• 1
  • 2

James Brown, a soul keresztapja

A legnagyobb soul funk előadókat a rajongóik és a kritikusok, szeretetük jeleként becenévvel, titulussal látták el, melyet szívesen viseltek a sztárok. Általában egy előadó egy ilyennel rendelkezett. Akit nagyon szerettek és nagyra tartottak, esetleg kapott kettőt. James Brown több ilyet kapott a rajongóitól, mint: Soul Brother number #1. ; Godfather of the soul ; Mr Dynamite; Hardest Working man of the Showbusiness.

Arról az emberről szeretnék írni, aki az 50-es évek közepétől talán a legnagyobb hatással volt a táncolható popzenei stílusok alakulására. 1986-ban beiktatták a rock zenészek halhatatlanjai közé, majd 2000-ben a dalszerzők halhatatlanjainak is a tagja lett. A híres Rolling Stone magazin, minden idők 7. legnagyobb művészének tekinti. James Brown, a funk stílus legnagyobb alakja.

Nem csak hogy nagyhatással volt a populáris táncolható zenére, hanem minden bizonnyal a stílus, mely a soul zenéből alakult ki és funk-nak hívtak a 60-as évek második felétől, főként neki köszönhetjük. Legalábbis abban a formában, ahogy az a 70-es évek elejétől világhódító útjára indult. A funk későbbi legjobb zenészei, előadói, kivétel nélkül mind őt követték zenéjükben és próbálták utánozni tizedmásodperces pontossággal megtervezett, akrobatikus táncot bemutató színpadi show-it is. Sokszor évekkel, sőt évtizeddel megelőzte korát zenei újításaival. Abban a korban, melyben alkotott, nem mindig értették meg. Évekkel, sőt volt, amikor évtizeddel később kaptak a fejükhöz a kritikusok, hogy „Te Jó Ég, hiszen ezt a James Brown már milyen régen bemutatta és mi nem vettük észre". Azt gondolom, hogy Magyarországon is volt legalább 10-15 évnyi különbség olykor az Ő munkásságának a felfedezésében, de ebben a vasfüggöny adta korlátok is közrejátszottak. A következő sorokban, James Brown életútját igyekszem bemutatni, azt hogy honnan indult és a kitartó szegényfiúból hogyan lett világsztár. A történetének leírásának, főként három dolog képezi az alapját, amelyekből forrásokat merítek. Az önéletrajzi regénye, melyet Ő maga írt meg, kortársainak nyilatkozatai az elmúlt évtizedekből és a kiadott lemezeinek a gyűjteménye.

1933. május 3. és 9. között született valamelyik nap, egy erdőszéli faviskóban a Mississippi vidékén. Ahogy emlékirataiban leírta, nem is érti hogyan született meg. Apja járkált a faviskó előtt, idegesen, fel, s alá, és semmi gyereksírás. Megszületett, de nem tudtak lelket lehelni belé. Nem sírt fel, nem vett levegőt, azt gondolták halva született, egyszerűen félre rakták. Bement a kis faviskóba a papája mikor szóltak neki, hogy baj van és hangosan elkezdett sírni, siratva gyermekét. Egyszer csak csoda történt. Felsírt a baba, a pici James Brown csodával határos módon hosszú percekkel a megszületése után életjelet adott magáról.

A neve is érdekesen alakult. A papa örömében elindult gyalog a legközelebbi városba bejelenteni, hogy fia született. Kilenc mérföldre volt a város. A papa neve után Joe-nak kellett volna lennie szokás szerint első szülöttként, de mire az anyakönyvi hivatalba ért James Joe Brown lett belőle. Sőt, miután nem fogta fel az apja, hogy a nevek hogyan alakulnak még a junior-t is hozzá tették, így lett James Joe Junior Brown a kisfiú. A papája nagyon egyszerű, de jó szívű, dolgos ember volt. Mindössze 2 elemi iskolát végzett, mivel nem volt pénzük többre és dolgoznia kellett. Nem róható fel ellene semmi, az akkori rendszer miatt volt tudatlan. Szülei elváltak, amikor James 4 éves volt. Csak arra emlékszik, hogy édesanyja bejelentette egyik reggel, hogy elköltözik. A papája, mondta neki, hogy vigye magával a fiát, mert Ő dolgozik és nem tud vigyázni rá napközben. Ezt az édesanyja visszautasította és közölte, nem viszi magával, mert nem tudja eltartani... és elment. 4 éves volt, de emlékezett rá és értette, hogy senkinek nem kell, igazából nem ragaszkodnak hozzá. Édesapjával továbbra is egy nagy fenyőerdő széli kis faviskóban lakott, mely faviskón ablakok sem voltak. Fenyőgyanta csapolásból tartotta el magukat. James csak arra emlékszik a gyermekkorából, hogy állandóan egyedül volt éveken keresztül a kis faviskóban, sokszor éjszakákon is. Visszaemlékezéseiben azt írta, hogy úgy gondolja, egy gyermek nem tölthet el ennyi időt egyedül anélkül, hogy az ne hatna rá nagyon.

Nagyon szerette az apját, aki nagyon sokat dolgozott azért, hogy fiát eltartsa. Aztán 6 éves korában, az apja is érezte, hogy ez így nem mehet tovább, ezért megkérte nagynénjét Mimmie nénit, hogy vegye magához, hogy ő nyugodtan dolgozhasson. Ekkor került James Brown A Georgia álma béli Augustába egy rendes házba. A ház ugyan rendes volt, de csak a falazatát tekintve az előző ablaktalan faviskókhoz képest. Ugyanis Mimmie néni zug pálinka kimérést üzemeltetett a pincében, a ház szobáit pedig prostitúcióra adta ki. A kis James Brown csöbörből vödörbe került.

Augustába költözött nagynénjéhez, akinek háza, mely kuplerájként működött a New York felé vezető fő út mellett ált közvetlenül. A második világháborúba masírozó katonák jelentős része a ház előtt haladt el. James Brown kicsi gyermekkorától arról álmodozott, hogy nagy művész legyen, szép ruhákba járhasson, ugyanis sosem volt új ruhája. Mások által levetett göncökben járt és ezt meglehetősen szégyellte az iskolában. Az általános iskolát a 7. osztályig sikerült kijárnia. Kocsi mosásból és cipőpucolásból, utcasöprésből keresett pénzét gyűjtögette, hogy szép cipőt, nadrágot vehessen magának. Az apja néha meglátogatta, aki egyik látogatása alkalmából egy szájharmonikát hozott neki, amin el kezdett tanulni. Később édesapja egy bútoráruházban kapott munkát, ahonnan egy régi fújtatós orgonát kapott, aminek hiányzott az egyik lába. Hazavitte, a kis James onnantól kezdve beült mögé, és állandóan azt püfölte, próbálta leutánozni a rádióban hallott, akkori slágereket. Gyakorlatilag autodidakta módon tanult meg zongorázni még 10 éves kora előtt.

Vasárnaponként kötelező volt templomba mennie. A visszaemlékezéseiben így ír erről: „ a templomokban sokat énekeltek és tapsoltak és általában volt orgona és csörgődob is, és a prédikátor nagyon odatette magát. Ez utóbbi még jobban tetszett nekem, mint a zene. Volt egy evangelizációs szertartáson, ahol a prédikátor igazán tele volt tűzzel. Csak ordítozott-rikoltozott, toporzékolt a lábával, és aztán térdre hullott. Az emberek követték őt, válaszoltak neki és kiabáltak, ütemesen tapsoltak. Ettől kezdve, sokszor igyekeztem minél közelebbről figyelni a prédikátorokat. Aztán hazamentem és utánoztam őket. Én is prédikálni akartam, gondoltam, ez helyénvaló. Aztán rájöttem, hogy én is tudom befolyásolni az embereket az előadás módommal."

12 évesen kezdte pályáját, 1945-ben. Akkor nyerte meg iskolai zenekarával a helyi tehetségkutatót, melynek eredményként a későbbiekben, más középiskolákban is felléphettek olykor, illetve a lehetőséget kaptak a háborúba induló katonák előtt a kiképzőtáborokba fellépésre. Aztán véget ért a háború, a bordélyt és az italkimérés a katonák elmaradása miatt bezárták. James Brown az utcákon töltötte az ideje nagy részét. Rossz utcai bandákba keveredett, akik loptak csaltak hazudtak. Nagyon sokszor elkapták a rendőrök, de mivel fiatalkorú volt nem büntethették meg, nem csukhatták börtönbe. Aztán 16 éves kora után pár nappal, egyszer csak a rendőrségi fogdából nem kiengedték, mint számtalanszor előtte, hanem a bíróságra vezették át. Itt villámcsapásként érte, mikor a bíró kijelentette, hogy a hirtelen rábizonyított bűnök miatt 4 szer 2 évnyi börtönre ítéli, vagyis jó esetben 24 évesen szabadulhat, de ha rosszul viselkedik, lehet 32 is, mire kiengedik. 1949 júniusa volt.

james brown and bobby byrd8-tól 16 évig terjedő börtönbüntetés –ez valószínűtlennek tűnt számomra –írta könyvében- így hát igyekezett a dolgokból a legjobbat kihozni. Olyan volt akkor, mintha a börtönön kívüli élet soha nem létezett volna számára néhány hónap bezártság után. Próbálták elütni az időt fésűre papírt tettek, húsos ládákat állítottak sorba azon doboltak, itt kapta az első becenevét, a zenedobozt. A börtönben sportoltak zenéltek és sokat dolgoztak. Jó magaviselete miatt többször lehetőséget kaptak középiskolás csapattal játszani civilekkel. Egy ilyen meccs után az egyik tornateremben talált egy zongorát, leült mögé és elkezdett játszani. Mondták neki van egy fiú a városban, aki szintén nagyon jól tud játszani és van egy zenekara is. Bobby Byrd-nak hívták. Akkor nem volt ott Byrd, de a többiek szóltak neki hogy van a börtönben egy fiú és másnap a börtönkerítésnél találkoztak először. Ez volt ott a börtön kerítés két oldalán a funk műfaj számára talán legmeghatározóbb találkozó.

1952 környékén James Brown kiváló magaviselete miatt alkalmat kapott, hogy elhagyja a börtön falait és feltételesen munkát vállalhasson, újra beilleszkedhessen a civil társadalomba. Természetesen Byrd-al összehaverkodtak és meghívta a házukba, ahol zenekarukkal a Flames-el próbáltak. James, mikor bement meglátta a zongorát, azonnal leült mögé és elkezdtek improvizálni az akkor futó nagy slágerek hangjai nyomán. James elmesélte elképzeléseit a zenéről, a színpadi show-ról nekik, a táncról, amit szeretne bemutatni, melyeket hosszú évek alatt dolgozott ki.

A Flames iskolai rendezvények kedvelt zenekara lett az 50-es évek első felében. Az együttes énekesének halála után – aki autóbalesetben hunyt el - Bobby Byrd kérte Brown-t, hogy szálljon be hozzájuk. Brown természetesen új szint vitt a zenekarba, amely által még sikeresebbek lettek és egyre nagyobb területen kapták a felkéréseket. Egyik ilyen fellépésük alkalmából fedezte fel őket Little Richard producere, akinek javaslatára The Famous Flames-re változtatták nevüket.

1954-ben, a Byrd családja kérésére, akik támogatásukról biztosították James Brown társadalomba való visszaépülését, enyhítették börtönbüntetését és feltételesen szabadlábra helyezték. A zenekarba bevették az időközben szabadult John Terry-t is, Brown egykori cellatársát, akivel 1955-ben megírták a Please, please please című dalt, melyet 1956. február 4-én rögzítettek a King kiadónál. Ez volt az első zenei rendezői munkája a később híres producernek, Gene Redd-nek, akinek segítségével kapta első lemezszerződését pl a Kool and the Gang is. A Please, please, please dal, 1956. március 3-án került a boltokba nem kis huza-vona után és több, mint 1 millió fogyott belőle rövid időn belül. James Brown and the famous Flames néven jelent meg.

A Please Please Please a zenekar és James Brown első hatalmas sikere lett és az egymillió eladott példány feltételezte, hogy a fiúk végre népszerűek lettek és rendes pénzt kereshettek slágerükkel. Nem így történt, ugyanis a King Records és főként annak tulaja, Mr Nathan gondosan ügyelt arra, hogy minden aprólékos költséget felszámoljanak a fiúknak, amit levonhatott. Így alig kaptak valamit és felháborodásukban elhagyták a zenekart. 1957-re szinte teljesen feloszlott a Famous flames. James Brown nem adta fel és tovább dolgozott. A szerencse is mellé szegődött. Little Richard a kor egyik legnagyobb sztárja egy koncert körútja kellős közepén kijelentette, hogy nem csinálja tovább és kiszáll a show business-ből, a további életét az Urnak szenteli. Ekkor hívta fel Richard producere - aki felfedezte és segítette a Famous Flames-t elindulni a pályán- James Brown-t, hogy Richard lefoglalt turnéit vigye tovább, mert csak ő képes rá. James Brown igent mondott, de egyetlen feltétellel, mely egyszerűen hangzott, Ő maga nem más, hanem James Brown lesz a színpadon, és az ő elképzelései alapján történjen minden. Úgy lett és hatalmas siker lett a koncert körút. Ezután stúdióba vonult és egy újabb nagy slágert gyártott a Try me-t. 1959. április 24-én debütált az Apollo színházban. A felkérés időpontjában volt egy pici probléma, mégpedig, hogy a Famous Flames feloszlása után nem volt zenekara. James Brown akkori producere gondolt egyet és összeverbuválta újra a csapatot, elsőként Bobby Byrd-ot hívta, aki azonnal igent mondott a felkérésre. A felállás a zenekar leghosszabb életű klasszikus felállásának bizonyult. Ez volt James Brown első saját igazi zenekara, Bobby Byrd, Bobby Bennett, Johnny Terry az egykori fegyenctárs és Baby Lloyd Stallworth közreműködésével. 1960-ban a korszakalkotó daluk, mely top 10 lett az R&B listákon, a Do the mashed potato lett. A 60-as évek elején főként doo wop-os, blues stílusuk az idő haladtával kezdett egyre inkább inkább jazz-es alapokra helyezkedni. A 60-as évek elejére James Brown, mint a legnagyobb, legtartalmasabb show-t nyújtó előadó került be a köztudatba egy újfajta ritmusosabb zenei értelmezéssel. Az 50-es évek végi 1-2 kivételtől eltekintve sikertelen kislemezei után a 60-as évek elejére sikeres LP-kel jelentkeztek köztük a Live at he Apollo 63-al, mely visszaadta teljes egészében az akkor nyújtott feelingjüket. Ekkor kapta a Mr Dynamite becenevet a rendkívül dinamikus színpadi show-ja miatt.

1959-ben jelent meg első nagylemeze a Try Me!, mely az addigi King Records által kiadott kislemezek gyűjteménye volt. Stílusát tekintve inkább volt doo wop, mint soul vagy funk, de a kezdetleges zenei újítási már nagyon jól megmutatkoztak benne, melyek a következő évtizedek népszerű funk zenéjének az alapjai voltak. Az R&B lemezek listáján a 20. helyig jutott. 1960-ban a Please, please, please album hasonlóan az előzőhöz, a legjobb kislemezeik gyűjteménye volt. Rajta a Think nem egyezik meg a későbbi Lynn Collinsnak írt dallal. 1961-ben Night train, Tell me what You're gonna do és egy 5 dalt tartalmazó Greatest hits nagylemezt adott ki. 1962-ben Shout and Shimmy, Jump around, Tour the USA albumain a Little Richard turnék legfontosabb momentumait jelentették meg, visszaadva a hallgatónak abból a hangulatból, melyek a koncertjeiken érte a hallgatót.

1963-ban három album, melyek közül egy volt stúdió album, a másik kettő az Apollo színházbeli fellépésük rögzített felvétele. A stúdió album, a Prisoner of love soul balladát címéül választó nagylemez volt. A 73. volt a Billboard listán. Rajta a Waiting in vain és a Signed, sealed and delivered nem azonos a Chuck Jackson, illetve Stevie Wonder slágerrel.

1964-ben 3 nagylemez, a Showtime, Out of shine és a Grifts and soul. Az Out of shine nagylemez érdekessége talán, hogy 8 év után átmenetileg elhagyta James Brown a King Records-ot és a Smash-hez szerződött, ami által a lemezére Frank Sinatra és Nat King Cole slágereinek az átirata is felkerült. Viszont ami ettől fontosabb, hogy saját előadásában ezen jelent meg először az I got You című dal. A Grift and soul albumon játszik először Melvin Parker dobos és Maceo Parker szaxofonos. Az előzőektől eltérően teljesen instrumentális album.

Az Apolloban a törzsközönséggel osztályoztatták a dalokat. A Try me-re egyetlen kislány adta a legtöbb szavazatot, akit Yvonne Fairnak hívtak. Yvonne-t elvitték vacsorázni, mert Brown kíváncsi volt rá, ki az. Beszélgettek és James 62-ben felénekelte vele az I found you-t, legfrissebb szerzeményét, mely dal gyakorlatilag teljes egészében az 1965-ben megjelent I got you ( I feel good) volt. Az I got you I feel good 1965-ben jelent meg (a hazai közönség a Jó reggelt Vietnam című film betétdalaként azonosítja).

1963-ban James Brown fedezte fel Tammi Terrell-t, aki Tammi Montgomary-ként született Philadelphiában. Szerette volna felkarolni és szerelmes volt belé, de Tammi családja féltette James-től, miután nem akarták, hogy egy börtönviselt ember közeli barátja legyen, csak azt akarták, hogy énekesnőként támogassa.

A fekete lakosság körében a 60-as évek közepére a legsikeresebb zenekarrá váltak. Tovább kellett lépniük, szükségük volt a fehérek vásárlóerejére és támogatására is. Egyre jobban szaladt a szekér, de a kiadó még többet ki szeretett volna sajtolni belőlük. A folyamatos promóciók hatására még mindig csak a fekete lakosság körében voltak főként sikeresek. Egyik reggel ültek az irodában és próbálták megfejti a teljes sikeresség útját, miután a zenéjük csúcsra ért a milliós eladások és a szakmai elismerés a Grammy által. Valami hiányzott. Megfejtették. Egy Mr Pop nevezetű menedzser, aki a promóciójukért is felelős volt a lemezkiadónál kitalált valami extrém dolgot, amiről csak ketten tudtak rajta kívül. James Brown és Mr Nathan a King Records tulajdonosa. Brown kérte Mr Pop-ot, hogy ne csináljon belőle bolondot, de Mr Pop hajhatatlan volt. Kérte Brown-t, hogy bízzon benne. Másnaptól az újságírók tolonganak a szállodájuk előtt, ami nem volt az ő esetükben megszokott jelenség és Őket akarják, pontosabban James Brown-t és barátját, zenésztársát Bobby Byrd-ot. Mr Pop megetette az újságírókkal, hogy James Brown elindított egy operációs folyamatot orvosaival, mely szerint nővé szeretné magát operáltatni, hogy hozzá mehessen titkolt szerelméhez Bobby Byrd-hoz. Innentől kezdve nem volt ember, aki ne ismerte volna Őket az államokban és főként a zenéjüket. Hihetetlen, de igaz, egy bulvár kacsa hír után kezdtek felfigyelni James Brown zenéjére.

1965-ben három nagylemez, sorban a James Brown plays James Brown – today and yesterday- melyen csak Ő játszik orgonán, Papa's got a brand new bag és az év végén megjelenő I got You ( I feel good). A Papa's got a brand new bag-ért megkapta első Grammy díját, a legjobb soul előadó kategóriában. Alapvetően a Grammy díjas dalon kívül ezeken a lemezeken túl sok újdonság nem volt. Mindhárom lemeznél visszanyúlt 1959-ig, ugyanis az addig megjelent dalait játszották fel többnyire másabb verzióba, egyre inkább közelítve és átalakítva azokat a funk hangzásának megfelelően. Így hallhatjuk többek közt az előző slágereit, a Night train-t, a Think-et újra, de mégis másként.

1966-ben hat nagylemezt adott ki. Plays new breed, Handful of soul, The Dynamic, Live at garden, It's a man's man's world: soulbother No1, és egy karácsonyi albumot, a James Brown sings Christmas songs-ot. Nagyon kell ám figyelnünk, hogy melyik albumon jelenik meg új dal, mert a tendencia itt is erősen érződik, mely szerint az előző dalait ültetik át újabb verziókba, illetve a koncert felvételeiken teljesen másként jelenik meg dal. Főkként a doo wop-os vonalak alakulnak át funk stílusúvá. Mindenesetre, amit biztosan állíthatok, hogy a Handful of soul albumon jelenik meg először, a Bring it up slágere, mely persze teljesen másként szól, mint a 80-as években megismerték többen.

Beindult a szekér végérvényesen és olyan slágerek születtek a következő években, melyek a funk zene és az évtizedekkel utána következő hip hop alapját képezték. Cold sweat, Give it up or turnit a loose, Funky drummer és sorolhatnánk még a funk zenei alapműveket. 1967-et mutattak a naptárak. Zeneileg korszakalkotó év volt, viszont magánemberként James nagyon nehezen élte meg ezt az időszakot. Ez időben értesült Tammi agydaganatáról, Otis Redding repülőszerencsétlenségéről. Ez idő tájt erősödtek a zavargások a faji megkülönböztetés ellen. Otis, balesete előtt néhány héttel hívta fel Brown-t, „hey Bossman, segíts, fogjuk össze a fekete zenészeket," segítvén a társadalmi átalakulásokat. A zenekar életében is volt változás, mondhatni pozitív, a sok negatív társadalmi mellett. Csatlakozott Pee Wee Ellis, Fred Wesley és Jimmy Nolen gitáros, akinek gitár riffjei szintén a funk muzsika alapját képezi. Ők, akik a következő évtizedben meghatározó személye lett a zenekari hangzásnak, főként, mint zenekar vezető.

1967. Raw soul és Plays the real thing nagylemezek, illetve a Cold Sweat. Ez utóbbi lemez címadó dala volt egy mérföldkő a funk zene kialakulásában. Itt ugyan felismerhetők az I got You (1964) nál alkalmazott megoldások is többek közt, de ez volt az a pont, amikor a funk zene funk zene lett. Az eredeti, ahogy James Brown kitalálta. Ezt a vonalat fejlesztették tovább a következő években, évtizedekben a stílus nagy sztárjai, követői.

1968-ban nyolc nagylemezt jelentetett meg, Ezek között voltak koncert lemezek, Karácsonyi album és stúdió albumok, az I can't stand myself ( when You touch me), I got the feeling. 1969 négy nagylemez, melyek közül stúdió album volt az It's mother és a The popcorn.

A 60-as évek utolsó éveiben James Brown megkapta a szakmától a Soul Brother No1. nevet. Olyan nagyságok utánozták és másolták zenei szinkópáit, melyek a funk alapjai voltak, mint a Sly and the Family Stone, Charles Wright, a The Temptations, sőt később Michael Jackson visszaemlékezéseiben azt a kijelentést tette, hogy élete folyamán zeneileg James Brown ezen időszaka volt, az, mely Őt leginkább inspirálta. Olyannyira, hogyha az nincs, akkor a következő évtizedekben teljesen bizonyos, hogy nem így alakulnak dalai.

James Brown-nak nagyon jó mentek a dolgai a 60-as évek végére. Beértek elképzelései, a közönség és a szakma is megérett a munkáira és sikerült kiváló muzsikusokat maga köré gyűjtenie. Rádióállomásokat vásárolt országszerte, akik az Ő dalait tűzték repertoárjukra, ugyanis a munkásságának a legfontosabb mozgatórugóját, hogy a dalait a közönséghez eljutassa, szerette volna saját kezébe venni. Az hogy Ő csak 10 évvel indulása után került a csúcsra és nem előbb, a rádióállomások begyepesedett gondolkodására fogta. Arra, hogy nem játszották időben és elégszer a dalait. Ezért vásárolta fel őket a megszerzett jövedelmének jelentős részét arra fordítva.

1970-ben öt nagylemez: Ain't it funky, Soul on top, It's a new day, Sex machine, Hey America. A Sex machine albumon játszik együtt Bootsy Collins, Fred Wasley, Pee Wee Ellis és Maceo Parker. A változatlanság kedvéért, 1971-ben is öt nagylemez, köztük: Hot pants, Revolution of the mind, Super bad, Sho is funky down here. Hihetetlen termékenység. Semmi és senki nem tudta visszafogni.

Nem sokkal az után, hogy tanúja volt a Supremes lányok utolsó koncertjének, 1970 márciusában a zenészei, akik megalapozták a funk hangzást megtámadták James Brown-t, hogy fizessen nekik többet, miután ők a legjobbak. Persze James Brown nemet mondott, mire az akkori koncert körút közepén jártak, ezzel sarokba szorítva Őt. Bobby Byrd ekkor a King stúdióban dolgozott egy munkán, s odaszólt neki Brown, hogy a session zenészeknek, lenne e kedve koncertezni vele, szerinte? Byrd azt válaszolta, amire várt, hát hogyne lenne kedvük, mindegyik a fél karját adná érte, hogy felléphessenek veled. Ok. Letette a telefont James behívta Maceo Parkeréket és a zenekarvezetőt Pee Wee Ellis és mondta nekik, hogy nem tud többet fizetni. Mind felmondtak. Azonnal visszaszólt Byrdnek, hogy jöhetnek a fiúk most azonnal. Ekkor csatlakozott James Brown-hoz Bootsy Collins és testvére is több kiváló muzsikus társaságában. Ekkor tanulta meg a funk minden csínját-bínját Bootsy, aki szintén nagyon szegény családból származott, akinek James Brown vette az első rendes basszusgitárját, mert a 29 dolláros saját gitárjával nem lehetett fellépni koncerteken. James Brown egy fender basszusgitárt ajándékozott neki, azzal kezdte a pályáját Bottsy Collins, akit a p-funk atyjaként ismer az utókor.

Tehát 1970 márciusában kirúgta az addigi már neves zenésztársait a követeléseik miatt, viszont ez csak néhány hónapig tartott. Néhány hónap igazolta, hogy szükségük van egymásra, ezért James Brown év végére megállapodott Fred Wesley-ékkel és létrehozták a JB's-t, mely 1970 decemberétől újra kísérte James Brown produkcióit, úgy mint előtte. Sőt miután Bottsy Collins és Catfish a testvére és zenésztársai is maradtak a Sex machine produkció igen parádés zenész kollekcióval jelenhetett meg.

A 70-es évek elején James Brown többet koncertezett Európában, és a világ más részein, mint az Államokban, melynek egyetlen oka volt. Az amerikai adóhivatal eljárás alá vonta 4,5 millió dollár eltitkolt adó miatt. Jobbnak látta, nem otthon tartózkodni egy darabig.

1972-ben a sok koncertezés miatt „csak" két nagylemezt adtak ki, ezek a There it is és a Get ont he good foot voltak. 1973-ban két filmdalokat tartalmazó lemezzel jelentkezett. Az egyik a Black ceasar volt a másik a Slaughter Big Rip Off. A két album megjelenését követően James Brown elkezdte magát a Soul keresztapjának szólítatni. Az 1956-ban megjelent dala a Please please, please, az a dal, melyet a soul zene születéseként tartanak számon. Sokan gondolhatták, hogy az alapján viselte a titulust, persze sokan kétkedve is fogadhatták, hiszen a funk zene legnagyobb alakjaként és kitalálójaként tartjuk számon, akkor miért hívják a soul keresztapjának? Mert Ő elnevezte magát „The Godfather of the soul"-nak 1973-ban! Először erre a két soundtrack nagylemez borítójára íratta rá és ez után maradt rajta, joggal.

1974-ben a Hell, Reality és Payback nagylemezekkel jelentkezett, mely vezette a listákat. Ekkor már a legnagyobb jazz muzsikusok is követni kezdték zenéjét és megoldásait. Ezek közül a legnagyobb nevét Miles Davis-t kell megemlítenünk, aki bevallása szerint James Brown munkái nagy hatással voltak rá a 70-es évek közepén. 1976-tól annak ellenére, hogy a zenész kortársai mind követendő példaként említik nevét, kicsit visszaesett a kereslet lemezei iránt. Dübörgött a disco láz és James Brown nehezen vette fel a ritmust. 1977-78 környékén az adóhatóság is újra megtalálta és eléggé lefoglalta. A JB's tagjai és a Collins testvérek a Parliament Funkadelic –kel viszont sikeresek voltak. Ettől függetlenül korai lenne James Brown-t temetni, mindössze a 60-as évek második felétől jellemző sikeresség alábbhagyott egy kicsit. A Funky president és a Get up offa that thing elég jól szólt akkoriban.

1975-ben Sex machine today és az Everybody's doin the hustle albumok, majd 1976-ban Get up offa that thing, Body heat és Hot nagylemezek következtek. 1977-ben csak egyetlen lemez a Mutha's nature, majd 1978-ban a Jam1980's és a Take a look at those cakes. 1979-ben egyetlen diszkó zenei lemez, mint a neve is mutatja, az Original discoman jelent meg.

A 70-es évek végi kereslet csökkenés munkái iránt nem befolyásolták abban, hogy újabb lemezeket adjon, ki akár évente többet is. Egy gyűjtő számára talán a legnagyobb kihívást James Brown lemezeinek az összegyűjtése jelenti. 1980-ig 70 db körül járt a kiadott nagylemezeinek a száma. Sok albumán ezek közül a régebbi dalokat rendre előszedték és áthangszerelve, újragondolva kiadták többször is. Ezért fordulhat elő, hogy sokszor a lemezein játszott dal nem is az eredeti, mert esetleg más címen megjelentette évekkel előbb más elgondolásban. Szóval James Brown ügyben fel kell kötni a gatyát, a zenei emlékezőképességet illetően.

A 80-as évek csökkenő lemez eladási sem különösebben zavarták Brown-t. Egy igazi showman maradt a disco korszakban és annak hanyatlása után is. A 80-as években, mint emlékezhetünk több filmben is megfordult, mint a Blues Brothersben, a Rocky IV-ben, vagy a Miami Vice Missing Hours, vagy magyarul, a Hiányzó óra című epizódjában 1988-ban.

james brown living in america 2016051980 és 81-ben viszont újra három-három nagylemezzel örvendezteti meg rajongóit, ezek: People, Hot ont he one és a Soul syndrome, illetve a The third coming, Nonstop! és Special. Ja és egy negyedik live album, a Live in New York. 1983-ban Bring it on! 1959-től 1983-ig minden évben a sláger listán voltak a dalai, lemezei, sőt azok első felében. A 80-es évek elején, 3 éves szünet következett a lemezkiadásaiban. 1986-ban viszont kiadta a Gravity albumát, mellyen a Rocky IV film betétdalával szerepelt, mely dal a második Grammy díját eredményezte. Ez a Living in America volt Dan Hartman szerzeménye. A Gravity sikere után a Full Force-al készített Im real volt amiért James Brown miatt a táncparkettre perdültek. Ez volt életében az utolsó top10-es sláger.

1988-ban összeomlott a magánélete. 1988-ban kétszer tartóztatták le, először kábítószer és engedélynélküli fegyvertartás miatt, illetve, mert helyben hagyta feleségét, aztán autós üldözésbe keveredett a rendőrséggel. 6 év börtönre ítélték, mint visszaesőt. 1989 és 91 között börtönben ült. A szabadulása után újra munkába lendült, újra színpadra állt, ami alapján kapta a Show bizniszben legkeményebben dolgozó ember jelzőt. 60 éves elmúlt, de ugyanolyan kitartóan mozgott és táncolt a színpadon, mint fiatal korában. A zenélésben és a színpadon nem voltak benne kompromisszumok. 1992-ben szabadulása után elkészítették életrajzi filmjét. Ebben az évben jelent meg 1986 után az újabb stúdió lemeze a Love Over-due, mely csak a 48. lett az R&B listákon. Persze kihasználva népszerűségét, a kiadók a 90-es években is sorra adták ki különböző válogatás sorozatokon dalait.

James Brown utolsó éveiben visszavonultan élt dél Karolinában, már amennyire Ő vissza tudott vonulni. Sorolhatnám itt a díjait, mely szerint a Grammy életműdíjtól a Rock and roll halhatatlanjain keresztül a Hollywood Boulvard-i csillagig mindent megkapott még életében, ami egy ilyen nagyságú művésznek járhat. Ettől fontosabb elismerés volt számára, hogy még életében Augustában, ahol gyermekkorát töltötte életnagyságú bronzszobrot állítottak neki. Az egyesült Államokban hidak, közintézmények utak tucatjai viselik a nevét. Minden zenész kivétel nélkül csak elismeréssel beszélt munkásságáról. Jimmy Page a Led zeppelin híres gitárosa mondta róla, hogy James Brown önmaga egy zene műfaj volt, egy olyan ember, akitől mindenkinek csak tanulnia lehetett.

jamesbrown 1411852cJames Brown kétségtelen, hogy az elmúlt 50 év könnyűzenéjének egyik legfontosabb alakja, a funk zene feltalálója, a soul zene keresztapja és a hip hop nagyapja volt. Michael Jakson-tól Mick Jaggerig több száz nagyhatású művész említi a nevét visszaemlékezéseiben, mint a legfontosabb inspiráló tényezőt. Életében Ő volt az a művész, aki a legtöbbet tette a fekete zene elismertetésében. Azt írta magáról, hogy emberek millió szerették volna megismerni, hogy ki is volt valójában James Brown, de azt csak egy módon tehetik meg, ha meghallgatják a zenéjét.

Négy felesége volt és 6 törvényes gyermekét tartják számon. Többször letartóztatták – utoljára 2004-ben- de két alkalommal ült börtönben összesen kb. 4 évig.

2006. december 25-én hajnalban hunyt el szívelégtelenségben, miután tüdőgyulladást kapott és kórházba került 73 évesen.

 

Megjelent: 694 alkalommal