Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 325. Vonzó hangrögzítés

Vannak emberek, akik úgy vonzzák a többieket, hogy szinte lehetetlen ellenállni nekik. Hogy hogyan legyél vonzó nő vagy férfi, jobbnál jobb tanácsok találhatók a neten.

Ezeket sokszor olyanok írják, akik egyáltalán nem vonzók, csak valamilyen csodaszart akarnak rád sózni.

 vhr02

Az analóg mágneses hangrögzítés viszont valóban csodálatos, mert ahhoz, hogy a 20. század utolsó harmadában igen jó minőségben lehessen magnetofonnal hangszalagra rögzíteni, mindent tudni kellett elméleti és alkalmazott fizikából és kémiából, tehát műszaki fizikából, mechanikából, finommechanikából, mágnesességből, villamosságból, elektronikából, atomfizikából, szervetlen és szerves kémiából, meg például pszichoakusztikából. Szerencsére, ennek a sok tudománynak a továbbiak megértéséhez szükséges halmazát te már ismered, ha mégsem emlékeznél rá, a sorozat első 109 része lényegében erről szól.

A 21. század elején azt gondolták, hogy az analóg mágneses hangrögzítés az utolsókat rúgja, hiszen új fejlesztésekkel legfeljebb prototípusként találkozunk.

 vhr03

A kufárok legfeljebb olcsó kazettás magnókat vagy kombinált készülékeket árusítanak. Ezek többsége ócska vacak.

 vhr04

Azért akad néhány kivétel is.

vhr05

Az elmúlt pár év azt bizonyítja, hogy a jobb, félprofesszionális cuccok használtpiaci ára növekszik, csakúgy, mint a szalagoké.

 vhr06

Van egy szűk réteg, amelyik ragaszkodik a csúcskategóriájú analóg magnóhoz, s a legmagasabb óradíjú külföldi hangstúdiókban is vannak analóg magnók. Szintén az utóbbi években nőtt a műsoros kazetták választéka. Egy évtizeddel ezelőtt általában kezdő bandák adták ki néhány száz példányban a felvételeiket, gyakran állítólag szándékosan gyönge hangminőséggel, noha ehhez nem kellett erőfeszítéseket tenni. Nemrégiben változott a helyzet: az Egyesült Királyságban 2020-ban 156 542 db műsoros kazit adtak el, a 67,2 milliós ország minden 429. lakosára jutott egy. Ez 94,7 százalékos növekedés az előző évhez képest, és 2021-ben biztosan tovább nőtt ez a szám. Ugyanakkor a legnagyobb példányszám sem magasabb négyezernél. 1983-ban, a kazettaeladások legjobb évében 83 millió kazettát vásároltak világszerte – a szigetországbeli 150 ezres eladás ehhez képest nudli. A műsoros orsós szalagok eredetileg is jobbára az USA-ban voltak elterjedtek, manapság néhány cég árusít un. mesterszalagot – ami persze a stúdiófelvételnek csak másolata, de legalább nem gyorsmásolata.

 vhr07

Ami a magnók és hangszalagok történetét illeti, némi kutakodás után kiderül, hogy ahány ország, annyiféle történelem van. Ez nem is meglepő, hiszen nagyon sok országban rengeteg cég gyártott magnót, így aztán mindenki a saját nemzeti iparára büszke. Abban azonban az összes forrás megegyezik, hogy az első ismert feltaláló Oberlin Smith volt.

 vhr08

Egy évvel azután, hogy Edison 1877-ben bemutatta a fonográfot, egy legenda szerint Smith elment Edisonnak az alábbi képen látható laboratóriumába, hogy lássa és hallja a találmányt.

 vhr09

1888. szeptember 8-án Smith „Some Possible Forms of the Phonograph” (A fonográf néhány lehetséges formája) címmel tett közzé egy rövid levélkét az Electrical World című brit folyóiratban.

 vhr10

Ebben leírta, hogy pamut- vagy selyemszál használatát képzelte el, amelyre acélport lehet önteni, vagy rövid, finom huzaldarabokat lehet aggatni. Ezeket a részecskéket a szintén nemrég feltalált mikrofonból származó váltakozó árammal mágnesezni kell úgy, hogy a szálat áthúzzák a tekercsen. Smith a kemény acélhuzal használatának lehetőségéről is írt, de nem hitt benne. Működő egység soha nem épült, tehát nem tudjuk, hogyan szólt volna. Az ötletét azért hozta nyilvánosságra, hogy aki akar, vacakoljon ezzel, mert ő nem ér rá – így is tíz éven keresztül kísérletezett.

Arról nincs megbízható információ, hogy Valdemar Poulsen dán pasas esti szórakozásként olvasta-e az Electrical Word folyóiratot. Csak megjegyzem, hogy ezek a régi újságok nagyon szívbe markolók, mert jól szerkesztették őket, mívesen megfogalmazottak és érthetők a szövegek, valamint az illusztrációk többsége is mesteri munka. Poulsen mérnök volt.

vhr11

1898-ban fejlesztette ki a mágneses huzalrögzítőt.

 vhr12

A Telegraphon néven szabadalmaztatott szerkezet leglényegesebb különbsége Smith próbálkozásához képest, hogy a drótot nem a tekercsben, hanem egy elektromágnesből álló fej előtt rángatták. A képen nem látható törléshez bazierős mágnesen húzták át a drótot. A drót sebessége 2,1 m/s volt, és kb. 150-2 500 Hz közötti rezgéseket lehetett rögzíteni. A 100 m hosszúságú dróton kb. 45 másodpercnyi jel volt tárolható.

 vhr13

A készülék továbbfejlesztett változatát a német Mix & Genest telefongyártó támogatásával készítették, s Grand Prix-t kapott, amikor Poulsen 1900-ban először mutatta be a nagyközönségnek a párizsi világkiállítás Palais de l'Electricitéjében.

 vhr14

A szerkezetből az Osztrák-Magyar Monarchia is beszerzett egyet, s 1901-ben, Bécsben, egy kiállítás megnyitóján rögzítették I. Ferenc József császár néhány mondatát.

A drótos magnót telefon üzenetrögzítőnek szerették volna használni, de ez nem jött be.

 vhr15

Drótos magnóval rengeteg felvétel készült, például ez:

Vagy például ez, amely CD-n is megjelent, és 2008-ban elnyerte a legjobb történelmi albumnak járó Grammy-díjat.

 A drótos magnót egyes repülőgépek fekete dobozában is használták még fél évszázaddal ezelőtt is, de például műholdak és űrhajók adatait is drótra vették föl. Szóval, kémkedtek vele. A drótos magnó drótjával azonban sok gond volt. Például könnyen összegabalyodott, és a műsort nem lehetett szerkeszteni, vágni a felvételt, mert ha sikerült is összeilleszteni két drótvéget, a hegesztésnél koppant egyet a hang. Ha váratlanul elszakadt a drót, jól pofán csaphatott.

Sokan próbálkoztak olyan eljárásokkal, amelyekben valami nem mágnesezhető anyagra, például papírra, vagy a mozifilmhez használt celluloidra ragasztanak fémport. A papírszalagot 1928-ban szabadalmaztatta Fritz Pfleumer, aki egyébként egy drezdai gyár mérnöke volt.

vhr16

A pasi 1927-ben kezdett el kifejleszteni egy tartós bronz lakk bevonatot a cigarettavégekhez a drezdai „Universelle ” cigarettagépgyár számára. Ezen tapasztalatok alapján papírcsíra festékkel rögzítették az edzett acélport. Elkészítette egy mágnesszalagos magnó prototípusát is, amellyel le tudta játszani a szalagokat. A szalagok 16 mm szélesek és kétsávosak voltak, a szalag sebessége 25 cm/s volt, így körülbelül 900 m mágnesszalag futott le egy óra alatt. A papíralapú magnószalagok most is lejátszhatók lennének, ha lenne mivel. Pfleumer 1932-ben feljogosította az AEG-gyárat a találmánya használatára. Ott Eduard Schüller először egy magnófejet fejlesztett ki, majd elkészítette az első, modern magnetofont, a K1-et, amelyet 1935-ben mutattak be.

 vhr17

A magnóhoz használt szalagot a BASF mérnökei fejlesztették ki, akik cellulóz-acetát fóliát használtak hordozóanyagként, s amely sokkal erősebb volt, mint a papír. Erre a filmre vékony lakkot vittek fel, amely nem fémes acélport, hanem mágnesezhető, barna színű vas-oxidot tartalmazott. A vastagsága kb. 50µm volt, a szélessége 6,5 mm, amit később – vélhetően amerikai hatásra – 6,25 mm-re, 1/4”-ra csökkentettek. A későbbi szalagsebességeket is az USA határozta meg: 30”/s (76 cm/s), 15”/s (38 cm/s), 7 ½” (19,2 cm/s), 3 ¾” (9,5 cm/s), 1 7/8” (4,75 cm/s), 15/16” (2,38 cm/s).

Az AEG K1 elvét követte az összes többi későbbi szalagos magnó, noha az elektronikájának egy része még külön dobozban volt, és persze a hangsugárzója is.

 vhr18

Illetve, volt még egy nagy különbség a K1 és a későbbi szerkezetek között. Ez pedig az, hogy még nem használtak nagyfrekvenciás törlést és előmágnesezést.

 vhr19

Az előmágnesezésről később lesz szó, ennek segítségével sikerült a torzítást jelentősen csökkenteni 1940 körül. A korabeli német magnókat aligha tudta az átlagember megfizetni, ezeket rádióállomások használták, illetve háborús célokat szolgáltak.

 vhr20

A háború után indult el az otthoni magnók gyártása. A cél a minél egyszerűbb, olcsóbb készülék lett, és emiatt a professzionális és a kommersz készülékek teljesen külön utat jártak be. Hogy milyen sokféle magnó készült, arra a legjobb példa a világ legjelentősebb orsós magnó múzeuma. Sajnos, alapítója, Nagy Vilmos, a kedves és megszállott Vili bácsi, 2021-ben elhunyt, és ezzel kérdésessé vált e páratlan gyűjtemény sorsa is.

A szalagorsós magnók azonban sok helyet foglaltak el a lakásokban, és túl nagyok, nehezek voltak ahhoz is, hogy a gépkocsikba szerelni vagy hordozni lehessen őket. A szalagok befűzése is kényelmetlen volt. A megoldás kétféle lehetett. Az egyik az, hogy a szalag elejét és végét összeragasztották, és műanyag dobozba tették valami egyszerű szalagtovábbító mechanikával, pontosabban, ennek egy részével. Ezt a végtelenített megoldást 1952-ben szabadalmaztatták az USA-ban. 1964-ben jelent meg a CARtrigde, aminek a neve is sejteti, hogy elsősorban autókba szánták. A négy sávot két sztereó műsorhoz használták, és noha elvileg lehetett felvételt is készíteni, a legtöbb magnó csak lejátszó elektronikát tartalmazott. A szalagszélesség maradt ¼”, a sebesség 3 ¾”/s, azaz 9,53 cm/s

Ezt a jószágot – módosított formában – rádióállomások is használták.

 vhr21

A múlt század végéig ilyenekről mentek a Magyar Rádió szünetjelei, vagyis azok a szignálszerű dallamok, amelyek adáskezdéskor, illetve két műsor között hangzottak el. Az USA-ban a számítógépes adáslebonyolítás elterjedéséig széleskörűen használták.

A továbbfejlesztett, nyolcsávos változatra már nemcsak sztereó, hanem kvadró műsort is föl lehetett venni. A nyolcsávos jószágról beszélt hónapokon keresztül egy üde lány a Spotify reklámjában.

 vhr22

A nyolcsávos kazetta kívülről jól felismerhető volt. A négysávos változat háza átlátszó, a nyolcsávosé átlátszatlan műanyag volt, hogy a vásárló ne láthassa, hogy ugyanolyan hosszú műsorhoz feleannyi szalagot használtak.

 vhr23

Európában a végtelenített rendszer otthoni vagy autós célra nem terjedt el. Érdekes, hogy viszont az USA-ban az RCA kazettája bukott meg.

 vhr24

A kép baloldalán az európai győztes, a kompakt kazetta látható, amit ezen a kontinensen csak egyszerűen kazettának hívunk. Pedig volt néhány vetélytárs, de a Philips azért győzött, mert a kazetta és a magnó gyártását licencdíj nélkül tette lehetővé bárki számára. A szalagsebesség 4,75 cm/s-ra csökkent (a továbbiakban nem használom az angolszáz mértékegységeket), a szalag szélessége pedig 3.81 mm lett. A cég a Belgiumban fejlesztett rendszerét 1963-ban mutatta be Európában, és egy év múlva az USA-ban.

 vhr25

A Philips hordozható magnót is készített hozzá; a maga kategóriájában a mai napig az egyik legjobbat.

 vhr26

Rengeteg cég gyártott kazettás magnót. A következő reklámban szereplő kütyü fejlesztésében nekem is van egy pici részem, mivel a motorszabályzó áramkör diódái rakoncátlankodtak. Ha technológiai nehézségek miatt nem csúszott volna az MK27 gyártása két esztendőt, bombasiker lehetett volna a világpiacon a formaterve miatt, amellyel megelőzte az un. military divatot.

A kompakt kazettás rendszer a világsikerét a Sony walkmannak köszönheti.

Az asztali kazettás magnók lassanként kiszorították az otthoni szalagorsósok többségét, noha a csúcskategóriában az orsósok mindvégig tartották magukat.

 vhr27

A professzionális magnók világába inkább csak riportermagnóként tudott a kompakt kazetta betörni, a félprofik között azért volt néhány érdekesség, pl. a 9,5 cm/s-on, négy külön sávot rögzíteni tudó TEAC gyártmány.

 vhr28

Ám ez sem vetélkedhetett a cég orsós magnójával.

A kazettások alapvető hibáját ugyanis nem tudták kiküszöbölni, hiába lett egyre fejlettebb a zajcsökkentőt tartalmazó elektronika, hiába lettek egyre kifinomultabbak a kazetták mechanikái és a magnók futóművei, és hiába lettek egyre jobbak a kazettában levő vasoxid, krómdioxid, kétrétegű és tisztafém (metál) szalagok.

 vhr29

Az alapvető gond ugyanis az volt, hogy a kazettás magnóban nem a szalag megy a fejekhez, hanem a fejek a szalaghoz, így nagyon bizonytalan volt a szalagvezetés.

 vhr30

Látszólag egyszerűen lehetne segíteni ezen, nosza, húzzuk ki a szalagot a kazettából! Készültek is ilyen kísérleti eszközök, például a Kaszafaszáló munkanévre hallgató futómű a Magyar Rádióban, de kiderült, hogy a kihúzó szerkezet, a kasza, nyomot hagy a szalagon, megsérti azt. Stúdiótechnikai célokból a BASF próbálkozott speciális kazettával, a Cassette D-vel, de nem jött be neki. Ígéretesebbnek bizonyult a Sony Elcaset.

 vhr31

A kompakt kazettánál jóval nagyobb kazetta 9,5 cm/s-on futott, a szalagszélesség 6,25 mm volt, és a saját felvételeim alapján ugyanolyan szép volt a hangja, mint egy negyedsávos Revox A77-nek. A Sony három asztali és egy riportermagnót hozott forgalomba hozzá.

 vhr32

 vhr33

A Hitachi is beszállt a buliba.

A Technics is.

A JVC úgyszintén.

 vhr34

A Wegának is volt egy készüléke.

A TEAC meg nyilván nem maradhatott ki.

És mindez együtt:

Az Elcaset kazettarendszer a minőségi előnyei ellenére soha nem aratott átütő sikert, csupán az audofilek körében terjedt el, ezért 1980-ban leálltak a gyártásával, s a Sony a megmaradt készülékeket Finnországban értékesítette. Az Elcaset tíz évet késett, a digitális hangtechnika már mutatni kezdte magát.