Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 285. Amikor az Avatar nem istenség

A szintetikus multieffektek után az első komoly ugrás 1977-ben történt, amikor két olyan szintetizátor is megjelent, amelyik a hangmagasság-feszültség átalakítást végre többé-kevésbé jól ívelte. Az egyik megbukott, a másikat napjainkig emlegetik.

Az egyik – és egyes források szerint ez volt a korábbi – az ARP cég Avatar nevű készüléke volt.

aai02

E szerkezet az 1972-től forgalmazott, és a Minimoog ellenfelének számító Odyssey billentyűs hangszer gitárszintetizátor változata volt.

Az Odysseynek három generációja is létezett háromféle szűrővel, és annyira jól sikerült, hogy 2015-ben a Korg, 2019-ben pedig a Behringer is lekoppintotta. Az előbbit kb. 240, az utóbbi kb 170 ezer forintért vásárolhatod meg. A klónok természetesen midizhetők, és mindhárom generáció szűrőit tartalmazzák, valamint van bennük szekvenszer meg néhány effekt is.

Léteznek szoftver emulátorok is. Ingyenesből négyet találtam, és alig hittem, hogy mind a négy működik. Az első az Odsay.

Az eredeti helyéről nem, de az alábbi linkről letölthető a telepítő zip filé.

https://plugins4free.com/plugin/795/

aai03

Kicsomagolás után kiderül, hogy nemcsak egy bővítményt kaptál, hanem önállóan is futtatható szintetizátort is, az Odsay.exe elindításával. Ha hangmunkaállomásban akarod használni, akkor az ODsay.dll-t kell a bővítmények (plugins) mappába másolnod. 128 hangmintát is letölthetsz hozzá:

https://blog.wavosaur.com/download/ODSay-Chris-Bank.zip

A másodiknak Odyssey (fura, mi?) a neve.

A telepítő .zip filé meg innen tölthető le:

https://plugins4free.com/plugin/801/

aai04

Kicsomagolás után az Odyssey.dll-t kell a hangmunkállomásod bővítmények (plugins) mappájába másolnod. Ehhez is lehet 20 mintát letölteni:

https://blog.wavosaur.com/download/SynthSchool%20Odyssey%20-%2020%20presets%20fxp.zip

A harmadik OddyFree névre hallgat.

A .zip tömörítésú telepítő az alábbi linkre kattintva máris letöltődik.

http://robersonaudio.tk/downloads/oddy-free-v1.4.zip

Kicsomagolás után az Oddy-Free v1.4.dll-t kell a hangmunkállomásod bővítmények (plugins) mappájába másolnod, de az emulátort az Oddy-Free v1.4.exe futtatásával önállóan is használhatod.

aai05

A negyedik az OddSE.

Ennek a .zip tömörítésű telepítője sem az eredeti helyéről tölthető le.

https://plugins4free.com/plugin/757/

aai06

Kicsomagolás után az efm-odd-se.dll-t kell a hangmunkállomásod bővítmények (plugins) mappájába másolnod.

Léteznek persze fizetős emulátorok is, mint például a Korgé vagy a Gforce-é, de inkább térjünk vissza az Avatarhoz!

A gitárszintetizátor kezelőszerveinek elrendezése és a hangzás-lehetőségei csaknem megegyeztek az Odyssey-ével.

aai07

A hat különálló részt tartalmazó, un.”hexafonikus” hangszedőt nagyon sokféle gitárra föl lehetett szenvedni.

aai08

A hangszedő magjainak pontosan középre kellett állniuk minden egyes húr alatt.

aai09

Kétféle magtávolsággal gyártották a különböző gitármárkák húrtávolságainak megfelelően. Mivel a húrok hajlítása megváltoztatja a húrok pozícióját, a hangszedőt a lehető legközelebb kellett elhelyezni a hídhoz, ahol az ilyen jellegű mozgás minimális.

aai10

A legjobb eredmény elérése érdekében tömör testű gitárokat ajánlottak, mivel ezeknél jobb az akusztikai elválasztás a húrok között, kevésbé hatnak egymásra, mint az akusztikus és félakusztikus modellekben. Az Avatarnak minden húrról teljesen tiszta jelet kellett kapnia, különben nem adta vissza helyesen a hangok hangmagasságát. A hangszedő hat vezetéke (plusz a földelés) sokpólusú csatlakozóban végződött.

aai11

A hangszedő hat kimenete olyan áramkörre került, amely kiválasztotta a legerősebb jelet, és átkapcsolta azt a hangmagasság-feszültség átalakítóra. Ez olyan feszültséget hozott létre, amely képes volt a szintetizátorban lévő oszcillátorok hangmagasságának vezérlésére. A burkológörbe generátorok indításához (triggereléséhez) impulzusok keletkeznek minden egyes húr pengetésénél. A hangmagasság-feszültség átalakító úgy működött, hogy egy nagyon gyors órajel generátort ketyegtettek. Megszámolták, hogy egy-egy húr egy periódusa alatt hány periódust adott ki az órajel generátor. Minél magasabb volt a hangszedőből kijövő jel frekvenciája, tehát minél szaporábbb volt a húr rezgése, annál kevesebbet. Miért is fordított az arányosság? Az egyszerűbb számolás érdekében tegyük föl, hogy az órajel frekvenciája 100 Hz, az egyik húr 1 Hz-en, a másik 10 Hz-en rezeg. A 100 Hz-es órajel egyetlen periódusának időtartama 0,01 s, az 1 Hz-esnek 1 s. Tehát az 1 Hz-es húr egyetlen periódusa alatt 1/0,01=100 órajel ketyeg le. A 10 Hz-es húr egyetlen periódusának időtartama 0,1 s, tehát a 10 Hz-es húr egyetlen periódusa alatt 1/0,1= csak 10 órajel ketyeg le. Ez a szám egy tárolóba, digitális regiszterbe került, és az ebből kiolvasott jellel egy második oszcillátort indítottak el, ami négyszögjeleket állított elő. E négyszögjel szaporaságából már lehet feszültséget generálni. A gitár által létrehozott hullámforma túl bonyolult ahhoz, hogy közvetlenül felhasználható legyen, ezért volt szükség a négyszöggé alakításra.

aai12

Az Avatar gitárszintetizátor monofonikus volt – egyszerre egy hangot volt képes lejátszani. Ha több különböző húrt használva játszott a gitáros egy futamot, a multiplexer minden egyes új húrra átváltott, amikor azt megpengették, és csak ezt az információt szolgáltatta a hangmagasság-feszültség átalakítónak. Ha akkordot játszott, a leghangosabb hangot választotta ki. Hat kapcsolóval eldönthető volt, hogy mely húrok indítják el a szintetizátort, így például lehetséges volt, hogy csak a legmélyebb húrt válasszák ki, miközben akkordokat szólaltatott meg a zenész. Ha ilyenkor a hangszedő normál kimenetét és a szintetizátorét is hallgatták, vagyis összekeverték a két jelet, a szintetizátor csak a basszus hangokra reagált. Ez nagyon újszerű lehetett, ha a szintetizátor oszcillátorai egy oktávval a húr normál hangmagassága alá voltak hangolva. A hexafonikus hangszedő közvetlen kimenete monó- vagy sztereó üzemmódba volt kapcsolható. Sztereó módban az E, A és D húrok az egyik oldalon, a G, B és E húrok pedig a másikon szólaltak meg.

Ha az Avatar csupán az Odyssey egyik változata lett volna, még nem lett volna értelme megcsinálni. Azonban éppen a szintetizátor és a hagyományos elektromos gitár ötvözése tette kívánatossá. Mert ugyan a szintetizátor csak monofonikus, ám a hat húr polifonikussá tette a cuccost. Ráadásul a hat húrhang között nagyon kicsi volt az áthallás, és ez a hangzás még szokatlan volt. A tiszta hexafonikus hangzás mellett volt egy "hex fuzz" feliratú kapcsoló is, amely minden egyes húrt a saját, önálló torzító áramkörére vezetett. Az Avatarhoz csatlakoztatott pedállal nemcsak be-ki lehetett kapcsolni a szintetizátort, hanem portamentót is lehetett működtetni, vagyis az egyik hangot a másikba csúsztatni, vagy tetszőleges ideig megnyújtani az ADSR kitartási szakaszát.

aai13

S ha már az ADSR szóba került, következzenek az Avatar fontosabb műszaki adatai! Az analóg szintetizátor szubraktív szintézist használt. Két oszcillátora impulzus, fűrész és négyszög jeleket, valamint zajt állított elő. E jeleket a gitárról érkező jellel, az egyik ADSR-rel, LFO-val, triggerrel lehetett masszírozni, továbbá a két oszcillátort egymásnak is lehetett ereszteni a gyűrűs modulátoron. Egyetlen 24 dB/oktáv meredekségű aluláteresztő szűrője volt, amit a másik ADSR-rel (ez ténylegesen csak a felfutást és a lecsengést változtatta), a gitárról érkező jellel és LFO-val lehetett modulálni.

aai14

Az ARP abból indult ki, hogy mivel sokkal több gitáros van, mint billentyűs zenész, az Avatart viszik majd, mint a cukrot. A cég ezért majdnem minden pénzét az Avatarba nyomta. S noha az előfeltevés, tehát, hogy sok a gitáros, helyes volt, az Avatar ravatal lett, a vállalatot zord csődbiztosok felszámolták. Az ARP ugyanis nem vett figyelembe néhány tényezőt. Először is azt, hogy az Avatar sok mindent tudott ugyan, de bármilyen szellemes is volt a hangmagasság-feszültség átalakító, csak elvileg működött jól, ráadásul az, hogy mindig csak egy húr hangját alakította át, nem dobogtatta meg a zenészek szívét. Mint minden új hangszerhez, az Avataron való játékhoz is idomulniuk kellet (volna) az előadóknak. Aztán a hangszedő felszerelésével a „nyomunk egyet valamelyik pedálon, oszt annyi” műszaki tudással szocializálódott muzsikusoknak nem volt kedvük sokat pöcsölni. Végül a legfontosabb, hogy a sok áramköri kompromisszum árán 15 ezer dollárról háromezerre leszorított árat (ez ma 13 ezret érne) is nagyon soknak tartották a gitárosok, akik megszokták, hogy az effektjeiket egy-két százdollárosért megvehetik.

A buktáról is van szó az alábbi, nagyon megható, ám érthetően elfogult filmben. Akkor is érdemes megnézned, ha nem tudsz angolul, noha az automatikus fordításban van néhány egetverő baromság

Miként a filmből is kiderül, talán elkerülhető lett volna a bukás, ha… Ha a japán cégek abban az időben nem loptak volna gátlástalanul, és ha olyan, minden alkatrészre kiterjedő, olcsó gyártási és beszerzési lehetőségük lett volna, mint a japánoknak. De voltak más gondok is, például az, hogy az ARP-t szinte hipnotizálta az a felfogás, hogy mindenképpen mást csináljanak, mint a legnagyobb versenytársuk, a Moog. Ha hagyod, hogy valaki más határozza meg negatív értelemben a termékeid identitását, az mindenképpen kockázatos, különösen egy olyan bővülő iparágban, ahol egyre kevesebb jó ötlet marad kihasználatlanul.

Alan R. Pearlman (1925-2019), az ARP alapítója, sosem értette igazán a rockzene világát; számára az csak perverz szexorgiák, drogok és primitív zenészek gyűjteménye volt. Az 57 éves Pearlman, aki klasszikus zongorán nevelkedett, és öt éven át erősítőket tervezett az Apollo- és Gemini-űrprogramok számára, a popzenészeket a legjobb esetben is megmagyarázhatatlannak, a legrosszabb esetben pedig elképesztőnek találta.

aai15

A hetvenes évek közepére az 1969-ben alapított cég mégis a 25 millió dolláros szintetizátor piac 40%-át uralta, megelőzve a Moog Music-ot. Ugyanakkor a cég vezetőségének tagjai meglehetősen utálták egymást, és költekeztek, mint állat. Éppen az Avatarral kapcsolatban jegyezte meg Pearlman 1976-ban, hogy nem tájékoztatták őt a hangszer fejlesztéséről. Később azt mondta, hogy az ARP „politikai párttá vált – gitárpárttá”.

Így hát nem véletlen, hogy a másik cég éppen japán, és nemcsak volt, hanem napjainkban is vezető a gitárszintetizátorok piacán. Gyakran találkozhattál a nevével ebben sorozatban is: Roland.