Ez a szerintem jó szokás kimúlt, de még a technikai típusszám jelölés is gyakran következetlen. Kirívó példája ennek a Roland, amit még árnyal, hogy néhány audió HDR-t Boss márkanévvel gyártott. A Roland mindenesetre korán, már 1991-ben forgalomba hozta a DM-80 típusú készülékét, amelynek négysávos változatát 5 775 fontért, a nyolcsávosat 7 455 fontért mérték az Egyesült Királyságban.

A négysávos egyetlen, a nyolcsávos két darab 100 MB kapacítású, SCSI csatolású HDD-re rögzített, és bár a belső jelfeldolgozás 24 bites volt, a felvétel és lejátszás 16 bit felbontással, 32 kHz-es, 44,1 kHz-es és 48 kHz-es mintavételi frekvenciával történhetett. Ismerte az SMPTE és a midi időkódot, és volt saját midi órája is. Az alapvető szerkesztési műveleteket tudta. Fantomtáp nem volt. Az analóg be- és kijáratok 6,3 mm-es, szimmetrikus TRS, a digitálisok AES/EBU XLR-ek voltak. A DM-80-at Alma számítógépekkel való együttműködésre szánták. Egy illesztő egységgel az adatcserén kívül az is megoldható volt, hogy a számítógép több DM-80-at vezéreljen. A DM-80-F külön megvásárolható digitális keverő volt, s ezzel a 4 vagy 8 csatorna szintje könnyen szabályozható lett.

1995-ben már sokkal fejlettebb volt a VS-880, amely a Fostex DMT-8 (lásd a sorozat 452. részét) multitracker vetélytársának számított. A listaára az Egyesült Királyságban 1 499 font volt.

Gyárilag nem volt benne merevlemez meghajtó, de többnyire 1 MB-os PATA csatolójút ajánlottak hozzá, és volt külső HDD-hez SCSI csatoló. A készülék 8 sávon (egyidejűleg csak négy sávon) tudott rögzíteni 32 kHz-es, 44,1 kHz-es és 48 kHz-es mintavételi frekvenciával és 24 bit felbontással. 64 virtuális sáv használatára volt lehetőség. A felvételi időtartam meghosszabbítása érdekében a Roland tömörítési formátumai is használhatók voltak, de ezek hamar felejtősek lettek. Az alapvető szerkesztésekkel elboldogult. A biztonsági mentést DAT-kazettára javasolta a Roland. Erről így vélekedett a korabeli tesztelő: „Az az érzésem, hogy néhány év múlva ugyanúgy tekintünk majd a DAT-ra való biztonsági mentésre, mint most valamilyen játéknak a kompakt kazettáról Commodore 64-eseinkbe való betöltésével töltött boldog órákra.” Igaza lett.

A keverő digitális volt, aszimmetrikus 6,3 mm-es TS csatlakozókkal. Fantomtápja nem volt. Az MTC-t (a midi időkódot) és az MMC-t (a midi gépvezérlőt) ismerte.

1998-tól két évig gyártották a VS-880EX típust, amelyet teljeskörű hangmunkaállomásként hirdetett a Roland. Ez persze nem volt igaz, de kétségtelenül sokat tudott a készülék, s főként annak keverő része.

A 8 bejáratból 6 szimmetrikus 6,3 mm-es TRS volt, kettő pedig digitális RCA koax vagy S/PDIF. Négy analóg és két digitális kijárata volt. Ha a digitális bemenő jel másolásvédő SCMS-t is tartalmazott (lásd a sorozat 438. részét), azt nagyvonalan figyelmen kívül hagyta a rendszer. 34 multieffekt algoritmusa volt. 8 sávon tudott egyidejűleg rögzíteni, a virtuális sávok száma 128 volt. Az AD és a DA átalakítók 20 bitesek voltak. Az összes alapvető szerkesztési művelethez értett, s a hibás szerkesztéseket 999 lépésig lehetett visszavonni. Midiből ez a változat is csak az MTC-t és az MMC-t ismerte.

Ugyancsak 1998-ban jelent meg a VS-1680. Kb. ugyanannyiért mérték, mint a VS-880-at.

16 sávot tudott rögzíteni 24 bites felbontással, mindegyik sávhoz 16 virtuális sáv tartozott. A mintavételi frekvencia 32 KHz, 44,1 kHz és 48 kHz lehetett. A beépített 2,5”-os HDD kapacitása 2 GB volt, PATA csatolással. A hátlapon kilenc analóg bemenet volt: két szimmetrikus XLR csatlakozó, hat szimmetrikus, 6,3 mm-es TRS, és egy nagyimpedanciás gitár 6,3 mm-es TS, amelyre gitárt dugva, felülbírálta a 8. bemenetet. Egy kapcsolóval a fantomtápot lehetett kapcsolni a kondenzátormikrofonok számára. A digitális be- és kimenetnek S/PDIF és koaxiális RCA lyukai voltak. A nyolc analóg kijárat RCA hüvely volt. Az alapvető szerkesztéseket és midi funkciókat ismerte. A merevlemez meghajtót a későbbiekben SD kártya váltotta föl.

Az ezredforduló környékén a Roland több merevlemez meghajtójú szerkezetet is gyártott. 1999-ben kezdte pályafutását a VSR-880.

Ez már egészen pofás, de még mindig csak 8 sávon tudott rögzíteni, igaz, ez is már 24 bit felbontással. A belső HDD 6 GB kapacitású PATA csatolású volt. Egyébként hasonlókat tudott, mint a VS-880EX a keverőrész nélkül.

A 2000-ben megjelent VS-890 szintén a VS-880EX egyik 24 bites változata volt.

A VS-1680 utóda a VS-1880 volt, amely inkább az effektek számában és kidolgozottságában különbözött az elődtől. Ezt a multitrackert is 2000-től gyártották.

Egy évvel később találkozhattak a boltokban a Roland cég kedvelői a VS-2480-nal, 4 495 dolláros listaáron.

Immár 24 sáv, 96 kHz-es mintavételi frekvencia, 24 bit felbontás, 3,5”-os PATA csatolójú, 40 GB kapacitású HDD – ezek a rögzítő rész legfontosabb újdonságai, de ennél sokkal többről van szó, ugyanis ez a készülék már valóban sok igényt kielégítő munkaállomás volt. Persze még nem tudott egyszerre mind a 24 sávon fölvenni, ráadásul ebben a gépben is használta a Roland az RDAC nevű, 3:1 arányú, veszteséges tömörítést, szerencsére, kikapcsolhatóan. A digitális keverőrész 64 csatornás volt, a sztereó effekteket nyolc darab processzor állította elő. Tizenhat analóg vonalszintű bejárata 6,3 mm-es TRS mama volt. A mikrofonok XLR bejáratára fantomtápot lehetett kapcsolni. Az egyik XLR-nagyimpedanciájú volt, gitár csatlakoztatásához. Bármely fizikai bemenet hozzárendelhető volt a 24 keverőcsatorna bármelyikéhez. Volt 8 db szabadon konfigurálható szimmetrikus analóg kijárata, digitális S/PDIF kimenete, értette az MTC-t és az SMPTE szinkront, meg még környezeti térhatású keverője, kéjrudacskája is volt, amelynek masszírozásával kvadró, Dolby Surround és Dolby 5.1 kotyvalékot is lehetett készíteni. Motoros síkszabályzóból 17 darabbal lehetett bűvészkedni. Az alapvető szerkesztési műveletek alkalmazáshoz elég volt a kezdőknek szóló, 40 oldalas füzetecskét bemagolni, az összes képesség tudásához viszont kellett a 400 oldalas leírás.

Mivel a VS-2480 munkaállomás, DAW volt, egér, billentyűzet és VGA monitor is dugható volt hozzá. SCSI-n keresztül CD-t lehetett írni vele. A korabeli tesztek szerint a HDD határozott frekvencián nyöszörgött, ami a korszak általános jellemzője volt.

Az egy évvel később, 2002-ben megjelent VS-2480CD típus frissített szoftverrel, 80 GB kapacitású PATA csatolású HDD-vel és beépített CD- íróval bővült.

Akinek pedig nem volt elég a CD, a VS-2480DVD-ben egyrétegű DVD-R lemezzel boldoguló DVD-író volt.

A VS-2480 lecsupaszított változata volt a VS-2400, a VS-2480CD levetkőztetetté a VS-2400CD kevesebb szolgáltatással és csak 40 GB kapacitású merevlemezzel, viszont a HDD sokkal zajosabban kerregett. A CD-s listaára 2 099 font volt.

Ugyancsak 2002-ben lépett színre a tízsávos + ritmussávos Boss BR-1180, illetve beépített CD-s változata, a BR-1180CD multitracker.

80 virtuális sávja volt, de egyidejűleg csak két sávon lehetett rögzíteni, a belső HDD 20 GB kapacitású, PATA csatolású volt. 2 db kombinált szimmetrikus XLR/6,3 mm-es mikrofon bejárata volt, fantomtáppal. A vonalszintű bemenet átkapcsolható volt nagy impedanciájú gitár bejáratra. Néhány effektet is tudott. Nem volt lehetetlen, de nehézkes volt a szerkesztés.

Hogy teljesen megzavarodj, szintén 2002-ben termett a Roland VS-1824CD.

Az egyébként terjedelmes kézikönyvből nem derül ki, hogy a belső HDD 10 GB kapacitású PATA csatolású, igen hangos alkatrész volt. Összesen 18 sávot tudott rögzíteni, de egyszerre csak tízet, 24 bites felbontással, 48 kHz-es mintavételi frekvencián. A virtuális sávok száma 288 volt.

2003-tól gyártották a Boss BR1600CD-t; a listaára 1 090 font volt. A Boss véleményét a készülék dobozán található mondat foglalja össze: „A zenekar felvételének egyszerű módja”. Olyan cucc volt hát, amelyet nem a tapasztalt hangmérnököknek szántak, hanem azoknak a zenészeknek, akik úgy akarnak eredményeket elérni, hogy nem kell jelszinteket kalibrálniuk vagy útválasztási mátrixokban elveszniük. Mindennek megvolt a saját gombja – nem volt egyetlen többfunkciós tekrentyű és nyomattyú sem. Nem volt választási lehetőség a mintavételi frekvenciák és a felbontás között (44,1 kHz, 16 bit), nem volt monitorkeverés, nem lehetett belepiszkítani a hullámformába, stb. De azért tartalmazott néhány vonzó extrát, mint például a gitármotyó-modellezést (ebben a Roland nagyon baba volt), a dobgépet, a basszusszintetizátort- és a hurokszekvenszert. Ezekről a sorozat korábbi részeiben olvashatsz részletesen, ha rákeresel a gugliban. 16 sávot lehetett rögzíteni, de egyidejűleg csak nyolcat, viszont minden sávhoz tartozott 16 virtuális sáv. A 8 db XLR szimmetrikus bejáratra fantomtápot lehetett kapcsolni, viszont kijáratból csak egy sztereó RCA pár volt. A hátlapon USB lyuk is volt, a számítógépes adatátvitelhez.

Midiből tudta a szekvenszert, az MMC-t az MTC-t és a midi órát.

2004-ben született meg a Roland VS-2000CD. A listaára alapkiépítésben 1 599 font volt.

A szerkezetet hordozható készüléknek szánta a Roland, így aztán túl sok különlegesség nincs benne az elődökhöz képest, és inkább a keverő része fejlődött sokat. A belső PATA csatolású HDD kapacitása 40 GB volt; egyidejűleg 8 sávon tudott rögzíteni például a 8 XLR bemenetű csatornáról, amelyre fantomtápot is lehetett kapcsolni. Az alapvető szerkesztéseket könnyen el lehetett végezni, és a szokásos midihez is értett.

2004-től volt kapható a Boss BR-1200CD, 799 fontos listaáron.

A BR-1600 kistesója 12 sávon tudott rögzíteni, de egyidejűleg csak kettőn. A virtuális sávokból 192 volt. A mintavételi frekvencia csakis 44,1 kHz lehetett, a felbontás kizárólag 16 bit. A beépített PATA csatolású HDD kapacitása 40 GB volt. Ennek a doboznak is volt USB kijárata, de iszonyú lassan vándoroltak az adatok a számítógépekbe. A szerkesztési és midi jellemzők a szokásosak voltak, és volt beépített ritmusszekció, gitármodellezés, basszusszinti, mintavevő. A mintákból hurok, loop is készíthető volt (lásd a sorozat 237-243. részét), és .smf kiterjesztésű midi mintafilék is betölthetők voltak a CD-írón keresztül. A BR-1200 tervezői az egyszemélyes, énekes-gitár előadóknak akartak kedveskedni. A Vocal Tool Box nevű egység vokális harmóniagenerátort tartalmazott, amellyel többek között a hamis hangok hangmagassága volt piszkálható. Az egyik, akkoriban még szokatlan feldolgozási eszköz a Speaker Modeling Kit, volt, amely néhány Roland stúdiómonitort modellezett. Ám miként egy dundus pasiból vagy csajból sem lesz pillanatok alatt fotómodell alkatú, úgy egy kis szoftveres trükközés sem varázsolt egy olcsó dobozból drága hangsugárzókat, csak egy kis segítséget jelentett. Egyébként még ugyanabban az esztendőben piacra dobták a BR-1600CD második változatát is, 80 GB-os HDD-vel.

Már úgy tűnt, hogy a Roland is befejezi az audió HDR-ek gyártását, amikor 2011-ben váratlanul európai és USA-beli szakmai kiállításokon büszkélkedett az R-1000-rel. A listaára 3 995 dollár volt, 2024 májusában 999 dollárért kínáltak egy használt példányt a Reverb nevű ócskapiacon.

Az R-1000 nem multitracker, nem hangmunkaállomás, hanem „csak” egy hangrögzítő volt, amely .bwf kiterjeszett .wav) filékkel dolgozott.

A belső, de könnyen cserélhető, 500 GB kapacitású merevlemez meghajtó már SATA csatolású volt, tehát pár mozdulattal SSD-t lehetett belegyömöszölni. A maximális mintavételi frekvencia 96 kHz volt, de ezen csak 24 sávot tudott egyidejűleg rögzíteni, míg 48 kHz-essel 48-at. A felbontás 24 bit volt. Tudott bánni az SMPTE időkóddal és az MTC-vel, MADI interfészen keresztül pedig számos más szerkezettel. Pontosabban, az úgy volt, hogy a Rolandnak saját hálózati protokollja volt, a REAC. A REAC közönséges CAT-5 (Eternet) csatlakozót és kábelt használt, és létezett egy S-MADI (REAC-MADI) interfész. Jobb ebbe most nem belegyalogolni, mert sem a REAC-ot, sem a MADI-t nem használjuk már egy ideje. Az R-1000 természetesen alapvetően a Roland V sorozatú keverőasztalokkal szeretett együttműködni, például a 48 csatornás M-480 live típussal.

Talán hiányolod, hogy még az R-1000 esetében sincsenek megadva a hangminőségre vonatkozó adatok; pl. átviteli sáv, jel-zaj viszony, harmonikus, SMPTE és CCIF torzítás, stb. A tesztekben sem szokták ezeket mérni. Ennek az az egyik oka, hogy a digitális rendszereket ezek a paraméterek nem nagyon minősítik, amelyek meg mégis valamennyire, azok baromi nehezen mérhetők. A másik oka, hogy nem high endről, de még csak nem is mindig igényesebb Hi-Firől van szó. Ez rockzene. Az persze kérdés, hogy napjainkban ezek a szerkezetek és a még bemutatandók mennyire használhatók? Ha jó állapotban vannak, ha hozzáértő szakember újította fel őket, akkor nem kell szégyenkezni. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy könnyen szerezhetők be a Roland vagy a partnerei gyártotta IC-k, de bizonyára ismered a „Hármat fizetsz, egyet kapsz” alkatrész-donor megoldást. A HDD-t mindenképpen érdemes kicserélni SSD-re, már csak a mechanikus zaj mérséklése okán is.