Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 324. Rögzítsd a hangot!

A bennünket körülvevő világ jelenségeinek, eseményeinek dokumentálása már az emberiség történetének korai időszakában megjelenő igény volt. A kép rögzítése azonban sokkal könnyebbnek tűnt, mint a hangé.

Pontosabban, az állóképet tudjuk rögzíteni, a rögzített mozgókép is állóképek sorozata. E rögzíthetőség oka, hogy a látásunk egészen másképpen működik, mint a hallásunk. A fény először áthalad a pupillán, a szivárványhártyán és a szemlencsén, majd a retinára képet vetít. Azt a képet, amit a fény közvetít. Ez a „fénykép” ugyan fordított állású, de az agyunk megfordítja.

rah02

A fülünk egyes részeiben (lásd a sorozat 29-33. részét) azonban nem keletkezik "hangkép", az agyunk igen nagy munkával a hangrezgések erősségét, spektrumát és fázisát mérve állítja elő a hangérzetet (lásd a sorozat 34-35. részét). Vagyis míg egy barlangrajzot, festményt vagy fotót egyből tudunk látni, addig bármilyen módon is rögzítjük a hangot, tehát akár folyamatosan, analóg módon, akár álló hangok sorozataként, digitálisan, azt lejátszó készülék nélkül nem tudjuk meghallani.

rah03

Akár mozgóképet, akár hangot rögzítünk, az időbeli jelenségeket, azok információtartalmát, az egyes jellemzők változását vagy változatlanságát térbeli hordozókon tároljuk. Ezt idő-tér transzformációnak nevezzük. A hangrögzítés tehát idő-tér transzformáció. Ha azonban a hangjelenség térbeli jellemzőit is rögzíteni akarjuk, akkor ezt jellemzően több csatorna használatával tesszük meg, ami tér-tér transzformáció. Pontosabban, mivel a hang térbeli jellemzői is változnak vagy nem változnak az időben, ugyanannak a hangjelenségnek a térbeli jellemzőit több csatorna rögzíti. Ezek külön-külön idő-tér transzformációk. Az egyes idő-tér transzformációk összességükben tér-tér transzformációk is. Hogy egy kicsit érthetőbb legyen, tegyük föl, hogy van egy széles szalag, amin valamilyen módon a hangra jellemző jeleket tudunk fölvenni. Ha a szalag teljes szélességét egyetlen, monó jel rögzítésére használjuk, akkor egy egyszerű idő-tér transzformációt hajtottunk végre. Ha ezt a szalagot felosztjuk csíkokra, sávokra, akkor minden egyes sávon idő-tér transzformációt végeztünk, de mivel a sávok a szalag más-más helyén vannak, tér-tér transzformáció is történt. De menjünk vissza korábbra, arra az időszakra, amikor még semmilyen hangrögzítés nem volt! Annak érdekében például, hogy a muzsikusok a zeneszerző jelenléte nélkül is el tudják játszani a nótát, kitalálták a kottaírást. Míg a muzsika időbeli folyamat, a kottában a hangjegyek és egyén információk ( pl. a nóta szövege) térben vannak lejegyezve.

rah04

Ha azonban nemcsak egyetlen hangszeren játszanak, sőt, még akkor is, amikor egy hangszeren több szólamban, akkor az egyes hangszereket, azok szólamait is elkülönítik térben, több „sávon”. Nagyobb előadói apparátus esetén ezt hívják partitúrának. Nemcsak a hangszerek, szólamok, hanem a hangszercsaládok is elkülönülnek egymástól a partitúrában; egy családon belül a magasabb-mélyebb fekvés követi a zenekar térbeli elhelyezkedését.

Tágan értelmezve a fogalmat, a kotta lejátszásának eszköze az a hangszer, amit a zenész megszólaltat, ám miként egy regényben sem tekintjük hangrögzítésnek a párbeszédek leírását, a kotta, partitúra sem hangrögzítés. Ha mindenképpen makacskodunk, akkor a kotta inkább a midi üzikhez hasonlít: nem hangokat, hanem vezérlő utasításokat tartalmaz. De azért nem kéne mégsem leragadni a mai helyzetnél. A mesterséges intelligencia fejlődése már a közeljövőben lehetővé fogja tenni, hogy ha megadjuk a lejátszó programnak, hogy mely előadók stílusában játssza le a kottában, partitúrában levő üziket, akkor abban a stílusban fog megszólalni a nóta. Milyen jó is lesz, például, ha egy bandából kiesik valaki, a gép helyettesíteni tudja majd őt a felvétel lejátszásakor. Biztosan jó lesz ez? Nem tudjuk.

A rögzített hangjel lejátszásakor az idő-tér transzformációt visszaalakítjuk; a térbeli rögzítésből időbeli információ lesz, vagyis tér-idő transzformáció történik. Ha térbeli információkat is rögzítettünk, tér-tér transzformációra is szükség van.

Ahhoz tehát, hogy egy hangeseményt rögzíteni tudjunk, szükség van
• magára a hangeseményre, annak környezetével;
• a hangesemény rögzítésre alkalmas formájával (pl. hangfrekvenciás elektromos jel);
• a hangrögzítés módszerére, módjára, eljárására, vagyis a transzformációk ismeretére;
• a hangrögzítés eszközére, a transzformációkat alkalmazó hangrögzítőre;
• a rögzítendő jel tárolójára.

Ahhoz, hogy a rögzített jelet meg tudjuk hallgatni, szükség van
• a rögzített jel tárolójára;
• visszaalakítóra, vagyis a hangrögzítés módját, módszerét ismerő és azt feldolgozni tudó, visszatranszformáló lejátszóra;
• erősítő és hangsugárzó rendszerre.

A rögzítés és a visszahallgatás valamennyi szereplőjének minősége hatással van mind a rögzítés, mind a meghallgatható hang minőségére. Közülük a hangeseményt és környezetét, illetve a lejátszó kimenetére kapcsolt további berendezéseket nem vizsgáljuk, csak a többit. Az is éppen elég lesz. Annyit azonban megemlítek, hogy a hangfelvétel célja a rögzítésre alkalmas hangesemény rögzítése a lehető legkisebb hibával (torzítással), a szándékunk szerint, minél egyszerűbb és egyértelműbb kezelhetőséggel és úgy, hogy a szükséges eszközök méretei, tömege (súlya) a feladathoz jól illeszkedjen. Ez utóbbi nem biztos, hogy a lehető legkisebb méreteket vagy tömeget jelenti, mert például az egészen aprócska gombokkal sokat lehet hibázni.

A hangrögzítés lényeges jellemzői közé tartozik
• a hangfelvétel lehetősége;
• a mobilitás;
• a hangminőség;
• a tárolhatóság;
• a rögzített jel utólagos módosíthatósága;
• a sokszorosíthatóság;
• az egyedi (otthoni) hangfelvétel lehetősége;
• az egyedi (otthoni) másolhatóság;
• a másolás elleni védelem;
• a lejátszhatóság;
• a tartósság.

Ami a hangminőséget illeti, ez is több tényezőtő függ:
• a felvételi eljárás jellemzőitől;
• a tárolás, tároló jellemzőitől;
• a felvétel során alkalmazott eszközök jellemzőitől;
• a sokszorosítás során alkalmazott eszközök jellemzőitől;
• a lejátszási eljárás jellemzőitől;
• a lejátszás során alkalmazott eszközök minőségétől.

A hangrögzítés egyik legkényesebb pontja a tárolhatóság. A cél az, hogy a hangfelvételt
• minél hosszabb ideig;
• minél kisebb minőségromlással;
• minél nagyobb megbízhatósággal;
• a lehető legkevesebb környezeti feltétellel (helyzet, hőmérséklet, páratartalom, stb.),
• minél kisebb méretben/terjedelemben
tudjuk tárolni.

A hangfelvétel sokszorosíthatóságával akkor vagyunk elégedettek, ha sokszorosítás
• egyszerű módon;
• a lehető legkisebb minőségromlással;
• azonos minőségben;
• gyorsan;
• a megkívánt példányszámban
lehetséges.

rah05

Az egyedi hangfelvétel lehetősége azt jelenti, hogy otthoni, nem professzionális berendezésekkel készíthető-e felvétel.

rah07

Az egyedi másolhatósággal akkor vagyunk elégedettek, ha nemcsak gyors, hanem a „másolat” másolata”, sőt, a sokadik másolat minősége sem nagyon észrevehetően rosszabb, mint az eredetié.

A másolás elleni védelemmel szemben egymásnak ellentmondó követelmények vannak. Ha te akarod védeni a felvételt, akkor annak örülsz, ha a védelem hatékony, nehezen feltörhető, akár az idők végezetéig nem birkózik meg vele senki, és nem okoz meghibásodást. Ezzel szemben, ha te akarsz másolásvédett felvételt másolni, azt szeretnéd, hogy könnyen legyél képes megszüntetni a védelmet. Mivel minden védelmet fel lehet törni előbb-utóbb, neked is sikerülni fog, csak mint mindig, most is arra kérlek, hogy feltört felvétel másolatával ne kufárkodj, és ha a feltörést követően tetszik a felvétel, vásárold meg!

rah08

A lejátszhatóságot akkor tekintjük megfelelőnek, ha egyszerűen, tehát olcsón, minél többször, minél több eszközzel tudunk élvezetes hangot csiholni a felvételből.

rah09

Tán kicsit száraznak tűnt ez a „tartalomjegyzék”, de ezek alapján fogom kivesézni a hangrögzítés és lejátszás módozatait, eszközeit. Hozzáteszem, hogy természetesen ezeken belül érdemes azt is vizsgálni, hogy az egyes eljárások, eszközök mérhető vagy mérendő paramétereivel szemben milyen követelményeket támasztunk, milyen általános jellemzők és milyen, csak az adott eljárásra, eszközre vonatkoztatható jellemzők vannak, és milyen mérési módszerek szerint mérünk, valamint azt is, hogy a mért paramétereket hogyan értékelhetjük.