Ennek keresztmetszete is közel áll a vágótűéhez.

A SAS tű csiszolása nagyon szépnek tűnik. A két sugár 2,5 µm és 75 µm.

A következő táblázat néhány tűforma adatait tartalmazza. Ebből kiderül, hogy a négy tűfajta közül a SAS érintkezik a legnagyobb felületen a barázda falával.

Az alábbi ábra pedig azt mutatja meg, hogy az egyes tűformák mennyire hasonlítanak a vágótűhöz. Kicsit levon a rajz hitelességéből, hogy a Jico készítette, csakúgy, mint az előbbi táblázatot. A táblázat utolsóelőtti sorában az érintési felületek területe szerepel. Sajnos, nem derül ki, hogy ezen értékek hogyan jöttek ki, s csak remélheted, hogy nem csalt a Jico.

Ha azonban a SAS helyett a vonaltűk optimalizált változatait általánosságban jelölnénk az ábrán, akkor közelebb járnánk az igazsághoz.

A Jico háromféle változatban gyártja a Stylus 1 tűt.

A legolcsóbb a SAS/B, 282 dollárért, amelynek tűszára bórból van.

A legdrágább a SAS/R 500 dollárért, kúpos rubin tűszárral. Árban a kettő között van a SAS/S, 349 dollárért, zafír tűszárral. Ezeket a tűket a mozgómágneses SAS-MM1 hangszedőkhöz készítik cseretűként, ám a Jico az MM1-et már nem gyártja, és többen vitatják, hogy ez a hangszedő tényleg a Jico gyárában született-e. Egyébként valamivel több, mint 2 000 darab készült belőle.

Jelenleg a néhai Shure M44g/M44-7 utánzatát ajánlja a Jico, J44 típusjelzéssel, négyféle változatban, 22 fajta tűvel.

A J44D pl. diszkósoknak szánt változat, félgömb hegyű tűt szereltek bele.

A nude azt jelenti, hogy a tűt teljes egészében gyémántból készítik, de erről is lesz még szó mindjárt. A másik diszkós hangszedőjük a J44A 7 IMP. Érdekessége, hogy 1 kHz-en 5 cm/s sebességnél 8,5 mV-ot ad le.

A J50 sorozatot az igényesebbek számára készíti (vagy készítteti) a Jico.

A Jico legdrágább hangszedője a csak megrendelésre gyártott, 4 000 dollárért mért, mozgótekercses Seto-Hori Remodel, ami egy 2019-ben bemutatott hangszedő 2022-ben továbbfejlesztett változata. A kerámia hangszedőtestet Szeto városában tervezték, Toki városban sütik, a Hori pedig a horu, faragni szóból származik. A kerámia általános neve japánul szetomono. Tokiban a kerámiakészítés története több mint 1 300 évvel ezelőtt kezdődött.

Furcsa, hogy nem SAS, hanem MicroRidge tű van benne, de hiszen a SAS is a vonaltűk egyik változata. A hangszedőt integrálták a hangszedő tartójával, s ezzel állítólag csökkentették a rezonanciáját, megspórolva két csavart.

Nálunk szinte teljesen ismeretlen cég a Jico, legyen hát néhány szó róla!

A Jico, teljes nevén NIPPON PRECISION JEWEL INDUSTRY CO. LTD székhelye Sinonszenben van. Ez egy tengerparti kisváros Japánban; kb. 500 kilométernyire van Tokiótól. 12 ezer az állandó lakosainak a száma.

A céget 1873-ban alakították, Kiotó térségében gyártottak varrótűket. Aztán megjelent a fonográf, majd a gramofon. Japánban 1909-től volt kapható a gramofon.

A Jicoban 1949 óta alkalmazták a kimonó varrásához kidolgozott tűkészítés technológiáját a gramofontűkre, és más tűgyárakkal együttműködve 40 országba exportálták ezeket. 1966-ban kezdték el gyártani a gyémánt hangszedő tűket. A cég nevéből következik, hogy ékszereket is készítenek – a hangszedőket gyártók esetében ez nem ritkaság. Jelenleg évente kb. 120 ezer hangszedő tűt állítanak elő: több mint 2 200 típust, 35 ismertebb márkához cseretűként. Minden tűt kézzel szerelnek össze és tesztelnek szakképzett takumik (kézművesek), főként nők.

Fritz Gyger nevével már találkoztál a van den Hul tűknél; a Fritz Gyger AG. készítette az első vdH tűket. Aztán miként ez szokás, összebalhéztak egymással. Gyger – miként ez szintén szokás Svájcban – órákat gyártott. Az FG tű két sugara típustól függően 5-6 µm, illetve 70 µm. Néhány Ortofon hangszedőt is FG tűvel, illetve ennek másolatával szereltek. A következő videó a Shibata és a Gyger tűket hasonlítja össze.

Az alábbi fotó pedig háromféle tű modelljéről készült.

Fritz Gyger FG-S típusú tűjéhez a megszólalásig hasonlít a SoundSmith cég OCL fantázianevű tűje, amit pl. a Hyperion típusú, mozgó vasas (lásd a sorozat 406. részét) hangszedőbe építenek. Már a második változatát is megveheted 8 000 dollárért, igaz, ezért 10 év garanciát adnak.

A tesztek természetesen magasztalják a Hyperiont is, leginkább a hangkép tisztaságát és elemezhetőségét emelik ki.

Kissé unalmas lehet már a vonaltűk fajtáinak felsorolása, ezért csak még egyet említek meg: a Paratrace nevűt. Ezzel a jelzéssel a legenda szerint van den Hul kezdett olyan tűt gyártani 1978-ban, amelynek két sugara 4 µm és 70 µm. Paratrace tűvel mások is foglalkoztak, így például az Audio-Technica AT95E hangszedőjét alakították át AT95P-vé.

Eddig csak a tű hegyéről volt szó, arról nem, hogy ez a hegyet milyen formából faragják. Az egyik forma a hengeres (round), a másik a négyzetes (square).

A hengeres alakot nehezebb lehet pontosan beállítani, ha a hangszedő szárához van rögzítve, és ez a hiba a tű hegyének eltolódásához vezethet. A négyzetes alakú gyártása többe kerül, mint a hengeresé, viszont pontos igazítást tesznek lehetővé abban az esetben, ha a szárba lézersugárral vágott négyzetbe szerelik. A négyzet alakú forma tömegcsökkenéshez is vezethet. Noha a négyzet alak kedvezőbb, a tű összes paramétere példányonként enyhe eltéréseket mutathat még az azonos márkájú és azonos típusú hangszedők között is. Ezért szokták ajánlani, hogy a lemezjátszó beállításához mérőlemezeket és precíz mérőeszközöket használj.

Az sem mindegy, hogy az egész tű ugyanabból az anyagból készül-e, vagy csak a hegye zafír vagy gyémánt.

A ragasztott (bonded) tű gyártásakor gyémánt- vagy zafírcsúcsot ragasztanak egy másik anyagból (általában acélból) készült nyélre, amelyet aztán a tűszárra ragasztanak. Míg a ragasztott tűvel sok zafír vagy gyémánt spórolható meg, és így olcsóbb a gyártása, ennek a konstrukciónak nagyobb a tömege, ami ronthatja a hangszedő tranziens torzítását. A teljes egészében gyémánt anyagból (nagyon ritkán zafírból) kialakított „meztelen” (nude) tűk drágábbak, mint a ragasztottak, de kisebb tömegük lehetővé teszi a barázda falainak pontosabb követését. A jobb minőségű hangszedő tűk kivétel nélkül pucérok.

1977-ig a gyémánt tűhegyek valódi, természetes gyémántokból készültek. Ezt követően kezdtek ipari gyémántokat használni, hiszen azok olcsóbbak. Ez az áresés annak köszönhető, hogy a múlt század hatvanas éveiben a Szovjetunióban, egy évtizeddel később pedig Japánban is sikerült szintetikus gyémántokat gyártani. Addig ugyanis ez a General Electric szabadalma volt. A cég úgy kerülte el a pereskedést, hogy megállapodott a világ legnagyobb gyémánt bányáinak jelentős részét tulajdonló De Beers nevű nagytőkés vállalattal abban, hogy a General Electric gyémántjai nem kerülnek olcsóbban a piacra, mint a természetes gyémántok. A General Electricnek ez már azért is megérte, mert sokáig monopol helyzete volt, s mert egyébként is lopta az előállítás módját az Allmanna Svenska Elektriska Aktiebolaget svéd társaság egyik kutatócsoportjától. A laboratóriumban készült és kémiailag azonos szerkezetű mesterséges gyémánt kevésbé tartós, mint a valódi gyémánt. Ha mikroszkóppal nézed a tű hegyét, és az tiszta, világos fehér, lapos szélei pedig megtörik a fényt, akkor a tű valószínűleg valódi drágakőből készült. Ha a tű hegye fekete vagy matt, akkor valószínűleg mesterséges gyémántból gyártották. A mesterséges, szintetikus gyémántokat gyártók szerint viszont a természetes és a szintetikus gyémántok között nagyítóval sem lehet eltérést találni, fizikai és optikai jellemzőik teljesen ugyanolyanok.