A Japánban alapított Korg 1998-ban bemutatott D8 Digital Recording Studio nevű dobozkája alig volt nagyobb egy korabeli dobgépnél. A listaára kb. 1 000 dollár volt, az eBay-en mostanában30-60 ezer forintért vesztegetik.

A szerkezetnek 6 monó és egy sztereó bemenő csatornája volt. 44,1 kHz-es mintavételi frekvencián 16 bites felbontással tudott a beépített, PATA csatolású 1,4 GB kapacitású merevlemez meghajtóra rögzíteni. Legfeljebb 7 db SCSI merevlemezt lehetett dugni hozzá, egyenként maximum 4 GB kapacitással. Egyidejűleg azonban csak két sávra lehetett fölvenni. A mikrofon bejáratai szimmetrikusan bekötött 6,3 mm-es TRS-ek voltak, nem volt fantomtáp, viszont néhány mV-tól néhány voltig bármekkora jelet tudott fogadni. Az egyik bemenet átkapcsolható volt gitárra, ekkor 1 MΩ lett a lezáró impedancia, nem volt szükség di-boxra (lásd a sorozat 193. részét). Az effektjeit többen bírálták, mindenesetre volt benne 64 előre beállított multieffekt és másik 64-et is elő lehetett állítani. Az effektláncok száma 38 volt. Az alapvető szerkesztési feladatokkal megbirkózott, korlátozott midi lehetőségei is voltak.

A család következő tagja 2000-ben a D16 volt. A listaár 1 999 dollár volt, de ez hamar lement 1 600-ra.

Meglepő módon még a D8-nál is kisebb volt a szerkezet; a beépített PATA csatolású 2,5”-os HDD 2,1 GB kapacitású volt, amelyre 44,1 kHz-es mintavételi frekvenciával 16 bit felbontással 16, viszont 24 bit felbontással 8 sáv volt rögzíthető, de a 16 bites felbontás is csak 8 sávot engedett meg egyidejűleg fölvenni. A virtuális sávok száma 112 volt. Volt SCSI merevlemez meghajtóhoz való csatlakozó; a külső HDD maximális kapacitása már 1 TB lehetett. A virtuális sávok száma 112 volt.

A 8 monó analóg bejárat közül az egyik gitárt is tudott fogadni, egyébként az analóg be- és kijáratok szimmetrikusan bekötött 6,3 mm-es TRS-ek voltak. A fantomtáp itt is hiányzott. A digitális jelek S/PDIF lyukon közlekedhettek. A legfontosabb szerkesztési műveleteket és az alapvető midi funkciókat tudta a készülék. Az effekteket oldalakon keresztül ismertette az egyébként meglepően jól használható kézikönyv, de mivel most nem a keverő rész a téma, nem volt kedvem összeszámolni.

2001. tavaszától volt elérhető a Korg D1600, listaáron 1 609 dollárért.

A korábbiakhoz képest sokkal pofásabb multitrackerben 20 GB kapacitású, PATA csatolású merevlemez meghajtó volt. Ez a készülék 44,1 KHz-es mintavételi frekvenciával egyidejűleg tudott 16 sávot rögzíteni 16 bit, és 8-at 24 bit felbontással. A nyolc analóg bejárat közül négynek szimmetrikus XLR mamája volt, a másik négy 6,3 mm-es, szintén szimmetrikus TRS lyukkal kezdődött. Minden analóg bejáratra lehetett 48 V-os fantomtápot kapcsolni, méghozzá csatornánként külön-külön, ami komolyabb keverőasztaloknál sem gyakori. A többi Korg-cucchoz hasonlóan, volt nagyimpedanciájú gitár bejárata is. A digitális bemenet optikai S/PDIF volt, miként a kimenet is, de az egyes csatornákat egyidejűleg nem lehetett külön-külön digitálisan kiküldeni – nem volt ADAT interfész csatolója. Az effektek száma 106 volt, ideértve egy csomó gitárpedál szimulációt is. A midi lehetőségei némileg meghaladták az alapszolgáltatásokat; például midi segítségével lehetett vezérelni az automatikus keverést. SCSI csatlakozón keresztül CD-írót is tudott fogadni. A korabeli tesztek nem dicsérték agyon a kézikönyvet.

Létezett aztán D1600 MK II. is, amelyben már 40 GB kapacitású volt a PATA csatolású merevlemez meghajtó.

Ugyancsak 2001-ben a D8 és a D1600 közé, de inkább a D1600 közelébe lőtte be a Korg a 12 sávos D12-t, 850 dolláros listaáron.

A beépített HDD 6 GB kapacitású PATA csatolójú fajta. A mintavételi frekvencia 44,1 kHz 16 vagy 24 bit felbontással, egyébként lényegében azt tudta, amit a D1600, de pl. nem volt fantomtápja. Viszont lehetett CD-t írni vele.

Már másfél év múlva piacra dobták a D1200-at, 999 dolláros listaáron.

A PATA csatolású beépített HDD-je 20 GB-os volt. A mintavételi frekvencia még mindig 44,1 kHz, a felbontást viszont lehetett változtatni 16 és 24 bit között. A 24 bittel készült felvételek a tesztek szerint határozottan szebben szóltak. Két csatornájára lehetett fantomtápot kapcsolni. A szerkesztési és midi szolgáltatások lényegében megegyeztek az elődjéével, és USB-n keresztül számítógépre is átvihetők voltak a hangfilék.

Ebből is létezett MK II. változat. Ha van időd (nekem nem volt, inkább ezt a részt írtam), az előző és a következő videó alapján összehasonlíthatod a különbségeket.

2003-ban nagyot ugrott a Korg. A D32XD és a D16XD már igazi hangmunkaállomás, DAW. Mindkét típus tudta azt, amire a korabeli számítógépes DAW-ok programjai képesek voltak. A nagyobbik listaára az Egyesült királyságban 2 599 font, a kisebbiké 1 899 font volt.

Mindkettőben 40 GB-os PATA HDD volt. A Korg D32XD 44,1 kHz es és 48 kHz-es mintavételi frekvencián egyidejűleg 16 sávot tudott fölvenni és 32-t lejátszani; 96 kHz-es mintavételi frekvenciával 24 bit felbontással csak 4 sávot rögzíthetett egyidejűleg, és 8-at tudott lejátszani. A kistesó ezeknek az értékeknek a felére volt képes. Minden sávhoz 8 virtuális sáv tartozott. Nem a merevlemezes meghajtóval való rögzítési képességek része, azonban mégis fontos megjegyeznem, hogy a gyártó a felhasználó rovására azzal tud spórolni nagyot, ha rövidpályás síkszabályzó tolópotenciométereket épít a csatornákba. A D16XD-ben 6 cm volt a síkszabályzó pályájának a hossza, ami ebben a műfajban akkor is gagyinak számít, ha a potenciométer nem recseg. A D32XD síkszabályzóinak pályája 10 cm hosszúságú volt, ami a profi eszközök jellemzője. Ráadásul a D32XD síkszabályzói nemcsak kézzel, hanem motorral is mozgathatóak voltak, részeként a teljes automatizálásnak. Ami a lemezműveleteket és a keverőrész szolgáltatásait illeti, mindkét típus minden szükségeset tudott midiben is, effektekben is, szimmetrikus be- és kijáratokban, stb. A digitális be- és kijáratok S/PDIF lyukak voltak, és külön megvásárolható adapterrel az ADAT protokollt is használhatták. A D32XD-re mondhatjuk, hogy ma sem lehetne rá panasz, hiszen egy közepes félprofi stúdió most is csak annyival tud többet, hogy nem HDD-re és CD-re, hanem SSD-re vagy memóriakártyára rögzít.

2006-ban már elég sok stúdióban és utómunka szobában számítógépes munkaállomásokat és önálló keverőasztalokat használtak, emiatt a Korg kisebb tudású multitrackerekben látott fantáziát. A D3200 ennek jegyében készült. A listaára 999 font volt.

Nem nagyon kell finomkodni, ez egy nagyon lebutított jószág volt, még házi stúdióban is szégyen, mert 4 centis síkszabályzókat kulturlény nem épít egy olyan eszközbe, amiben 32 sávon lehet rögzíteni és lejátszani, persze, nem egyidejűleg. A beépített PATA csatolású HDD 40 GB kapacitású volt. Persze az alapvető midi, effekt és szerkesztési műveleteket ismerte a cucc. A szolgáltatásai közül extra volt a beépített dobgép és a fantomtáp, de halottról ennél többet nem mondunk. Na jó, még egyet: a pontosan 200 oldalas kézikönyv áttekinthető, angol nyelvtudás nélkül is érthető. Ami nagy szerencse, mert hirtelen felindulásból lett magyar nyelvű változata is, amihez képest a Youtube automatikusan fordított feliratai kiemelkedő műalkotások.

Ám nem az volt a lépcső alja. Ugyancsak 2006-ban dobta piacra a Korg a D888-at, amelyet az Egyesült Királyságban 549 fontért ajánlottak.

Ebben is 40 GB-os PATA csatolású HDD volt, de ennél több jót még a vélhetően kicsit megdolgozott tesztelők sem tudtak mondani róla.

Magam se gondoltam volna, hogy a sorozat önálló részében egyetlen céggel fogok foglalkozni, és ne ijedj meg, nem mindig lesz ez így. Azonban éppen ez a cég mutatta meg, hogy ebben a műfajban meddig lehet eljutni, és aztán lecsúszni.