Valójában rengeteg értelemben használják a groove szót, így aztán a groovebox nak nincs magyar megfelelője. Olyan önálló hangszert értünk rajta, amely elsősorban hurok (loop) alapú elektronikus zene előállítására való, nagyfokú felhasználói szabadsággal. Élő előadás, koncert során elősegíti a muzsikus rögtönzését, improvizációját. A groovebox egy készüléken belül, integrálva tartalmaz jelforrásokat, szintetizátorokat, mintavevőket, mintafeldolgozókat – köztük ritmusgépet –, szekvenszert, valamint gombokból (potenciométer vagy forgó kódoló), csúszkákból és kijelző elemekből (ledek vagy lapos kis képernyő), esetleg pedálokból álló vezérlőfelületet. Másképp fogalmazva, a groovebox olyan eszköz, amelyben ritmusgép van ütős hangszerhangokkal és más szintetizált vagy „természetes” hangokkal; a hangzás alakításához egy vagy több belső effekttel; valamint a hangok, ritmusok időbeli programozásához, sorrendjének beállításához szükséges kezelő szervekkel. A létrehozott, felhasznált és módosított hangok a készülékkel összekeverhetők, és az eredmény rögzíthető. Így a zenegyártás számos egyedi lépése egyetlen eszközbe kerül, és nem feltétlenül kell számítógépet, hangmunkaállomást használni. A groovebox funkciója hasonló a zenei munkaállomáséhoz (lásd a sorozat 237. részét), de a zenei munkaállomások nem annyira célszintetizátorok, jellemzően hagyományos billentyűzetük van, és bár legtöbbször előadói szintetizátorok, inkább stúdióbeli munkára alkalmasak.

A groovebox tehát a ritmusgépből, dobgépből fejlődött ki, amikor a tervezők egyesíteni kezdték a szintézist, a mintavételt és a kifinomult szekventálást egyetlen vasba, lehetővé téve nemcsak az egyszerű dobminták, hanem teljes ritmus-háttérsávok programozhatóságát külön számítógép használata nélkül. A többsávos felvételi technika folyamatának első lépése a stúdióban a zenekar dobosának és basszusgitárosának munkája, általában ezeket veszik föl először egy esetleges metronóm-sáv után. Majd a többi hangszeres muzsikus bazsevál, s a végén bugyborékolnak az énekesek.

A groovebox egyik legfontosabb szolgáltatása a hanggenerálás. Lényeges, hogy a hangok üssenek, rúgjanak, csattanjanak nagyot. Noha a mai grooveboxok sem mindegyike képes rá, a hangszerhangok egyedi hozzáférhetősége – legalább egy részükhöz való csatlakozási lehetőség – nagyon kívánatossá teszi az adott készüléket. A fejlett grooveboxok lehetővé teszik az integrált szintetizátor hangjainak szűrőkkel és effektusokkal történő, már említett módosítását. A szekvenszert tekintve, nagyon egyértelmű különbségek vannak a jelenleg kapható grooveboxok között, különösen ami a működést illeti. Minden jelenlegi groveboox legalább 16 lépést kínál, általában azonban többet, s ez még gyakran akkor is így van, ha a lépések szemmel való követését csak 16 led futása teszi lehetővé. A dal móddal – miként a ritmusgépekben is – különböző mintákat lehet láncolni a teljes nóta megalkotásához. Ha a grooveboxot nem csak önállóan, hanem más hangszerekkel vagy hangmunkaállomással összhangban akarod működtetni, akkor nélkülözhetetlen az ötpólusú DIN vagy usb csatlakozón keresztüli, lehető legteljesebb midi kapcsolat. Az már külön tudomány, hogy a rengeteg bizgentyű miatt – vagy ami a halálom, a többfunkciós kezelőszervek (nyomjad kétszer három másodpercig, majd kapcsolj még négy kapcsolót hozzá érzés szerint, feltéve, hogy megtalálod őket) következtében – mennyire jól kezelhető az alapvetően színpadi használatot célzó groovebox. (Ezzel a problémával a a sorozat 253., 265., 266. és 267. részében foglalkoztam.)

Mielőtt a jelenleg kapható grooveboxok között válogatnék, megint a Roland a kályha, amihez vissza kell térnünk, ugyanis a groovebox kifejezést éppen a Roland használta először 1996-ban, az MC 303 típusú célszintetizátorának jellemzésére. Ígérem, a teljes történelemből csak ezt a legelsőt mutatom be.

Tehát az MC-303 volt az első az olyan olcsó, majdnem mindent egybe termékek sorában, amelyeket kisebb klubok diszkósainak, amatőröknek szántak, nem vérprofi muzsikusoknak. A 32 gombból 16 a szintetizátorok billentyűzetét imitálta.

Az MC-303 hanggenerátora 28-féle hangot állított elő, s a polifóniája is 28-szoros volt, a Roland JV-80 billentyűs, digitális szintetizátor megoldásait tartalmazta. Mintavevője egysége, mintázója azonban nem volt.

Az MC 303-nak nyolcsávos szekvenszere volt, többféle súlyozást is lehetett használni. A timbralitása nyolcszoros volt. Az előre beállított hangkészletek száma pedig igen magas, 448, és mindegyiket előadás közben is lehetett módosítani. A hangkészletekben egyebek között benne voltak a már általad is jól ismert Roland CR-78, TR-808, TR-606 & TR-909 hangszerhangjai, továbbá sokféle elektronikus stílushoz - elektro, techno, jungle, house, drum & bass, breakbeat, funky – illeszkedő hangszerkészletek. Ezeket kiegészítette 40 basszushangszer, köztük a TB-303, meg még egy csomó szintetizátor hang, korábbi Roland szintetizátorokból. Ez utóbbiak közé nemcsak húros hangszerek tartoztak, hanem például olyan hang is, amit az összekarcolódott analóg hanglemez lejátszásakor ad ki a lemezjátszó.

Voltak rezonáns szűrői, nagyon kisfrekvenciás oszcillátora (lfo), tehát modulációs lehetőségei is voltak. A burkológörbe jellemzőit természetesen szabályozni lehetett. A beépített effektek közé tartozott a késleltetés, a zengetés, a kórus, a flanger és az arpeggiátor (lásd a sorozat 219. részét), ez utóbbi 34 alapstílussal. A tesztek szerint az arpeggiátor volt a figyelemre legméltóbb része az MC-303-nak, mert nemcsak felbontotta az akkordot, hanem pl. meg lehetett határozni a felbontás intervallumait, lehetett hozzáadni portamentót vagy glisszandót vagy különböző hangszereken való játékmódokra jellemző értékeket. A grooveboxnak volt néhány reklámízű, de hasznos szolgáltatása, például a Realtime Phrase Sequencer (RPS), amellyel egyes beállítások voltak visszahívhatók, hogy élőben lehessen használni őket. A Low Boost Mega Blaster gomb funkciója az volt, hogy dögösebbé tegye a basszust vagy a lábdobot mégpedig úgy, hogy a szubbasszus mélynyomó – amit külön erősítőről kellett pumpálni – bemenő szintjét megnyomta. A tárhelye tizennégyezer hangjegyet tudott rögzíteni. Mivel akkoriban már midi nélkül szóba se álltak egy készülékkel, midivel vezérelhető és midin keresztüli vezérlésre képes volt, de nem ismerte a general midit, és nem volt rajta midi átadó. Hátulra pedált lehetett dugni.

Az MC-303 groovebox igen részletes, kezdők által is viszonylag érthetőnek tűnő, 105 oldalas magyar nyelvű kézikönyvét pdf formátumban az alábbi linkről töltheted le: 

https://static.roland.com/hu/media/pdf/MC-303.pdf

A Roland készülékének megjelenését igen nagy várakozás előzte meg, mert viszonylag olcsón – 699 dollárért, ami mai értékén 1 218 dollár – mérték. Előjegyzésre volt csak kapható, átlagosan 9 hónapig kellett várni rá. Ez egy ideig feledtette ugyan az első groovebox hiányosságait, de nem túl sokáig, így aztán rengeteg javítás, módosítás készült hozzá, mígnem igen hamar megjelentek az MC-303 utódai.