Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 192. Villanyhangok

Az elektrofon hangszerek hangjának forrása az elektromos váltakozó feszültség. E hangszerekkel vagy olyan hangokat akarunk előállítani, amelyek az akusztikus hangszerek hangját utánozzák, vagy olyanokat, amilyen hangokat az akusztikus hangszerekkel nem lehet előállítani.

Olyan hangszereket szeretnénk, amelyek kisméretűek, könnyűek, könnyen szállíthatók, stabilak és olcsók. Lehetőleg úgy lehessen játszani rajtuk, mint az akusztikus hangszereken vagy még annál is könnyebben.

Az elektrofon hangszerek hangkeltőkből, előerősítőkből, elválasztó és illesztő fokozatokból, jelformálókból, végerősítőkből, hangsugárzókból és vezérlőkből épülnek föl.

A hangkeltő elektroakusztikus átalakító, elektromos generátor, hangtárban levő hangminta és elektronikus generátor lehet.

Az előerősítő a hangkeltő parányi jelét erősíti föl annyira, hogy a további fokozatok működőképesek legyenek. Nincs mindig szükség rá.

Az elválasztó-illesztő a hangszer egyes részeinek és az egyéb elektronikus eszközöknek zavarmentes kapcsolatát segíti.

A jelformáló a jel alakját módosítja. Lehet burkológörbe generátor és effekteszköz is.

A végerősítő a hangsugárzó megszólaltatásához szükséges elektromos teljesítményt állítja elő.

A vezérlő az egyes hangszerek működtetését, illetve a hangszerek összekapcsolását, szinkronizálását, egymással való kommunikációját végzi.

Na, eddig ez dögunalom, még leírni is, nemcsak olvasni. A felsorolások, definíciók elég rossz hatással vannak az ember kedélyállapotára. Mielőtt elmerülnénk a részletekben, hallgass egy kis elektrofon hangszerekkel készült muzsikát, esetleg perdülj táncra!

Kezdjük hát az első csoporttal, a hangkeltőkkel, azon belül is az elektroakusztikusokkal, vagyis a hangszedőkkel! Könnyű dolgod van, hiszen ezekről – a mágneses egytekercses hangszedőkről, a mágneses ikertekercses hangszedőkről, a kristály (piezo) hangszedőkről az optikai hangszedőkről és a MEMS hangszedőkről részletesen volt szó a sorozat 118-121. részeiben. Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy ezek közül csak a mágneses és a kristály hangszedők maradtak életben.

A hangszedős hangszerek hibrid zeneszerszámok, mert a hangszedőben az elektromos jel valamilyen akusztikai alaprezgés hatására keletkezik. Mégis az elektrofonokhoz soroljuk őket, mert hangszedők és erősítés nélkül általában nagyon halk és élvezhetetlen volna a hangjuk. A teljesség igénye nélkül ezen hangszerek közé tartoznak az elektromos gitárok (szólógitár, ritmusgitár, basszusgitár), az elektromos hegedű, az elektromos cselló, az elektromos bőgő, a Fender-Rhodes zongora vagy a wurlitzer zongora. Egy részük már éppen ki akart halni, amikor ismét divatba jött. 

A legnépszerűbb hangszercsoport kétségtelenül az elektromos gitár. Nézz hát meg két videót is, hogy hogyan készül, két különböző gyárban! Az egyik videót a kép utáni linkre kattintva tekintheted meg. Angolul most is megtalálható a youtube-on, de a magyar változatot valamiért levették onnan.

vny02

https://vimeo.com/344741379

A Cort márkáról talán már hallottál.

Az elektromos gitár hangszedőjének jelét erősíteni kell. Az előerősítő – többnyire néhány effekteszközzel együtt – gyakran magába a gitárba van építve, sőt, a hangszedő házában is elférnek; ez utóbbiakat aktív hangszedőknek hívják. Gyakori, hogy az aktív hangszedő passzív részét is kivezetik, így a passzív hangszedő jele valamilyen külső erősítőn, effektláncon megy a végerősítőbe, az aktív jele meg közvetlenül, és a két jelet keverni lehet egymással.

A gitárerősítők és -hangsugárzók nem Hi-Fi eszközök, sőt, éppen az ellentétük. Egyrészt viszonylag nagy a THD – 5-10% – még alapesetben is, és ezt a különféle torzítókkal – lásd e sorozat 51. részét – még fokozhatják is. Különösen pocséknak tűnik a frekvenciamenetük: a mély tartomány a basszusgitár erősítők és hangsugárzók kivételével ritkán megy 100 Hz alá, a magas meg az akusztikus gitárerősítők kivételével 5 kHz fölé, ráadásul még az átviteli sávon belül is mérhetünk kiemelést 1,5 kHz környékén. A muzsikusok kedvelte gitármotyók általában elektroncsövesek; a „lámpák” a hangtechnikának ebben az ágában maradtak meg leginkább, eltekintve a sokkal szűkebb kört érintő high-endtől. A második generáció már tranzisztoros, de a drágább, nagyobb teljesítményű cuccok között kevés ilyen van. Inkább jellemző a hibrid, amelynek valamelyik része félvezetős, a többi meg csöves. A 21. században egyre gyakoribb a fizikai modellezésű – vagy legalábbis, annak nevezett, ezt sosem lehet biztosan tudni – gitárcucc, amely számos erősítő, effekteszköz és hangsugárzó hangját próbálja utánozni. Az utánzás hűsége persze ár- és gyártófüggő. Az ilyen gitárcuccokban félvezetős hangprocesszorok (DSP) és memóriák vannak, de a végfok csöves is lehet.

A gitár végerősítője és hangsugárzója jelenti a lánc végét, így, együtt tekintjük az egész cuccot a hangsugárzóig egyetlen hangszernek. Egybeépített kombók már 10 000 forint körüli áron kaphatók – olyanok is. A legigényesebbek többnyire külön tartalmazzák az erősítőt – a fejet – és a hangsugárzó egységet; az ilyen motyót külföldiül stacknek hívják.

A piacon is sikeres első gitárerősítőket az Egyesült Államokban működő Fender gyártotta. Íme, egy kis retró:

A klasszikus Fender csak igen nagy bemeneti jelszintnél, mondhatnánk, spontán torzított. Ezért inkább a hagyományos blues és country zenét kedvelők szerették. A Fender most is gyárt kombókat – pontosabban, gyártat Kínában. Közéjük tartozik a 200 watt teljesítményű Mustang GT 200 is.

vny03

Fizikai modellezésű cuccról van szó. Az ember agya először oxigénért kapkod, amikor ezeket a nyitott hátú ládákat megpillantja, amelyeknek semmilyen sugárzásjavító szerepük sincs, de legalább nem kell cipelni a hátlapot és a dobozban levő levegőt. A Mustang GT200 okostelóval is vezérelhető wifin keresztül, és a beállításokat Fender-felhőbe is lehet menteni, illetve onnan letölteni. A kütyünek van USB kimenete is, ha digitális felvételt akarsz készíteni, meg XLR, ha analógot. Az alábbi táblázat a modellezett erősítők listája.

vny04

47 különböző és szerkeszthető effektet tud, és 2db 12”-os (30,5 cm átmérőjű) Celestion hangszóró van a ládában.

Ha rengeteg pénze van valakinek – egy kombó darabja kb. 150 ezer forint –, és meg akar siketülni, hegyeket építhet belőle.

A másik nagyágyú, a Marshall motyói karcosabb, határozottabb, de nem túl kemény, a rockhoz közelálló világot képviseltek és őriznek meg napjainkig is. Az 1962-ben alapított angol cég a Fenderhez hasonló, de annál olcsóbb gitárerősítőt akart készíteni. A sok módosítás után született meg a JTM 45.

A Marshall JVM 410 H jelű, 100 wattos monstruma a jellegzetes, csöves hangzást megőrizve, digitális effektekkel egészült ki, tehát hibrid – csöves és félvezetős – berendezés. Az ára félmillió forint körül van.

vny05

A rengeteg kezelőszerv azt sugallja, hogy sok paraméter állítható a szerkezeten. A sok egyforma alakú, színű és méretű gomb nem segíti a tájékozódást, az viszont igen, hogy a lábkapcsolóval előre programozott beállítások válthatók.

vny06

Az erősítőnek négy csatornája van, az ezekre kötött jelforrások egymástól függetlenül szabályozhatók, effektezhetők, háromféle módban használhatók. Torzítási paramétereket nem adtak meg, gitárerősítők esetén „nem szokás” az ilyesmi.

Néhány szakkifejezésre később még visszatérek, most viszont az erősítőhöz kapcsolható hangsugárzók egyikét, az 1960a típusút nézd meg!

vny07

A láda ára 200 000 Ft közelében van. Így kívülről semmit nem látni rajta, belül viszont 4 db 12”-os Celestion hangsugárzó foglal helyet.

vny08

Ez a hangszóró bizony, 5 kHz fölött már rendetlenkedik, viszont robosztus felépítésű, nem száll el egy-egy reccsenéstől, mint a legdrágább audiofil hangszórók többsége. Ismétlem, a gitármotyó nem Hi-Fi, hanem a hangszer része.

Nem valószínű, hogy már kezdetben valaki ennyi pénzt adna egy gitármotyóért, meg nem is egyből az egész Arénát akarod betölteni, ezért érdemes kicsit megismerkedni egy jóval olcsóbbal is, mondjuk, a Marshall Code50 kombóval. A fizikai modellezésű jószág ára 80 ezer forint körül mozog, az erősítő kimenő teljesítménye 50 watt, s egyetlen, 12”-os hangszóró van benne.

vny09

Az egycsatornás berendezés félvezetőkkel megvalósított áramköröket tartalmaz, és szinte mindent tud, amire egy kezdőnek szüksége lehet, sőt, annál többet is.

vny10

A harmadik legendás gyártó a Vox, amely kicsit lágyabb hangzású cuccával, az AC 30-cal lett világhírű. Ezen muzsikált a Shadows, a Beatles és a Rolling Stones is.

A cég egyik népszerű kütyüje a VT40X Combo, amelynek előerősítője csöves, egyébként a szerkezet a modellező fajták közé tartozik.

vny11

Az ára 70 ezer forint körül van.

vny12

Gitármotyót rengeteg cég gyárt a három klasszikuson kívül, az alábbi videó mégis a „nagyok” egy-egy termékét hasonlítja össze.

Az elektrofon hangszerek fejlesztésének az a célkitűzése, amely szerint a szerkezeteknek minél kisebbek, könnyen kezelhetőeknek és könnyűeknek kell lenniük, némi pofont kapott éppen a csúcskészülékek világában. Nyilvánvaló, hogy a fenti három cucc egyikét sem viszed magaddal egy kirándulásra. A mini gitármotyók műszaki jellemzői ugyan gyalázatosak – a mély hangokat csak a hallórendszerünk állítja elő, nem a bennük levő hangsugárzó (lásd e sorozat 69. fejezetét), de legalább akár a válladra akasztva is cipelhetők. Közéjük tartozik a Danelectro HoneyTone N10 mini is, ami szállítási költséggel együtt 10-15 ezer forintért már megvásárolható, többféle színben is.

vny13

A mindössze 430 g tömegű kütyü 9 voltos akkumulátorról is működik, 1 watt a hangsugárzóra jutó teljesítmény, és még egy egyszerű torzító is van benne, noha már „lineáris” állásban is torzít.

A cuccost újabban smd alkatrészekkel szerelik, de a kapcsolási rajza oly egyszerű, hogy hagyományos alkatrészekből otthon is építhetsz ilyen kütyüt, legfeljebb a doboza nem lesz pofás. Viszont még olcsóbban megúszod.

vny14