A lejátszásuk és digitalizálásuk látszólag egyszerű, hiszen csak egy olyan lemezjátszó kell hozzájuk,aminek van 78 fordulat/perc – a továbbiakban 78 rpm – állása is. Ilyen lemezjátszóból rengeteg kapható, főként az olcsóbb kategóriában. Még én is vettem egyet úgy 10 évvel ezelőtt a Media Marktban, 3 000 forintért. Minden van benne, ami egy lemez rongálásához kell: sztereó lemezek lejátszásához való kerámia tűs hangszedő, un. RIAA korrektor, végfokozat, hangszóró. A Jófogáson valaki elvetemült 15 rongyot kér érte 2023. januárjában.

Még feszültségkimenete is van, kb. 300 mVeff jön ki belőle, s mert az erősítőm és a lemezjátszó között több méter a távolság, a brumm megszüntetése érdekében szimmetrizáló trafót (lásd a sorozat 193. részének második felét) is dugtam a végébe.

Joggal kérdezheted, hogy ha eleve tudtam, hogy ez egy vacak, miért vettem meg? Egyrészt azért, mert kihagyhatatlan ajánlat volt és elcsábultam nosztalgiázni; ráadásul piros színű, ami a gyengém. Másrészt azért, mert néhai nagyon kedves zenei szerkesztő kollégámtól, Csermely Zsuzsától örököltem több tucatnyi gramofonlemezt, és meg akartam őket hallgatni.

Ám néhány darab után uralkodtam magamon, s e lemezek viszonylag gondosan őrizve várják, hogy egyszer rám szakadjon a bank, és vegyek egy normállemezek lejátszására valóban alkalmas hangszedőt. Ha te is hozzájutsz gramofonlemezekhez, ne gyengülj el, hanem erőt véve magadon, próbálj megtenni mindent annak érdekében, hogy a lemezeket a lehető legkevésbé rongáld meg, és hogy a lehető legjobb minőségben hallgassad meg, illetve digitalizáld őket!

A nulladik feladat a lemezcímke, esetleg a teljes lemez lefényképezése. Ez ugyanis a későbbi feldolgozáshoz szükséges adatokat tartalmazhatja, illetve, egészen különleges gramofonlemezekre is bukkanhatsz.

A fenti fotón látható lemezt 1947-ben adta ki Kubában a Vogue nevű társaság. Ez nem a címke, hanem a teljes lemez képe. Egyébként a nagy lemezkiadókon kívül a normállemezek időszakában kb. 7 000 kiadóról tudnak a nagy archívumok. Hallgasd hát meg a lemezen levő felvételt!

A fényképezést követő első lépés a lemezek állapotának felmérése. Először azt kell megállapítanod, hogy sellak vagy vinil alapú – esetleg más anyagból készült – lemezről van-e szó. Ha a lemez a 2. világháború előtt készült, akkor csaknem biztosan sellak, ha a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben, akkor nagy eséllyel vinil. A második lépés a lemez megtisztítása. Ezt azzal kezdd, hogy valamilyen finom ecsettel vagy kefével – a kereskedelemben kaphatók szénszálas lemeztisztító kefék –, esetleg mikroszálas kendővel töröld le óvatosan a lemezt!

Többnyire ez a portalanítás nem lesz elegendő, s ilyenkor jön a nedves tisztítás. Ez azonban sem a sellak, sem a vinil lemezeknél nem azt jelenti, hogy közönséges csapvízben mosdatsz, mert az ilyen víz mésztartalma lecsapódhat a lemezen, s ezzel többet ártasz, mint amennyit használsz. A csap alá tartott lemez a cimkét is el- és leáztathatja. A lemezt tedd egy akkora tiszta, nem mintás, hanem fehér textil pelenkára (nem eldobható pelusra!), hogy a teljes lemez ráférjen! Egy mikroszálas törlőkendőt desztillált vízben nedvesíts meg, de csak annyira, hogy nyirkos legyen! Ezzel a kendővel az óramutató járásával egyező irányban tisztítsd meg a lemezt! Gyengéden csináld, mintha a szerelmedet babusgatnád! Aztán egy száraz mikroszálas kendővel töröld le a lemezről nedvességet! Megvárhatod persze, ameddig önmagától megszárad, de félő, hogy addig megint poros lesz. Az alábbi képen azt láthatod, amikor a tisztítást lemezjátszón csinálják; ezt is lehet, de csak óvatosan!

A sellaklemezt azért sem szabad áztatni, mert a lemez egyes anyagai – pl. a kőpor vagy a textil – nedvszívók, a lemez megduzzadhat. Ennél is szigorúbb tilalom a lemez bármilyen alkoholtartalmú löttyel való mosása, a sellaknak ugyanis oldószere az alkohol. Léteznek ugyan sellaklemez mosására ajánlott csodakeverékek, ám ezek használata egyáltalán nem biztonságos, éppen amiatt, mert nem lehet tudni, melyik lemez milyen összetevőkből áll. A profik tudnak ilyen löttyöket készíteni, de nem árulják el az összetételét. Például a normállemezek egyik legelhivatottabb honi szakértője, az általam nagyon tisztelt Molnár Tibor, a Magyar Rádió archívumának egykori dolgozója is kikísérletezett néhány keveréket, de amikor kirúgták, magával vitte a titkot is. Mosószeres mosásról készültek az alábbi fotók.

A lemezmosó gépek szintén desztillált vizet permeteznek a forgó sellaklemezre, eközben valamilyen finom kefével ledörzsölik a koszt, végül vákuumszivattyúval leszívják a vizet. A világ egyik legnagyobb sellak gyűjteménye, a Great 78 project csakis desztillált vizet használt kb. 250 ezer sellaklemez tisztításához.

A vinil normállemez pucolását érdemes a sellakéhoz hasonlóan kezdeni, de lehet, hogy a desztillált víz önmagában nem használ. A vinil lemeztisztító folyadékok izopropanolt (izopropil alkoholt) vagy más, nem túl agresszív alkoholt tartalmaznak, meg esetleg un. felületaktív anyagokat. Az izopropanol színtelen, szagtalan vegyület, s hogy most se hiányold a kémiát, három szénatomhoz kötődő 8 hidrogénatom és egy oxigénatom van egy molekulában. A képlete CH₃CHOHCH₃.

Az első mosást követően érdemes nagyító és még inkább mikroszkóp alatt megsasolni a lemezt. Nem az elszörnyedés céljából, hanem azért, hogy nincs-e beleragadva valami csúnyaság. Ha mégis, akkor fogpiszkálóval megpróbálhatod kivakarni belőle a „már úgyis mindegy” jeligére. Jurecz László Miklós barátom – akire már többször hivatkoztam a sorozatban – borotvapengével harcol a barázda megjavítása érdekében. A makacs szennyeződések kikapargatását követően esetleg érdemes újabb mosással bajlódni, de ez már könnyebb lesz, hiszen van gyakorlatod benne.

A lemez lejátszásához természetesen lemezjátszó kell. Nem olyanok, amilyenek a korabeli gramofonjátszók voltak, hanem sokkal jobbak. Stabilaknak kell lenniük, hiszen 78-as fordulatszámmal pörgetni a lemeztányért nagyobb kihívás, mint kisebb sebességgel. Nem szabad akusztikusan összegerjedniük a hangsugárzókkal viszonylag nagy hangerőn sem, legyen kicsi a nyafijuk, és ugyancsak legyen kicsi a mély hangok tartományában még az egyébként egészen jó lemezjátszókra is jellemző dübörgésük, rumplijuk. Természetesen tudják 78 rpm-mel pörgetni a lemezt. Ez a sebesség azonban nem mindig elegendő, hiszen évtizedeken keresztül, az elektromos rögzítést megelőzően, nem volt szabványos a fordulatszám, és amikor az lett, akkor sem tartotta be mindenki. A korai gramofonfelvételek egyik brit guruja, Roger Beardsley, a BBC egyik ismeretterjesztő műsorában így fogalmazott:

„Ha Caruso lemezeit 78 rpm-mel játsszuk le, akkor az eredeti felvételek paródiáját halljuk; a nagyszerű tenor inkább Demis Roussosnak tűnik." A Caruso-felvételek ugyanis 61-70 rpm-mel készültek. Annak megállapításához, hogy egy gramofonlemeznek mi a helyes lejátszási sebessége, igen jó zenei hallás szükséges, továbbá igencsak hasznos a nóta ismerete. És akkor még olyan felvételek is léteznek, amelyek folyamatosan lassulnak, mert a kezdetleges lemezvágó cucc sem volt stabil.

Ha már stabilitásról van szó, annál stabilabb berendezés, mint amivel Molnár Tibor kollégám restaurált, aligha létezik. Ő ugyanis jelképes összegért megvásárolt egy monó, normállemezek vágására készült Neumann gyártmányú csöves vágógépet, amikor azt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat leselejtezte. Beszállíttatta a Magyar Rádióba, gondos munkával helyrepofozta, aztán amikor Tibornak felmondtak, azonnal hívott egy teherautót, és a gépet hazafuvarozta a Rádióból. Neked aligha lesz vágógéped, de ne csüggedj – olvasás közben miért is csüggednél –, van más megoldás is. Az egyik, hogy veszel használtan egy alkalmas lemezjátszót, és azt felújítod vagy felújíttatod. Az egyik, sokak által ajánlott típus a Goldring-Lenco GL75. (A G-t gyakran lehagyták a típusjelzésből.)

Az 1967 és 1973 között gyártott lemezjátszóból sok készült, és felújított állapotban 200-250 ezer forintért mérik az ócskapiacon, de ha szerencséd van, már száz rongyért a tied lehet.

Ennek a típusnak módosított változata a GL78. Kevesebbet gyártottak belőle, így használtan drágábban mérik.

A GL78-nak a számodra lényegtelen előnye az volt, hogy a lemez végén kikapcsolta a motort, és fölemelte a kart.

Sokkal fontosabb, hogy a négy fix percenkénti fordulatszámon (16 2/3, 33 1/3, 45, 78) kívül a Goldring-Lenco GL75/78 sebessége folyamatosan változtatható 15-18, valamint 30-86 rpm között. E lemezjátszók dörzshajtásúak, vagyis a motor és a lemeztányér közötti kapcsolatot gumibevonatú kerék létesíti. A GL75/78 esetében a motor tengelye kúpos, ez teszi lehetővé a fordulatszám folyamatos változtatását.

Egyes stúdió lemezjátszók kivételével csaknem minden dörzshajtású lemezjátszónak, így a GL75/78-nak is eléggé zavaró a rumplija; súlyozatlanul mindössze 36 dB. Ez nem is akkor igazán baj, ha hallgatod a lemezt, hiszen súlyozva (lásd a sorozat 44. részét) csak 60 dB, hanem digitalizáláskor, mert belerondít a hasznos jelbe. Ezzel együtt soha rosszabb lemezjátszót nem kívánok neked.

Egy másik ajánlott retró lemezjátszó az 1970-es évek végén Skóciában gyártott, szíjhajtású Strathclyde STD305D.

Ennek a típusnak az érdekessége, hogy a lemeztányér sebességét egytizedes pontossággal mutatja, s természetesen állítható a sebesség, az akkor még újdonságnak számító tapipadon. A kufárok használtan kb. 2 000 angol fontért vágnak egyet hozzád, tehát ez a cucc nagyjából felejtős; már csak amiatt is, mert ehhez a rövid ideig gyártott derék jószághoz semmilyen elektronikai alkatrész nem kapható.

Ha már szóba kerültek a stúdió lemezjátszók, következzék az EMT 938, a cég utolsó analóg pörgetője!

Ennek a lemezjátszónak 50 dB a súlyozatlan és 70 dB a súlyozott rumplija. A Hi-Fi és az audiofil kategóriában van még ennél is jobb, de most csak a normállemezek lejátszásának szempontjait értékelem. Rendkívül kicsi a nyafija, mindössze ±0,75 ezrelék, igaz, súlyozottan mérve. A lejátszás sebessége ±25%-kal téríthető el a névlegestől. Időnként elcsíphetsz belőle egy-egy példányt úgy 5 000 angol fontért.

Az EMT 938 lebutított változata a Thorens TD 738. Ennek is kvarcvezérlésű a motorja, és a sebesség ugyanúgy ±25%-kal téríthető el a névlegestől. Kb. a feléért mérik, mint a stúdióváltozatot.

A Thorensnek a dj-khez idomított lemezjátszó változata a TD 524 volt. Ez is bírja a gyűrődést és a ±25% sebességváltoztatást.

S ezzel elérkeztünk a dj lemezjátszókhoz, amelyeknek a napjainkig ható őse a Technics SL 1200 volt. Hangsúlyozom ismét, hogy nem Hi-Fi, pláne nem audiofil pörgetőről van szó, hanem változtatható sebességű, megbízható, nyüstölhető készülékről. Ennek második változata, az SL 1200 MK II. volt az, amit több-kevesebb sikerrel sikerült utánozniuk másoknak.

Ez a változat a hazai boltokban nem a képen látható, hanem az eredeti Technics hangszedővel 1999-ben kevesebb, mint 100 ezer forintba került. A valóban megbízható, mindent kibíró legújabb, 2017-ben bemutatott SL-1200 GR 2023-ban már pucéran is 600 ezer forintnál többet kóstál, de egyes kufárok nem szégyellnek 800 rongyot kérni érte.

A lemeztányér sebessége ±16%-kal térhet el a névlegestől, ami tehát 78 rpm-nél 65,52 -90,48 között lehet. Ez legtöbbször elegendő.

Az egyik klónt az Audio-Technica gyártotta 2007-től kezdve, AT-LP-120-USB néven.

Ez a kategória legalja, 2010-ben kb. 90 ezer forint volt az ára. Én véletlenül vettem egyet, mert az Amazon honlapján böngésztem a lemezjátszók között, és egy figyelmetlen pillanatomban megböktem a „vásárlás egy kattintásra” gombot. Amikor pár nap múlva megérkezett, beleszerettem – mi mást tehettem volna?

Olcsó húsnak… olcsó lemezjátszónak a legfőbb hibája, hogy gerjedékeny, bömböltetni nem lehet. Szekeres Istvánnak, az Audio-Technica műszaki szakértőjének az a véleménye, hogy ezen lehet segíteni. Hozzáteszem, hogy én sem 78 rpm-en járatom. Az alábbi videó észrevételeivel egyetértek.

Ezt a jószágot már nem gyártják. Az utódba, a 120X-be jobb motort szereltek, a sebességtartomány megegyezik a Technicsével. Az ára 150 ezer forint körül mozog.

Jobb minőségű és főként kevésbé gerjedékeny az Audio-Technica AT-LP140XP. Igaz, drágább is, 200 ezer forint fölött van az ára. A tesztek kiemelik, hogy a sebességtartomány ±24%-kal változtatható, és ez a normállemezek rajongónak kedvez.

Ha a sebesség változtatása nem feltétlenül fontos a számodra, sőt, mint látni fogod, a digitalizáláshoz nem feltétlenül szükséges a 78 rpm sem, akkor még sokféle, főként használt lemezjátszó közül választhatsz, de az ócskaságok kivételével 100 000 forint alatt nem úszod meg. Pedig még nincs hangszedőd.