• 1
  • 2

Isaac Hayes. Az első fekete zenész, aki Oscar díjat kapott

Remélhetőleg egy nap múlva ilyenkor már ünnepelhetjük a magyar film által nyert Oscar díjat és Nemes Jeles László filmjét, a Saul fiát.  Nem szeretném elkiabálni és gondolom, sokan vagyunk ezzel, mi magyarok.  Ennek apropóján jutott eszembe, hogy megosztom az eddig csak regisztráltak számára elérhető Isaac Hayes bio és discográfiát. Isaac Hayes volt az első afro-amerikai művész, aki nem színészként, hanem dalszerzőként nyerte el a filmszakma Akadémiai Díját az Oscar-t 1972-ben. a Shaft-al. A díjat nagymamájának ajándékozta, akinek a vitrinjében állt évekig. Megváltoztatta az addigi könnyűzenében elfogadott, minden nemű hangszerelésről elfogadott írt és íratlan szabályt. Kétség kívül Ő volt a legnagyobb hatással kortársaira, a 70-es évek és a további korok táncolható könnyűzenéjére, az új hangszerelési és zenei megoldásaival.

Isaac Lee Hayes néven született 1942. augusztus 20-én a Tennessee állambeli Covington városkában. Isaac Hayes volt az a művész, aki évekkel megelőzte korát. Évekkel, a disco zene kialakulása előtt, ő már disco zenét játszott, amiről nem tudták, hogy az, csak azt, hogy valami új és nagyon jó táncolható muzsika. Évekkel a rap kialakulása előtt Ő már rappelt, mikor még senki nem tudta, hogy mi az a furcsa dolog, mely nem énekkel kíséri a jó zenét, hanem ritmusos szöveg alámondással. Isaac Hayes mindezeken túl a soul zene azon irányának a legkiemelkedőbb alakja volt, melyet Memphis, vagy Southern soul-nak nevezett el a szakma.

Isaac szülei meghaltak, mikor Ő még pici gyerek volt, nagyszülei nevelték, Ők vitték el először templomba énekelni, ahol első bemutatkozása 5 éves korában volt. Autodidakta módon tanult meg nagyon fiatalon zongorázni, orgonálni, majd szaxofonozni. Tinédzser korában már saját kisvárosi zenekaraival lépett fel a helyi klubokban, ezek a csoportok, a Sir Isaac and the Doo-Dads és a Teen Tones voltak. 1962-ben vette fel első dalait, majd 1964-től a Mar Kays zenekarban lett szaxofonos. Ez az állomás volt a kezdete annak a hosszú időszaknak, együttműködésnek, melyet a Stax kiadónál töltött el. Kezdeti éveiben sokat muzsikált együtt Otis Redding-el, aki a 60-as évek elején szintén a southern soul stílus nagy alakja volt. Otis ajánlotta be a Stax kiadó házi zenekarába Hayes-t, mint rendkívül tehetséges session zenészt. Isaac itt találkozott David Porter-el, akivel dalszerzői közösséget alapítottak, mi több megalakították a Soul Children-t. Szerzőként a Hayes –Porter duó több, mint 200 slágert gyártott a Stax Kiadónak, olyan soul klasszikusokat, mint a Soul man-t, amit a Sam and Dave párostól ismerhetett meg világ, vagy a Johnnie Taylor-nak írt I got love somebody's baby-t.

1

Isaac Hayes 1967-ben adta ki első albumát, Presented by Isaac Hayes címmel, mely inkább volt nevezhető laza jazz-ízű produkciónak, mint sem, rá lehetett volna nyomni, a soul pecsétjét. A következő album a Hot buttered soul, mint a neve is mutatja már vérbeli soul album volt, igazi remekmű, mely úgy a közönség, mint a kereskedelmi sikert is meghozta Hayes számára. 1969-et írtak Eugene Record és Barabara Acklin 5,04 perces időtartamú Have you seen her dala után ez volt az első teljes soul stílusú album, a világtörténelem során, ahol már nem számított a 3 perces dal hosszúság időtartam határ. Csupán 4 dalt tartalmazott, de azok közül 2 több mint 10 perces mű volt. Az első dal a lemezen, Hall David és Burt Bacharach szerzeménye a Walk on by, melyet Isaac 12 percesre készített, és az utolsó melyet a szakma csak „hírhedt 18 percesként" emlegetett a By the time get to phoenix. Összesen tehát 4 dal a lemezen, melyek időtartama, több mint 45 perc volt. A borítón látható fotóval, Hayes megteremtette saját imágóját, melyek a kopaszra borotvált fej, napszemüveg és harsány, nagy töménységű és nagyságú arany ékszerek lettek. 1970-ben két albummal jelentkezett a ...to be continued és a The Isaac Hayes movement nagylemezekkel. Mindkét album méltó folytatása volt a Hot buttered soulnak, viszont azokat a magasságokat, amit ott a Walk on by-al „művelt" ezekkel nem tudta túlszárnyalni. A „ folytatás" is csúcs albumra sikerült, rajta egy másik Bacharach-David szerzeménnyel, az A look of love-al. Mindkét 1970-ben kiadott nagylemeze 4-4 dalt tartalmazott átlag 10 perces dalonkénti időtartammal. Érdekes módon, Porter-el szerzett alapműveik ellenére, melyeket a 60-as évek második felében követtek el egyetlen saját szerzeményük sem került ezekre a remekművekre, a saját albumaira. Kérdezhetnénk, ugyan már, miért kellettek volna saját szerzemények, mikor Butler-ek és Bacharach-ák írták neki a dalokat? Kétségkívül egy csoportban, egy kiadónál ennyi soul zenével foglalkozó géniuszt, nem találtunk volna abban az időben. A Motown-t kivéve persze. Ráadásul e remekműveknél Isaac Hayes kiélhette instrumentális improvizatív hajlamait és közben lehetősége volt hosszú monológokat mondani a dalokra.

2

1971. Újra két album, és ha az előző 4-et meghallgattuk és értelmeztük, akkor biztos nagy összegű fogadásokat mernénk kötni arra a tényre, hogy kizárt ezektől nagyobb mesterművel előrukkolni. Isaac Hayes tudta tovább fokozni azt az eufóriát, amit zenéjével okozott, 1969 és 1970-ben. Shaft soundtrack az első lemez, a második a Black Moses. Joggal becézték Őt kortársai Fekete Mózesnek. Zenéjével egy teljesen új korszakot nyitott a soul műfaján belül és nem csak a Memphis soul-on belül, hanem az egyetemes zenetörténetben. Megvalósította az instrumentális muzsikálás új formáit, amiről mások csak álmodtak, azt ő letette az asztalra. Hayes megnyújtotta és úgy kidolgozta a megírt remekműveket saját instrumentális stílusában, ahogy elképzelni is nehéz lett volna az egyszerű hallgató számára, a dalok hangszerelése is korszakalkotó volt a helyükön lévő vonósok és fúvósok az elképzelhetetlenig növelték a dalok hangzását, s mind e közben Isaac Hayes rappelt.

34

Hosszú, de nem unalmas monológokkal tűzdelte játékát, mely szövegek tele voltak szexuális töltettel. Nem véletlenül volt a kor egyik legnagyobbra becsült, legtiszteltebb előadója hangszerelő producer dalszerzője. A Black Moses album a Clifton Davis által megírt Never can say goodbye-al kezdődik, a második dalt Burt Bacharach írta, a harmadikat Smokey Robinson, a negyediket Curtis Mayfield, majd Jerry Butler, Kenneth Gamble az impozáns névsor. Igen és még egy fontos dolog a Black Moses albummal kapcsolatban, 1972-ben Grammy díjjal jutalmazták érte és természetesen vezette az R&B album listát is. Aztán még ugyanebben az évben megjelentette a Shaft-ot. Nem írnék sokat a Shaft-ról, meg kell hallgatni, annak, aki nem ismeri.

A Shaft soundtrack albumot három Grammy díjjal jutalmazták. Az a fajta Grammy díj volt akkor még, melynek igazi szakmai értéke volt. A Shaft című Gordon Parks film dalaiért, Issac Hayes, mint első színes bőrű muzsikus, átvehette az Oscar díjat is. Minden létező eladási és hallgatottsági listát vezetett. Ezzel a két albummal már a 70-es évek elején szinte beteljesítette életművét. Megváltoztatta az addigi könnyűzenében elfogadott, minden nemű hangszerelésről elfogadott írt és íratlan szabályt. Kétségkívül Ő volt a legnagyobb hatással kortársaira, a 70-es évek és a további korok táncolható könnyűzenéjére, ezekkel a hangszerelési, zenei megoldásaival. Ez az ok, mely alapot képez arra a kijelentésre, hogy Isaac Hayes készített először diszkó zenét. A háttérzenei munkát ezeken a lemezein a Bar Kays fiúk biztosították és az Isaac Hayes koncerteken is Ők álltak vele a színpadon, mint az pl. a Wattstax-ról készült felvételeken látható.

55 2

Isaac Hayes 1974-ben újra készített filmzenét, de ebben a filmben már ő is szerepelt, ezek voltak a Tough Guys és a Truck Turner. Picit tovább szaladtunk, mint kellett volna a Hayes-es biográfiánkkal, ugyanis 1973-ban kiadta a Joy című albumát, melyen az előzőekkel ellentétben nem külső szupersztár szerzők dalait játszotta fel, hanem minden egyes dal a saját szerzeménye volt. Hiszen lassan ciki lett volna, hogy a 60-as évek második felének egyik legnagyobb soul szerzője nem kezd el saját anyagból dolgozni. Elkezdett. Az album dalait Eric B Rakim, Big Daddy, a Massive Attack és tucatnyi későbbi hip-hop sztár tekinti a legfontosabb zenei hatásnak, ami érhette. Az album szexi volt és pimasz, olykor vonósok, nem ritkán fúvósok tarkítják, de az egészet végig vezeti Isaac Hayes kiváló billentyűs játéka a lágy groove-ok és a kiváló ütős játék. Nem véletlen, hogy a 2000-es sztároknak tetszett.

6

1975-ben véget ért közel másfél évtizedes kapcsolata a Stax kiadóval egy nagy összegű jogdíj vita állt a pereskedés központjában. Megalakította saját kiadóját, a HBS-t, vagyis Hot Buttered Soul-t. 1975-ben megjelentette Chocolate Chip (vezette a soul lemezek eladási listáján 75-ben) és a Juicy fruit nagylemezeit, majd egy évvel később a Groove-A-thorn lemezt, de jóval kevesebb figyelmet kaptak, mint az előzőek, ettől függetlenül mindkettő aranylemez lett és 11. volt a soul albumok listáján. A Juicy friut címadó dala, ami zenetörténeti jelentőséggel bír a korabeli és a későbbi szakírók szerint. A dal alcíme disco freak és meglehetősen érdekesen kezdődik, egy 3 perces intróval. Majd maga a dal, melyről később azt állították, hogy ez a diszkó zene, mely itt leragadt és soha nem fejlődött ettől tovább. A lemezen található a Lady of the night ballada, melynek alapja egy igaz történet, mely szerint Isaac beleszeretett egy prostituáltba és megzavarodott az érzéstől.

78
Az új cégében nem találta meg a megfelelő gazdasági szakmai irányítókat, aminek következtében pénzügyi problémái lettek, melynek végén nem volt más választása, minthogy csődöt jelentett.

1977-ben dupla albummal jelentkezett az „A man and a woman"-el, melyet Dionne Warwick-el közösen rögzítettek. Még mindig 77-es évszám a New Horizon lp, rajta a híressé vált mestermunkával a Moonlight lovin-nal. Akaratlanul is folyamatosan összehasonlították Barry White-al. Sose jöttem rá, hogy miért, talán majd megérek egyszer ennek az összehasonlítgatás megfejtésére. Mindenesetre sokadik albumánál olvasható az a kritikai elem, hogy Barry White a hasonló stílusú zenéjével egyetlen dologban mindig jobb. Az pedig a női ének vokál, a Love Unlimited trió. Nekem a Moonlight lovin-ból semmi nem hiányzik, egy remekmű.

8 2

1978. két nagylemez a rajongók örömére Fort the sake of love és Hot bad album. Hogyha az imént Barry White-ot említettem, akkor itt egy Billy Joel szerzemény, melyet Barry albumának címadó dalának is választott, Hayes, pedig ezzel kezdte a Fort he sake of love lemezét. A Hot album pedig egy Bill Withers dallal indul, a Use me, Isaac –es átgondolásban.

9

1979-ben ismét duett album, melyben partnere Millie Jackson volt, ez a nagylemez volt a Royal rappin és egy szóló produkció, Don't let go. A Royal rappin albumról nem tudom megállni, hogy ne említsem meg a Sweet music, soft light and You klasszikust. A Don't let go album pedig a Polydornál készített legjobb lemezének tekinthető, már ami az eladási mutatókat illeti. És az eladási mutatók lehet, hogy nem hazudnak, ugyanis ha jól belegondolok egy érdekesebb munka összességében, mint az előző néhány év termése. Megjegyzem, nem azért mert a híres Fever (Eddie Cooley és John Davenport dala, melyet Madonna tett igazán híressé Európában a 80-as évek végre környékén) is helyet kapott a lemezen és egy What does it take is hallható, mely nem összetévesztendő Johnny Bristol dalával.

1011


Pályafutása során Hayes nagyon sok más népszerű sztárral dolgozott együtt, melynek egyik eredménye 1979-ben Linda Clifford-nak készített albuma. További saját munkái: 1980. And Once again, 1981-ben adta ki a Lifetime thing nagylemezét. A Lifetime thing-en hallható egy Lionel Ritchie-hez köthető sláger feldolgozása a Three times lady. Érdekesnek találom és gondolom, hogy mások is, hogy Isaac Hayes önmagában és a 60-as évek David Porter-rel igen kreatív és sikeres szerző volt, viszont szinte minden nagylemezén található egy mások által megírt és sikerre vitt korszakalkotó sláger. Ezek az átdolgozások nem voltak se rosszabbak, se jobbak, mint az eredeti, egyszerűen más dimenzióba helyezte azokat a dalokat. Nem a populárisabb verzióját készítette el, mint inkább az elgondolkodtató művészi kiteljesedés hallható ezekben a variánsokban.

12

Ez után 5 évre visszavonult a zenéléstől. A megváltozott trendek neki sem tetszettek és háttérbe vonult, pontosabban átmenetileg kivonult a zeneiparból. Filmszínészként szerepelt a Menekülés New Yorkból című John Carpenter filmben. 1986-ban, a U turn Lp-vel tért vissza, melyen egy top 10-es R&B sláger található, az Ike's rap VIII és persze a kötelező átgondolása egy előző hatalmas slágernek a Can't take my eyes off You. 1988. Love attack nagylemez a 80-as évek végének megfelelő hangzásban. Ezen a Major Harris által 74-ben sikerre Bobby Eli dal, a Love won't let me wait átgondolás. 1991-ben megtörtént az, amire kb 20 éve minden zenerajongó és zenekritikus várt. Duettet énekelt Barry White-tal. A dal, a Dark and lovely (You over there) volt.

13

Sok év „pihenés" után, mely azt gondolom kényszeres volt egy kicsit, 1994-ben a Wonderfull nagylemez, mely a Bill Withers slágerrel, az Aint no sunshine-al indul. A lemez nem 1994-es, hanem több, mint 20 évvel korábban készült a memphisi Stax stúdióban. Egy emlékezés a Wattstax-i koncertre, egy igazán kiváló időtálló anyag. Kifejezetten soul zene rajongóknak.

14

A 90-es évek közepétől már nem elsősorban muzsikálással foglalkozik, Isaac Hayes 1995-ben csatlakozott a Szcientológiai Egyházhoz. 1997-től kölcsönözte a hangját nagy sikerrel a South Park című animációs sorozatban, mint Jerome „chef" McElroy. A híres rajzfilmsorozatot nagy összeveszések után egyik pillanatról a másokra hagyta ott, miután annak egyik epizódjában merészen és szókimondóan bírálták a szcientológiai egyház tevékenységét. 2000-ben a Shaft megjelenése után 39 évvel, elkezd dolgozni annak újabb változatán. 2001-ben mint hangszerelő és zenész támogatta Alicia Keys, Songs in a minor című albumát. Isaac Hayes 2008. augusztus 10-én halt meg 65 éves korában a magas vérnyomása okozta agyvérzésben.

Isaac Hayes-t 2002-ben beválasztották a Rock and roll Hall of Fame-be, (R&R halhatatlanjai) majd 2005-ben a Songwriters Hall of Fame-be (dalszerzők halhatatlanjai)is. Tagja a Grammy díjazottak halhatatlanjainak. Az említett Soul man (Sam and Dave) című dalt, melyet David Porterrel közösen írtak, a Rolling Stones magazin minden idők legfontosabb dalai közé választotta. Az Amerikai Lemezkiadók Egyesülete (RIAA) a dalt a Songs of Century díjjal tüntette ki. Élete során 4 feleséget fogyasztott el, 12 gyermeke és 14 unokája született. Leszármazottai közül többen énekesként, producerként, a zeneiparban dolgoznak ma is.

 15

Megjelent: 835 alkalommal