Hazánkban tudtommal egyetlen SVCD kiadvány készült el, az is promóciós célból, 2008-ban.

A Rückwärts együttes a saját bevallása szerint ipari rockzenét játszott, ezt a stílust Németországban Tanz-Metallnak (lásd Rammstein) hívták. Az egyik legnépszerűbb nótájuk a Ha meg is tennéd című volt. Ez nézhetted meg az SVCD-n.

A VCD-khez hasonlóan az SVCD-k is megfeleltek a CD-i Bridge formátumnak (lásd a sorozat 471. részét), és a CD-ROM XA formátum (lásd a sorozat 469. részét) használatával készítették őket. Az első sáv mindig CD-ROM XA Mode 2, Form 1, és metaadatokat tartalmazott a lemezről. A többi sáv CD-ROM XA Mode 2, Form 2, és MPEG-PS tárolóban multiplexelt hangot és videót tartalmazott. Így vált lehetővé kb. 800 megabájtnyi adat rögzítése egy 80 perces CD-n. Egy lemezen akár 35 percnyi jó minőségű SVCD videó és hang volt tárolható. A műsoridő a képminőség lerontásával hosszabbíthatták meg, pl. a sorozat előző részében említett GOP növelése által.

Az SVCD videó része MPEG-2 tömörítésű, a felbontása 2/3 D1.

Az MPEG-2-ről is a sorozat előző részében volt szó, valaminek a kétharmada is érthető, de mi az a D1? Nos, a D1 a Sony találmánya volt a színes tv-kép professzionális, digitális rögzítésének hajnalán. Később a Bosch is használta. A D1 váltottsoros mozgókép rögzítés, a képméret NTSC esetén 720*486 képpont, PAL esetén 720*576 képpont. Az NTSC-ben a 486-ot később 480-ra csökkentették. A 2/3 azt jelöli, hogy az SVCD-ben a képpontok száma 480x480, PAL esetében pedig 480*576. A D1-nek van még egy jellemzője, amit így jelölnek: 4:2:2. Azt is az előző részből tudod, hogy az MPEG-2 az Y’C_rC_b színteret használja. E színtér összetevőinek értékeit az alábbi ábrával szokták szemléltetni.

Most tegyük föl, hogy egy négy képpont széles és két képpont magas színes képből veszünk mintát úgy, hogy Y’ fénysűrűség vagy világosság jelet minden pixelből, a C_b és C_r színkülönbségi jelet csak minden második pixelből veszünk. Először az első sorból C_b-t, aztán a másodikból C_r-t.

A 4:2:2 tehát azt jelenti, hogy soronként 4 világosságjelből és soronként 2-színkülönbségi jelből jön létre a 4 képpont széles és két képpont magas Y’C_rC_b videojel-darabka.

Az SVCD képaránya 4:3 volt, tehát szélesvásznú film esetében vagy fekete csík volt alul-felül, vagy a képet függőlegesen össze kellett nyomni, az emberek fejéből így lófej lett, és a képet lejátszáskor szét kellett húzni. A fél-képkockák száma másodpercenként 59,94 (NTSC) vagy 50 (PAL). A digitális adatsebesség maximális értéke 2,6 Mb/s, az adatsebesség állandó (CBR) vagy változó (VBR) lehetett. A teljes hang- és videó digitális adatsebesség nem haladhatta meg a 2,7 Mb/s-ot. Az MPEG-2 ennél jóval nagyobbat is megenged, de ezt az a határt részben azért választották, hogy a legfeljebb kétszeres sebességű CD-meghajtók se fagyjanak le.

Érdekes, hogy a hang kódolása tovébbra is mp2 volt, ami az MPEG-2-ben azonos az MPEG-1-gyel, de az MPEG-2-ben akár 5.1 csatornás is lehet. Tudomásom szerint 5.1 hangú SVCD-t gyárilag nem készítettek. A hang digitális adatsebessége 32-384 kb/s lehetett, CBR-rel vagy VBR-rel. Az SVCD-k két különálló sztereó vagy négy monó hangsávot tartalmazhattak.

Az SVCD szabványban kiegészítő funkciókat is találhattunk. Köztük interaktív menüket, hiperhivatkozásokat (linkeket), karaoke szövegkiemelést vagy négy választható grafikus feliratot. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a feliratok nem szövegformátumban, hanem állóképként jelentek meg, akárcsak a DVD-k lejátszása során. Létre lehetett hozni fejezeteket, lejátszási listákat és DVD-felbontású, D1 minőségű állóképeket, diavetítéseket, valamint CD-DA hangsávokat.

Miként a VCD-nek, úgy az SVCD-nek is voltak mutánsai, XSVCD, RSVCD, MVCD elnevezéssel. Ezek részben az SVCD szabványt hágták meg a nagyobb műsoridő vagy a jobb minőség érdekében, vagy speciális kódereket használtak az MPEG-2 jel előállításához. A jelentőségük oly csekély volt, hogy alig lehet érdemi ismertetőt találni róluk.

A VCD és az SVCD kihalásának okát a DVD győzelmében látják sokan. Ez azonban csak részben igaz. Az ezredforduló környékén ugyanis két új videokódolási és -dekódolási formátum mutatkozott be: a DivX és az Xvid. Mivel egyikük sem a CD nagycsalád tagja, igaz, CD-re is rögzíthetők velük videók, ráadásul az általuk használt MPEG-4 külön csemege, egyelőre róluk nem lesz szó. Hozzáteszem azonban, hogy kb. 2020-ig ezek voltak a legnépszerűbb otthoni digitális videó rögzítő megoldások hazánkban.

A CD nagycsalád tagja viszont az Enhanced Music CD, más néven E-CD, CD-Extra, CD Plus.

A magyarul kiterjesztett zenei CD-nek nevezhető változat paramétereit 1995-ben publikálta a Philips és a Sony a Kék könyvben. Az E-CD ugyanazon a lemezen egyesíti a hang- és az adatsávokat. A formátumot a kevert módú CD-k problémájának megoldására hozták létre. A Sárga könyv szerinti általános CD-ROM változatok, amelyeken hangsávok és adatsávok is voltak, gyakran megbolondították a korai audió CD-játszókat, márpedig a kiadók továbbra is szerettek volna muzsikát és más adatokat egyaránt tartalmazó CD-ket kiadni. Az E-CD-k többmenetes eljárással készültek, ami azt jelentette, hogy nem folyamatos a barázda, hanem egy-egy része önállóan záródik. Az E-CD kétmenetes volt. Az első menet a hangsávokat tartalmazta, ezeket az audió CD-játszók is le tudták játszani, de csak azokat. A második menet tartalmazta a CD-ROM egyéb adatfiléit. A CD-ROM meghajtók mindkét menetet le tudták játszani, a feldolgozásuk a meghajtó utáni hardverek szoftvereitől függött. Ez a második menet CD-ROM XA Mode 2 Form 1 szerint tartalmazta az adatokat, de az Alma gépek kedvéért más mód is használható volt. A technológiát eredetileg Alan Bruce Galuten fejlesztette ki.

A pasi lemezproducer, zeneszerző, zongorán, gitáron és szintetizátoron játszó muzsikus, hangszerelő, zeneszerző és technológiai vezető is volt. Az utóbbi tevékenységét a Sony alelnökeként , a Universal Music Group alelnöként, az Ion alelnökeként, a Coral Consortium alelnökeként és a Content Reference Forum elnökeként gyakorolta. Ő találta ki azt a dobhurkot is (drum loop), amely az alábbi nótában szerepel.

A HBO megrendelésére készített Bee Gees filmben Galuten beszél erről a hurokról, a film előzetesében sajnos ez nem látható.

Az enkórról letölthető a teljes film angolul, segítségképpen angol felirattal.

A dobhurokról kb. a 70. percben van szó.

A korabeli soksávos analóg technika alkalmazása során egy négysávos, duplaszéles szalagból vágták ki a dobrészletet, és az elejét-végét összeragasztva végtelenítették.

Galuten az Enhanced Music CD ötletét a kapcsolatait felhasználva vitte el a nagy lemezkiadókhoz, amelyek elfogadták az ő javaslatát, s noha léteztek más technológiák is, de ezek nem voltak kompatibilisek sok, már meglévő CD-játszóval, így ezt a változatot tette magáévá a Sony és a Philips.

A CD Text, magyarul CD szöveg viszonylag későn, 1996-ban lett a Vörös Könyv része, és egyedül a Sony találmánya, a Philipsnek ehhez semmi köze sem volt. Vagy mégis? A DCC (lásd a sorozat 443. részét) már 1992-ben tudta ezt. Holott egyszerű kiegészítésről van szó: a CD-DA-n rögzített nóták néhány jellemzőjét tartalmazza szöveges formában, amely szövegeket az erre felkészített CD-játszók, különösen az autórádiók részét képező CD -játszók a kijelzőjükön meg tudnak jeleníteni.

A CD-szöveg információ a lemez-W alcsatornáiba (lásd a sorozat 466. részét) került. Ezeket az információkat általában a lemez bevezető területének alcsatornáiban tárolták, ahol nagyjából 5 kB szabad hely van. A lemez fő programterületére is kerülhettek, ahol a hangsávok vannak, s amely terület körülbelül 31 MB-ot tud tárolni. Mivel az R-W csatornákat nem használják az audió CD-k, nem minden CD-játszó olvassa azokat, így nem is mindegyik képes megjeleníteni. A CD-Text leírása sajnos, szétszórva található meg, mert több szabvány, illetve ajánlás vonatkozik rá. A digitálisan legalacsonyabb szinten a CD-szöveg 18 bájtos csomagegységekben található. Minden csomag 4 bájt fejlécből, 12 bájt hasznos adatból és 2 bájt CRC hibaellenőrző kódból (lásd a sorozat469. részét) áll. 13 szövegtípus van, ezeket 16-os számrendszerbeli (lásd a sorozat 22. részét), hexadecimális kódok jelölik. E típusok közé tartoznak  nemzetközi kiadványkódok, a CD címe, a nóták címe, a nóták hossza, az előadók neve, a szerzők neve, a műfaj, a tartalomjegyzék információi, stb.