Ennek eszköze a tűszár.

A tűszárnak elvileg torzításmentesen kellene továbbítani a rezgéseket. Ez természetesen lehetetlen, csupán arra lehet törekedni, hogy a torzítás a lehető legkisebb legyen. A tökéletes tűszár tömege a lehető legkisebb legyen, hogy ne nagyon gátolja a tű tapizását. Nagyon merevnek is kell lennie, hogy minél kevesebb mechanikai energia alakuljon hőenergiává. Mint minden rezgő testnek, így a tűszárnak is van rezonancia frekvenciája. Az egyenes tűszárak hajlamosabbak a saját rezgésekre, viszont egyszerűbb a gyártásuk.

A kúposított tűszárak gyártása bonyolultabb, de tisztább a hangjuk.

Tűszárat sokféle anyagból készítenek. A legolcsóbb tűszárakat műanyagból gyártják, ilyeneket csak a legócskább kerámia hangszedőkben használnak. Lényegesen jobbak az alumínium csőből készített, többnyire kúposított tűszárak.

Az alumínium viszonylag könnyű, szobahőmérsékleten 2,71 g/cm³ sűrűségű anyag. A tiszta alumínium rugalmassági tényezője 69 gigapascal, rövidebben 69 GPa.

Na, ez meg mi a lótüdő? A rugalmassági tényező vagy Young modulus az anyagra egy adott hőmérsékleten jellemző állandó, ami az anyag merevségéről nyújt információt. Másképpen: az anyag azon jellemzője, amely megmondja, hogy az anyag milyen könnyen tud megnyúlni. Minél nagyobb a rugalmassági tényező, annál merevebb az anyag. A tökéletesen merev anyag rugalmassági tényezője végtelen lenne. A gumi rugalmassági tényezője 0,01-0,1 GPa, a gyémánté 1 050-1 200 GPa. Biztos vagyok benne, hogy tudod: a pascal a nyomás SI mértékegysége (lásd a sorozat 3. és 7. részét).

Az alumínium tűszárhoz a félgömb-fejű tű egyszerű technológiával ragasztható. Olcsóbb hangszedőkben találkozhatsz vele, noha nemcsak belépő szintűekben. Alumínium tűszára van például az Audio-Technica VM95ML típusú hangszedője tűjének, a VMN95ML-nek.

A tiszta alumíniumnál sokkal babábbak bizonyos alumínium ötvözetek, mert lényegesen merevebbek. A dúralumínium nem egyetlen ötvözet, hanem olyan ötvözet-csoport, amelynek minden tagja 2-4,5% rezet, 0,2-2% magnéziumot, 0,5-1,2% mangánt és 0,2-1% szilíciumot tartalmaz. Mechanikai jellemzőit tekintve sokkal közelebb áll az acélhoz, mint az alumíniumhoz, ugyanakkor könnyebb az acélnál. A dúralumíniumot Alfred Wilm német kohász fejlesztette ki a Dürener Fémművekben a 20. század első évtizedében. Az ötvözetet 1909-ben mutatták be. A pasi azonban csak 1911-ben szabadalmaztatta a dúralumíniumot, ezért sok cég egyszerűen ellopta a találmányát. Szegény pára egy idő után föladta a harcot, és 1919-től a földbirtokára vonult vissza. A nem túl hálás utókor Hannoverben utcát nevezett el róla.

Noha pontos összetétele nem ismert (naná, hogy titok), „szuper kemény” dúralumíniumból készült a japán Kondo Audio Note IO-M típusú, mozgótekercses hangszedőjének a tűszára. Eredeti listaára 8 400 euró volt, jelenleg az aukciók a feléről indulnak.

Az átmenetifémek közé tartozó, ezüstszürke vagy fehér cirkónium relatív sűrűsége igen nagy, szobahőmérsékleten 6,52 g/cm³, ezért könnyen húzható cső alakúra. Rugalmassági tényezője 200 GPa. A japán Orbray (korábban Namiki) nevű cég a cirkónium tűszárat Shibata vagy MicroRidge tűvel szerelve készíti. Mindkét változat ára 340 dollár.

A berrilium az alkáliföldfémek közé tartozik. Elemi állapotában szürkés színű, kis sűrűségű, igen kemény, rideg fém. A rugalmassági tényezője 287 GPa.

A kis sűrűség – 1,848 g/cm³ – miatt könnyű tömör tűszárat lehetett gyártani belőle. Ennek egyik példája a SAEC C-1 volt. A SAEC sosem gyártott hangszedő alkatrészeket, a japán cég más gyártók termékeiből élt.

Ennek a mozgótekercses hangszedőnek 10 Hz-50 kHz között volt az átviteli sávja, és vonaltű volt benne. A következő videó a tűcserét mutatja be.

A berillium az emberi test szöveteire, főként a tüdőre maró hatású; egyesekben krónikus, életveszélyes allergiás betegséget, gyógyíthatatlan berilliózist (CBD) válthat ki a gyártás során keletkezett por belélegzése. Elegendő egyetlen belégzés. Súlyos esetben csak tüdőátültetés mentheti meg a beteg életét. Ezért berilliumból napjainkban tilos tűszárat gyártani.

Zafírból nemcsak tű, hanem tűszár is készíthető. A zafír sűrűsége 4 g/cm³, rugalmassági tényezője 470 GPa, ezért a belőle készített tűszár pontosabban továbbítja a tű rezgéseit, mint az alumínium vagy a cirkónium. A zafír tűszáras hangszedő nagyon szép példája az EMT cég JSD SH típusa.

A rubin rugalmassági tényezője kisebb, mint a zafiré: 372 GPa; sűrűsége kb. ugyanakkora. Ha a zafírba egy kis krómot kevernek, ugyanolyan vörös színe lesz, mint a rubiné.

Rubin tűszár az egyik kedvence a Dynavectornak,az Ortofonnak és a Soundsmithnek. Most viszont egy másik hangszedő legyen a példa, a brit AVID HIFI cég mozgótekercses Reference Ruby terméke! A ragasztás nélküli gyémánt tű hegye MicroRigde csiszolású.

Noha a szubjektív tesztek szerint ez egy igencsak kellemesen muzsikáló hangszedő, a Hi-Fi News folyóirat mérési eredményei furcsa frekvenciamenetet mutatnak: 20 kHz-en már 6,2 decibelt emel az emelés az egyik, és 2,7 dB-t a másik oldalon. A hivatalos műszaki adatok szerint persze 10 Hz és 50 kHz között visz át. A listaára 6 000 angol font, ennyiért ez szégyen.

A kémiailag kötetlen bórt a félfémek közé sorolják. Kis mennyiségben megtalálható a meteoritokban, de a Földön nem fordul elő a természetben. A nagyon tiszta bór ipari előállítása nehézségekbe ütközik, mivel az elem hajlamos makacs vegyületeket alkotni kis mennyiségű szénnel és más elemekkel. A kristályos bór fekete, igen kemény (a gyémánt után a második legkeményebb) anyag és nagyon merev is, A rugalmassági tényezője 656 MPa.

Sűrűsége viszont kicsi – 2,34 g/cm³ –, tehát könnyű tűszár készíthető belőle, s az egyik legkedveltebb tűszár-anyag. A rezgés kb. 2,6-szor gyorsabban terjed benne, mint az alumíniumban. Mivel rideg és törékeny, a tűt mindig ragasztással rögzítik benne.

Bór tűszár van pl. a Nagoka MP-200 típusú indukált mágneses hangszedőben (és az MP 300-ban, valamint az MP 500-ban).

A tesztek szerint legalábbis az árához képest – kb. 400 euró – egészen jó a hangja, noha csak elliptikus tű van benne.

Egészen más kategóriába tartozik a 16 ezer dollárért kínált mozgótekercses Koetsu Blu Lace.

Az előzőekből kiderült, meg amúgy is tudod, hogy a legkeményebb anyag a gyémánt; a merevsége miatt nemcsak tű, hanem tűszár is készíthető belőle. A sűrűsége 3,52 g/cm³. A felső kategóriájú hangszedők jelentős részének tűszára gyémántból van.

Az Ortofon egyik újabb hangszedője a Verismo, gyémánt tűszárral. A mozgótekercses Verismoért csaknem hárommillió forintot kérnek.

A szubjektív tesztek most is fantasztikusak, a mérési eredmények kevésbé. A magas hangok tartományában most is van emelés, igaz, csak 1 dB, viszont a THD (lásd a sorozat 50. részét) 1 kHz fölött emelkedni kezd, 15 kHz-en pedig eléri a 20%-ot.

A sorozat előző részében már volt szó a Soundsmith cég Hyperion MKII hangszedőjéről, arról azonban nem, hogy a tűszár kaktusz tüskéből készül. A kaktusz tüske rugalmassági tényezőjét nem ismerjük, a titánét viszont annál jobban. A titán annyira kemény, hogy régies elnevezése kemeny volt. Az ezüstös-fémes titán az átmenetifémek közé tartozik.

Sűrűsége 4,54 g/cm³, rugalmassági tényezője 116 GPa. Ez valójában nem igazán nagy a drágakövekhez és a féldrágakövekhez képest, mégis az Egyesült Királyságban működő Audio Note úgy határozott, amikor lepaktált a japán Audio Note-val, hogy a japán készített néhány tucat hangszedővel szemben az Audio Note (UK) nagyobb példányszámú sorozatokat fog gyártani. Persze, nem tízezreket. Az eredeti hangszedőket ennek értelmében fejlesztették tovább, és megalkották a titán anyagú (bizonyára nem színtiszta titán, hanem valami ötvözet) tűszárat. Ez a tűszár is kúposított, de az egyik érdekessége, hogy nemcsak kívülről, hanem belülről is. Tehát egy olyan cső, amelynek a belső és a külső oldala is csonka kúpfelület. Az elvékonyodás, tehát az átmérő csökkenése az anyagvastagság csökkentésével lehetséges; így a tűszár könnyebb lesz.

A mozgótekercses családnak négy tagja van.

A legolcsóbb a piros vagy kék színű Io I. típus. A tűről a cég honlapján szinte semmi érdemit nem közölnek, csak azt, hogy ragasztás nélküli gyémánt. Idézem a cég költőjét: „Mivel végül nem voltunk megelégedve a különböző tűgyártók kínálatával szerte a világon, 1995-ben szerződést kötöttünk egy céggel egy olyan eljárás kidolgozására, amely lehetővé teszi számukra, hogy tökéletes, természetes nyolcszöget vágjanak és csiszoljanak a legjobb szemészeti műszerek színvonalán. Lehetőség legyen nagy finom csiszolásokra olyan pici gyémántokon, amelyek feleakkorák, mint a könnyen elérhető változatok.” Mindenféle rejtélyes utalásokból azért annyi sejthető, hogy a tűhegy formája a vdH-n alapul, de annál fincsibbre polírozzák. Összeszereléskor a tűt betuszkolják a tűtartóba, majd egykomponensű epoxigyantával megragasztják, és három órán keresztül sütik.

A tesztek magasztalják ezt a hangszedőt is; zenei varázslatról csicseregnek.

Az Io II. és az Io Gold nem a tűszárban, hanem egyéb paramétereiben tér el az Io I-től. Az Io limited viszont már ránézésre is különbözik a többitől, és nemcsak színében.

Hanem abban is, hogy valamiért nem négy, hanem hat kivezetése van a hangszedőnek.

A két további kivezetésre tápegység (PSU) csatlakozik.

Az Io limited mozgótekercses hangszedő ugyan, ám azt a mágneses teret, amiben a tű mozgását követő tekercsek ficánkolnak, nem állandó mágnesek, hanem gerjesztett tekercsek hozzák létre. Az elektromágnes nem „fárad el” az idő múlásával, és az általa keltett tér erősségét is pontosan be lehet állítani. Ez a hangszedő csakis megrendelésre készül. Az Audio Note (UK) tiltja a kufároknak, hogy a neten közzé tegyék az árlistát, de mivel nem vagyok kereskedő, íme egy 2020-ból származó információ. Az árak akkori forintban szerepelnek benne, az Io limited tápegységgel most közel 9 milliót kóstálhat