Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 229. Muzsikáló mikrohullámok

Nagyon trükkös lehetett az az arculattervező, aki a Waldorf Electronics GmbH-nál kitalálta, hogy egy szintetizátort Mikrowave-nek, vagyis mikrohullámúnak hívjanak. Talán abból származott a képzettársítása, hogy a hullámtábla szintézis során az egyes hullámformák parányiak.

Ez az 1988-ban alakult cég vette át a sorozat előző részében említett, és 1987-ben megszűnt PPG dolgozóinak nagy részét és a Wolfgang Palm által kidolgozott hullámtábla szintézist, bár formálisan Palm nem volt a Waldorf alkalmazottja. A Waldorf Electronics GmbH egyébként 2004-ben csődbe ment, ekkor átalakították egy másik társasági formává, és más lett a neve is: Waldorf Music AG. 2006-ban egy pénzügyileg stabil, „új” cég alakult, Waldorf Music GmbH néven. Ez a rövid történet is jól példázza, hogy a különféle cégek megszűnése, feltámadása, társasági formái igencsak kuszák lehetnek, és szinte csoda, ha egy-egy alakulat legalább egyszer nem tesz úgy, mintha csődbe menne, kimenekítve a zsét, így aztán a vezetői és tulajdonosai elkerülik a börtönt is.

A Waldorf első hangszere, a csupaszon Microwave néven futó, de később Microwave I-re módosított szintetizátora 1989-ben jelent meg. A szintetizátorban olyan integrált áramkört is használtak, amelyet alkalmazás-specifikusnak (ASIC) neveznek, és amelyet a PPG sorozat atyja, Palm tervezett. Pontosabban, nemcsak az IC paramétereit és viselkedését adta meg, hanem azt is, hogy az IC milyen egységekből álljon, és ezek hogyan kapcsolódjanak egymáshoz, vagyis az IC rendszerszintű leírását, tömbvázlatát találta ki. A megvalósítás már a gyártó dolga volt.

mml02

A nagy, piros gombok a Waldorf-cuccok jellegzetességeivé váltak. A billentyűzet nélküli jószágot kétféle változatban gyártották, és profi formatervezőre bízták a külsejét. Nemcsak kívül, hanem belül is mindkét változat nagyon baba.

mml03

A Microwave I. egyik része szubtraktív szintetizátor, két digitális oszcillátorral (Motorola 68000), analóg VCA-val és VCF-fel. Három ADSR burkoló, két LFO és egy kiegészítő ADR segítségével módosíthatók az oszcillátorok jelei. A másik rész hullámtábla szintetizáló. A 32 hullámtábla egyenként 64-64 hullámformát tartalmaz; a PPG Wave 2.2 és 2.3 összegyúrásáról van szó. A két oszcillátor egymástól függetlenül használhatja a hullámtáblákat.

A Microwave I-hez külső memórián levő hullámtáblákat is lehet használni. A polifónia és a timbralitás is nyolcszoros. A szintetizátor kiegészíthető az 1991-től gyártott WaveSlave nevű eszközzel, amely 16-szorosára növeli a polifóniát, és újabb szűrési lehetőségeket is nyújt.

mml04

Ami a szűrőket illeti, az első változatban a CEM 3389 típusjelű, feszültségvezérelt jelprocesszort használták. VCA-t, VCF-et és iránykeverőt is lehetett belőle építeni, és minden funkcióhoz külön-külön be- és kimenete volt. A VCF karakterisztikája szinte bármilyen lehetett, akár rezonáns is.

mml06

A második változatba a kicsit kevesebbet tudó, de szebb hangú CEM 3387-et építették.

mml06

Ezekről az integrált áramkörökről keveset hallani (magyarul meg semmit), noha nagyon sok cég elektronikus hangszereiben használták a Douglas R. Curtis tervezte áramköröket. Például az Oberheim, a Roland, az Akai, a Crumar, az Elka, a Fairlight, a Korg, a Moog, a Rhodes, a Buchla, a Doepfer gyártmányaiban.

mml07

A Curtis alapította CEM (Curtis Electromusic Specialites) 28-féle analóg IC-t gyártott kifejezetten elektronikus zenei célokra, s ezek egy részét részben változatlan, részben némi módosítással napjainkban is készítik, különösen azóta, hogy a szabadalmi védettség lejárt. A feltaláló 2007-ben, 55 évesen halt meg.

A Microwave I. koncerteken történő programozása egy harmadik gyártótól származó kütyüvel, az Access Microwave Programmerrel volt megoldható, midi kapcsolaton keresztül.

mml08

1994-ben a Microwave V 2.0 elnevezésű ROM (csak olvasható memória) újabb hullámtáblákat és számos szerkesztési lehetőséget adott a szintetizátornak. Ugyancsak ebben az esztendőben libafos zöldben is árusították a szintetizátort.

mml09

A Waldorf hullámtábla szintézisű, igazán nagy dobása a Wave volt, 1992-ben.

mml10

Több színben készült, pl. sárgában

mml11

vagy kadmium vörösben.

mml12

A belső kialakítás ismét példamutató, de jól látható, hogy még sok kisbonyolultságú IC van benne.

mml13

Az 1993-tól 1997-ig gyártott csúcsmodell listaára is csúcsszintű volt: 9 000 dollár, ami 2020-ra átszámítva 16 ezer dollárt jelent. Cserébe a vásárló nem akármit kapott, nem véletlen, hogy a használt hangszerek piacán egyre drágul a cucc. Az operációs rendszerét és a szolgáltatásait folyamatosan frissítették, de már az első változattól is elámult a nagyérdemű. Mindkét oszcillátor 64 hullámtábla egyenként 64 hullámformájához fér hozzá, és további 64 hullámtábla hozható létre és menthető el. Összesen 1 000 szabadon használható memóriahelye van.

Az első változat 61 billentyűs volt, de létezik 76 billentyűs is. Mindkét klaviatúra billentésérzékeny, és van billentyűkövetés is.

mml14

A szintetizátor beállításai 3,5”-os flopira is menthetők. A szintetizálás nemcsak hullámtábla alapú lehet, hanem additív és szögmodulációs is, az utóbbi nyolc operátorral. Az így képzett hangokból szintén készíthetők hullámformák. A szűrők a CEM 3379-re épülnek. Az aluláteresztők 24 dB/oktávosak, a felüláteresztők 12 dB/oktávosak; ez utóbbiakkal ugyanúgy vékonyítható a hangszín, ahogy azt az egyik konkurens, a Roland csinálta.

mml15

mml16

A Waldorf Wave félmoduláris szintetizátor. Természetesen rengeteg effektje van, legalább16-szorosan polifon, ami bővíthető 32 és 48-szorosra is. 8 részre osztható a billentyűzete, vagyis nyolcszorosan timbrális. A részletes használati utasítás 400 oldal volt, de már nem érhető el. 2009-ben lelkes, a Waldorftól független emberek teljesen új operációs rendszert készítettek, és flopik helyett pendrájvról olvassák be és mentik ki a filéket – egyebek mellett a SysEx-utasításokat is. Tehát a szakma egyértelműen csodálta és csodálja ma is a Wave-t, viszont üzleti értelemben bukta volt: alig 300 darab készült belőle.

Okulván a kudarcból, a Waldorf egy ideig olcsóbb kütyüket készített. 1997-ben dobta piacra a Microwave II-t.

mml17

A piros gomb megint nem maradhatott el, viszont az egyértelmű siker igen. Pedig a polifónia nem nyolcszoros, hanem tízszeres, és a Microwave II. számos többletszolgáltatást nyújtott. A basszusok közel sem voltak olyan zsírosak, mint amilyenek a Microwave I. bármelyik változatában voltak.

Érdemes megvizslatni a tömbvázlatát!

mml18

A két digitális oszcillátor egymástól függetlenül söpörhet végig egy-egy hullámtáblán, meghatározva a rezgés frekvenciáját. A két rezgés gyűrűs modulátorba kerül (lásd a sorozat 219. részét), innen egy keverőbe, ahol zaj is adható hozzá. 

Ezt követi két digitális szűrő.

Az első szűrővel 10 különböző karakterisztika állítható be. Néhány példa: 12 vagy 24 dB meredekségű aluláteresztő szűrő hozható létre, ezek voltak a PPG szintetizátorok analóg szűrői, azokat modellezi. 24 dB/oktávos létraszűrő volt a Minimoogban és 12 dB/oktávos a régi Oberheim szintetizátorokban is. Az első szűrőből lyukszűrőt és annak ellenkezőjét is lehet csinálni, ez utóbbi esetben szinuszjelet kapunk. A következő szűrőkarakterisztika a hullámformáló, külföldiül waveshaper. Ezzel a bemenő jelet torzítjuk – pl. négyszögesíthetjük vagy zajosíthatjuk; brutálisan használva letépi a pofádról a bőrt. A szűrő úgy működik, hogy a bemeneti jelet valamilyen függvény segítségével alakítja át. Ilyen függvény lehet egyszerű esetben egy szinusz- vagy egy négyszögjel. A következő lehetőség egy-egy sorba kapcsolt 12 dB/oktáv meredekségű aluláteresztő szűrő és egy szintén 12 dB/oktáv meredekségű sáváteresztő szűrő létrehozása. Aztán olyat is lehet, hogy un. S/H áramkörré alakítjuk, ami mintavevő-tartó egységet jelent. Ez arra jó, hogy jelentősen kisebb lehet a mintavételi frekvencia, ami az átlapolás csökkentése érdekében 12 dB/oktáv meredekségű aluláteresztő szűrővel kombinálható, és ezzel érdekes hangzás jön létre. (Az átlapolás azt jelenti, hogy ha a mintavételi frekvencia alacsonyabb, mint a legmagasabb jelfrekvencia kétszerese, káros összetevők keletkeznek a mintavétel utáni jelben – lásd a sorozat 23. részét.)

A második szűrő egy 6 dB/oktáv vagy 12 dB/oktáv meredekségű alul-vagy felüláteresztő digitális szűrő, ami az előtte levő digitális szűrő jelét simítja. Hogy mit csinál? Ha még emlékszel, a digitális jel nem folytonos, hanem diszkrét, ezeket a folytonosság hiányokat teszi elviselhetőbbé a második szűrő úgy, hogy a diszkrét jelek közti távolságot csökkenti.

A két szűrő után erősítő áramkör jön, majd a rengeteg effektezési lehetőség következik. A végeredmény azonban még számos módon módosítható. A tömbvázlat tetején látható, hogy van két LFO, amely mindkét oszcillátor jelébe beavatkozhat vibrátóként. A keverőre, a két DCF-re, az erősítőre és egyébként bármire tehető ADSR burkoló. Van még arpeggiátor is, ami a nem szinuszos jeleket részekre bonthatja – pl. az akkordokból csinálhat egymás után magasodó vagy mélyülő hangokat. Ezt egy indító áramkör, a trigger vezérli. Minden modulálható mindennel, az egyszerűség kezelhetőség kedvéért van ehhez egy modulációs mátrix. S a modulációs mátrixra is rátenyerelhet valamilyen függvény, ami újabb modulációt, módosítást jelent.

A sokoldalú szűrő egység azonban egyet nem tud: azt, amit az analóg szűrők jobban tudnak. Ha el is tekintünk attól, hogy a múlt század végén még közel sem voltak olyan jó szűrők, mint manapság – az az érzésem, hogy a Microwave II-ben még IIR szűrők voltak (lásd a sorozat 75. részét) –, a digitális eljárás éppen arra nem képes, hogy a hangzás analóg természetközeliségét adja vissza. Megközelíteni lehet, de mindig lesz hiányérzetünk. Az analóg Moog, a Polivoksz, a PPG vagy Curtis szűrői pótolhatatlanok. Ez persze csak akkor kínos, ha a rendszerben minden analóg, csak a szintetizátor digitális, amire a rockzenében immár negyedszázada alig van példa. A digitális cuccok hangprocesszora cserébe rengeteg különleges hangzással ajándékoz meg minket, és az akusztikus hangszerek hangjának modellezése sem történhet nélküle.

A teljes rendszer hangtechnikai lelke egy immár 24 bites DSP, a Motorola gyártmánya.

mml19

Érdekességként megmutatom a tömbvázlatát. Az órajele még csak 66/80 MHz; napjainkban a sokszorosa lenne.

mml20

A vezérlésről pedig egy Motorola mikrokontroller gondoskodik.

mml21

A Microwave II. gyorsan kis családdá fejlődött. 1998-ban mutatták be az XT-t.

mml22

Ugyanebben az évben ihlette meg a Waldorfot az XT Limited Edition, antracit színben. Nincs piros gomb…

mml23

1999-ben a k jelölés a billentyűzetre utalt (keyboard) Igy lett XTk.

mml24

A Microwave családdal a Waldorf a kevésbé tehetőseket célozta meg, az 1999-ben indult a Waldorf Q sorozattal viszont ismét a gazdagokat – és a cég bele is bukott. A Waldorf Q a virtuális analóg szintetizátorok közé tartozik, azt is mondhatnám, hogy a Waldorf klónozta önmagát. A hangszer 16-szorosan vagy 32-szeresen polifonikus. Három oszcillátorából kettő alkalmas a hullámtáblák használatára, s már van S/PDIF digitális kimenete is (lásd a sorozat 143. részét).

mml25

Szintén 1999-ben dobták a piacra a billentyűzet nélküli Q rackot. A polifónia 32-szeres.

mml26

2000-ben indult a MicroQ gyártása, amely már 76-szoros polifóniát tudott. Létezik billentyűs és rack kivitelben is.

A 2002-től gyártott Q+ érdekessége a 100-szoros polifónia és láss csodát: visszacsempészték az analóg szűrőket, ráadásul 16 db-ot. Nem 16 decibelt, hanem 16 darabot.

mml27

A Q+ javított és bővített változata volt a Q+ Phoenix Edition, ami már az „új” Waldorf terméke volt 2007-ben. Az eredeti Q+ ugyanis szoftverhibás volt.

mml28

2007. szeptemberében jelent meg a napjainkban is gyártott Blofeld.

mml29

Van belőle fekete is.

mml30

Ez egy egyszerűbb kütyü, ami az árán is látszik; a hazai kiskereskedőknél úgy 160-170 ezer forintba kerül. A kezelése sem bonyolult, a polifóniája 25-szörös és 16-szorosan timbrális.

Ha billentyűzet is van hozzá, az persze jól megdobja az árát kb. 60 ronggyal.

mml31

A Waldorf sem hagyhatta ki az Eurorack formátumot. 2015-ben készítette el a hullámtábla oszcillátort ebben a formában, nw1 típusjelzéssel.

mml32

A 400 dollárról indult, de 2020-ban már alig a feléért mért oszcillátorral 80 klasszikus hullámtáblából lehet válogatni, továbbá tíz olyanból, amelyik az emberi beszédet robothanggá alakítja. A hullámtáblák mintavételi sebességét és irányát is be lehet állítani.

Almás és PC-s szerkesztő is van hozzá.

mml33

A Waldorf éveken keresztül készült egy új, minden eddiginél többet és mindent jobban tudó szintetizátor bemutatására, de a nagy varázslatot többször is elhalasztotta. 2018-ban azonban színre lépett a Quantum, amihez már pár hónap múlva, 2019-ben lényeges frissítéseket kellett kiadni.

mml34

Ismét hibrid szintetizátorral állunk szemben, persze csak akkor, ha ki tudsz pengetni 3 995 eurót. A polifónia nyolcszoros, alapvetően duotimbrális, főként stúdióba ajánlott hangszer, de masszív felépítése miatt színpadon is megállja a helyét.

Az elegáns jószág négyféle szintézist tud, közülük most is csak a hullámtábla szintézist mutatom be. A színes, tapizható kijelzőn minden lényeges jellemző látható.

mml35

mml36

A hullámformák és azok összetevői is megtekinthetők.

mml37

A hullámtábla szintézis rész lényegében a szokásos módon épül föl, legalábbis kezdetben. Két oszcillátorral kezdődik, amelyek a hullámtáblákon élvezkednek. Minden eddigi PPG és Waldorf hullámforma használható, szinte korlátlan az egyedi hullámforma készítési lehetőség, és beszédből is készíthető sokféle robothang.

Az oszcillátor kimenetei 16-féle analóg szűrőbe mennek. A szűrőket OTA-kkal építették meg. (lásd a sorozat 222. részét). A központi mikroprocesszor 24 bit felbontású AD és DA átalakítókkal van körülvéve. Az analóg szűrők kimeneti jelét ismét digitalizálják, és a különböző effektezéseket már a digitális jeleken hajtják végre. Mivel többszöri oda-vissza digitalizálás történik, s minden egyes átalakításkor késik a jel, olyan áramköröket és úgy kellett használni, hogy a késleltetés kicsi legyen. A Quantum fejlesztői elérték, hogy a legnagyobb késés is 6 ms-nál kisebb legyen, ami nyugodtan tekinthető világrekordnak. Ehhez SOC (System on Chip) technológiát használtak. Ez olyan eljárás, amelynek során egyetlen integrált áramköri lapkán igyekeznek minél több funkciót megvalósítani. A Quantum számára új, egyedi operációs rendszert, továbbá hangillesztő programokat írtak, amelyek optimálisan kezelik a hardvereket. Természetesen minden modulálható mindennel, és rengeteg az effekt-lehetőség. Pl. hat LFO és hat burkológörbe generátor (ADSR) van a hangszerben. 10 000 filét lehet rögzíteni a belső tárhelyen, de SD memóriakártyára is lehet menteni, illetve, onnan beolvasni adatokat, pl. külső fél gyártotta hullámtáblákat. A Quantumot úgy tervezték, hogy minden műveletet el lehessen végezni magán a hangszeren, de ha valaki nem bírja ki, akkor midin összeköthető a számítógép és a szintetizátor.

A Waldolrf Quantumba 61 billentyűs Fatar TP8/SK típusú klaviatúrát építettek.

mml38

Naná, hogy billentésérzékeny, profi szerkezetről van szó, miként az is természetes, hogy van billentyűzetkövetés. Ami számomra furcsa, hogy a hangszernek nincs „rendes”, pl. S/PDIF digitális kijárata, s főként a szimmetrikus XLR analóg kimeneteket hiányolom. Persze lehet, hogy ha ezeket is beépítették volna, 4 000 euró fölé ment volna az ára, és az már elviselhetetlen. Aha… Savanyú a szőlő.