Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 347. Szalagzaj és más disznóságok - harmadik pofon

Mint csaknem minden műszaki cikk esetében, így a magnók jellemzőit tekintve is arra törekedtek a gyártók, hogy az általuk megadott adatok a lehető legkevesebb információt nyújtsák a vásárlónak, azzal a cinikus rizsával, hogy nem paramétereket hallgatunk, hanem hangfelvételt.

Ez a sokszínűség olyan, viszonylag egyszerű esetekben is igaz, amikor meg kell határozni a magnó névleges bemenő szintjét vagy feszültségét. A kommersz magnók esetében például a vezérlésmérő 0 decibeles szintjéhez adnak meg valamit, feltéve, hogy van vezérlésmérő a magnóban, az meg, hogy mit tekintett a gyártó 0 decibelnek, gyakran kideríthetetlen. Hogy izgalmasabb legyen, úgy mérik a dolgot, hogy beadnak 4,75 cm/s és 9,5 cm/s-os sebességen 315 Hz-es, nagyobb sebességen 1 kHz-es jelet, azt lejátszák, és sasolják, hogy mi jön ki a kimeneten. Természetesen ez a kimenő jel szalagfüggő, hiszen a mágneses szalag érzékenysége típustól függ. Mivel a kazettás magnókban nemcsak Fe2O3, hanem CrO2 és tisztafém aktív rétegű szalagokat is használnak, az azonos névleges bemenő szinthez a magnó erősítőibe is bele kell piszkálni szalagtípus váltásakor. Mivel a Dolby B zajcsökkentő igen elterjedt volt a kazettás magnók világában, hogy meg lehessen őrülni, van ám Dolby-szint is, ami 200 nWb/m.

A 0 dB feszültségszinthez orsós magnók és stúdiómagnók magnószalagon 250 nWb/m fluxus tartozik. Többnyire. Kazettás magnók esetében 160 nWb/m-t vagy szintén 250 nWb/m-t definiálnak. Csakhogy a modernebb szalagok sokkal jobban mágnesezhetők. Ezért a gyárak azt is megadják, hogy mekkora a maximális vezérlési szint, vagyis a csúcsszint. Itt is lehet trükközni, és ez is szalagfüggő mennyiség. A csúcsszintet úgy határozzák meg, hogy addig növelik a szalag mágnesezését és ezzel a felvevőerősítőre kerülő és a lejátszóerősítőből kijövő feszültség szintjét, ameddig a 315 vagy 1 kHz-es bemenő jelet lejátszva, a harmadik harmonikus torzítás - k3 - stúdiómagnók esetén 3%-ot, a többiek esetén 5%-ot el nem ér. (A harmonikus torzításról lásd a sorozat 50. részét.) De miért éppen a k3? Egyrészt azért, mert a harmadik harmonikus torzítás nagyon megterheli a hallórendszert, amint erről a sorozat pszichoakusztikai részeiben már volt szó. Másrészt azért, mert a szalag torzítása jellemzően k3, második harmonikus torzítás alig van. Ha mégis van, akkor annak oka vagy az, hogy az előmágnesező áram nem szimmetrikus, vagy a magnó szalagvezetői, fejei felmágneseződtek.

A hallórendszer számára egyébként kedvezőbb k2 úgy csökkenthető a legegyszerűbben, hogy a felmágnesezett alkatrészeket demagnetizáljuk. A demagnetizáló eszközök általában 50-60 Hz-es váltóárammal működnek.

sdp02

Nálunk úgy 10-12 ezer forintért kaphatók. A használatuk baromi egyszerű: Úgy két méternyi távolságra a demagnetizálandó magnótól kell bekapcsolni őket, majd lassan – érted, lassan – közelíteni a kikapcsolt, és szalag- vagy kazettamentes magnóhoz. A demagnetizáló fejével pár másodpercig meg kell érinteni a demagnetizálandó alkatrészt, lassan húzogatni rajta, és miután mindent demagnetizáltál, lassan eltávolodni vele kb. két méter távolságra a magnótól.

A kazettás magnókhoz egykor gyártottak fejdemagnetizáló kazettát, de tök felesleges ilyen után kajtatnod.

sdp03

sdp04

A csúcsszintű kivezérlés nagyon fontos paramétere a magnónak és a szalagnak. Ez az alapja számos más jellemzőnek, mert sok esetben kedvezőbb értéket kapunk, mintha a névleges szinthez viszonyítanánk.

Az egyik ilyen paraméter a törlési csillapítás. Ez azt mutatja meg, hogy ha 1 kHz-es csúcsszintű jelet veszünk föl a szalagra, akkor törlés után mennyi marad meg belőle. Annak érdekében, hogy a zajt ne mérjék hozzá, a mérést szelektív, csak 1 kHz-en mérő műszerrel mérik. A stúdiómagnók törlési csillapítása legalább 70 dB, a kazettásoké vas-oxid szalagon az olcsóbb magnók esetén 60 dB. Ezek a metál kazit le se tudják törölni, igaz, nem is ajánlották hozzájuk a nagyobb koercitivitású szalagokat.

Sztereó és sokcsatornás magnók jellemzője az áthallási csillapítás. Ez az az érték, amely megmutatja, hogy ha az egyik csatornára fölveszünk, abból mennyi kerül a másikba. Felvételkor annak a csatornának a bemenetét, amelyen az áthallást mérni fogjuk, le kell zárni. A mérést több frekvencián is el kell végezni. Mértéke a magas és mély tartományban nagyobb, mint közepes frekvenciák esetén. Mivel a kazettás magnók két sávja egymás fölött van, és egyébként is minden méret kisebb, ezeknek a magnóknak az áthallás csillapítása is kisebb, mint az orsósoké. Az analóg rendszerekben egyébként is elég gyönge érték ez, szerencsére, 20 dB csillapítás már nem maszatolja a hangképet. A stúdiómagnók esetében két szomszédos sáv közötti csillapítás 1 kHz-en elérheti a 40 dB-t is.

Amit a stúdiómagnók kivételével szinte sosem adtak meg, az a csatornák közötti fáziseltérés. Ha már oly sokat dicsértem a Mechanikai Laboratórium egykori magnóit, ebből a szempontból azok is gyengék voltak. Egykori karbantartó kollégáim bizonyára kurvaanyáztak önmagukban, amikor meglátták, hogy akár a Magyar Rádió hangmérnökeként, akár a Hi-Figyelő című műsor szerkesztőjeként voltam beosztva. Ugyanis minden felvétel előtt kértem őket, hogy masszírozzák meg a magnók fejét a lehető legpontosabb fázis-együttfutásra. (Egyébként az se zavart, ha hangosan és a jelenlétemben káromkodtak, mert tudták, milyen nagyra becsülöm azt a szaktudást és együttműködési készséget, ami mindannyiukat jellemezte.) Maga a beállítás nem volt túl időigényes, addig kellett a fejbeállító csavarokat tekergetni, ameddig a goniométer vagy gonioszkóp (lásd a sorozat 90. részét) mutatta ábra a legkevésbé lett tojás – jó esetben csak egy függőleges vonal. (Ha valamerre dőlt, az arra utalt, hogy amplitúdó különbség van a két csatorna között.) Jó esetben néhány órán belül nem mászott el a fázis.

sdü05

A talán legtöbb vitát kiváltó jellemző a magnó teljes frekvenciamenete. Ezt illik mérőszalaggal vagy a gyártó által megadott típusú szalaggal mérni. De hogyan is? Nem ám a csúcsszinten, mert mivel a felvevőerősítő magasat emel, az így mért érték pocsék volna. Ezért a méréseket a csúcsszint alatt 20-26 dB-vel lejjebb mérik. Persze, minden sebességen mérni kell, minden csatornán és ha még zajcsökkentő is van, akkor azzal és anélkül is. A következő ábrán a már többször említett Nagra IV. S gyári specifikációját láthatod 38 cm/s szalagsebességen.

sdp06

Bizony, így a 21. szádból nézve, nem esik az ember hasra attól, hogy 20 kHz fölött lekonyul az átvitel. Ez azonban szándékos, van benne egy 6 dB/oktáv meredekségű szűrő, hogy a zaj kisebb legyen. Létezik olyan kazettás magnó, amelyik 4,75 cm/s-on 22 kHz-ig vitt át – új korában. De azért évtizednyi garanciát erre nem mertek volna vállalni fejcsere nélkül.

S ha már szóba került, az igazi nagy pofon a zaj. Nem is pofon az, inkább páros lábbal tökön rúgás, akkora disznóság, hogy elképzelni sem tudod.