A Mackie Design nevű, profi hangtechnikai cuccokat gyártó társaságot 1988-ban alapította Seatle-ben a Boeing egyik alkalmazottja, aki hobbiként kis hordozható keverőket és gitármotyókat fabrikált. 2023 végén felvásárolta a céget a Røde Microphones. A Røde sem önálló cég már, hanem a Freedman Group része, amelyhez jelenleg az Aphex, a SoundField és az Event Electronics tartozik. A Røde és a Mackie egyesülésének a cégek honlapja szerint mindenki örült – kivéve azokat, akiket kirúgtak, de ők sosem számítanak.

Ugorjunk vissza negyedszázadot! A Mackie HDR24/96 típusú, merevlemez meghajtójú, 24 sávos hangrögzítője érdekes jószág volt az ezredfordulón, és teljes kiépítésben, de monitor nélkül kb. 5 000 akkori (kb. 11 ezer mai) fontért árulták.

Ez még az a korszak, amikor az általános célú számítógépeket a szoftverkonfliktusok, a monitor késleltetési ideje és a bonyolult operációs rendszerek sújtják, s e gépek mindenre, csak nem a hangra optimalizáltak. A HDR24/96 vasát úgy tervezték, hogy önálló, 24 sávos „szalagos magnóként” működjön, és közvetlenül a 20 GB-os belső merevlemezre vagy az előlapról dugható második merevlemezre (mindkettő PATA csatolású volt) rögzítsen 96 kHz-es mintavételi frekvenciával, 24 bites felbontással. Szinte az összes be- és kijárat, valamint a szinkronizálási funkció a hátsó panelről elérhető kártyákon keresztül volt használható. A gépet olyan gombokkal és más kezelőszervekkel lehetett működtetni, amelyeket egy szalagos többsávos felvevőn látni lehetett. A dobozban lévő vas egy korai, 433 MHz-es Intel Celeron processzoron alapult. A Mackie kihasználta a számítógép ipar által már elvégzett hardverfejlesztés előnyeit. Az operációs rendszer viszont teljes mértékben a Mackie fejlesztése volt, nem a Microsoft vagy az Alma programja. Mivel ezt a testreszabott operációs rendszert kifejezetten hangteljesítményre optimalizálták, rendkívül alacsony késleltetésű és hibamentes hanglejátszást tett lehetővé még akkor is, ha egyszerre több sávon készült felvétel és ment a lejátszás. A szerkesztéshez SVGA-monitort, billentyűzetet és egeret lehetett dugni a HDR24/96-hoz anélkül, hogy külső számítógépre lett volna szükség. A Mackie nagyon gyors grafikus kártyát is beépített, amely sokkal simább képernyőgörgetést tett lehetővé, mint amit egy tipikus számítógépes rendszertől elvártak.

S itt érdemes egy kicsit elméláznunk azon, hogy 2000-ben mekkora álom volt egy színes SVGA monitor! Ugyanis akkoriban ezeknek a felbontása már 800*600 képpont is lehetett, miközben az átlagos VGA-ké csak 600*480. A Magyar Rádió Világháló Internet Szerkesztőségében ügyeltünk is arra, hogy a honlapunkat VGA felbontásban is úgy lehessen nézni, hogy ne jelenjen meg az alsó csúszka.

Mivel egyes felhasználók analóg, mások digitális be- és kijáratokra vágytak, a hátlapon három foglalat volt, amelyek mindegyike befogadta az eredetileg a Mackie D8b keverőhöz épített nyolccsatornás kártyák valamelyikét.

Csak jelzem, hogy a D8b digitális pult volt motoros potikkal; s sokan örültek, hogy majdnem úgy nézett ki, mint egy analóg keverőasztal. Kb. 15 ezer fontért mérték.

A bővítő kártyák analógok vagy digitálisak lehettek, választható ADAT, TDIF vagy AES-EBU digitális be- és kimenetekkel. Az alap HDR24/96 egységnek egyáltalán nem volt hangcsatlakozása – a szabványos lyukak és a mögöttük levő áramkörök csak a perifériákkal való kommunikációt, valamint a szinkronizálást és a midi jeleket szolgálták ki.

Azonban volt hely a három opcionális analóg vagy digitális interfészkártya hozzáadására a hátsó panel bal oldalán található nyílások formájában. Ha ezekkel teljesen fel volt töltve, akkor mind a 24 csatorna be- és kijárata egyidejűleg elérhetővé vált.

Az analóg soksávos magnók nélkülözhetetlen tartozéka volt a távirányító. A HDR24/96-hoz is gyártottak ilyet.

Az SVGA monitoron megjelenő kép már nagyon hasonlított a számítógépes hangmunkaállomások képeihez, hiszen a HDR24/96 alig álcázott célszámítógép volt. De nem DAW, csupán az alapvető szerkesztési feladatokat lehetett elvégeztetni vele. A műveletek 999 lépésig visszavonhatók voltak.

A Mackie HDR24/96-ot és a D8b-t néhányan még mostanában is használják, és nincs vele gondjuk. Állítólag nagyon megbízhatók, legfeljebb a HDD-t kellett cserélni.

A 2001-ben piacra dobott MDR24/96 némileg csökkentett funkciókat kínált, és monitort sem lehetett dugni hozzá.

A távirányítóval két készülék is kezelhető volt.

2002-ben a Mackie 1 999 angol fontért kínált, belépő szintű készülékként reklámozta az SDR 24/96-ot.

Ennek a berendezésnek nagy előnye volt, hogy már nem opcionálisan, hanem beépítve tartalmazta az analóg és az ADAT áramköröket és csatlakozókat, továbbá SMPTE és MTC szinkront is tudott. Az analóg be-kijáratok az olcsóság kedvéért 25 lyukú D-Subok voltak. A 24 sáv mindegyikéhez 8-8 virtuális sáv tartozott.

Az abc következő betűje az N, és erről az embernek – vagyis nekem – a Nagra ugrott be. Az első merevlemez meghajtós típus a Nagra V volt, amelyet 2002 és 2006 között gyártottak.

Eredetileg a híres analóg Nagra IVS időkódos változatának utódjaként és az R-DAT helyettesítőjeként készült. A két sávjára 44,1 kHz-es, 88,2 KHz-es és 96 kHz-es mintavételi frekvenciával, 24 bit felbontással lehetett rögzíteni. Mind az AD, mind a DA átalakító igazi 24 bites Σ-Δ (szigma-delta) volt. A beépített PATA csatolású, 2,5”-os, 40 GB-os vagy 60 GB-os HDD-t még nem a sokkal megbízhatóbb NTFS-re, hanem FAT 16/32-re formázták. Felvétel előtt a digitális jel félvezetős tárba került, a tárolt jel időtartama akár 20 mp is lehetett. A rögzített filé .bwf kiterjesztésű volt. Ez olyan, mint a .wav, tehát lineáris PCM, de képes kiegészítő információkat, metaadatokat is tárolni, ezért a profi rádiók és tv-k stúdióiban szívesen használják. A két analóg mikrofon bejárat elektronikusan szimmetrikus XLR volt, mindkettőre lehetett fantomtápot kapcsolni. A vonalbejáratok D-subok voltak. Volt két analóg szimmetrikus kimenete XLR, és a digitális jel is XLR-en tudott kimenni, az AES3-EBU szabvány szerint. Természetesen ismerte az SMPTE időkódot.

A Nagra V-PP cserélhető HDD-kre alapozott. 2004-től 2009-ig készítették, de nem tudom, hol használták.

A Nagra VI-ot 2008-tól 2018-ig gyártották. Eredetileg hatsávos volt, de ezt később kiegészítették további kettővel, amelyre a hatból sztereóra kevert jelet lehetett rögzíteni. A mintavételi frekvencia már 192 kHz is lehetett, a belső HDD 120 GB, PATA csatolású, FAT 32-re formázva.

Egyebek mellett azért szerették, mert nem kellett hosszasan menükben búvárkodni. Egyes kisebb felvevők helyet takarítanak meg azáltal, hogy többfunkciós gombokat használnak, s a saját biomemóriádban kell tartanod, mikor mit művelhetsz velük. Más felvevőkön parányi a kijelző, szemüveggel is alig olvasható. A Nagra VI nagyon kényelmes egyensúlyt biztosított a gombok és kapcsolók elrendezése, a megjelenített információk és a méret között. Az elrendezés és a felhasználói felület kellően ügyes volt ahhoz, hogy a Nagra VI a nyomtatott, színes, tömör, áttekinthető kézikönyvének hosszas tanulmányozása nélkül is használható legyen.

A színes kijelző mérete megegyezett egy iPhone-éval. Elég világos volt ahhoz, hogy napfényben is lehessen használni. A kezdő képernyő megjelenítette a rögzítés legfontosabb információit, például az időkódot, a jelenetet/felvétel számát, a szinteket, stb., valamint a keverőre vonatkozó információkat is tartalmazta, mint például, hogy a fantomtáp be van-e kapcsolva, mikrofonokat vagy vonalakat dugtál-e rá. Érdekes, hogy részben más információkat írt ki, ha zenét akartál fölvenni vele, mint ha valamilyen filmhez a hangot. A Nagra VI hat konfigurációt (úgynevezett sablonokat) volt képes tárolni a felhasználói beállításokból. Az ilyen használat során felmerülő általános beállítások közé tartozott a mikrofon/vonalszint, az analóg/AES3-EBU digitális üzemmód, az időkód jellemzői, a mintavételi frekvencia, a keverőgomb konfiguráció, stb.

Azt bizonyára tudod, hogy a kondenzátor mikrofonok nagyobb jelet böffentenek ki magukból, mint a dinamikusak. A Nagra VI mikrofon bejárata elektronikusan szimmetrikus, ha kondenzátor mikrofon csüng rajta, és transzformátoros, ha dinamikusat használnál. Ezt az ötletes, és a jel-zaj viszonyt javító megoldást másutt még nem láttam; igazán komoly keverőasztalokban sem.

A műszaki adatok közül kiemelkedő volt az átviteli sáv mikrofon bemenetről: 10 Hz - 48 kHz ± 0,5 dB; valamint a bemeneti zaj: <119 dBm.

Számomra nem kicsit volt meglepő, hogy a Nagra is behódolt a giccsnek, ugyanis a Nagra VI-ot különböző színű előlappal kínálta.

Ez azonban nem mentette meg a Nagra VI-ot. Túl későn jött, és az értékesítési adatok meg sem közelítették a Nagra IVS sikerét.