• 1
  • 2

Rapper's delight, avagy a hip-hop születése

„I said a hip, hop, the hippie, the hippie
To the hip hip hop-a you don't stop the rock”


A fenti szöveg részlet, a Sugarhill Gang, Rapper’s delight című dalából származik. Abból a dalból, mely megjelenését követően nagyon sok vihart kavart. Hogy miért, arról írok most néhány gondolatot. Több érdekes tény mellett, talán a legfontosabbal kezdeném. A zene szakírók és kritikusok az elmúlt évtizedekben, a kialakult műfajokat, egyfajta támpontként, dátumokhoz kötötték, mely időpontok, korszakalkotó dalok megjelenései voltak. Ilyen volt a rock and roll születése például, melyet Bill Haley, Rock around the clock című dalának felvételéhez kötöttek, 1954. április 12. vagy a soul zene születésének a dátuma, 1956. március 3., amikor boltokba került James Brown és a Famous Flames kislemeze, a Please, please, please.

A Rapper’s delight rögzítésének időpontját, mint a hip hop zene születésének dátumát tartjuk nyilván, mely 1979. szeptember 16. volt. A Rapper’s delight volt az első kereskedelmi forgalomba került sikeres rap dal. Olyannyira, hogy a Rolling Stone magazin, Minden idők legfontosabb 500 dala közötti felsorolásában, a 251. helyen említi.

masodikA VH1 csatorna, 100 legjobb hip hop dala között, a második helyen található. ( Public Enemy – Fight the power az első)
Utólag igazán érdekes, hogy a hip hop zenei stílus születésének választották a Sugarhill Gang dalát. Leírom miért. A dal minden lényeges része koppintás, - vagy mondhatnánk hivatalosabban-, plágium volt, de mégis egyedülállóan kimagasló produkció. Ahhoz hogy megszülessen, több dolognak kellett összeállnia. Először is kellett hozzá Sylvia Robinson és a férje Joe Robinson, akik megalakították a Sugarhill Records-t nem sokkal a dal megszületése előtt. A Sugarhill, a nagy jelentőséggel bíró kiadókkal szemben nagyon rövid életű volt (1979-1986), de annál jelentősebb a pop zene történetét illetően. Robinsonék érdeme, hogy eladhatóvá és önálló műfajjá tették a rap zenét. Sylvia Robinson 1974-ben lett ismert a nagyközönség számára a tengerentúlon a Pillow talk című dalával. A dal hangvételével és erősen erotikus hangzásával néhány kritikusnál „csapkodta a biztosítékot”. A saját maga által előadott slágerén kívül több sikeres szerzeményüket vitték színpadra mások a 70-es évek közepén. Ezek közül kiemelkedett a hazai klubokban is játszott Shirley and Company világsláger, a Shame, shame shame, de Chuck Jacksonnak és a Momentsnek is írtak többek közt. Miután a Pillow talk és egyéb szerzeményeik sikerét később megközelíteni sem tudták, a férfével közösen úgy gondolták, hogy egy új lemezcéget alapítanak, mely rendbe teszi a családi kasszájukat. Történt, hogy több kisebb saját kiadójuk összevonásával (Platinum, Stang stb.) 1979 nyarán életre keltették a Sugarhill Records-t.
Sylvia és férje, mint dalszerző producerek folyamatosan járták New York klubjait a 70-es évek végén új tehetségek után kutatva. Így találtak rá a kiváló amatőr rapperekre, akik a 70-es évek elejétől az utcán csiszolták beszédtudásukat professzionális magasságokba. Abban az időben nem voltak ritkák, a sokszor gyilkossággal végződő bandaháborúk. A „gépfegyverdumás” stílus valószínűleg nagyon sok fiatalt mentett, meg, ugyanis annak egyre népszerűbbé válása folyamán, sok esetben a konfliktusokat rap párbajjal rendezték. Ebben a környezetben találták meg a három fiút, akik feljegyzések szerint már 1972 körül nagyon menőnek számítottak az utcán, ütemre dumálásban. Michael „Mick Wonder” Wright, Guy „Master Gee” O’Brian és Henry „Big Bank Hank” Jackson, akik alapító tagjai lettek az új formációnak a Sugarhill Gang-nek.
Amennyiben globálisan próbáljuk látni a piacvezető, táncolható könnyűzenei stílusokat, akkor azt láthatjuk, hogy 1979 nyarára, mintha tanácstalanság lett volna úrrá a kiadókon. Ennek legfőbb oka volt a diszkó zene rendkívül gyors és látványos hanyatlása, melyet az év elejétől sokasodó „ellen diszkó” mozgalmak is sürgettek. Valami újra volt szükség azonnal, amit a Robinson házaspár nagyon jól felismert. Miután kimagaslóan jó ötletük nem volt, így azt gondolták, hogy legjobb, ha kölcsön vesznek másoktól. Azt írtam a cikk első részében, hogy a Rappers delight dal minden egyes részét másoktól lopták. Igen. Két dal összegyúrásából és a három kiváló rapper fiú előadásmódjától lett „egyedi”. A zenei alapot, a Chic korszakalkotó sláger gyárosaitól vették (Bernard Edwards és Nile Rodgers), ugyanis a Good times az, melynek taktusai végig kísérik a dalt. A szövegelés stílusa a fülbemászó dallam mögött a The Fatback Band-nek köszönhető. A XII. című nagylemezükön megjelent King Tim III. (Personality Jock) daluk rapper stílusa az, melyet teljesen átvettek. Robinsonék nem sokat teketóriáztak a megjelenéssel, miután felismerték mások zenei újításait. A King Tim III, 1979. március 25-én jelent meg egy kislemez árnyékosabbik, vagyis „b” oldalán. A Good times 1979. július 30-án jelent meg. A mindössze néhány hónappal előbb boltokba került, későbbi nagy slágerek sikeres ötvözete volt a Rappers delight és egy korszak kezdete. Utólag, egy bírósági döntés alapján, a dalszerzői jogdíjak Nile Rodgers-t illetik, miután sikeresen perelte Robinsonékat.
A Rappers delight egy máig tartó sikeresnek nevezhető könnyűzenei korszak hajnala volt, melyet hip hop stílusnak nevezünk. Mint azt az elején írtam, a dal születésének időpontja, csak egy támpont. A kezdeti stílusra jellemző legfontosabb elemek, Bronx városrészhez, egy a 70-es évek elejétől működő jamaikai származású lemezlovashoz köthetők, akit DJ Kool Herc-nek hívtak. Ő hozta a dub stílust Kingstonból New Yorkba, melyről a zenei mixelés történetében olvashattok. 1979 szeptemberét követően, a dal sikere miatt, a kiadók azonnal kezdték ontani a jobbnál jobb rap, később hip hop dalokat. A Sugarhill Gang fiúk, az első sikerük közelébe sem értek a későbbi dalaikkal, bár a 8th wonder, vagy az Apache, a stílus rajongói számára ugyanúgy alapműnek számítanak. Innentől kezdve lehetőséget kaptak olyan kiváló, - három évtized elteltével- napjainkban is aktív művészek, mint Grand Master Flash and the Furious Five, vagy Kurtis Blow. Ők voltak az alapjai a mai sztároknak, mint Snoop Dogg, 50 Cent, Rihanna stb. Gulics Norbert (Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

 

Megjelent: 795 alkalommal