Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 291. A ritmusgépek aranykora

A félvezető alkatrészek teljesítménye, az integrált áramkörök egyre összetettebbé, megbízhatóbbá és olcsóbbá válása arra késztette az elektronikus hangszerek gyártóit, hogy könnyebb, sokoldalúbb, programozható – nemcsak előre programozott – ritmusgépeket gyártsanak.

A múlt század hetvenes éveitől a midi ajánlás elfogadásáig számos olyan készülék született, amelynek eredményeként e gépek már jóval többek voltak holmi automata kísérőnél. Egyáltalán nem mellékesen a hangjuk is szebb, természetesebb, vagy legalábbis érdekesebb lett. Az összeset lehetetlen volna bemutatni, ezért csak a rendszertechnikailag izgalmasabbak közül ajánlok néhányat a figyelmedbe.

Új szereplők is feltűntek a piacon, köztük volt az olasz, elsősorban gitárok készítésével foglakozó EKO nevű gyár. A cég honlapján olvasható történelmi áttekintésből hiányzik az 1972-ben megjent, ComputeRhythm fantázianévre hallgató ritmusgép. Igaz, csak 20 db készült belőle, így a régiségvásárokon akár 40 000 dollárt is elkérnek érte – ha valaki olyan hülye, hogy eladja.

nya02

Az EKO szíve nem számítógép vagy mikroprocesszor, hanem egy TTL (lásd a sorozat 109. részét) generátor volt. 12 hangszerből lehetett válogatni. A 16*6 nyomógomb közül egy vagy több megnyomásával programozódott a szerkezet. Egyidejűleg két hangszer hangereje volt keverhető. A jobb oldali nyomógombokkal az összes sávot lehetett egyszerre törölni, vagy egy-egy sávot bekapcsolni. Az elkészített program utasításait lyukkártyára mentette a gép, és arról is olvasta be.

nya03

nya04

Ha ki akarod próbálni, hogy kb. mire volt képes a ComputeRhythm, akkor töltsd le az alábbi linkről az Ocet bővítményt, illetve az önállóan is futtatható programot!

https://plugins4free.com/plugin/794/

nya05

A program természetesen nem lyukkártyát használ, és midizhető. Letöltés után bontsd ki az Elektrostudio_OcetVSTI_v2.54b.zip filét, és vagy futtasd az Ocet.exe-vel az önálló emulátort, vagy másold be az Ocet.dll-t a hangmunkaállomásod „bővítmények” (plugins) mappájába! Ha azt akarod, hogy a ritmusgép meg is szólaljon, nyomd meg a billentyűzet szóköz billentyűjét! Ez utóbbi egyébként le van írva a Readme.txt filében, de ha nem olvasod el (miként én se tettem), akkor órákig pöcsölhetsz, hogy mi a mennydörgős ménkűért hallgat a cucc. Egyébként elég egyszerű a hangja, de a lábdobja nagyon dögös.

A következő példa az USA-beli PAiA Electronics gyár Programmable Drum Set nevű, 1975-től forgalmazott ritmusgépe.

nya06

A fejlesztőjének visszaemlékezése szerint a programozható gép hangjai egy akkoriban népszerű technikával készültek, amit csengőoszcillátoroknak hívtak. Egy szűrőből áll, ami nagyon közel van ahhoz, hogy önmagában oszcilláljon, és amikor egy kis impulzussal megütöd, akkor a szűrő túllő, (lásd a sorozat 64. részét), és úgy csillapodik a rezgése, mint egy dobé, tehát dobszerű hangokat ad ki. Ezeket a jeleket tárolta el a szerkezet, úgy, mint később az igazi hangmintákat. Mai szemmel nézve is egészen korrekt áramköri megoldások voltak ezek – a maguk módján.

nya07

Azonban egy valódi dobnak rengeteg jellemzője van. A csengőoszcillátorok jelei általában szinuszhullámok, amelyek nagyon gyorsan elhalnak. A valódi dobok nem ilyenek. A nyolc ütőhangszer „minta” jellemzőit lehetett változtatni, valamint a tapibillentyűzet segítségével dobkottát betáplálni programozási ismeretek nélkül. Egy egyszerű programozási példát láthatsz az egyébként nagyon részletes gépkönyvből.

nya08

A szubraktív szintézisen alapuló hangszer polifoniája és timbralitása egyaránt ötszörös volt.

1978-ban ismét hallatott magáról a Roland. A CompuRhythm CR-78 az egyik leghíresebb ritmusgépe.

nya09

A vezérlő egysége már mikroprocesszor volt, igaz, még csak 8 bites.

nya10

Az analóg szubraktív Roland CR-78-ban négy programozható memória, RAM volt generátorok előállította "minták" tárolására. Mostantól a felhasználók programozhatták és tárolhatták saját dobmintáikat (hangsúlyozom, ezek nem igazi minták voltak), valamint beállíthatták a tempót, a relatív hangmagasságot és a felkeverés-lekeverés sebességét. A négy felhasználói mintát tehát RAM-ban tárolták; a készülék kikapcsolt állapotában a RAM a tartalmát nikkel-kadmium akkumulátorral tartotta meg.

A CR-78-at a tervezői elsősorban elektromos orgona kísérőjének tekintették, de a ritmusgép a pop- és elektronikus zenészek egyik kedvenc hangszerévé vált az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején.

nya11

nya12

nya13

nya14

nya15

A CR-78 előlapján a felhasználó testre szabhatta az előre beállított ritmusokat a basszus és a magas hangok közötti hangerő egyensúlyának megváltoztatásával, egyes hangok teljes kiiktatásával, valamint a "metallic beat" (három szűrt négyszöghullám, amely jellegzetes harangjáték-hangszínt hoz létre) hozzáadásával. Az előlapon nem volt digitális tempóvezérlés, csak egy analóg gomb szolgált a tempó szabályozására. A CR-78 azonban elfogadott külső órajelet, így egy másik eszközről, például egy szekvenszerről vezérelhető volt. A gyárilag programozott hangok hosszúságát és a ritmusvariációkat akár manuálisan, akár automatikusan 2, 4, 8 vagy 16 ütemenként lehetett indítani. Ezek használatára példa a következő két nóta.

nya16

nya17

A Roland CR-78 legfőbb hiányossága az volt, hogy még nem volt midi. A későbbiekben gyártottak hozzá midi kiegészítőket is, például a Viscand-18-at.

nya18

Amikor pedig az összes szabadalmi jog lejárt, megjelent a színen régi ismerősünk, a Behringer, és bemutatta az RD-78 típusú klón formaterv változatait 2020-ban.

nya19

Egyelőre késik a cucc, a járvány miatt kevés cég domborított az idén újdonságokkal. Viszont léteznek a Roland CR-78-nak szoftveres emulátorai. Van fizetős is, amely nemcsak a CR-78-at utánozza, viszont nem lehet kipróbálni, csak egy demót nézhetsz meg.

Az ingyenesnek a külleme nem is hasonlít az eredetihez.

nya20

A ReTromine 15-féle hangszert tud, és midizhető is. Külső midi billentyűvel vagy a hangmunkaállomás virtuális billentyűzetével szólaltatható meg. A hangja ugyan szép, a bővítmény mégsem valami hatalmas dobás, de legalább nehéz kezelni. A telepítő filét az alábbi linkről töltheted le:

https://plugins4free.com/plugin/1027/

nya21

A retromine_v01.zip filé kicsomagolása után az azonos nevű .dll-t kell a hangmunkaállomásod „bővítmények” (plugins) mappájába másolnod.

Most ismerkedj meg kicsit az USA-beli Linn Electronics alapítójával, az 1955-ben született Roger Linnel!

nya22

Linn profi gitáros, zeneszerző és konstruktőr. Ezt a nótát pl. ő komponálta.

nya23

Meg ezt is:

nya24

Linn tagja a Dead Presidents Society-nek. Az egyesület magyarra Halott Elnökök Társaságának fordítható, egy olyan közösségnek, amelyik egyike volt az elektronikus zene megújításán fáradozók csapatának. A névből kiindulva, bohókás társaság lehetett ez, ahol olyan kiváló feltalálók jöttek össze, mint Dave Smith, Tom Oberheim vagy Donald Buchla. Ha jobban tudsz angolul, mint én, aminek az ellenkezője csoda lenne, érdemes megnézned az alábbi videót.

Linn egy interjúban azt mondta, hogy a hetvenes évek végén gyártott ritmusgépek leggyakrabban az elektromos orgonák tetején laktak. Általában fa vagy fautánzatú dobozos orcájukról és az előlapon egy sor reteszelő gombról lehetett őket azonosítani, előre beállított ritmusokkal, köztük a foxtrottal a szambával vagy a boszanovával. Olyan jellegzetesnek tűntek, mint amilyennek látszottak, olyan pergődobokkal, mint a tüsszögés, a cintányérok az aeroszolos hónalj dezodor sziszegésére emlékeztettek, a dobok pedig úgy rúgtak, mintha valaki dinnyemagot köpne egy csomag szotyira. Roger Linn úgy döntött, hogy ez nincs így rendben. És 1979-ben megalapította a Linn Electronicsot.

Az aranykor folytatódott.