Ám a 21. század rombolási trendjéhez idomulva, megfordítottam a dolgot. Azt akartam összegyűjteni, hogyan kell tönkre tenni egy-egy féltett kincset. De nem barbár módon, hogy fejszével aprítjuk össze, vagy egy lavórt megtöltünk cigi hamuval dúsított kólával, és beledobjuk a készüléket, hanem szakszerűen, tervezetten, precíz munkával. Ehhez kerestem profi szakembert, és hogy oldjam sokunk Budapest központúságát, Miskolcon találtam is egyet. Tatár Pétert, aki 1964-ben született.

Egy lakótelepi garázsban van a műhelye. Napjainkban egyre kevesebben foglalkoznak készülékjavítással, de őt gyerekkora óta érdeklik e szerkezetek belseje, működése, életre keltése.

Először bevallotta, hogy ő is szívesebben beszélne arról, hogyan gondozzuk, ápoljuk a kincseinket, de végül kötélnek állt. Időnként Jurecz László Miklós barátom is besegített, igaz, ő is inkább a mentősök táborát szaporítja, régebben pl. Revox A77-et újított föl, mostanában pedig egy Orion SM 250-vel bűvészkedett.

T.P. – Ha igazán biztosra akarsz menni, semmit ne csinálj a magnóddal! Tedd föl egy polcra vagy zárd vitrinbe, de véletlenül se nyúlj hozzá! Nagyon vigyázz arra, hogy nehogy bekapcsold, áram alá helyezd, viszont ajánlott lejátszás vagy felvétel állásban hagyni, mert akkor a hangtengely-szalag kapcsolatot biztosító gumigörgő engedelmesen deformálódik.

J. L. M. – Ez nyomi görgő.

T. P. – A magnókat leginkább az teszi tönkre, ha nem használják őket. Az érintkezők attól halnak meg, hogy eloxidálódnak. Kapcsoláskor ugyanis az oxidréteget „letakarítják”, öntisztuló a folyamat. Ezt kell mindenképpen megakadályozni.

J. L. M. – Szerintem ez így kicsit lassú. Gyorsítható úgy, főként télen, hogy időnként kivisszük a hidegbe a magnót, és amikor már jól lehűlt, bevisszük egy meleg helyiségbe, és egy-két percre mégis bekapcsoljuk. A lecsapódó pára jótékony hatása érvényesülni fog.

T. P. – A hidegből melegbe hurcolást főként az un. üvegfejű magnók hálálják meg, e fejek ugyanis törnek, repednek a hirtelen hőmérsékletváltozás hatására. Sok Akai magnót javítottam ilyen hiba miatt. E fejek egyébként is nagyon kényesek, szerencsére, elég pl. egy csavarhúzóval megkocogtatni őket, már végük van. Vannak finomabb eljárások is. Találkoztam fémes eszközzel "tisztított" magnófejekkel, hangtengelyekkel. Utóbbit csiszolóvászonnal is meghúzgálták egyesek, hogy utána a szalagok is károsodjanak. Márkafüggetlenül elmondható, hogy a sok éven át le nem tisztított vasoxid a fejtükrön és vasmagokban végzetes károkat tud okozni a vegyileg maró hatása miatt. Több, alig használt magnóban kellett fejet cserélnem a rozsdára emlékeztető elváltozás miatt. Ugyanezen hatás miatt a hangtengely is sérül. Leginkább azok a deckek járnak így, amelyeknek ajtaját motor zárja, így nincs lehetőség görgőt, tengelyt, fejet tisztítani. Néhány magasabb kategóriájú magnót elláttak olyan extra funkcióval, hogy a tisztítás lehetőségéért ki tudja nyitni az ajtót, és a fejszánt is fel tudja emelni. Ugyanakkor a fejtisztítás sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Érdemes száraz (nehogy alkohollal nedvesített) vattával dörzsölni a fejeket, ezáltal jól összekaristolni őket.

Csé – Jut eszembe, a nedvesség, a víz valóban serkentőleg hat, ezért nem is a nappaliban kéne tárolni a magnót, hanem a fürdőszobában, ahol soha ne is szellőztessünk. De ha már a folyadékoknál tartunk, tisztítás fedőnévvel milyen löttyöket ajánlasz, Péter?

T. P. – Szinte bármilyet. A magnóknak sok műanyag és gumi alkatrészük van. Ezeket örömmel oldja vagy teszi tönkre egy csomó vegyület. Bátran lehet kísérletezni acetonnal, benzinnel, még jobb, ha ragasztókkal. Ragasztót szinte bárhová lehet önteni, motorba például. Sajnos, a tiszta alkohol nem megfelelő a műanyag alkatrészek rombolásához.

Csé – A szíjak, gumigörgők idővel önmagukat semmisítik meg. Lehet-e fokozni a hatást szíjcserével?

T. P. – Érdemes a megszállott szíjcserélők módszereit alkalmazni. Ők a konyhafiók bármelyik befőttes- vagy postásgumiját képesek a mechanikára ráerőltetni. Az ilyen gumik foszladoznak, hámlanak. Kis darabjaik a motor tengelyének perselyébe szeretnek beleragadni.

Csé – Demagnetizálással lehet rongálni?

T. P. – Persze, ha a demagnetizáló olyan, hogy a fém része közvetlenül tud érintkezni a fejjel, vagy ha a demagnetizálandó alkatrész közelében kapcsoljuk be-ki. Általában azt szokták javasolni, hogy a fejeket és a hangtengelyt meg a szalagvezetőket kell demagnetizálni. Azonban nemcsak ezek mágneseződhetnek fel. Az Akai GX4000 típusú magnók közvetlen közelében látok bizonyos Facebook oldalakon hangdobozokat nagy hangszórókkal. Néhányszor megpróbáltam felhívni a figyelmet arra, hogy a felmágneseződés a mechanika vas alaplapját is érinti, teljesen kinyomozhatatlan helyeken, így a demagnetizálás is elégé reménytelen vállalkozás. Ugyanis hiába demagnetizálják a fejeket, ha a közelükben permanens mágnesként marad a fémlap. Törléskor ropogás, sutyorgás, kattogás, szmörtyögés hallható. Nagy kihívás megszűntetni! Valójában az egész masinát kell nagy trafó közelébe helyezni, amit türelmesen, kis léptékben, egyre messzebb kell tenni tőle. S ha már az Akai ismét szóba került: Vele aztán szeretnek elbánni a népek! Kombinált fogóval lecibált, 19 cm/s sebességhez való hüvely, vagy éppen a hüvely króm-vanádium felületét megsmirglizők összejárhatnának találkozóra...

Ugyancsak Akai GX-szel történt, hogy a gyakran hallgatott szalag egyik sávja bezajosodott. Demagnetizálással sikerült a felvevőfejet normális állapotba hozni, de nagyon makacs volt. Aki kíváncsi, és nem fél egy esetleg lehangoló eredménytől, a következő módszerrel ellenőrizheti, hogy a fejek kritikus mértékben felmágneseződtek-e a készülék élete során: A felvevő- és a lejátszófej elé egy rajzlap vastagságú papírt kell tenni, és úgy törölni a szalagot néhány percig. Utána a papírokat el kell távolítani, a szalagot vissza kell tekerni, és tízszer-hússzor lejátszani, de stopperrel mérve csak 60 másodpercnyit. Hangerő fel, és a huszadik alkalom után tovább kell engedni a lejátszást. Azon magnókon, amelyekben felmágneseződöttek a fejek, a 60 másodperc letelte után a szalagzajban csökkenés fog mutatkozni. Illetve a sokszor lejátszott rész lesz ahhoz képest zajos.

Csé – Már látom, hogy a felmágnesezés, felmágneseződés az egyik legjobb segítőnk a rombolásban. Senki ne lepődjön meg, ha pillanatokon belül szabadalmaztatom az antidemagnetizátort! Már csak azt kell kidolgoznom, hogy a harmonikus egység kedvéért a műanyagot, az alumínumot, a rezet, a bronzot, az ezüstöt, a forrasztóónt, a gyantát, a fát és a papírt is ferromágnesessé tegye.

T. P. – Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha ez a felmágneseződés ekkora mumus, akkor mi van a beépített hangszórós magnókkal? Az olyanok hangszóróin ugyan van egy árnyékoló vas sapka, de felmágneseződés szempontjából iszonyatosak a tapasztalataim velük is.

Csé – Vagyis a céljaink szempontjából iszonyú jók…

T. P. – A nagy gyártók erősen lapítottak ilyen kérdésekben. Illetve akkoriban még nagyon gyerekcipőben járt ezek nagyító alatti vizsgálata, még mindenki hasra volt esve a technikától. Senki a legvadabb álmában se gyanakodott szakszerűtlenségre, felhasználói szaktudás és tapasztalat pedig kevés volt. Például a Saba TG674 hangszóróján nincs is sapka.

Feltűnt, hogy ameddig lejátszom rajta egy szalagot, addig megjelenik egy kb. 400 Hz körüli, halk hang. Ha többször játszom le, akkor erősödik, sőt interferál. Áttéve másik magnóra, tisztán kivehető, hogy csak addig van ilyen "jel", ameddig a Saba lejátszotta. Konkrétan halálpontosan addig, amíg a hangtengely érintette a szalagot – vagy fordítva. Mindegy. A hangtengelye palástján pici rombusz alakú beköszörülések vannak.

Az egész szakrament totál fel van mágneseződve! Minden. Alaplap, lendkerék, hangtengely. Ennyire nyilvánvalóan a mintás beköszörülésnek köszönhető, hogy fényt derített a vasalkatrészek permanens mágnessé válására. A mintázatnak megfelelően a kicsi rombuszok mágneses nyomdaként szépen végigírják a szalagot. Nem lehetett demagnetizálni! És akkor az a vád éri a szalagokat, hogy elvesztik a magas hangokat! Elvesztik? Nem, letörlik a felmágneseződött alkatrészek.

Csé – Ez tetszik. Ha van rajta sapka, azért, ha nincs rajta sapka azért… Biztos, ami biztos, rongáláshoz vegyük le a sapkát! Én egyébként támogatom a hangfelvételek tönkre tételét is; ha harc, legyen harc! De az igazság kedvéért jegyzem meg, hogy a magnószalagok öndemagnetizálódása ismert jelenség, az öregedés során a magashang veszteség a nagyobb.

T. P. – A magnószalaggal is lehet ám rongálni! Például kattogás, ropogás hallatszik az egyik hangsugárzóból a kazetta hallgatásakor. A kazetta másik oldalát betéve, a másik hangsugárzóból. A kopogás ritmusa a nyomógörgő fordulatával megegyező, már csak arra kell rájönni, mi teszi a mágneses pöttyöket a szalagra. Alapos tisztítás után kiderül, hogy egy felmágnesezett és szalagról levált tüskeszerű darabka állandó mágnesként tett egy kis jelet a szalagra minden fordulatnál. A kedvelt kazetták hasznos jelei mellett ütemes, vastag hóban csizmában lépkedő hangra emlékeztető ropogások jelennek meg ilyenkor. Amit egyszer-kétszer hallgatunk meg, azon annyi, amit tizenötször, azon megannyi!

Vannak aztán egészen kifinomult lehetőségek is. Például ütemes, valamilyen szikra okozta pattogások hallatszanak a hangsugárzóból. Először sztatikus töltődésre gondoltam, és gyorsan bele is leheltem a kazettafészekbe, hogy elmúlik-e a hirtelen megjelent párában a kisülés, de nem. A reccsenés a lendkerék mindig más szögelfordulásánál jelentkezett, így – reménykedve a belelehelés egyetemesen elismert hibafeltáró metódusában – újabb mélylevegős huhukolással próbáltam a hibaforrást meghatározni. Semmi eredmény, viszont bevágott az isteni szikra, hogy az ékszíj a tettes. Szemrevételezéskor a szíj futófelületébe egy mákszemnyi fém sorja volt beletapadva, ami minden fordulatnál, érintve a lendkereket, kis szikrázást idézett elő.

Csé – Bármit is kérdezek tőled, inkább a karbantartáshoz, javításhoz térsz vissza (néhol át is kellett a beszélgetés leírásakor fogalmaznom a mondandódat), de azért én kötöm az ebet a karóhoz. Mi a helyzet az alkatrészcserékkel, moddingolásokkal? Sokan pl. az elektrolitikus kondenzátorok cseréjét javasolják.

J. L. M. – A Revox A77-ben pl. az összes tantál elkót ki kellett cserélni, mert az idők folyamán megnőtt a szivárgási áramuk. Ezek az alkatrészek a tökéletes kondenzátorokhoz képest ellenállásként viselkednek, és a kapacitásukkal együtt felülvágó szűrőként viselkednek. Amikor kicseréltem őket, a Revox felső határfrekvenciája 24 kHz-re nőtt.

T. P. – A tapasztalataim szerint a japán magnók kondenzátoraival kevés a gond, tartják a paramétereiket. Az európai gyártók – Grundig, Philips, Telefunken, stb. – annál kevésbé. Ezek állapota valóban javulhat alkatrészcserével.

Csé – Akkor fordítsuk meg a dolgot ismét! A néhai európai gyártmányokhoz ne nyúljunk, a japánokat viszont barmoljuk szét kegyetlenül! Ha már az alkatrészeknél tartunk, örömmel tapasztalom, hogy sokan kínlódnak a fél évszázadnál is régebbi magnók alkatrészeinek beszerzésével.

T. P. – Azért sok mindenhez hozzá lehet jutni, vannak utángyártott dolgok is, noha ezek minősége elég vegyes. A kérdés inkább az, hogy megéri-e életet lehelni a hullákba?

Csé – Tényleg, szerinted mi az oka annak, hogy sokan fel akarják támasztani a régi berendezéseiket – pl. én is vittem hozzád három, sok éve be se kapcsolt, jó poros magnómat a legalsó kategóriából: egy Tesla B4-et, egy Unitra Ariát és egy Aiwa F220-at.

T. P. – Egy egész „iparág” épül erre, amely a 35-80 éves korosztály igényeit elégíti ki. Az emléket. Az emberek szeretnek emlékezni a fiatalságukra, arra, hogy egykor milyen eszközeik voltak vagy milyenre vágyódtak. Szeretik nézegetni és olykor használni őket.

J. L. M. – Azért én most is elfogadnék például egy Nakamichi 1000 típusút, nem nosztalgiázásból.

Csé – És mit vennél föl vele?

J. L. M. – Látod, ezt nem tudom.

Nyilván neked is vannak egyedi pusztító módszereid, nyájas olvasó, ha van magnód. Most azonban egy időre elbúcsúzunk az analóg mágneses hangrögzítés mélységeitől, ám a sorozat 324. részében felsoroltam, hogy az egyes hangrögzítési eszközöket milyen paraméterek alapján minősíthetjük. Összefoglalásként ezek jellemző értékeit tartalmazza a táblázat.