A JVC Kenwood által kifejlesztett Super High Material CD vagy SHM-CD először 2007-ben jelent meg a piacon.

A JVC-Kenwood azt állítja, hogy a szokásos CD-polikarbonát helyett jobb minőségű, átlátszóbb, LCD-képernyőkhöz kifejlesztett polikarbonátot használnak. Az állítólag jobb fröccsöntő rendszer és az átlátszóbb anyag kombinációja azt jelenti, hogy a hordozóban pontosabban alakulnak ki a gödrök, lejátszáskor pedig csökken a jitter (lásd a sorozat 24. részét), mert jobban fókuszálja a lejátszó lézert a pontosabb leolvasás érdekében. A JVC Kenwood a torzítás csökkentését és a mélyhang-tartomány hangerejének javítását is hirdeti. Jobb jel-zaj viszonyról is csacsognak. A szubjektív tesztek szerint az SHM-CD-k a normál CD-knél vaskosabban és határozottabban szólnak. Hozzáteszem, hogy persze azt nem tudjuk, mennyit manipuláltak a felvételen.

SHM CD-k napjainkban is jelennek meg, pl. egy Bon Jovi válogatás 2024 novemberétől volt kapható.

3 db SHM CD-t és egy Blu-ray videót adtak 50 dollárért.

Az SHM CD továbbfejlesztett változata a 2012-től gyártott Platinum SHM CD (PSHM CD).

A fejlesztők azt állítják, hogy még az SHM-nél is jobb minőségű polikarbonátból készülnek a korongok, a hátsó réteg pedig platina ötvözet. Egyes tesztek szerint a PHSM CD-k valóban nagyon jól muzsikálnak, ha a hangfelvétel is kiváló volt. Sajnos, legtöbbször újrakevert albumok jelennek meg PSHM CD-n.

Ugyancsak 2007-ben a Walt Disney zenei kiadója, a Hollywood Records próbált villantani a CDVU+-szal, hogy fellendítse a csökkenő CD-piacot.

Ez a változat lényegében nem különbözött a nem csak hang adatokat tartalmazó CD-ktől, "digitális magazin extrák", mint például a zenekari és más fotók, interjúk, dalszövegek számítógépen voltak megtekinthetők. „A Disney CDVU+ olyan, mint a többi hülye továbbfejlesztett CD-formátum” – írta Wilson Rothman szakíró a Gizmodo nevű internetes portálon az első CDVU+ megjelenésekor. Összesen kilenc ténylegesen, 2007-2009 között megjelent CDVU+ kiadványról tudunk; a tervezett többieket visszavonták.

Léteztek, léteznek azért komolyabb jószágok is, mint például az ezredforduló utáni első évtized végének QCD fajtái. Az egyik ilyen a HQCD, amely 2008-ban látott napvilágot.

A HQCD tükröző felülete ezüst ötvözet. Sajnos nem tudjuk, de ez nem meglepő, hogy melyek az összetevői. A HQCD polikarbonát rétege is javított változat. A HQCD az EMI Music Japan szabadalma, de az eljárást egy japán vegyesvállalat, a Memory-Tech műanyag présüzem fejlesztette, amelynek többségi tulajdonosa a Mitsubishi Chemical, a Pony Canyon és az Avex Group. Ezek a cégek lemezkiadással is foglalkoznak vagy foglalkoztak.

Az AQCD-t a japán AQCD Technology Company fejlesztette és gyártotta.

A logó lila alapszíne arra utal, hogy az AQCD polikarbonát rétegébe lila színezéket töltöttek. A hátsó réteg ezüst ötvözet volt.

A borítóképen látható, 2015-ben kiadott korongot nettó 60 dollárét mérik a YesAsia internetes áruházban.

2009 novemberében a Sony Music Entertainment bejelentette, hogy új CD-t fejlesztett ki, a Blu-spec CD-t.

A cég azt állította, hogy a gyártási folyamat során új gépeket használtak a mesterlemezek elkészítéséhez. Nevét a mesterlemez elkészítéséhez használt rövidebb hullámhosszú, kék lézerről kapta, értelemszerűen alkalmazva a Blu-ray technológiát.

Így állítólag pontosabb gödröket lehetett vájni a lemezbe, és ugyanazt a polikarbonátot használták, amit a Blu-ray korongokhoz.

A Blu-spec CD nagyot bukott, de úgy látszik, mégsem elég nagyot. 2012-ben bemutatták a Blu-spec CD2 röviden BSCD2 nevű újabb verziót, amelyről azt állította a Sony, hogy még kifinomultabb a vágógép.

A mesterlemez fázisátmenet technológiával készül, ami azt jelenti, hogy az üveg alaplemezre három réteg kerül: egy szilíciumréteg, egy szervetlen fényérzékeny (fotoreziszt) réteg és egy szerves fotoreziszt réteg. A Sony szerint az eredmények azt mutatják, hogy a szilícium réteg fontos szerepet játszik a lézersugár és a szervetlen fotoreziszt anyag elnyelt energiájának növelésében. A szervetlen fotoreziszt réteg tetejére nyomott szerves fotoreziszt réteg megakadályozza az előhívási folyamat okozta károsodást, s így elérik, hogy a mesterlemez felülete a legsimább lehessen. Nem állítom, hogy ennek a rizsának van értelme, de hátha te megérted.

 

Az általam olvasott BSCD2 kritikák egytől-egyik pocséknak tartják a BSCD2-t, különösen az analóg hanglemezhez képest, de még a gyalog hang CD-hez képest is. Ennek ellenére, napjainkban is készülnek BSCD2 kiadványok.

2015-ben egy új CD-formátum is megjelent, az UHQCD.

Ezt a technológiát a versenytársak, a PSHM és a BSCD2 legyőzésének céljából fejlesztette ki a Memory-Tech, amelynek a Sony kivételével majdnem minden japán kiadó a kuncsaftja. A klasszikus CD gyártása során a polikarbonátot fém nyomóformára öntik gyors, forgó mozdulattal. Előnye az alacsony költség és a nagy termelékenység, hiszen az anyag szinte azonnal megkeményedik. Ám éppen a megkeményedés gyorsasága a gond. A műanyag olyan gyorsan megszilárdul, hogy nem tudja pontosan kitölteni a nyomóforma gödreit. Még macerásabbak a gödrök és a földek közötti egyenetlen átmenetek. Mint az a sorozat 466. részéből már tudod, éppen az átmeneteknél változik a logikai állapot "0"-ról "1"-re és fordítva. A mérések azt mutatják, hogy ez nagy problémát jelent a leolvasó rendszer számára, amelynek így nehezebb körülmények között kell dolgoznia, emiatt nagyobb jittert generál. A Memory-Tech polikarbonát helyett folyékony fotopolimert használ. A fotopolimer vagy fényaktivált gyanta olyan polimer, amely megváltoztatja tulajdonságait fény hatására. Ezek a változások gyakran szerkezetileg is megnyilvánulnak, például fény hatására térhálósodás következtében az anyag megkeményedik. A fénykeményítés egyik előnye, hogy szelektíven, nagy energiájú fényforrásokkal, például lézerekkel is elvégezhető. A fotopolimerizált rendszerekben jellemzően UV-sugárzással térhálósítanak, mivel az ultraibolya fény több energiával bombázza a polimert, mint a látható fény. Az UHQCD gyártásához is ibolyán túli sugarakkal keményítik a műanyagot, aminek további előnye, hogy nincs szükség hűtésre, s nagyon pontosan kiszámítható, hogy mikor fog a polimer megszilárdulni. Ez a módszer lassabb, mint a hagyományos préselés vagy fröccsöntés, viszont a selejt kevesebb, a minőség meg jobb. Ma már egy korong 5-6 másodperc alatt készül el, tehát már nem lassabb a hagyományos CD gyártásnál. A hátsó, fényvisszaverő réteg egyébként az UHQCD esetében is ezüst ötvözet.

Az általam ismert szubjektív tesztek szerint az UHQCD napjaink egyik legjobb műsoros CD eljárása, de a hallgatási tesztek kiemelik, hogy nagyon függ a hangminőség a forrástól, és gyakori, hogy az UHQCD-nek semmi előnye sincs.

A Discogson kb. 1 900 HQCD és UHQCD korong között válogathatsz; köztük olyan formátumú is van (Hi-Res), amiről még nem volt szó.

Sajnos, a többségük archív, újrakevert változat.

Ne csüggedj, vannak még páran az árvaházban. De legalább néhány érdekes vagy ismerős klipet nézhetsz-hallgathatsz.