Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 394. Vágd magad!
A nagyüzemi hanglemezgyártás mellett szerényen, de egyre több kisüzemben folyik az egyedi, egyetlen vagy néhány példányban készülő vinillemezek gyártása.
Ennek a tevékenységnek nem az a célja, hogy fölvegye a versenyt a gyári vinillemez iparral, inkább arról van szó, hogy esküvőkön, bulikon, netán temetéseken lemezről szólhasson a nóta, vagy a megrendelő saját ízlésének megfelelő válogatás készüljön. A diszkósok kiváltképp szeretik a számukra vágott lemezeket. Kezdő előadók is villoghatnak ilyen korongokkal, esetleg értékesíthetik is őket a koncertjeiken – mégis más ez, mint hajdanán a kompakt kazetta volt vagy mostanság a CD. E lemezeket egyenként, példányonként vágják, emiatt sem olcsók, viszont néhány darab hamar elkészülhet. Noha a paraméterei elvileg nem gyengébbek, mint az „igazi” lemezeké, a kiindulásként szolgáló hangfelvétel általában nem lehet analóg – a kisüzemekben nem tartanak stúdiómagnót. Az már a kellemesebb eset, ha a megrendelő nem tömörített formátumú filét ad a gyártónak, hanem pl. .wav-ot vagy .aiff-et.
Hazánkban több parányi vállalkozás készít egyedi megrendelésre hanglemezeket. Amikor 2023. május 8-án fölszálltam a vonatra, még nem tudtam, mi vár rám. Pedig nem esküvőre mentem.
Nos, az előző napon vihar volt, és egy fa rázuhant a villamos felsővezetékre, emiatt a vasút csak Rákosborzasztóig közlekedett, onnan vonatpótló busz vitt Veresegyházig. Ezen a településen, az egyik ház udvarában levő épületecskében nűködik a VinylTeam nevű vállalkozás. Mivel nem az a cél, hogy az érdeklődőlők szájtáti sokasága zavarja a munkát, e tevékenységre semmilyen tábla, felirat, óriásplakát nem utal, így én sem árulhatom el a műhely címét. Amikor beléptem az ajtón, Hajdú Tomi, a VinylTeam hangmérnöke fogadott.
A berendezéspark csupán néhány készülékből áll. Az egyik természetesen egy számítógép, van vezérlésmérő, hangszínkorrektor, hangerősítő és a lemezvágó gépet meghajtó erősítő.
A lemezvágó gép majdnem olyan, mint amit lakklemez vagy DMM vágásához használnak. Mivel itt a lakklemeznél sokkal keményebb vinillemezbe történik a vágás, a vágótű gyémánt.
A szűz vinillemezről el kell távolítani a védőbevonatot.
A széléről le kell vakarni a sorját, és már indulhat is a vágás. A vágógép lemezforgató motorja sokkal erősebb, mint egy lemezjátszóé. Erre azért van szükség, hogy a lemez akkor se nyávogjon, ha pl. nem teljesen sík a felülete.
A lemezvágó tűt most is melegíteni kell, miként lakklemez vágásakor. A tű által kikapart fölösleg a szemétbe kerül. Fura, hogy a megolvadt, fonálszerű forgácsnak inkább olyan színe van, mint az ősz hajnak. A VinylTeam egyébként színes, átlátszó, és fotót tartalmazó (picture disc) lemezeket is készít.
A kisüzemileg készített hanglemezek oldalankénti játékideje kevesebb, mint a hagyományos módon préselt lemezeké, ha nem használnak változó előtolást.
A VinylTeam honlapját a kép utáni linken éred el:
http://www.vinylteam.hu/index.html
A versenytárs YDM Records üzeme Kecskeméten van. Oda nem merészkedtem el, ám hasonló szolgáltatásaik vannak, mint a VinylTeamnek, azzal a különbséggel, hogy külső, németországi céggel együttműködve, préselt lemezek gyártatását is vállalják. Mondjuk, úgy nem nagy kunszt vállalni. Túl sok nem derül ki a honlapjukról, amit a kép alatti linkre kattintva érhetsz el. Egyszer azért érdemes volna összevetni a két cég munkájának minőségét, ha valaki szponzorálná…
Ha az a rögeszméd, hogy önmagad akarsz hanglemezt készíteni, természetesen erre is van mód régóta, hiszen a sorozat 374. részében már volt szó arról, hogy például kalóz kiadványok készültek ilyen módon. Ha azonban azt állítom, hogy az egyedileg, közvetlenül vinilbe vágott lemez ritkán audiofil minőségű, akkor a házi vágás kb. olyan, mintha a fémvázas Märklin modellvasútat hasonlítanád a fröccsöntött gyermekörömhöz.
Már a gramofon korszakában is készültek egyedi vágásra alkalmas vágógépek. A mikrobarázdás korszak hajnalán az egyik legendás masinát 1950-ben gyártották. A lemeztányér egy Cadillac gépkocsi lendkereke volt. Az Arcturus esztergával 78, 45 és 33 1/3 rpm-es monó korongokat lehetett farigcsálni.
A modernnek tekinthető otthoni vinillemez vágók első változatait Japánban kezdték gyártani a múlt század hetvenes éveiben. A tokiói Hararokuonki Szaitama cég bemutatott néhány különböző modellt Hara márkanéven. Ezeket a készülékeket bőröndökbe építették a hordozható felvételekhez. Mindent beépítettek, így csak üres lemezekre és mikrofonra vagy vonalról érkező jelre volt szükség egy másik hangeszközről. A Hara Disk Recorder M-180 nagyon kicsi és hordozható vágógép volt, 45 rpm-es kislemezek készítéséhez. Az alábbi képen kettő is van belőle.
A vágófejet mozgató csigaorsót a tányért hajtó motorral szíj kötötte össze. Magát a kocsit lecsatolható huzaldarab taszigálta.
Az elektronika elég egyszerű volt. A vágott lemez monó lehetett csak, az átviteli sáv 50 Hz-8kHz ± 3dB. Az egyoldalas nyomtatott áramköri lapra szerelték a mikrofon előerősítőt, a RIAA korrektoros erősítőt a felvétel, s a vonalerősítőt a vonalszintű jelekhez (bármit jelentsen ez a jelszint tekintetében).
Még VU méter (lásd a sorozat 90. részét) is volt benne.
Az üres lemezt a tengelyre csavarható leszorító fogja le. A tányér automatikusan pörögni kezd, amint a kocsikart kézzel a kislemez kezdő átmérőjéhez tolják. A gép oldalán található kézi hajtókar egy pár kúpkerekes fogaskereket működtet, amelyek előre mozdítják a vezető orsót, így hozható létre a be- és kivezető barázdamenet. A kocsikar oldalán található egy kar a vágófej felemeléséhez és leejtéséhez, valamint egy másik kar a vágási mélység beállításához, továbbá egy kis kefe, hogy a forgács ne kerüljön a vágótű útjába. Elszívó berendezés nincs. Egy ilyen használt cucc ára az Ebay-en legutóbb 3 500 dollár volt.
A Hara M-180 utóda már komolyabb eszterga. A Recording Machine 805 VA alkalmas volt 30 cm átmérőjű lemez forgácsolására, és egy külön bőröndbe épített kis keverő tartozott hozzá.
Létezett egy harmadik változat is, az Au70-17-e.
A Vanrock E-101 és az Atom A-101 valamivel később, a ’80-as évek elején jelent meg. A Vanrock és az Atom gépek is hordozhatók voltak, de nagyon különböztek a Hara termékeitől. A Vanrock és az Atom lényegében ugyanaz a gép, ugyanabban a gyárban gyártják és ugyanazok a használati utasításai, de más a márkája, felfoghatatlan okokból. A Vanrock/Atom tányérja szíjhajtású, és csak kislemezekre tud rögzíteni.
Az eszterga legfőbb érdekessége, hogy nem a vágófej mozog a lemeztányéron, hanem a tányér araszol a vágófej alatt.
Ennek a hangminősége is elég gyatra volt, az egyszerű elektronika kikapcsolhatatlan kompresszort is tartalmazott, hogy a túlvezérlés akkor is elkerülhető legyen, ha a szint rosszul van beállítva, vagy hogy a bonyolult felvételeket is kezelni tudja külön stúdióberendezés nélkül. Napjainkban ez a szerkezet sem olcsó; 2-3 ezer dollárért mérik az ócskapiacon.
Éppen akkor, amikor a világ nagy része megszabadult mindentől, ami a vinillemezekkel kapcsolatos, ismét egy japán cég döntött úgy, hogy piacra dob egy újabb vágógépet. Ezúttal egy meglehetősen nagy, export-orientált cégről volt szó, amely nemzetközi szinten is megállta a helyét a DJ-piacon. Ez a gép sztereó lemezek vágására is alkalmas volt. A Vestax 2001-ben mutatta be a VRX-2000 típusú esztergagépét. Körülbelül 10 000 dollárért mérték.
A Vestax a fogyasztói piac tetejét, vagy talán a „prosumer”, félprofi szegmenst célozta meg, és hiányzott belőle a professzionális lemezvágó rendszer számos alapvető jellemzője. Az ár azonban magasabb volt, mint amit a fogyasztói piac elfogadna, továbbá a vinillemez-eladások száma és az analóg hanglemez becsülete a történelem mélypontjára ért. Habár meglehetősen lenyűgözőnek tűnt, még mindig egy diszkós lemezjátszó felturbózott változata volt, tetején vágótartozékkal és megkérdőjelezhető teljesítményű beépített elektronikával. A változó előtolást hírből se ismerte, így kb. 14 percnyi műsort tudott LP-re vágni oldalanként. A sztereó vágófej felépítése hasonlított a bevált professzionális vágófejekéhez, de az összes nehezen megvalósítható funkciót kihagyták a készülékből.
Nem volt mozgási visszacsatolása, ehelyett teljes mértékben a mechanikus csillapításra támaszkodott, mint a korai és elavult vágógépek fél évszázaddal korábban. Ócska anyagokból és alkatrészekből készítették el a gépeket, a megbízhatóság katasztrofális volt. Ennek ellenére néhány példány napjainkban is üzemel, de ezeket sokszor javították és gyakran módosították. A Vestax 2014-ben csődbe ment.
S ezzel visszaérkeztünk a majdnem professzionális, közvetlenül vinillemezbe vágó masinákhoz, amelynek legismertebb fajtája a Fritz & Ulrich Sourisseau cége, a Vinylrecorder által gyártott T560.
Ezt a szerkezetet használja házilag turbózott formában a VinylTeam is. A T560 fejlesztése és gyártása 2002-ben kezdődött. Miután nemcsak a Vestax, hanem az összes komolyabb vetélytárs leállította a gyártást, a T560 lényegében a mai napig egyedül maradt a piacon, igaz, már a kezdő készlet árának ismeretében sem meglepő, hogy inkább kisüzemek vásárolják 3 200 eurós induló áron.
A T560 a Technics 1200/1210 MK2 lemezjátszóra épül, noha e dj-pörgetők motorja túl gyönge a hibátlan vágáshoz, ezért egy idő után a felhasználók valamilyen erősebb alvázat és motort használnak hozzá. A már említett kezdő készletben nincs benne a lemezjátszó, viszont benne van az esztergagép a teljes mechanikájával, a sztereó vágófej gyémánt vágótűvel, egy 40-szeres nagyítású mikroszkóp, egy 40 wattos lámpa, az összes kábel és adapter, valamit 10 db 25 cm átmérőjű, üres vinillemez.
Ugyancsak az induló készlet része a vágófejet meghajtó erősítő RIAA korrektorral és a vágótű fűtésszabályzójával, valamint egy 230 V/12V-os stabilizált tápegység. Külön-külön vásárolható meg egy kis keverő tápegységgel (95 euró), a szintmérő tápegységgel (98 euró), a korreláció mérő tápegységgel (132 euró), a 2*380 wattos erősítő (320 euró). Aztán van itt még monó csöves erősítő 4 db EL 34 csővel (382 euró), persze, ebből két darab kell. 155 euróért mérik a vákuumos szívót, és 390 euróért a hangtompítós vákuumszivattyút. Érdekes egység az un. vinil optimalizáló (95 euró), amely a lemezre nehezen írható jeleket (pl. az ellenfázisúakat) masszírozza. Ha változó előtolást akarsz, akkor kell egy digitális késleltető (290 euró) és egy előtolás vezérlő (390 euró) is. Nincs ám vége, mert kaphatók kiegészítők, pl. 3,8 kg tömegű precíziós tányér (310 euró), ehhez beállító szerszám (73 euró). Ha félsebességgel akarsz vágni, akkor az ehhez való motor 490 eurót kóstál, és a Technics lemezjátszóhoz illeszkedő félsebességű adapter ára 120 euró. Külön vásárolható meg az audiofil lemezek vágását segítő tű 220 euróért. Természetesen üres lemezeket is árul a vállalkozás, s nemcsak a szokásos SP-t és LP-t, hanem CD méretűt és 36 cm átmérőjűt is. Az alábbi táblázat a legdrágább, 2 mm vastag üres lemezek 10 darabos csomagolására vonatkozik.
Még üres flexit (lásd a sorozat 379. részét) is vehetsz; 100 db ára 50 euró. Vásárolhatsz persze színes lemezt, picture discet, amelybe kép nyomtatható, mindenféle lemezcímkéket, szóval, rengeteg pénzt elkölthetsz, ha akarsz.
2016-ban módosították a vágófejet. Az új fejjel szerelt vágógép a T580 jelzéssel futott, de később ugyanúgy T560 lett. Az új vágófejen visszacsatoló tekercs is van.
A 21. század harmadik évtizedében fölmerülhet, hogy miért nem vágnak vinillemezt lézersugárral, és miért nem nyomtatnak 3D-s nyomtatóval? Voltak ilyen kísérletek is, de sem a 3D-s nyomtatás, sem a lézerrel való vágás nem volt képes azokra a finomságokra, amelyekre a hagyományos vágófejek. Ilyen kísérleteket végzett pl. Amanda Ghassaei független kaliforniai mérnök és művész 3D-s nyomtatóval és lézersugárral is.
A lézerrel történt próbálkozások nagyon izgalmasak voltak; mindenféle műanyagba, még fába is égetett barázdát a csajszi. Az eredmény azonban, amit a kép alatti linkeken nézhetsz-hallgathatsz meg, katasztrofális.
Ez kicsit jobb, de nem embernek való:
Ez készült 3D-s nyomtatóval:
Ahhoz, hogy egészen vacak hanglemezt vágj, nem szükséges milliókat költened lézeresztergára vagy 3D-s nyomtatóra. Éppen elég, ha vásárolsz egy Record Factory PO 80 nevű csodát, amit Juri Szuzuki tervezett a svéd Teenage Engineering cégnél.
Illetve, már csak használtan tudsz hozzájutni, de semmi gond, leharcolva sem csalódhatsz benne. Eredetileg 149 dollárba került. E játékszerrel 12,7 cm (5 hüvelykes) lemezekre írhatsz 33 1/3 illetve 45 rpm-mel monóban, és SP-ket is lejátszhatsz vele.
Ha netán gyári új változathoz jutsz hozzá, össze is kell szerelned, amihez csavarhúzóra, valamilyen vágó szerszámra, vonalzóra és némi ragasztóra lesz szükséged. Állítólag egyetlen óra alatt össze lehet rakni, de erre nem mernék fogadni. Viszont a gyártó biztosra akart menni, ezért annak érdekében, hogy viszonylag hallgatható eredményt kapj, a lemezre vágandó digitális filét feltöltheted a cég szerverére, amelyen egy program automatikusan optimalizálja azt.
Feltöltés közben mindenféle marhaságokat ír ki, majd választhatsz stílust.
Hallgassad meg a különböző változatokat! Elsőként a mintazene (Szabó Balázs bandája) eredetijét!
Most a popra optimalizáltat!
Következzen a régi rockzenére hajazó!
Végül a rap!
A PO 80-at bemutató videó részletesen elemzi a felhasználói tapasztalatokat.
A következő videó készítője a klasszikus hanglemez sokszorosításból indult ki. Az egyik kedvenc lemezéről akart másolatot készíteni, ezt tekintette mesterlemeznek. A fickó stílusa annyira lenyűgöző, hogy őszintén szurkoltam neki. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy a kiindulásként szereplő lemezébe egyáltalán nem ragadt bele a trutyiból egy kevéske. Ugyanez az oka annak, hogy a mindenféle ragacsokkal való lemeztisztítást sem ajánlom. De nem beszéllek le semmilyen kísérletezésről sem, hiszen ha neked megy tönkre a lemezed, az nem nekem fáj.