• 1
  • 2

A funk dobosok dobosa: Clyde Stubblefield

A Rolling Stone magazinban jelent meg a hír először a nyugati zenei hírportálok között: 73 éves korában elhunyt a legtöbb funk zenei ritmus mintát feltaláló dobos. Clyde Stubblesfield neve az elmúlt 50 évben jellemzően nem szerepelt a címlapokon, a slágerlistákon. Mindannak ellenére, hogy (nem számoltuk meg, de tudjuk) több ezer népszerű funk, majd hip hop stílusú dal ritmus alapját készítették el az Ő ötletei alapján.

Clyde a „Legfunkysabb funk dobos” címmel cikkeztek róla a nyugati sajtóban az elmúlt napokban. Ez az apropója írásomnak, melyben igyekszem röviden bemutatni, miért is fontos, hogy tudjuk ki volt Ő. Bevallom őszintén, hogy miután összeszedtem a gondolataim vele kapcsolatban és elhatároztam, hogy leülök a klaviatúra elé, kicsit furcsán is érzem magam. Furcsán, mert írtam már Bobby Byrd, Fred Wesley, Maceo parker, Bootsy Collins, Martha High és több fontos James Brown karrierjében meghatározó –mondhatom nyugodtan- korszakalkotó muzsikusról, miért pont Clyde maradt ki eddig?! Az az Ember, Művész, aki miatt sokan tudat alatt megkedvelték a soul zenének ezt az ágát, éppen a magával ragadó ritmusa miatt, azon ritmusa miatt, melyet Neki köszönhetünk. Nézzük hát, mit is illik tudni vele kapcsolatban.

Clyde Stubblefield 1943. márciusában született Tennessee állam egyik kicsi városában. Pici gyermekkorától ámulattal figyelte az utcán felvonuló zenekarokat, és persze főként azok dobosait és közben arról álmodozott, hogy majd egyszer Ő is ott fog masírozni az utcazenészek között. Ettől picit többre vitte, mint tudjuk és tette mindezt autodidakta módon. Soha nem járt ugyanis zeneiskolába, a hallott dalok ritmusait magának ütötte le hallás után rendkívüli megérzéssel és alakítgatta tudását már kiskorától. Tinédzser volt, mikor felfigyeltek tehetségére és a 60-as évek elején már Eddie Kirkland, majd Ottis Redding turnézenekarában dobolt.

Az 50-es évek végétől James Brown folyamatosan alakította át zenekarát, ami jelentősen befolyásolta pályafutásának menetét, hol pozitív, mikor negatív értelemben. Persze főként pozitív értelemben, - közhely - hogy volt érzése a dolgokhoz. 1964 végén is új tagokat verbuvált, amikor is a Famous Flames helyére új zenészeket keresett. Ekkor csatlakozott a csapathoz Melvin és Maceo Parker, Jimmy Nole és John „Jabo” Starks is. Miután összeállt az új zenekar, Brown meghallotta Clyde játékát és azonnal leszerződtette, a másik dobos Jabo mellé, akit két héttel azelőtt vett be a bandába. Mint tudjuk ez a felállás egy olyan korszakot nyitott James Brown és az egyetemes soul zene történetében, mely a mai napig minden részében iránymutatóvá vált a stílus követői számára.

Clyde 1965 és 1971 között volt a James Brown társulat tagja. Ütőhangszeres játékára, melyet ezen időszak alatt kikísérletezett a későbbi soulzenei művészek alapként tekintenek és samplingelik ahol csak tudták. A nevét sehol nem tüntették fel szerzőként, így soha egyetlen fillér, - akarom írni: cent- jogdíjat sem kapott. Cold Sweat, I got the feelin’, Say it loud – I’m black and proud, It’s mother, Sex machine azon albumok, melyek dobmunkája egyértelműen hozzá köthetők. Amikor a próbák elején megkapták a kottákat a új dalokról, James Browntól, szabadkezet kaptak azok variálására és amit a végén mindannyian közösen elfogadtak, az lett a végleges verzió. Így született meg a híres dobszünetes ritmuskép is. Clyde-ot 30 évvel később egy riportban kérdezték, hogy mit szól hozzá, hogy sok-sok dal, az ő ritmusképlete alapján lesz híres napjainkban is. Erre Ő ezt felelte: „Igen hallom én is, az emberek használják a mintáimat dalaikban. De soha nem kaptam értük semmilyen fizetséget, egyikért sem. Ez nem zavar engem és nem bosszant, viszont azt hiszem tiszteletlenség, hogy az emberek nem fizetnek azért, amit használnak.”

4

Fred Wesley, Maceo Parker, Clyde Stubblefield és James Brown 

Persze nem csak az elmúlt több évtized művészeire volt nagy hatással a Clyde által kikísérletezett ritmus képlet, hanem már a 60-as években a zenésztársai is elismerően tekintettek rá. Ennek talán legjobb bizonyítéka az 1969 novemberében rögzített Funky drummer című dal (lásd a fenti youtube lnket). A dal 1970 elején jelent meg kislemezen, és csak jóval később 1986-ban került James Brown albumára, az In the jungle groove-ra. Ezt az dobos hangzást, már a ’67-es Cold sweat albumon is felismerhetjük. James Brown csak ennyit mondott róla, miközben hallgatta “You don't have to do no soloing, brother, just keep what you got… Don't turn it loose, 'cause it's a mother.” vagyis

Clyde Stubblefield 1971-ben hagyta el James Brown társulatát, akkor, amikor Fred Wesley és Maceo Parker is. Több helyen írtam már az esetről, mely szerint több pénz és nagyobb megbecsülést kértek a „Soul keresztapjától”, de az semmit nem adott meg nekik és nem volt más lehetőségük, mint a távozás. Clyde akkor megcsömörlött a show business világától és „visszavonult”, a wisconsini Madisonban telepedett le, ahol a következő évtizedekben kis zenekarával éjszakai bárokban muzsikált. 1997-ben adta ki első szóló albumát a The revenge of the Funky drummer címmel, majd két évvel később a JB’s alapítóival Bootsy Collins-al, Maceo Parker-el és Jaboval, egykori dobos társával elkészítették a Bring the funky on down-t. A 2000-es évek elején megalakították Jaboval a Funkmasters majd két nagylemezt is kiadtak 2001-ben és 2006-ban. James Brown halála után csatlakozott a duohoz Bootsy Collins és készítettek egy James Brown Tribute anyagot is.

3

Clyde és Jabo

2009-ben Clyde kénytelen volt kiszállni a szórakoztatóiparból vese és rákbetegsége okán. Nem volt megfelelő egészségbiztosítása, így kezeléseit a zenészbarátai és tisztelői adományaiból fedezték. Többször rendeztek számára adománygyűjtő koncerteket. 2014-ben, Prince fizetett ki számára egy jelentősebb, 80 ezer dolláros kórházi számlát. 2017. február 17-én családja körében hunyt el. Prince, is rendkívül nagyra tartotta a dobos munkásságát, többször nyilatkozta, hogy Clyde ritmusai nélkül, ma Ő sehol nem lenne.

Több évtizeddel ezelőtt készített interjúban, melyben arról faggatták, hogy honnan jöttek ezek az általa kitalált ritmus megoldások azt válaszolta: „Semmi mást nem tettem, mint a természet és a környezetem hangjait leutánoztam. A vonat zakatolását, a mosógép hangját és az utcán masírozó rezesbanda ritmusait, olyan hangokat, melyeket az utcán sétálva hallok”. Többször kapott díjat munkásságáért, a Rolling Stone magazin „Minden idők legjobb dobosai” felsorolásában, az előkelő hatodik helyen találjuk a nevét, de 1990-ben Őt választották az év dobosának. Dedikált dobütője a Rock and Roll Hall of Fame and Museum-ban látható Ohioban.

Végezetül néhány dal az elmúlt évtizedekből, melyeket játéka inspirált.

Public Enemy Clyde-al

Run DMC

George Michael

Beastie Boys

 

Megjelent: 543 alkalommal