Míg az írás először egyedi volt, és a nagy példányszámú könyvnyomtatás csak sokkal későbbi találmány, a digitális optikai jelrögzítés esetében fordított volt a helyzet: előbb volt a sokszorosított, műsoros CD és csak később született meg az egyedileg, otthon is írható változat. Igaz, több ezer év helyett nem kellett hozzá még egy évtized sem.

Persze, semmi sem úgy történt, ahogy gondolnánk. Az egyszer írható, nem törölhető CD-R (Compact Disc-Recordable) megjelenését megelőzte a texasi Tandy Corporation bejelentése a Tandy High-Density Optical Recording (THOR) néven becézett újraírható CD-rendszerről.

A Tandy azt állította, hogy gyártani fog törölhető és újraírható optikai lemezt egy szabadalmaztatott "titkos bevonóanyag" segítségével. A THOR-CD-ket úgy tervezték, hogy a meglévő CD-játszókban lejátszhatóak legyenek, mivel kompatibilisek a CD-DA-t és CD-ROM-ot olvasni tudó berendezésekkel. A lemezek a tájékoztatók szerint olyan réteget tartalmaznak, amelyben a hagyományos CD-játszó által leolvasható pitek vannak. A Tandy bejelentése elég meglepő volt ahhoz, hogy féltucatnyi iparági szereplőt föllelkesítsen, mert a cég azt állította, hogy 1990 végére a fogyasztói szintű hang- és videótermékek ára 500 dollár alá esik. A THOR-CD-t sokan népszerűsítették, de soha nem volt kapható.

A csak egyszer írható, egyedi felvételre alkalmas és elvileg végtelenszer olvasható, lejátszható CD-t eredetileg CD-WO-nak (Write-Once) hívták, nem mintha nem lenne mindegy. A CD-R specifikációt 1988-ban tette közzé a Philips és a Sony a Narancs Könyvben.

A könyv több részből áll, amelynek újabb kiadásai a CD-R mellett az újraírható CD és a magneto-optikai lemez paramétereit is meghatározzák. A CD-R lemezek az alacsony szintű kódolás és az adatformátum szempontjából teljes mértékben kompatibilisek az audió CD (Vörös Könyv) és a CD-ROM (Sárga Könyv) szerinti lemezekkel. Pontosabban, ha a 80 percnél rövidebb lejátszási idejű üres CD-R lemezekre a Narancs Könyvnek megfelelően írják a hangi vagy egyéb adatokat, akkor azok minden részletükben kompatibilisek a CD-DA és a CD-ROM szabványokkal, beleértve a fizikai specifikációkat is. A legelterjedtebb, normál 80 perces CD-R lemezek kis mértékben sértik a Vörös Könyv fizikai formátumra vonatkozó előírásait, a hosszabb lemezek pedig nem felelnek meg ezeknek. Egyes korai CD-olvasók és CD-játszók nem tudtak megbirkózni a CD-R-ekkel, mert e lemezek fényvisszaverő képessége gyengébb, mint a gyári műsoros vagy adat CD-ké. Már régóta nincs ilyen gond, mert a CD-játszók és meghajtók túlteljesítik a Vörös Könyv és a Sárga Könyv előírásait. Viszont a 80 percesnél hosszabb lejátszási idejű CD-R-eket nem minden meghajtó és lézer-egység fogadja el.

A Narancs Könyv megjelenésekor még nem nagyon visítoztak a CD-kiadók, mert még éppen nem volt kapható írható lemez, és CD-R írására alkalmas készülékek sem jelentek meg. Kétféle CD-írót kell megkülönböztetnünk. Az egyikkel megfelelő programok birtokában bármilyen CD-DA vagy CD ROM készíthető. Ezt hívjuk általában CD-írónak. A másikkal kizárólag CD-DA írható, néhány adattal kiegészítve. Ennek a neve CD felvevő. Az első CD-író 1990-ben a Meridian CD Data Publisher volt, s ezt a két db Yamaha meghajtót tartalmazó, mosógép méretű monstrumot mai árfolyamon 360 ezer dollárért vehetted volna meg.

Az egy évvel későbbi típus ára már csak 34 ezer akkori dollár volt.

A legenda szerint az első ismert zenei felvételt a Yamaha YPDR 601 típusú CD felvevőjével készítették 1991. július 3-án.

A koncerten Claudio Baglioni gitáron játszott és énekelt a római Stadio Flaminioban.

1992-ben a CD-felvevők ára 10 000 -12 000 dollárra csökkent. 1995 szeptemberében a Hewlett-Packard bemutatta a Philips által gyártott 4020i modellt, amely az első olyan CD-író volt, amely kevesebb, mint ezer dollárba, listaáron 995-be került. Ezt már otthoni számítógépbe szánták, de a tesztelők sem az egységtől, sem a mellékelt, Windows 95-ön futó programoktól nem voltak elájulva.

A professzionális CD-felvevők ára – ameddig kaphatók voltak – valahol ezer dollár környékén álltak meg; a Magyar Rádió például HHB800 típusúakat nyúzott.

A számítógépbe szerelhető vagy USB-n keresztül csatlakoztatható CD/DVD írók kb. 2010 óta már néhány ezer forintért kaphatók, otthoni CD-felvevők azonban csak használtan szerezhetők be az ócskapiacokon. A néhai budapesti FIKSZ Rádió például a Sony RCD-W1 típusú CD-R és CD-RW írójából vett két vadiúj példányt az ezredfordulón egy kiárusításon, darabját 30 ezer forintért, három év teljeskörű garanciával. Az alábbi fotón láthatod, hogy egy ilyen készüléknek két fiókja is volt, de csak az egyik fiókjának meghajtója és a hozzá kapcsolódó elektronika volt CD felvevő is. Az ilyen készülékek a kétkazettás analóg magnók utódainak tekinthetők, még abban az értelemben is, hogy dupla sebességgel (a drágábbak négyszeressel) voltak képesek audió CD-t másolni.

Mi elsősorban CD-játszóként használtuk őket, mert – mint mindjárt ki fogok térni rá – otthoni CD-felvevőkkel a CD-írás nem volt kifizetődő. CD-játszóknak azonban ezért a pénzért nagyon babák voltak mind a négy fiókban, és valójában nem is CD-írót akartunk venni.

De mit sem ér a CD-író, ha nincs hozzá írható CD. Amikor azonban megjelentek a kiskereskedelemben is árusított írható CD-k, a kiadók egyből nyivákolni kezdtek, és számos kifogással éltek, miszerint a főként műsoros CD-k másolására használt otthoni CD-írás csődbe fogja juttatni őket. Sok mindent kitaláltak, kiváltképp az USA-ban. Az egyik ilyen ötlet az írható zenei CD volt.

Ez a lemez csupán egyetlen bitben különbözik a gyalog CD-R-től, mégpedig abban, hogy az egyik alkódban gyárilag felülírhatatlanul átállítottak egy bitet, ami azt igazolja, hogy az USA jogvédő szervezetének, a RIAA-nak befizették az üres CD-R után fizetendő sápot. A zenei CD-R-ek egyébként állítólag kicsit halkabbak a többieknél.

Az ilyen korongok természetesen drágábbak voltak, mint a rendes CD-R-ek, ezért aztán nyilván nem vette volna őket senki. Csakhogy az otthoni CD-felvevők kizárólag zenei CD-R-re voltak hajlandók rögzíteni. Magyarországon ez azt jelenti, hogy egy zenei CD-R vételára a nettó kiskereskedelmi árat, a hazai jogvédőkhöz befolyó, úgynevezett reprográfiai díjat, a RIAA-nak fizetett jogdíjat és a mindezekre rárakódó áfát is tartalmazza. Ennek következményeként egy zenei CD-R a CD-írás fénykorában kb. 450 forintba került itthon, miközben Szlovákiából megrendelve egy közönséges CD-R-t kb. 40-60 forintért megvehettél, ha 50-100 db-os tételt vásároltál. (A forint-euró árfolyam szédületes alakulása miatt 2025-ben már kb. 90 forint egy Szlovákiából rendelt CD-R ára is.)

A számítógépes CD-R meghajtók és a professzionális CD felvevők mind a zenei, mind a rendes CD-R-re tudnak rögzíteni. Elvileg a gyalog CD-R lemezben is lehetne módosítani az alkódot, hogy zenei CD-nek látszódjék, de olyan szoftverről és hardverről nem hallottam, ami a CD-R alkódjában erre képes volna anélkül, hogy az üres CD más részeibe is belenyúljon. Olyan feladat ez, mint ólomból aranyat varázsolni, ami az alkimistáknak se sikerült.

Az élet azonban sok mindent megold, mert vannak jólelkű, segítőkész emberek. Ők már az első időkben készítettek olyan kiegészítő áramköröket, amelyek segítségével az otthoni CD felvevők a gyalog CD-R-ekről is elhiszik, hogy zenei CD-R-ek. Ám még így sem biztos, hogy a manapság kapható, nem zenei CD-R-re sikerül tartósan muzsikát rögzíteni, s hogy miért nem, mindjárt kiderül.

Az egyszer írható CD korongok gyártástechnológiája néhány tekintetben eltér a klasszikus, gyárilag fölvett CD technológiájától. Ezek közül a legfontosabb, hogy a rögzítendő digitális információ nem kiemelkedések és bemélyedések formájában van jelen a lemezen. Az adattároló réteg szerves anyagból készült bevonat, amely hő hatására megváltoztatja a fényvisszaverő, reflexiós tényezőjét. A hőhatást ugyanazzal a lézerdiódával érik el, mint amit az olvasáshoz használnak. A lényeges különbség az, hogy olvasáskor a lézerdióda teljesítménye 0,7 mW körüli, míg az íráshoz 4-11 mW teljesítményre van szükség, hogy az adattároló rétegben a hőmérséklet olyan magas legyen, hogy a reflexiós tényező megváltozzék. Ezért nevezik az írási folyamatot égetésnek. Az üres CD-R-en is van vékony vezető spirál, ugyanis a korongon elhelyezkedő spirálvonal előállítását nem lehet az egyedi számítógépek lemezmeghajtóira vagy a CD-felvevőkre bízni, mert így ahány meghajtó, annyiféle spirálvonal létezne, tehát kompatibilitási problémák lépnének fel. Az égetést végző lézerdiódát vezető, úgynevezett kéttengelyű elemek (nyugi, ezekről is lesz majd szó egyszer bővebben) csak sávkövetésre alkalmasak, önálló sávok előállítására nem képesek. Ezért az üres CD-R lemezeken gyárilag egy külföldiül pre-groove nevű spirális előbarázda van, amely kijelöli az információk helyét, s a kéttengelyű elem ezen a sávon fogja tartani a fókuszt. Az írható CD-k információ hordozó rétegét először ritka földfémeket is tartalmazó ötvözetekből kialakított, viszonylag alacsony hőmérsékleten átégethető tükröző bevonataként alakították ki. Később, s mind a mai napig 100-300 nm vastagságú szerves anyagokat tartalmazó rétegeket használnak, amelyek hőhatásra (a hőmérséklet hozzávetőlegesen 250 °C) megolvadnak, és optikai tulajdonságaikat, elsősorban a reflexiós tényezőjüket megváltoztatják. Az információhordozó réteg pontos összetétele az egyes cégek gyártási titkát képezi. Egy írható CD felnagyított részletét mutatja az alábbi kép.

Az első írható CD-ket a japán Taiyo Yuden részvénytársaság mutatta be 1988-ban a Sony és a Philips közreműködésével.

Japánon kívül csak 1992-ben kezdték árusítani.

A korai gyártók közé tartozott a Kodak japán leánya, valamit a TDK és a Maxell.

Noha a CD-R-t eredetileg Japánban fejlesztették ki, Tajvanon gyártották a legtöbb CD-R-t 1998 óta. A tajvani termelés a globális termelés több mint 70%-át tette ki. A tajvani gyártók közé tartozott a Daxon (BenQ ), a Ritek , a Prodisc és a CMC Magnetics.

A CD-gyártás nagy részét gyakran kiszervezték Malajziába, Hongkongba vagy a Kínai Népköztársaságba. Tajvanon kívül a Moser Baer India volt a legnagyobb CD-R gyártó.

Ránézésre nem lehet tudni, hogy a korongot ki gyártotta, még a CD-R közepénél található kódot is lehet hamisítani. Egyik barátom néhány jószágot megpróbált azonosítani.

A CD-R korong szerkezetét mutatja az alábbi rajz. Visszaverő rétegként alumíniumot nem használnak CD-R-hez, mert ez a fém reakcióba lép a festékekkel.

A CD-R lelke az adatok rögzítésére alkalmas festékréteg. Három alapvető festékanyagot használnak.

A cianinfesték CD-R korongokat fejlesztették ki legkorábban, és összetételüket a már említett Taiyo Yuden szabadalmaztatta. A cianinfestékek a színezékek olyan csoportja, amelyben -CH= csoport kapcsol össze két, nitrogén-tartalmú heterociklusos gyűrűt.

Hurrá! Ismét ránk ragyogott a szerves kémia! Olykor csodálom, hogy a vegyészmérnökök hogyan tudtak levizsgázni annyiféle kotyvalékból, amelyeknek a többsége büdös és mérgező is. Ám nélkülük nem lenne modern elektronika, sőt, semmilyen sem.

A heterociklusos vegyületek olyan cuccok, amelyek gyűrűiben a szénatomokon kívül más atomok, heteroatomok is találhatók. A sok milliónyi szerves vegyület kb. egyharmada heterociklusos.

A cianinfestéket tartalmazó CD-R lemezek többnyire zöld, türkiz vagy világoskék színűek. A kezdeti változatok kémiailag nagyon instabilak voltak, és emiatt a cianin alapú lemezek alkalmatlanok voltak archiválásra; néhány éven belül elhalványulhattak és olvashatatlanná válhattak. Több gyártó szabadalmaztatott kémiai adalékokat használ, jellemzően a cianin molekulához kötődő fématomot, hogy stabilabb cianinkorongokat ("fém-stabilizált cianin", "szuper-cianin") gyárthasson. A régebbi cianin alapú CD-R lemezek, valamint a cianin alapú hibrid festékek nagyon érzékenyek az UV-sugárzásra, és néhány nap múlva olvashatatlanná válhatnak, ha közvetlen napfénynek vannak kitéve. Bár a felhasznált adalékok stabilabbá tették a cianint, még mindig ez a legérzékenyebb a festékek közül a napfényre: a közvetlen napsugárzásnak kitéve egy héten belül a lebomlás jelei mutatkoznak. Gyakori hiba, hogy a CD-R lemezeket a "tiszta" (felvételi) felülettel felfelé, szabadon hagyják, hogy megóvják a karcolásoktól, s így a nap közvetlenül a felvételi felületet éri. Te biztosan nem hagyod szanaszéjjel a lemezeidet. Hát persze.

A ftalocianin festékkel bűvészkedő CD-R lemezek általában ezüst, arany vagy világoszöld színűek. Az ilyen festéknek gyönyörű szerkezeti képlete van, és a vegyészek azt mondják, hogy aromás, heterociklusos vegyület. Ha nem gond, ebbe most nem megyek bele. Ha gond, akkor sem.

A ftalocianin CD-R-ekre vonatkozó szabadalmak a Mitsui és a Ciba Specialty Chemicals tulajdonában vannak. A ftalocianin stabil színezék, nincs szüksége stabilizátorokra. A cianinnal ellentétben a ftalocianin jobban ellenáll az UV sugárzásnak, és az ezen a festéken alapuló CD-R-ek csak két hét közvetlen napsugárzás után mutatják a lebomlás jeleit. A ftalocianin azonban érzékenyebb a cianinnál az írólézer teljesítmény-kalibrációjára, ami azt jelenti, hogy a lézer által használt teljesítményszintet pontosabban kell beállítani a lemezhez a jó felvétel érdekében.

Az azofestéket tartalmazó CD-R lemezek sötétkék színűek, és összetételüket a Mitsubishi Chemical Corporation szabadalmaztatta. Az azofestékek külön világot jelentenek, a természetben nem fordulnak elő, de ha például valamilyen színes textilből gyártott ruhát veszel föl, majdnem biztos, hogy valamilyen azofestékkel színezték. Az egyszerű azofestékekkel ellentétben a fémkomplex azofestékek viszonylag stabilak a fény- és kémiai hatásokkal szemben. Az azofestéket tartalmazó CD-R-eket többek között a Mitsubishi Kagaku Media gyártja, a termékeivel Verbatim néven találkozhattál. Az azo a legellenállóbb festék az UV sugárzással szemben, és csak a harmadik vagy negyedik hét közvetlen napsugárzása után kezd lebomlani. Az ilyen típusú festékek modernebb megvalósításai közé tartozik a Super Azo, amely nem olyan mélykék, mint a korábbi Metal Azo. Ez a kompozícióváltás a nagyobb írási sebesség elérése érdekében volt szükséges.

Léteztek más, kevésbé fontos festékek is, mint például a formazánok, amelyeket a japán Kodak fejlesztett ki. A formazán CD-R-ek megbuktak a piacon.

Sok gyártó további színezést adott az instabil cianin CD-R lemezeinek álcázására, így a lemez összetétele nem határozható meg pusztán a színe alapján. Hasonlóképpen, az arany fényvisszaverő réteg nem garantálja a ftalocianin festék használatát. A lemez minőségét nemcsak a használt festék határozza meg, hanem a tömítés, a védő lakkréteg, a fényvisszaverő réteg és a polikarbonát is. A lemez egyszerű kiválasztása a festék típusa alapján problémás lehet. A lézersugár megfelelő kalibrálása, a lézerimpulzusok időzítése, a stabil írási sebesség nem csupán az olvashatóság, hanem a rögzített lemez hosszú élettartama szempontjából is kritikus fontosságú. Fontos, hogy ne csak jó minőségű lemezed legyen, hanem jó minőségű CD-íród is. Valójában egy jó minőségű író megfelelő eredményeket produkál közepes minőségű koronggal is, de a jó minőségű korong nem tudja kompenzálni a közepes CD-írót, és az ilyen író által írt lemezek nem érik el a lehetséges legnagyobb élettartamukat.

A CD-írók többféle módszerrel írhatják a CD-t, ebből kettő a legelterjedtebb. Az egyik esetben az írás egyetlen munkamenetben történik, nincsenek elválasztó részek. Az írás befejeztével a lemezt a CD-író lezárja, ami azt jelenti, hogy nem lehet több adatot hozzáadni, és a CD-R szabványos, csak olvasható CD-vé válik. A másik esetben a CD-író egy-egy részletet, pl. egy-egy nótát ír a CD-R-re, de a CD "nyitva" marad a későbbi rögzítéshez. Ez a módszer azt is lehetővé teszi, hogy az adatok és a zenék ugyanazon a CD-R-n legyenek.

Szabad szemmel is megkülönböztethetők az írott és nem írott területek. A CD-író a korongokat azok közepétől kifelé masszírozza, így az írási terület belső sávként jelenik meg, kissé eltérő árnyalattal. Az alábbi példában a lemeznek csak 6%-át írták meg, és a nyilak a rögzített terület végére mutatnak.

A CD-R-eken van két rész, amelyen a lézersugár kalibrálható. Az egyik a lemez belső széléhez közel található az alacsony sebességű kalibráláshoz, a másik pedig a lemez külső szélén, a nagy sebességű kalibráláshoz. A kalibrálási eredményeket a rögzítéskezelési terület (RMA) rögzíti, amely legfeljebb 99 kalibrációt képes tárolni.

Az üres, még íratlan CD-R valójában nem teljesen üres. Az előbarázdában van egy ATIP (Absolute Time in Pre-groove) nevű rész, ami segíti az írólézert, hogy az a pályán maradjon és az adatokat állandó sebességgel írja a lemezre. Az állandó sebesség fenntartása elengedhetetlen a festékrétegbe égetett információk megfelelő méretének és távolságának biztosításához. Az ATIP jelzi, hogy a lemez írható-e, és tartalmazza a helyes íráshoz szükséges információkat. Az ATIP-ból megállapítható a tényleges gyártó, a festék típusa, a spirál hossza, az írás megengedett maximális sebessége és az, hogy CD-R-ről vagy újraírható CD-ről van-e szó. Itt jegyzem meg, hogy a jobb minőségű íráshoz a lehető legkisebb sebességet szokták ajánlani. A korai CD-írók legfeljebb egyszeres vagy kétszeres sebességgel tudtak rögzíteni, de alig telt el néhány esztendő, a leglassabbak is négyszeres sebességgel írtak. A lemezek is ehhez alkalmazkodtak. Ha egy újabb CD-R-t régi CD-íróval vagy CD felvevővel írsz, mert a lehető legjobb minőségre törekszel, a felvétel egy idő után tönkre fog menni, mert a lézersugár túl erős volt, a CD-író nem tudott ilyen lemezre kalibrálni. A most is kapható zenei CD-R-ek viszont egyszeres sebességgel is írhatók – állítólag. Kétségeid azért lehetnek, mert van arra példa, hogy ugyanannak a gyártónak ugyanolyan kódjelű termékét az egyik márka gyalog CD-R-ként, a másik zenei CD-R-ként hirdeti.

Noha elég elvetemültnek kell lenned, ha napjainkban is zenét akarsz írni CD-R-re, nagyon egyszerű a dolgod, hiszen a Windows 10 és 11 médiajátszójával megteheted ezt, miként az a következő videóból is kiderül.

Tucatnyi ingyenes CD és DVD író program is létezik; az én kedvencem az AnyBurn. A fizetős változat csak két lényegtelen funkcióban különbözik a potyától. A kép alatti linkre kattintva töltheted le a legfrissebb telepítőt.

https://www.anyburn.com/download.php

A program gyorsan települ. Indítása után az alábbi lehetőségek közül választhatsz:

A megírt CD-t valahogyan tárolnod is kéne. A legjobb, ha CD-tokba teszed, és sötét, normál páratartalmú, szobahőmérsékletű helyen raktározod. Fájó szívvel javaslom, hogy semmivel se írj rá semmit, és ne is ragassz rá nyomtatható címkét! Nyomtatni csak kifejezetten nyomtatható CD-re nyomtass, hozzáteszem, hogy erre alkalmas nyomtatót már alig gyártanak, az Epsonnak és a Canonnak kapható nálunk néhány típusa.

Azok a megoldások, amelyek speciális bevonatú vagy réteget tartalmazó lemezekre lézersugárral tették lehetővé feliratok és képek égetését (LightScribe, LabelFlash és társai), az ezredforduló utáni próbálkozások voltak, és hamar eltűntek.

A CD-R sérülékenyebb, mint a gyári CD, és némely esetben rohadni is szeret. Az alábbi fotón egy 2000-ben írt CD-R állapotát láthatod 2008-ban.

A lemezhibák másik, kevésbé gyakori formája a delamináció. Idővel a lemezen lévő rétegek anyagának megkötésére használt ragasztó lebomolhat, aminek következtében a rétegek szétválnak, és a hordozó használhatatlanná válik. Ez gyakrabban fordul elő a kihagyhatatlan ajánlat során megvásárolt, akciós, neve sincs lemezek esetén, de a Magyar Rádióban is találkoztunk általunk írt olyan CD-R-ekkel (meg gyári műsorosokkal is), amelyek lemeztelenedtek. A sorozatban már többször hivatkoztam Fényes Péter kollégámra; ő sokat tudna erről mesélni.

Az írható CD-k élettartamára vonatkozóan a legkülönfélébb becsléseket szokták adni. Nekem az a tapasztalatom, hogy szinte teljesen véletlenszerű, hogy egy lemez meddig él. Az azért mutat valamit, hogy a lemezek csomagolásán nem tüntetik föl a lejárati dátumot. Majdnem biztos, hogy a megszerzett üres korongot ajánlatos minél hamarabb felhasználni, mert a már megírt lemez később döglik meg, mint az üres. A még szűz CD-R élettartamát 5-10 évre becsülik, a már felhasználtét 50-100 évre. A lemez várható élettartamát befolyásoló tényező a gyártási minőség, a lemez állapota felvétel előtt, a lemezfelvétel minősége, kezelés és karbantartás és a környezet paraméterei. A környezet vad erői sokkal gyorsabban roncsolják el az adatréteget, mint a polikarbonát hordozóréteget. Mivel az adatréteg lebomlása jóval azelőtt használhatatlanná teszi a lemezt, hogy a polikarbonát romlani kezdene, a polikarbonát réteg relatív lebomlási sebességét nem használják fel a várható élettartam meghatározásához. A korong helytelen kezelése vezet általában a polikarbonát réteg károsodásához. Az USA Kongresszusi Könyvtárának vizsgálata szerint még az alacsony várható élettartamú CD-R-ek élettartama is huszonötszörösére növelhető, ha 5°C-on és 30%-os relatív páratartalom mellett tárolják őket.

Mivel a CD-R napjainkban is csábító lehet a hosszabb idejű archiválásra, egyes gyártók azt állítják, hogy az ő különleges gyártmányaik becsült (figyeled, nem garantált) élettartama akár 200-300 év is lehet. Az ilyen korongok közé tartozik a japán Kodak Gold Preservation CD-R.

A leírásában rendkívül szép összehasonlító diagramok vannak, pl. hogy még 80%-os páratartalom sem árt neki, nem is szólva a magas hőmérsékletről, ám egy oldallal később a kívánatos környezeti paraméterek sokkal szigorúbbak. Ez a fajta lemez, illetve utóda, a Kodak Professional Disc darabja nálunk kb. 1 300 forintba kerül, Szlovákiában alig 400-ba.

Érdekesebb a Verbatim UltraLife Archival Grade Gold CD-R. Ennek ezüst ötvözet a fényvisszaverő rétege, amelyre még egy arany ötvözet réteget (ne hidd el, hogy tiszta, 24 karátos arany) párologtatnak. Az ezüstös réteg jobban veri vissza a lézersugár fényét, mint az arany ötvözet réteg viszont kevésbé korrodál, mint az ezüst, és elzárja az oxigént az alatta levő rétegtől. A Verbatim is felhívja a vásárlók figyelmét a környezeti és tárolási előírások szigorú betartására. 50 db lemez ára az Amazonon 67 dollár.

A nagyobb audiovizuális archívumok szakértői ezzel együtt azt ajánlják, hogy ha a fontosabb felvételeidet csak CD-R-en őrzöd, sürgősen másold át pendrájvra, HDD-re, M-Disc-re. SSD-re ne, az nem elég megbízható!

Az írható CD kapacitását többféle módon próbálták növelni a kétezres évek elején. A Sony és a Philips a Lila Könyvben specifikálta a dupla sűrűségű CD-t (Double-density compact disc, DDCD). Ez a változat ugyanolyan 780 nm hullámhosszú lézersugarat használt, mint a normál CD, de a barázdamenetek közti távolságot 1,6 µm-ről 1,2 µm-re, a legrövidebb gödör hosszúságát 0,833 µm-ről 0,623 µm-re csökkentették. Ezt a technológiát 2006-ban halottnak tekintették. Hasonló sorsra jutott a GD-ROM is, amit a Yamaha fejlesztett ki, és a Sega konzolokban használták nem írható formában, de legalábbis kísérletileg létezett GD-R is.

Érdekes volt még a Multilevel Recording (ML), amely 2 GB kapacitást ígért CD-R-en, és a TDK meg a Plextor is készített hozzá írószerkezetet 2001-ben. Az ML Alliance csoportot a Calimetrics, a TDK, a Sanyo Semiconductor, a Plextor, a Matsushita Kotobuki Electronics, a Mitsubishi Chemical Corporation, a Verbatim, a Teac és a Yamaha alkotta. Végül ebből se lett semmi: az írható DVD mindent legyőzött.