A forgatáson rögzített kép és hang egyre inkább csak nyersanyaggá vált, amellyel az utómunka során szinte bármit lehet csinálni. Ami a hang utómunkáit illeti, lényegesen több szakember vesz részt benne, mint a forgatáson.

A főnök a supervising sound editor. Szó szerint vezető hangvágó, de pontosabb, ha hangrendezőnek, a film hangdramaturgjának hívjuk. A sorozat előző részében volt szó a hangzástervezőről, a hangrendező az ő elképzeléseinek megfelelően irányítja az utómunkákat. A hang egységes világáért felel, együttműködik a rendezővel és a zeneszerzővel.

A párbeszéd a történetmesélés gerince a filmben. A dialogue editor szó szerinti fordítása párbeszéd vágó, de legtöbbször nem csupán vág, hanem tisztít, összeilleszt, egységesít, ritmust és érthetőséget formál, szerkeszt. Ez dramaturgiai munka, nem ollózás. Eldönti, hogy mi marad meg a forgatáson készült hangból, és mit kell újravenni.

A modern filmek iszonyú hosszú főcímében majdnem biztosan találkozol egy rövidítéssel. Az ADR (Automated Dialogue Replacement) automatikus párbeszéd csere. De nem az, hanem egy munkafolyamat, amelyet számítógépes programok segítenek.

A forgatás során a párbeszédet nagyon ritkán lehet tisztán fölvenni, ugyanis különösen külsőben, tehát nem műteremben rengeteg lehet a zavaró hang. Elég rosszul venné ki magát, ha pl. egy 17. századi szerelmi vallomás közben egy repülőgép vagy egy szirénázó mentőautó hangja szólalna meg. A celluloid szalaggal dolgozó kamera is berreg. Ezért a forgatáskor rögzített hangot gyakran csak vezérhangként használják, és utólag szinkronizálják a stúdióban a dialógusokat. Régebben ez úgy történt, hogy a filmet jelentekre, kis részekre, úgynevezett felvonásokra vágták, ezek elejét-végét összeragastva végtelenítették, és a színészeknek levetítették, akik megpróbálták a szöveget a képen láthatóval egyidejűleg, szinkronban mondani, játszani. Minden felvonás számlálóval és pittyekkel kezdődött, hogy a színészi beszéd pontosan induljon. Ám az ember nem gép, még a legjobb szinkronszínészek esetén is van csúszás, ha másutt nem is, a kezdő szótagoknál. A klasszikus szinkronvágó aztán összehozta a képet a hanggal. Ez gyötrelmes és meglehetősen unalmas munka.

Az ADR arra is használható, hogy légzést, nevetést, zihálást vagy sóhajt adjanak az előadáshoz. Az ADR-rel akár egyetlen mondat is kicserélhető. És éppen ez a modern filmhang egyik problémája. Egy-egy jelenetnek dramaturgiai hangdinamikája van. Ha nagyon pici részeket javítgatnak, ez vész el. Persze, nem kell hülyének lenni, arra is van lehetőség, hogy a teljes felvonás hangját vegyék újra, és csak a hibás egyetlen mondatot cseréljék ki.

A professzionális ADR szoftverek segítenek illeszteni a hangot a képhez, a stúdió akusztikai jellemzőit egy hangminta könyvtár segítségével kicserélhetik a képhez illeszkedő akusztikai paraméterekre, egyes keverési funkciókat is automatizálhatnak.

A következő táblázat az ADR és a nem anyanyelvi vagy tájszólásos szinkron közötti különbségeket sorolja föl.

A legmodernebb ADR szoftverek arra is képesek, hogy a mesterséges intelligencia segítségével szintetizálják a kicserélendő párbeszédet, sőt, erre sokféle nyelven és ember hangján képesek megtenni. Ezen programok közé tartozik a Resemble AI.

A Resemble AI főbb jellemzői:
Érzelemvezérelt hangszintézis. A beszédet meghatározott érzelmekhez igazítja, hogy a hangszín és a hangadás tökéletesen illeszkedjen a jelenethez.
Testre szabható hangmodellek: Lehetőséget kínál egyéni hangprofilok létrehozására vagy meglévő hangok hihetetlen pontosságú utánzására.
Többnyelvű támogatás: Több mint 120 különböző nyelven tud beszélni.
Valósághű hangzású hangok: Természetes, emberszerű hangokat ad minimális szerkesztéssel, csökkentve az utómunkálatokkal töltött időt.
Hatékony munka: Felgyorsítja a szinkronizálási folyamatot mesterséges intelligencia által generált hangokkal, lehetővé téve a gyártási idő rövidítését.
Kiváló minőségű kimenet: Professzionális minőségű hangminőséget garantál, így minden típusú médiához alkalmas, beleértve a filmeket, a televíziót és a videojátékokat is.

A programmal kicsit játszhatsz az alábbi kép alatti linkre kattintva, bár nekem csak angol kiejtéssel volt hajlandó csicseregni.

https://www.resemble.ai/voice-cloning/

Ezt a programot használja többek között a Paramount és a Netflix is.

Talán nem is véletlen, hogy a Netflix, a SkyShowTime és a többiek sosem közlik a stáblistán, hogy kik csinálták a magyar nyelvű szinkront. Ám vannak, akik elvből nem használnak – ha igaz – semmilyen ADR-t, mert művészetellenesnek tartják. Közéjük tartozik Christopher Nolan, az Oppenheimer rendezője. Lássuk csak, mi a baj az IMAX kamerával!

Ez bizony, egy benzines fűnyíró hangjához hasonlít, tehát a felvétel hangja biztosan nem használható a filmben. Ezért Nolan az Oppenheimer egyes jeleneteiben nem IMAX-ra forgatott, más jelenetekben valami egészen kegyetlen dolgot művelt. Miután a képet az operatőr fölvette, arra kérte a színészeket, hogy ahogy az IMAX felvételnél csinálták, pontosan úgyanúgy játsszák el a jelenetet még egyszer, de a kamera ekkor már nem működött, csak hangfelvétel készült. Ezáltal a hangi atmoszféra azonos lett a képivel, az utómunka hangvágója meg dögöljön bele, amíg a kép-hang szinkron sikerül. (Az Oppenheimer ellentmondásairól lesz még szó.)

Az ADR supervisor vagy ADR editor szervezi az utólag felvett dialógusokat, vágja a stúdiófelvételeket és illeszti azokat a képhez. Az ADR recordist vagy ADR engineer az ADR felvételek, a szinkron hangmérnöke, ő készíti és rögzíti a beszédet a stúdióban.

A foley artist a zörejmester. Ő alkotja meg a szereplők mozgásának hangját, a lépéseket, a ruhák súrlódását, a tárgyak használatának hangjait hozza létre manuálisan. A foley recordist vagy foley mixer az a hangmérnök, aki rögzíti a zörejmester alkotásait.

Az SFX rövidítés a filmtörténet során jelentésbeli kettősségen esett át, amely a mai napig zavart okozhat. Eredetileg a "Special Effects" (különleges effektusok) rövidítéseként vált ismertté, amely a filmgyártás során alkalmazott vizuális trükköket, mechanikai megoldásokat és illúziókat jelölte. Ugyanakkor a hangmérnökök világában az SFX a "Sound Effects" (hangeffektusok) kizárólagos rövidítése, amely minden olyan hangi elemet magában foglal, amely nem beszéd és nem zene.

A hangalapú SFX elsődleges célja a realizmusérzet fokozása, az atmoszféra megteremtése és a narratív üzenetek szavak nélküli közvetítése. A hanghatások képesek tudat alatt irányítani a néző figyelmét, érzelmi reakciókat kiváltani, és olyan környezeti kontextust adni, amely a steril forgatási hangfelvételekből hiányzik. A hangutómunka során az SFX-et több altípusra bontják a produkciós igényeknek megfelelően, s mint látod, a zörejek is idetartozhatnak.

Az SFX editor vagy sound effects editor, magyarul a hangeffekt szerkesztő a filmes hangutómunka részlegnek azon egyik főszereplője, aki felelős a film hangeffektusainak beszerzéséért, gyártásáért, rögzítéséért és szinkronizálásáért. A feladata nem merül ki a kész hangok beillesztésében; sokkal inkább "hangszobrászatról" van szó, ahol a hangokat rétegezni, módosítani és a képhez idomítani kell.

A hangeffekt szerkesztő munkája a vizuális vágás lezárása után kezdődik, bár a nagyobb produkcióknál már a korai szakaszban is bekapcsolódhat. A rendezővel és a hangrendezővel közösen végignézi a nyers vágott filmet, és meghatározzák az összes szükséges hangeffektust.

A hangeffekt szerkesztők hatalmas, gyakran saját maguk által épített vagy vásárolt hangkönyvtárakból válogatják ki az alapanyagokat. Amennyiben a könyvtári hangok nem felelnek meg a rendezői víziónak, a szerkesztő új hangokat hoz létre szintézis, helyszíni rögzítés vagy több réteg kombinálása útján. A hangokat képkocka pontossággal illeszti a vizuális eseményekhez. Ez magában foglalja a hangok elejének és végének finomítását, az úsztatásokat és a szinkronitás ellenőrzését. Egy professzionális produkcióban egyetlen esemény (például egy pisztolylövés) ritkán áll egyetlen hangból. A hangeffekt szerkesztő külön réteget ad a fegyver mechanikai kattanásának, a torkolattűz robbanásának, a lövedék süvítésének és a környezet visszhangjának.

A hangeffekt szerkesztő jól ismeri a digitális hangmunkaállomásokat. Alapvető elvárás az akusztikai törvényszerűségek ismerete, a kiváló hallás és a részletek iránti megszállott figyelem. Emellett a kreativitás és a történetmesélési képesség teszi lehetővé, hogy a választott hangok ne csak kísérjék a képet, hanem érzelmi többletet is hordozzanak, segítve a nézőt a film történeti ívének befogadásában.

A hangeffekt szerkesztőnek folyamatosan egyeztetnie kell a párbeszéd szerkesztővel. Ha egy jelenetben egy robbanás elnyomná a beszédet, közösen kell eldönteniük, melyik elem legyen erősebb. Hasonlóan szoros a kapcsolat a zörejmesterrel is: a hangeffekt szerkesztő általában a "nagy" hangokért (autóbaleset, épületomlás) felel, míg a zörejmester a karakterek finom neszeit rögzíti.

A background editor, más néven ambiance editor vagyis az atmoszféra szerkesztő a környezeti hangokért felelős szerkesztő. Míg a hangeffekt szerkesztő a diszkrét eseményekre koncentrál, az atmoszféra szerkesztő feladata a jelenet "levegőjének", térbeli kiterjedésének és folyamatosságának létrehozása. Noha a háttérhangok gyakran észrevétlenek maradnak a néző számára, alapvető fontosságúak a film pszichológiai hatása szempontjából. Ezek a „hangragasztók”, amelyek összefogják a vágásokkal szétszabdalt dialógusokat és az utólag beillesztett hangeffektusokat.

Az atmoszféra szerkesztő a helyszín atmoszférájának meghatározásával azonnal megfelelő környezetbe helyezi a nézőt. Egy tengerparti jelenet sirályokkal és hullámzással vagy egy irodai jelenet klímamorajlással és távoli gépeléssel teljesen más tudati sémákat aktivál. A forgatási helyszínen rögzített hang gyakran tartalmaz technikai zajokat vagy ugrásokat a vágások között. Az atmoszféra szerkesztő által beillesztett folytonos háttérhangok elfedik ezeket a zavarokat. A háttérhangok alkalmasak a feszültség fokozására vagy oldására. Egy üres folyosó hangja kísérteties lehet egy alig hallható, mély frekvenciás morajlással, vagy megnyugtató egy távoli, lágy eső kopogásával. A profi atmoszféra-szerkesztés soha nem egyetlen sávból áll. A szerkesztő komplex "hangszőnyeget" sző, amely általában több rétegből tevődik össze. A legalapvetőbb réteg a terem- vagy szabadtéri hang, a helyszín saját "csendje", amely elengedhetetlen a dialógus-vágások elfedéséhez. Aztán például egy városi parkban külön sávra kerülnek a madarak, a távoli forgalom, a szél a lombok között és a közeli gyerekhangok. A modern produkciókban a háttérhangokat gyakran 5.1 vagy Dolby Atmos formátumban készítik el, hogy teljesen körülöleljék a nézőt, szélesítve a hangzásképet.

A film végső hangját a re-remixer nevű hangmérnök készíti el.

Ő felelős a párbeszédek, a hangeffektusok, a zene és más elemek kiegyensúlyozásáért, hogy a film hangja tiszta legyen, és a rendező által elképzelt érzelmi hatást váltsa ki. Ez magában foglalja a hangerő, a hangszínek és a térbeli elhelyezés beállítását úgy, hogy minden összetevő támogassa a film mondandóját anélkül, hogy elnyomná a többit, így egységes akusztikus élményt teremtve.

A főbb feldolgozási feladatok közé tartozik a hangszínszabályozás a spektrális összetevők alakítására, a kompresszálás a dinamika szabályozására, vagy a zengetés a térbeli mélység hozzáadására, mindezt az eredeti felvételek integritásának megőrzése mellett. Ezeket az eszközöket olyan problémák javítására használják, mint a zajcsökkentés vagy a spektrális egyensúlyhiányok.

Együttműködik a hangzástervezővel, rendezővel és a hangszerkesztővel, hogy a keverést a kreatív és technikai specifikációkkal összehangolják. Jó esetben részt vesznek a helyszíni felméréseken, hogy a hangzási igényeket már a kezdeti szakaszban megbeszéljék az általános hangvétel megteremtése érdekében, legyen az finom és naturalisztikus, vagy intenzív és stilizált, miközben a párbeszédek érthetőek maradjanak. Például biztosítják, hogy a hangok hangsúlyosak maradjanak az effektek közepette, segítve a hallássérült nézőket. Etikai szempontból megőrzik a forrásanyag hanghűségét, elkerülve a szándékot torzító felesleges módosításokat, és szigorúan betartják a műsorszóró vagy mozi szabványokat, mint például a Dolby specifikációkat vagy a Netflix hangerő-normáit.

A ChatGPT az utómunkákról is készített egy képet, a szokásos felirat hibákkal, s úgy gondolva, hogy a forgatás néhány résztvevője is érdeklődik.

A sorozat következő részében néhány film hangjának technikai és esztétikai vonatkozásairól lesz szó. Néhány filmet már kicsit elemeztem, most felsorolom, hogy melyeket nézd meg vagy nézd meg újból! Mindegyik megtalálható a Youtube-on, a Videán vagy az ncore.pro-n. Ha teheted, sztereó vagy 5.1-es hanggal sasold meg őket, ha viszont az eredeti hang monó volt, természetesen monóban. A nem magyar nyelvűeket lehetőleg eredeti nyelven, és figyelj a kép és a hang kapcsolatára! Kerüld a digitálisan felújított hangú változatokat, ha lehet! Tehát a lista:

Hyppolit, a lakáj – 1931, Székely István
Valahol Európában – 1947, Radványi Géza
Ének az esőben – 1952, Gene Kelly, Stanley Doren
Országúton – 1954, Frederico Fellini
A kopár sziget – 1960, Sindo Kaneto
Egy csepp méz – 1961, Tony Richardson
My Fair Lady – 1964, George Czukor
Álmodozások kora – 1964, Szabó István
Perszóna – 1966, Ingmar Bergman
Volt egyszer egy Vadnyugat – 1968, Sergio Leone
Szelíd motorosok – 1969, Dennis Hopper
Igazából szerelem – 2003, Richard Curtis
A gyűrűk ura - A király visszatér – 2003, Peter Jackson
Fekete hattyú – 2010, Darren Aronofsky
Saul fia – 2015, Nemes Jeles László
Oppenheimer – 2023, Christopher Nolan

Előzetesként pedig tekintsd meg az alábbi beszélgetést!