Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 284. Micsurin és a szintetikus multieffekt

A rockzene legjellemzőbb hangszere a gitár. A gitáron játszó muzsikus van legtöbbször előtérben, főként, ha énekel is. A gitárosok azonban nem érték be azzal, hogy gitároznak, megirigyelték a szintetizátoros előadókat, és meg akarták mutatni, hogy a gitárral is meg lehet csinálni mindazt, amit a billentyűs hangszerekkel, sőt, többet is.

A Wikipédia „Gitárszintetizátoros előadók” című gyűjteménye ötvennél is több muzsikus nevét sorolja föl. Kezdetnek hallgass meg egy nótát!

mcs02

Ivan Vlagyimirovics Micsurin orosz tudós azért lett híres, mert több száz új növényfajtát – gyümölcsöket, zöldségeket, dísznövényeket – nemesített keresztezéssel.

mcs03

Tudományos értelemben nem volt eredményes a pasi, mert a genetika régóta ismert törvényeit sem vette figyelembe, sőt, tagadta azokat. Különösen a tanítványai okoztak súlyos károkat ezzel. Számos vicc is született, például az, hogy ha a görögdinnyét keresztezzük a bolhával, önmaguktól kiugranak a magok.

Azt gondolhatnánk, hogy ha a gitárt keresztezzük a szintetizátorral, vagyis ha a hangszedőből érkező jelet egyszerűen rászabadítjuk egy szintetizátorra, máris remekművet alkottunk. Egyáltalán nincs így, a gitárszintetizátorok története sokáig szenvedéstörténet volt. Ennek fő oka a billentyűs játékmód és a gitáros játékmód közötti különbségből adódik. A billentyűs hangszerek esetében minden egyes billentyűhöz határozott alap hangmagasság tartozik egy adott beállításban. A billentyűzet beviteli eszközként használatakor a klaviatúra saját hangja nem számít, nem vesz részt a szintézisben (eltekintve attól, ha ezt külön akarjuk is). A valódi gitárszintetizátorok ilyenek, vagyis nem a hangszedőből érkező hangfrekvenciás jelet masszírozzák tovább, hanem azt csak a szintetizátor áramköreinek vezérlésére használjuk. A húrok birizgálásának (pengetés, ütögetés, sikálás, húrhúzás stb.) összege sokkal változatosabb jelenség, mint az, hogy hogyan nyomunk le egy billentyűt. A legnagyobb probléma a nyomkövetés, a gitárszintetizátornak az a képessége, hogy a gitár rezgéseit alakhűen, elég gyorsan és zavaró késés nélkül tudja átalakítani valamilyen vezérlő jellé, digitális cuccban midi üzivé. Ahhoz például, hogy egy akkordot használni tudjunk, olyan hangszedő kell, amelyik a húrok mechanikus rezgéseit húronként átalakítva adja a kimeneteire, hathúros gitár esetén tehát mind a hat húrét külön-külön juttassa el a további áramkörökhöz. Ez elvileg nem olyan nehéz, viszont az már igen, hogy a hangszedő zaja kicsi legyen. A gitárszintetizátor ráadásul gyűjtőfogalom, azokat a hangszereket is gitárszintetizátornak nevezik, amelyeknek beviteli eszköze nem gitár, hanem a gitárhoz többé-kevésbé hasonlító, de nem húros, vagy nemcsak húros valami.

E történet a szintetikus multieffektekkel kezdődött, s multieffekt rész a legtöbb mai gitárszintetizátorban is megtalálható. A szintetikus multieffekt tehát abban különbözik a „hagyományos” effektektől, multieffektektől, hogy a hangszedő jelét vezérlésre vagy vezérlésre is használják. Különböző jelalakokat előállító feszültségvezérelt oszcillátorokat, vagyis VCO-kat indítanak vele, s ezek jelét, ha több van belőlük, jeleiket módosítják ADSR, LFO és modulátorok segítségével.

A hagyomány szerint az első szintetikus multieffektet, az EMS Hi-Fli-t David Cockerell tervezte 1971-ben, és 1972-től volt kapható kb. annyiért, mint egy teljes gitárcucc.

mcs04

Kb. 350 példány készült belőle, többféle változatban. Csakis analóg áramköröket tartalmazott.

mcs05

Mindenesetre, David Gilmour kettőt is vásárolt belőle, és a Pink Floyd két albumának felvételein is használták.

mcs06

Ritchie Blackmore is kísérletezett vele.

mcs07

A következő másfél órában a Genesist hallhatod 1973-74-ből. Az album több nótájában is használják az EMS Hi-Fli-t, mellesleg az animáció se semmi.

A következő reklámon a szerkezet főbb szolgáltatásait láthatod.

mcs08

Volt benne fázistoló, vibrátó, hápi, nyávi, torzító, oktávfelező, gyűrűs modulátor. Ezekről külön-külön a sorozat korábbi részeiben sokat olvashattál. Tán a nyávi az egyetlen kivétel, de ezt könnyű elképzelni, olyan, mint a „rendes” szintetizátorokban a hajlító kerék, csak itt az egyik pedált kell nyomogatni. Memória viszont nem volt benne, ezért a beállításokat nem lehetett tárolni. A midi meg azért hiányzott, mert még nem találták ki, csak 10 év múlva köszöntött be. Napjainkban az ócskapiacon 5-10 ezer dollárért mérik az eredeti Hi-Flit, vélhetően ezért látott fantáziát a Digitana Electronics cég egy klónban, amelyet az EMS engedélyével gyártanak, nagyon kis példányszámban, és precíz emberi munkával. A cég honlapja szerint akár 4-5 év is lehet a várakozási idő. Az áráról szerényen hallgatnak.

mcs09

A következő videóban egy rekedt hangú ürge mutatja be a főbb funkciókat, csak előtte sokat rizsázik.

A korai szintetikus multieffektek csúcsa a rajongók között ugyan a Hi-Fli, de majdnem ilyen érdekes a Maestro USS-1 Universal Synthesizer System.

mcs10

A fenti képen nem látszik, hogy 55 centi széles volt a Ton Oberheim tervezte monstrum.

mcs11

Előnyei közé tartoztak a nagyméretű, színes gombok, hátrányai közé pedig a rövidpályás többi kezelő szerv.

mcs12

Szintetikus multieffektet az egykori Szovjetunióban is gyártottak. Az Eszko 100 (Форманта Эско-100) szerkezet egységeit katonai alkatrészekből szerelték össze, és úgy is néz ki, mintha egy második világháborús tankból mentették volna ki.

mcs13

A fenti képen látható változatban még szalagos késleltető-visszhangosító volt.

Ezt a későbbiekben vödörlánc késleltetőkkel (lásd a sorozat 12. részét) váltották föl.

mcs14

A zengetőn és visszhangosítón kívül torzító, fázistoló és vibrátó van benne. Az ócskapiacon 5-600 dollárért kínálják darabját.

A Frogg Compu-Sound nevű csodának a belsejéből az összes integrált áramkör típusjelölését és más árulkodó adatát levakarták, nehogy kiderüljön, hogyan működik.

mcs15
Ez a szerkezet 1972-ben jelent meg a piacon, és 1978-ban gyártották belőle az utolsót. Mindössze 100 példány készült, tehát ma már igazi ritkaság- az eredeti ára 500 dollár volt, napjainkban 2 500 dollárért mérik, ha egyáltalán eladja bárki is.

Noha a reklám digitális szűrőkről csacsog, valójában analóg szűrők voltak benne, amelyeket ADSR-rel lehetett vezérelni. De volt benne digitális rész, és 99 beállítást, hullámformát tároltak a memóriák. Lehet, hogy még soha nem hallottál erről a kütyüről, de az alábbi nótát, amihez fölhasználták, biztosan ismered.

Amikor még a nagy szintetizátorgyártók nem fedezték föl a gitárszintetizátorokban rejlő lehetőségeket, az Electro-Harmonix elkészítette a Micro Synthesizert. Aztán a cég megbukott, de 2000 körül magához tért, és azóta is gyártja ezt a cuccost. Minden alkatrésze ugyanolyan, mint az eredetiben, kivéve az IC-ket, amelyeket a Panasonic régóta nem gyártja. Nálunk kb. 110 ezer forintba kerül.

mcs16

A cél az volt, hogy a Moog hangzását valósítsák meg gitár vezérlésével. Ez ugyan nem tökéletesen sikerült, de az analóg zsíros hangzást sokan kedvelik.

Négyfajta hangot tud: a gitárét, az egy oktávval lejjebb levőt, az egy oktávval feljebb levőt és a négyszögjelet. Ezeket egymással is lehet keverni, és ADSR-rel masszírozott szűrővel módosítani, hogy más hangszerek legyenek belőlük. A szűrő középponti frekvenciáját modulálni, söpörni is lehet, a kütyü alján pedig csavarhúzóval állítható, hogy egytekercses vagy ikertekercses hangszedőt használsz-e (lásd a sorozat 120. részét). Ha még nem unod a Pink Floydot, az alábbi nótában is használták.

Ingyenes emulátor is készült belőle, ami az alábbi linkről tölthető le:

http://www.gersic.com/plugins/hosted/Microsynth.zip

Ahogy ráböksz a hivatkozásra, már jön is le a .zip tömörítésű .dll filé, amit kicsomagolás után a hangmunkaállomásod bővítmények (plugins) mappájába kell másolnod.

mcs17

A fenti képből láthatod, hogy én a Reaperben próbáltam ki úgy, hogy egy akusztikus gitárfelvételre tettem rá a bővítményt.