roland más utat választott, mint a Linn vagy az Oberheimer. Nem annyira a hangminőség, mint inkább a könnyed kezelhetőség és persze az ár volt a fontos. S mert annyian használták ezeket a ritmusgépeket, a retró jegyében újra és újra feltámadnak különböző változatai. Először az eredeti készülékeket mutatom be, aztán a most is megvásárolható klónokat, replikákat, majd az ingyenes vagy ingyenessé tehető emulátorokat. Szóval, jól elleszel egy ideig megint.

A sort a TR-808 nyitotta.

A TR-808 hangjai nem hangminta alapúak – a memóriák még nagyon drágák lettek volna –, hanem a hangpanel generátorai által előállított, négyszög- és fűrészjelekből szubraktív módon szintetizált rezgések. Ezek a hangok azonban nem is mindig hasonlítanak az akusztikus hangszerek hangjához. A legendák része, hogy a beütő cinnek nevezett hang úgy jött létre, hogy Tadao Kikumoto főmérnök teát öntött a gép prototípusába.

Azt nem tudjuk, milyen tea volt, de hónapokba telt, ameddig rájöttek, hogyan lehet ezt a hangot tea nélkül reprodukálni.

A ritmusgép vezérlését egy, a Roland számára módosított mikrokontrollerrel, az UPD650C-085-tel oldották meg. Az IC 11 db, egyedi erősítésű csatornát kezel, amelyek mindegyike külön-külön is elérhető a hátoldali TS kijáratokon. A nagy trükk nem ez volt, hanem az, hogy a Panasonic gyártotta 2SC828R szilícium planár npn tranzisztor (lásd a sorozat 106. részét) egyik szériája nem teljesítette a specifikációt. A teljes selejtet megvette a Roland, majd zajra válogatta, és a zajosabbakat, sistergősebbeket használta föl. A TR-808-at 1980-ban kezdték gyártani, és amikor elfogytak a Panasonic tranzisztorok, vagyis 1982-ben, be is fejezték a gyártás. Addig 12 ezer darab készült belőle, a listaára 1 195 dollár volt, ami ma 3 094 dollárt, vagyis durván 360 ezer forintot ér.

Egyébként sok helyről tarhált áramkörök vannak benne, a memóriákat például ugyan szintén a NEC-től vásárolták, de láthatsz Toshiba kapuáramkört is.

Az első zenekar, amelyik a TR-808-at használta, a Yellow Magic Orchestra volt.

A TR-808 hanggenerátorával és szűrőivel 16 ütőhangszert imitáltak. Közülük néhánynak több paraméterét lehetett változtatni, pl. a lábdobnak a hangolását és a megütés utáni visszafutás (decay) hosszát, vagy a pergőhöz fehér zajt lehetett keverni. Igazándiból a lábdob hangja sikerült a legjobban. A The New Yorker azt írta, hogy "A lábdob remegő érzése, amely Oakland, Bronx és Detroit sugárútjain dübörög, része Amerika kulturális DNS-ének.” A lábdob hangszórózsibbasztó, szubszonikus mélyeit egy un. áthidalt T-szűrős, szinuszos oszcillátorral, egy aluláteresztő szűrővel és egy VCA-val állítottak elő. Bevallom neked, hogy fél évszázaddal ezelőtt a BME villamosmérnöki karán tanították – és tanítják ma is – az áthidalt T-szűrő tervezését a Lineáris hálózatok nevű tantárgyból, ám akkoriban az élet és halál kurva nagy kérdése (vagyis, hogy a nekem tetsző csajok miért mással) fontosabb volt, mint az áthidalt T-tag és más nyalánkságok frekvencia- és fáziskarakterisztikája. Annyi azért ragadt rám, hogy az áthidalt T-szűrős oszcillátor nagyon stabil jelet állít elő, és könnyen hangolható, meg hogy van belőle szimmetrikus és aszimmetrikus is.

A 16 lépéses szekvenszert kétféle módon is lehetett programozni; a tapizós, párnás gombokat később szinte az összes ritmusgépben megtaláljuk. A Roland TR-808 volt az első olyan ritmusgép, amelynek ütőhangszeres sávjait egy teljes nóta hosszúságában lehetett programozni. A polifónia és a timbralitás 12-szeres volt. A ritmusgép a DIN Sync (a midi elődje) segítségével volt szinkronizálható más gépekhez.

– A TR-808 műalkotás. Mérnöki művészet, annyira gyönyörűen van elkészítve. Ha van fogalmad arról, hogy mi zajlik a belsejében, ha tanulmányozod a kapcsolási rajzot, és látod, hogy az ismeretlen Roland mérnökök hogyan hozták ki a legjobbat a korlátozott technológiából, az hihetetlen. Úgy nézed a rajzot, mintha egy zenekari partitúrát néznél, és azon töprengsz, hogy a fenébe jutott eszükbe ez az ötlet? Ez zseniális, ez mestermű. – mondta Robert Henke villamosmérnök és muzsikus, az Ableton Live hangmunkaállomás egyik társalkotója egy 2010-ben készített interjúban.

Olyan kifejezőek a 808-as hangok, hogy még egyfajta zenei eszperantónak is leírták őket; egy kultúrán belüli nyelvnek, amely képes a világ zenei hagyományait egyetlen ritmusfaj alá egyesíteni, s amely ismerősnek és ugyanakkor teljesen idegennek érzi magát. Hátborzongató arra gondolni, hogy egy olyan szintetikus cucc, mint a TR-808, szilárdan beilleszthető a muzsikusi gyakorlatba, miközben a gép egésze teljesen egyedi.

A TR-808-ról 2015-ben készült egy játékfilm.

Sajnos, nincs magyar felirata, kárpótlásul nagyon baba a zenéje. A kép utáni linken nézheted meg.

https://www.imdb.com/video/vi2951589913

A Roland arra számított, hogy a TR-808-at főként professzionális célokra fogják használni a stúdiók, ahol demókat készítenek majd vele, mert demókban meg nem olyan fontos a természethű hangzás. Tévedett. A TR-808 nem ezen a piacon volt sikeres, hanem azt követően, hogy megszűnt a gyártása. 1983-ban akár 50 dollárért is vehettél volna egyet, aztán viszont egyre feljebb kúszott az ára az ócskapiacon. A hip-hop-beli különleges népszerűsége a könnyűzene egyik legnagyobb hatású találmányává tette, hasonlóan a Fender Stratocaster gitárnak a rockra gyakorolt hatásához.

Eljött a pillanat, amikor meghallgathatsz néhány nótát. Sokfajta válogatás létezik, a Spotify-on is van több lista, például ez:

https://open.spotify.com/playlist/3g1P1NzXWxJSBTEmavPHyp

Az első lemez, amin TR-808-at használtak, a Sexual Healing volt. Az előadó teljesen beprogramozva hozta a TR-808-at a stúdióba, miután otthon elvégezte a szükséges műveleteket. Az előadón kívül senki nem piszkálhatta a ritmusgépet.

Aztán következtek sorban meg össze-vissza a többiek. Ezek például 1982-ből.

Ezek meg 1983-ból valók.

1984-ben a TR-808 volt David Byrne egyedüli kísérője (akusztikus gitárjától eltekintve) a Stop Making Sense című koncertfilm elején, a Talking Head többi tagjának fokozatos színre lépése előtt, noha a képen azt látjuk, mintha a ritmushangszerek egy sztereó magnórádióból szólnának.

1984-ben az egyik legnépszerűbb nóta volt a következő.

Nem kevésbé volt népszerű 1987-ben az a dal, amely két héten át vezette a Billboard százas listáját. Az akkoriban a hazánkban is nézhető két műholdas tv-programon, a Sky Channelen és a Super Channelen naponta többször is vetítették a klipet.

Az Egyesült Királyságban a zenei producerek sokkal durvább módon használták fel a 808 funkcióit. A ritmusgép alkalmazásának egyik legkorábbi példája a 808 State nevű társaság Flow Coma című száma.

A következő felvétel 1996-ban készült.

Ezt rá két évre, 1998-ban vették föl.

1992-ben Richard D. James, művésznevén Aphex Twin, módosított TR 808-at használt a következő nótában. Dübörgő lábdobjával és szétszórt lábcsinjével olyan hangzást mutatott be, amilyet addig a világ még soha nem hallott.

Íme, egy híres nóta 1995-ből.

A következő két felvétel megjelenésének éve 2003.

Ugorjunk még három évet!

Már 2008-ban vagyunk.

2011-ben Madonna is rákapott a szerre.

A Roland TR-808 megihlette Moritz Simon Geistet.

Az ifjú feltaláló elkészítette az MR 808 Sonic Robotot.

– Az MR-808 az első olyan dobrobot, amely a 80-as évek dobhangjait reprodukálja a valóságban – mondta Moritz Simon Geist. – Annyira megtetszett az ötlet, hogy végül egy egész dobkomputer összes elektronikus hangját lecseréltem. Az eredetivel ellentétben azonban a 808-as robot nem mindig ugyanúgy szól, és úgy terveztem, hogy "valódibb" hangzást adjon, és hogy több "hibát" vigyünk be a zenébe. Egy mechanikus robotkar által vert dob sosem lehet olyan kiszámítható, mint egy számítógép által generált hang.

A hangszer szekrénye ugyanazt a billentyűkiosztást nagyítja föl, amilyen az eredeti, de a ritmusgép a készülékhez csatlakoztatott számítógéppel is programozható. A 808-as tizenegy hangját mechanikus eszközökre cserélték. A további hangok elektronikus újraalkotásához motorokat és egy Gameboy-t is használtak. Mágneskapcsolók löködik a hangkeltőket megszólaltató eszközöket, amelyeket egy teljesítményelektronikai eszköz és egy Arduino mikrokontroller indít. A tapsoló hangot egy sor léc hozza létre.

A robotkezek ütőhangszereken játszanak a monstrum egyik "szegmensében".

A dobverőket elektronikus vezérlők mozgattatják.

A cuccot 2012. novemberében mutatták be.