Sosem volt igazán népszerű, de miközben folyamatosan haldoklik, évtizedek óta nem hal ki, ellentétben számos más formátummal, többek között egykori vetélytársával, a DVD Audioval szemben.

Az SACD alapja a DSD kódolás. Erről már volt szó sok évvel ezelőtt, a sorozat 27. részében, az egybites DA átalakításról pedig a 490. részben is. Az SACD esetében az analóg jelet nagyon szapora mintavétellel ΔΣ kódolóval alakítják át PDM jellé. Ez azonban nem túlmintavételezés, hiszen nem egy kisebb órajelű mintavételt turbóznak föl, hanem eleve nagyon gyorsan követik egymást az óraimpulzusok.

Minél nagyobb az analóg jel amplitúdója, annál sűrűbben lesznek egyesek a kódolt jelben.

Noha a DSD-nél kimarad a különálló kvantálás, mégis olyan, mintha kvantált lenne a jel. Az SACD kódolását a Skarlát Könyvben határozták meg. Míg a CD esetén a mintavételi frekvencia 44,1 kHz, az SACD mintavételi frekvenciája 2,8224 MHz. Ez a 44,1 kHz-es mintavétel 64-szerese. Az SACD-ben használt DSD jelölése emiatt DSD64. A DSD64 jelet rögzítik olyan optikai lemezre, amelynek kapacitása 4,7 GB. Az SACD hordozója tehát valójában DVD lemez, de nem DVD-re, hanem SACD-re van formázva, s azért kell nagykapacitású lemez, mert a PDM jel nagyon nagy helyet foglal el. A CD csak sztereóban muzsikál, az SACD-n viszont több, legfeljebb hat hangcsatorna lehet. Ha mind a hat csatornát tömörítetlen PDM-ben rögzítenék, akkor még kétrétegű SACD-re se férne el a CD-hez hasonló időtartamú műsor, ezért jó esetben az első két csatorna tömörítetlen, a többit vagy az első kettőt is veszteségmentesen (lásd a sorozat 95. részét) tömörítik. Ennek a tömörítési módnak MPEG-4 DST (Direct Stream Transfer) a neve. Az SACD 1999-ben jelent meg, a tömörítést viszont csak 2005-ben szabványosították. A DST alkalmazásával érték el, hogy az 5.1 csatornás SACD műsorideje is elérje a 80 percet, de ha csak két csatorna van, akár tömörítetlenül is 109 perc lehet. Az 5.1-es tartalom tömörítés nélkül kb. 12,5 GB, ennyit sikerül összepréselni 4,7 GB-ra.

A sztereó SACD felvétel tömörítetlen digitális adatsebessége 5,6 Mbit/s, négyszerese a CD digitális adatsebességének. Noha az SACD átviteli sávjának felső határa kb. 100 kHz, mivel a zaj nagyobb része a 20 kHz fölötti tartományban van, ez a sávszélesség nem használható ki, és a legtöbb SACD játszó legfeljebb 50 kHz-nél sávhatárol. Az SACD és a CD adatait hasonlítja össze az alábbi táblázat.

A fenti táblázatból kiderül. hogy az SACD-n nemcsak sztereó és 5.1 csatornás anyag szerepelhet, hanem háromcsatornás vagy kvadró is. A háromcsatornásra példa néhány Mercury Living Presence lemez, ugyanis annak idején 35 mm-es, celluloid hordozójú magnószalagra vették a nótákat, bal, jobb és közép csatornákra bontva. Ebből csináltak kettőt. Az SACD mindhárom csatornát külön tartalmazza.

A kvadróra példa Mike Oldfield Tubular Bells című albumának hibrid SACD változata.

Az egyrétegű SACD-n három tartomány található.

Az egyrétegű SACD lemezt csak olyan készülék – SACD játszó, PlayStation, Blu-ray játszó – képes lejátszani, amit felkészítettek SACD játszására. Ugyanez érvényes a kétrétegű SACD lemezre is. A gyors rétegváltás érdekében az első rétegen belülről kifelé, a másodikon kívülről befelé tapizik a lézersugár. Az SACD rétegeken levő kétcsatornás sztereó a sokcsatornás lekevert változata, azok számára, akiknek nincs 5.1-es hangrendszerük. A hibrid SACD normál CD rétegét a gyalog CD játszók is lejátszhatják.

Az SACD-t öt különböző módon védték a másolástól. Ennek legszenyább módja a PSP-PDM (Pit Signal Processing-Physical Disc Mark). Ennek lényege, hogy a korong bevezető területére rejtett módon, tehát nem az adatfolyam részeként, hanem mintegy belepréselve a lemezbe, egy 80 bites sorozatot, vízjelet rögzítenek. Ez a sorozat kiadványonként más és más, és csak az SACD dekódoló áramkör képes értelmezni, abba az IC-be van belevarázsolva a megfejtéshez szükséges kulcs. Hogy kicsit érthetőbb legyen, megpróbálok egy hasonlattal élni. Tegyük föl, hogy az interneten találsz egy képet, mondjuk, ezt:

Tulajdonképpen felismerhető a tartalom, de a vízjelek nagyon zavarók, viszont ha nem fizetsz, nem tűnnek el vízjelek, és így használhatatlan a fotó. A PSP-PDM jelet észlelve az SACD játszó engedélyezi a lemez lejátszását, de a digitális kimenetet letiltja, vagy olyan zavaró jeleket tesz bele, hogy ne tudd azon keresztül leszippantani a lemez hanganyagát. Ha közvetlenül akarnád másolni a korongot, az meg azért nem lehetséges, mert a többi másolásvédelem megzavarja a DVD írót.

Kéne valamit buherálni, hogy a másolás megoldható legyen, a készülék észlelje ugyan a vízjelet, tehát engedje lejátszani a lemezt, de ne tiltsa le vagy ne zavarja meg a digitális kijáratot.

Tegyük föl, hogy az SACD integrált áramkörének belső programját, a firmware-t sikerül kicserélni, és a másolás sikerül a számítógép SSD-jére vagy merevlemezére. Egy írható DVD-re ráégeted az SACD tartalmát. Csakhogy a PSP-PDM jelet nem tudod ráégetni, mert azt gyárilag más technológiával tették rá, nyomták az eredeti SACD-re. Ha tehát ezt az írott SACD-t akarod lejátszani, két eset van. Az egyik, hogy az SACD játszó hiányolja a PSP-PDM jelet, tehát teljesen letiltja a lejátszást.

A másik, hogy vagy eleve olyan a készülék, hogy nem zavarja, ha nincs PSP-PDM jel, vagy meg kell győzni arról, hogy ne zavarja őt.

Szemfüles orosz jótevők észrevették, hogy a Sony PlayStation 3 játékkonzolának első két változatából gondatlanságból kihagyták a másolásvédelem figyelését; ezzel megteremtették az SACD másolásának lehetőségét. Ez a két változat onnan ismerhető föl, hogy a merevlemez meghajtójuk kapacitása 20, illetve 60 GB, és belső programjuk 3.55-ös firmware. A firmware-t ki lehet cserélni, és a jelenleg hozzáférhető változatot a biztonság kedvéért kissé meg is masszírozták az oroszok.

Később kiderült, hogy egy csomó régebbi Blu-ray játszó is alkalmas a másolásra. Az alábbi kép alatti linkre kattintva megnézheted ezek gyakran frissülő listáját, és ugyanezen a honlapon a másolás részletes menetét is leírták.

https://hifihaven.org/index.php?threads/rip-sacd-with-a-blu-ray-player.3652/

Sajnos, a legtöbb esetben Java programot kellene telepíteni, amit nem minden eszköz, számítógép szeret.

Mielőtt ütemesen haladnánk tovább, egy kis kitérő. Ugyanis én sem szeretek fizetni, ha nem muszáj. A neten látható képekről ingyen is eltávolítható a vízjel például az alábbi linkre kattintva:

https://www.watermarkremover.io/hu

Ez volt a mai jóságom hozzád.

A korongról lementett SACD-t, illetve a DSD-t háromféle módon tárolhatod HDD-n vagy SSD-n.

Az egyik, s talán a legegyszerűbb az SACD ISO lemezkép. Ez egyetlen filében tartalmazza az SACD minden adatát, és DVD író programmal gyorsan DVD-re írható. A hátránya, hogy az így készített másolatot a legtöbb számítógépes program nem tudja lejátszani. A kivételek közé tartozik a foobar2000.

A saját honlapján kívül pl. az alábbi kép alatti linkre kattintva tudod letölteni.

https://neszetools.hu/foobar2000#&gid=1&pid=1

Mint említettem, az írott „SACD-R”-ről hiányzik a PSP-PDM, tehát nem biztos, hogy minden SACD vagy Blu-ray játszó megbirkózik vele. Az alábbi kép alatti linken megnézheted, hogy mely jószágok kezesbárányok, melyikeket kell győzködni, és melyek olyan makacsok, hogy hiábavaló minden.

A list of SACD R compatible players. - GitHub Wiki SEE

Az SACD ISO-ból kétféle sztrímelhető filé is kibontható. Mindkettő a DSD teljes hanganyagát tartalmazza veszteség nélkül, de a .dff kiterjesztésű nem tartalmaz metaadatokat, egyetlen filében tárolja a teljes hanganyagot, csak a hangmunkaállomások számára jelöli meg az indexpontokat. A .dff filéket stúdiókban használják, nem minden DSD játszó birkózik meg vele. A Philips 2000-ben mutatta be ezt a formátumot, eredeti neve egyébként DSD Interchange File Format (DSDIFF) volt.

Otthonra sokkal babább a Sony által 2005 körül kitalált .dsf (DSD Stream File). Ez a filé nótánként tartalmazza a hanganyagot és a metadatokat is, pl. a szerző nevét, a szám címét, időtartamát, a kódolás adatait vagy pl. az SACD borító képét.

SACD ISO-ból .dff-et vagy .dsf-et külön programmal lehet kinyerni, rippelni. Ilyen ingyenprogram az AuI ConverteR 48x44, ami rengeteg dolgot tud, szerkeszteni is lehet vele, csak nagyon embertelen a kezelése.

A kép alatti linkről tölthető le a telepítője.

https://samplerateconverter.com/audio-converter/list#audio-converter-software-list

Sokkal egyszerűbb a Sonore cég ISO2DSD nevű programja, ami csak annyira képes, hogy SACD ISO-ból készít .dff vagy .dsf filét, illetve tömörített DST-t tud tömörítetlen DSD-vé konvertálni.

Sajnos, csak Java programmal működik együtt. A Java és az ISO2DSD telepítője a kép alatti linkről tölthető le.

https://audiophilemusic.io/converter-sacd-iso-to-dsd-format/

Az ismertebb számítógépes médiajátszók közül a VideoLAN VLC nem játszik le semmilyen DSD filét, a Media Player Classic (MPC-HC) viszont a .dff-et és a .dsf-et is.

A Media Player Classic telepítője a kép alatti linkről tölthető le.

https://oprend.hu/letoltesek/681/mpc-hc

Csakhogy van egy kis bibi. A számítógépek többségében nincs egybites DA átalakító hangkártya, ezért az MPC-HC program PCM-mé alakítja át a filéket. Pedig a DSD egyik legnagyobb előnye, hogy a lejátszáshoz elegendő egy aluláteresztő szűrő. Egyébként is nagyon kevés ún. natív DSD lejátszó integrált áramkör kapható, közéjük tartozik a Velvet Sound AKM4493 DA integrált áramköre.

Még Málna modult is vehetsz ilyen IC-vel, 75 euróért.

A DSD legnagyobb hátránya, hogy nem szerkeszthető, az utómunkára nincs lehetőség. A közvetlenül vágott analóg hanglemezhez hasonlítható: vagy egyből sikerül az analóg jelet DSD-vé masszírozni, vagy megette a fene. Ha mégis szükséges a tartalomba belepiszkítani, akkor nemátalakító műtétet végeznek. A DSD-t PCM-mé varázsolják, és ha befejezték az utómunkálatokat, visszaalakítják DSD-vé. Sajnos, sem az SACD-ken, sem más DSD anyagokon nem szokás feltüntetni, hogy voltak-e ide-oda átalakítások, ám ha nem hencegnek azzal, hogy amit hallasz, az a módosítatlan, ún. natív DSD, akkor gyanakodhatsz. Persze, ha dicsekednek, akkor sem biztos, hogy nem csaltak. A DSD-t manipulálhatóvá tevő PCM filé neve DXD. Ez olyan PCM filé, amelynek a mintavételi frekvenciája 352,8 kHz vagy 384 kHz, a felbontása fixpontos 24 bit vagy lebegőpontos 32 bit (lásd a sorozat 443. részét.)

Az SACD hangminősét illetően a szubjektív tesztek jelentős része eléggé visszafogott. Noha az SACD és a PCM nehezen hasonlítható össze, az SACD kb. a 24 bit felbontású, 88,2 kHz vagy 192 kHz mintavételi frekvenciájú PCM-nek felel meg. Néhai tanítómesterem, Ujházy László például rajongott az SACD-ért, de inkább az 5.1-es térhatás miatt. Mások szerint a jó minőségű gyalog CD gyakran jobban szól, mint az SACD. A Discogson 2025. áprilisában 14 862 SACD-t kínálnak.

Ha még mindig nem zavarodtál meg teljesen, akkor mesélek neked a DoP-ról. A DoP a DSD over PCM rövidítése. Azért találták ki, hogy ha netán DSD anyagot akarsz USB-n keresztül továbbítani, és ehhez nincs a gép USB portján DSD illesztőprogram, ne ess kétségbe. A DSD-DoP átalakítók olyan filéket készítenek, amelyeknek a mintavételi frekvenciája 176,4 kHz. A filé felbontása 24 bit, de ebből a hanganyagé csak az alsó 16 bit, a maradék 8 biten az az információ van, amiből kiderül, hogy DSD jelről van szó. Ahhoz, hogy a PCM biteket folyamatos DSD adatfolyammá állíthassuk vissza, a lejátszás végén lévő DAC-nak DoP-kompatibilisnek kell lennie. Jujj. És ez még semmi! A DoP filéket gyakran nagyfelbontású flac-ba (lásd a sorozat 96. részét) tömörítik, hogy kisebb helyet foglaljanak el.

Aztán itt van a Wideband Single-bit Data (WSD). Ez olyan DSD formátum, amelyet a Korg használt a hordozható felvevőiben. A file kiterjesztése .wsd.

A .wsd előnye, hogy néhány szerkesztési műveletet mégis anélkül lehet elvégezni, hogy a DSD-ből PCM-et kéne csinálni.

A modern SACD játszókra példa a kínai Shanling cég Onix Zenith XST20 típusa.

Érdekessége, hogy S/PDIF csatlakozóján (lásd a sorozat 143. részét) DoP jelet is tud fogadni. Kb. 900 ezer forintba kerül.

Már eddig is kiderülhetett, hogy az SACD kódolása kompromisszum eredménye volt. Azért csak DSD64-et használtak, mert még a kétrétegű SACD kapacitása is éppen csak elég volt az 5.1-es jel tárolásához. A szaporább mintavétel vélhetően jobb minőséget eredményez, ezért ma már léteznek DSD128, DSD256, DSD512 és DSD1024 állományok is. A DSD-t ez támasztotta föl. Ám azért van itt is némi csalás. DSD512-t és kiváltképp DSD1024-et nem könnyű egyből előállítani, kevés egybites AD átalakító képes erre, ezért ezeket gyakorta DSD256-ból készítik. Ez azt jelenti, hogy nincs bennük több, mint a DSD256-ban. Hogy ennek mégis mi az értelme, kiderülhet Koscsó Ferenc cikkfordításából, ami az alábbi linken található.

https://mediaengineering.medium.com/dsd-512-dsd1024-hogyan-%C3%A9s-mi%C3%A9rt-69bdf1256c8e

Nagyfelbontású DSD-t általában .dsf filéként tölthetsz le. Mutatok néhány helyet, ahonnan ezt megteheted. Az egyik az Audiophile Inventory.

Kicsit görgetned kell, hogy megtaláld a .dsf filéket.

https://samplerateconverter.com/free-audio-downloads#music

A másik a NativeDSD.

https://www.nativedsd.com/

Örültem, amikor megláttam, hogy magyar felvétel is van köztük, méghozzá masszírozás nélküli DSD256-ban.

Az album nótáiba a honlapon bele is hallgathatsz, sajnos, csak kis felbontásban.

A legismertebb letöltő helyek egyike a Qobuz.

https://www.qobuz.com/us-en/shop

A Blue Coastról mindent le tudsz tölteni DSD-ben is, csak éppen az nem tudható, hogy a felvétel hogyan készült.

https://bluecoastmusic.com/

A nagyobb felbontású DSD játszók jelentős része a netre is köthető, ún. hálózati jószág. Ilyen pl. az Eveloso DMP A6 Master Edition Gen 2, amelynek érdekessége a nagyon pontos órajel generátor. A cél a minél kisebb jitter (lásd a sorozat 488. részét).

Natívan dolgozza föl a DSD512-t, ha az sztereó. Ha jól értem, az 5.1 csatornát HDMI-n keresztül löki ki magából, tehát PCM jellé alakítva. Ez azért fontos (ha igaz), mert a legtöbb audiofil hálózati játszó csak a sztereó DSD-t képes felismerni. Az Eveloso DMP A6 Master Edition Gen 2 ára kb. 700 ezer forint.