Az első 70 mm-es film az Oklahoma! volt, 1955-ben.

Az Oklahoma! nem található meg könnyedén a neten, de ez tulajdonképpen szerencse is, mert amúgy az egyik legrosszabb amerikai musical, s csak azért szeretjük, mert ezzel mutatták be a Todd-AO filmrendszert. Ennek a rendszernek hat mágneses sávja volt; és a hatalmas vászon miatt elöl volt öt hangcsatorna – bal első, bal közép, közép, jobb közép, jobb. A hatodik csatorna volt az effekt, amit a nézőtér oldalfalain elhelyezett hangsugárzók szólaltattak meg.

Ha olyan filmet akarsz nézni, ami igazi szuperprodukció, és eredetileg 70 mm Todd-AO-ra készült, akkor időrendben a második ilyet ajánlom, a „80 nap alatt a Föld körül” címűt.

A teljes filmet az alábbi linkre kattintva nézheted meg, egy kis történelmi bevezetővel.

https://videa.hu/videok/film-animacio/80.nap.alatt.a.fold.korul.1956..mkv-film-animacio-LpnYyh7Il2Eft63J

A Todd-AO mágneshangos film a hagyományos film csúcsa volt képben és hangban egyaránt, de mivel a gyártási költsége a 35 mm-es filmének a tízszerese volt, szép lassan kiveszett. Ám újabban ismét divatos lett a 70 mm-es film, mert annak képminősége lényegesen jobb a legjobb digitálisnál is. Szakemberek szerint kb. 18 k felbontásnak felel meg, és az ekkora – pontosabban, biztonság kedvéért ennél nagyobb – felbontású filmszkennerek nagyon ritkák. A mai 70 mm-es filmek hangja viszont digitális.

Valamit mégis kellett csinálni a fényhanggal, mert a Cinemascope szélesvásznú film nézésekor elég gáz volt, hogy a hang egyetlen pontból vagy egy pont szétszórásából jött.

Kézenfekvőnek látszott például, hogy a film két szélén legyen egy-egy fényhangcsík, de ez további területet rabolt volna el a képtől, ráadásul, ha e két csík közül az egyik a bal oldali, a másik a jobb oldali hangsugárzóhoz tartozott volna, monó fényhangos vetítőgéppel nem lehetett volna lejátszani. Olyan megoldás kellett tehát, ami kompatibilis. Az osztott sávú fényhangot Dr. Erdélyi Gábor szabadalmaztatta 1972-ben.

Volt azonban ezzel néhány gond. Az egyik, hogy a keskenyebb sávok miatt romlott a jel-zaj viszony. A másik, hogy a moziban sokkal nagyobb a bázistávolság, mint a lakószobákban, tehát nem csupán lyukas lett a közép, hanem aki a mozi egyik szélén ült, az keveset hallott a másik oldalból. Ezeken kicsit segített, hogy a két oldalt összegzőn összekötve, egy középsugárzóra is kilökték. Ám effektcsatorna így sem lett. S ekkor három hazai filmgyári – hangsúlyozom, magyar ember – kitalálta, hogy a hiányzó középcsatornát és az effektet mátrixolással meg lehet csinálni. Nem, nem a Dolby találta ki a 3+1 mozihangot. Ezzel a módszerrel készült pl. a „Psyché” című film, amiről már volt szó, és a „Szindbád” hangja. Azért az nagyon jellemző, hogy a 3+1 hang a filmek adatlapjain nem szerepel.

Ahogy az már lenni szokott, orosz oldalra kattintva nézheted meg a filmet.

https://m.ok.ru/video/7805446851181

Hogy végül is kitől mit lopott a Dolby cég, eléggé kibogozhatatlan, ami biztos, hogy a magyar találmányt megvette, s valószínű, hogy a CBS/Sonytól is megvásárolta a leggyengébb kvadró eljárást, az SQ-t. Ezt egy kicsit masszírozta, így lett négy csatorna, és ezt nevezte Dolby Stereonak.

Az egyenletben a j betű a 90 fokos fázistolást, az L az eredeti bal csatornát, az R az eredeti jobb csatornát, a C az eredeti közép csatornát, az S az eredeti tércsatornát, L_t a fényhang bal csatornáját, az R_t a fényhang jobb csatornáját jelöli.

L_t = L + 0,707C - j0,707S; R_t = R + 0,707R + j0,707S

A dekódoló egyenletek a következők:

L’ = L_t - 0,707C + j0,707S
R’ = R_t - 0,707C - j0,707S
C’ = 0,707(L_t + R_t)
S’ = 0,707(L_t - R_t)

Igen, jól látod, nem az eredeti csatornákat kapjuk vissza – ezt jelzi a ’ jel –, hanem valami szutykot. Ennek a szutyoknak az a jellemzője, hogy iszonyat nagy, 3dB az áthallás az egyes csatornák között, tehát a hang kóvályog, mint gólyafos a levegőben. A keskeny sávokból eredő zajt úgy próbálta csökkenteni a cég, s valójában ez volt az eljárásban a buli, hogy mind felvételkor, mind a lejátszás során zajcsökkentőt – kezdetben Dolby A-t, később Dolby SR-t – tett a moziprocesszorba, és a tércsatornát magasban vágta.

(A Dolby A-ról a sorozat 351., a Dolby SR-ről a 354. részben olvashatsz részleteket, s már ezekben is megemlítek néhány filmtechnikai vonatkozást.)

A Dolby SR-rel készült filmeket át is nevezték.

Azzal is próbálkoztak, hogy szubbasszust csináljanak úgy, hogy dekódoláskor az L_t-t és az R_t-t összeadták, majd 200 Hz fölött mindent levágtak.

Ahhoz, hogy a Dolby Stereo legalább némi előnyt virítson a monó fényhanggal szemben, az akadémiai görbét 1972-ben a Dolby nyomására felváltotta az X görbe.

Persze, ez is vágta a magasakat, mint állat, de nem olyan meredeken.

A Dolby Stereo legnagyobb problémái a nagyon primitív kódolásból származtak. Mivel a tércsatorna jele erősen sávhatárolt, így, ha olyan hangot kevertek ebbe a csatornába, amely hang esetén fontos a jó minőség és a nagy sávszélesség, a dekódolás után visszahallgatva a hangot, nagy csalódás érhette az alkotókat. A másik probléma a hangjelek fázisviszonyaiból fakad. Ha ismét, de nagyon egyszerűen fogalmazom meg a Dolby Stereo dekódolás lényegét, akkor minden, ami csak a jobb csatornában van, az ott is marad; minden, ami a bal csatornában van, az ott is marad; minden, ami mind a két csatornába azonos fázisban van, az kerül az elöl közép csatornába, és minden, ami mind a két csatornában van, de ellenfázisban, az kerül a tércsatornába. Ha tehát olyan hangokat használtak, amelyek fázisviszonyaiban sok az ellenfázis, akkor azok a hangok a tércsatornába fognak kerülni, függetlenül attól, hogy azt az első középbe szánták.

Ami a nézők sokasága számára mégis újdonság volt, hogy egyrészt létrejött a hőn áhított, jól szeparált első közép csatorna, amely a mozi legtöbb helyéről hallgatva középről szólt, másrészt a létrehozott tércsatorna újszerű háromdimenziós térérzetet nyújtott minden hibája ellenére. Rohamosan szaporodott a térhatású, valójában áltérhatású mozik száma szerte a világon.

Az első Dolby Stereo hangú film „Lisztománia” címen került a mozikba 1975-ben.

Ez véletlenül egészen jó film, a hetvenes évek egyik botrányfilmje, amelyben a rendező eléggé szabadon értelmezi a világhírű zenész életét. Liszt szereti a zenét és a nőket, rengeteg csinosabbnál csinosabb szeretője van. Wagner irigykedik rá, ezért egy vikinget és egy csapat robotnácit küld ellene, de Liszt ügyesen veszi az akadályokat.

Az alábbi linkre kattintva nézheted meg:

https://vk.com/video210082629_456244783

Fent van a ncore-on is, de ott is felirat nélkül, tehát nem érdemes a letöltéssel szenvedned.

Az igazi áttörés azonban a „Csillagok háborúja” első, mai időszámítás szerint negyedik része volt, 1977-ben. Noha ez a film Dolby Stereo hangú volt, a korabeli plakátokon „Dolby System” szerepel. Ennek az az oka, hogy a Dolby nem a térhatású hang, hanem a zajcsökkentői miatt reklámozta a minőséget; a „Dolby System” ezt jelezte, s több rendszer összefoglaló márkaneve volt.

Ennek a filmnek köszönhető egy új szakma, a hangzástervező, külföldiül sound designer elismerése. Ben Burtt és csapata számos olyan forradalmi megoldást alkalmazott ebben a filmhangban, amire korábban így, együtt, még nem volt példa.

Géphangokat fejlesztettek ki olyan módon, hogy a gépeknek személyisége és érzései lettek, pl. R2D2-nak. Olyan eszközök legendás hangjait készítették el, mint a fénykard, vagy emberi hangokat dizájnoltak, így jött létre pl. Darth Wader hangja. A film kedvéért képesek voltak új nyelveket létrehozni szavakkal, nyelvtannal, komplett nyelvi rendszerrel. Ez a rész még nem volt nagy költségvetésű film, így az eredeti hang helyenként rossz minőségű, a magyar szinkron meg pocsék.

Nem valószínű, hogy legalább egyszer ne nézted volna meg ezt a mesét, ezért inkább egy, a „titkokat” részben feltáró videót ajánlok neked, ami persze füllent itt-ott kicsit.

Miként nem az igazság teljes kibontása az sem, hogy amikor George Lucas, a film rendezője néhány moziban megnézte a filmet, és elborzadt az rettenetesen ócska képtől és hangtól, kitalált egy új filmhang technológiát. Miután a „Csillagok háborúja″ és az „Indiana Jones” sikeres lett Dolby Stereo hanggal, George Lucas tényleg felismerte, hogy a mozikban a hangminőség rendkívül ingadozó. Egy film, amit a szupermodern Skywalker Sound stúdióban kevertek, a mozik nagy részében borzalmasan szólt a rossz akusztika, a régi hangsugárzók vagy a helytelenül beállított Dolby processzorok miatt.

Lucas célja nem az volt, hogy új hangrendszert találjon ki, hanem az, hogy garantálja, hogy a filmjei (és más stúdiók filmjei) pontosan úgy szólaljanak meg a mozi nézőterén, ahogy azt a stúdió technikai helyiségében hallották. A minőségbiztosítási rendszert, a THX-et valójában Tomlinson Holman fejlesztette ki Lucas megbízásából, aki ekkor a Lucasfilm hangkutatási igazgatója volt (innen a név: Tomlinson Holman eXperiment/eXcellence).

Holman határozta meg azokat a szigorú paramétereket és eljárásokat (pl. a nézőtéri akusztika, a hangszórók elhelyezése, a frekvenciamenet, a hangnyomásszint mérése), amelyeket a moziknak teljesíteniük kellett a THX tanúsítvány elnyeréséhez. A vetítés fénytechnikai követelményeit is előírta. Ha egy mozi teljesíti az adott követelményeket, akkor jogosult a THX logó használatára.

A három fő hangsugárzót (bal, közép, jobb) a vászon mögött, egy speciális fal síkjába kell építeni. Ennek az egész vászon méretével megegyező sík falfelületnek a feladata, hogy a hangsugárzók hangkibocsátása akadálymentes legyen, a hangsugárzás előrefelé irányuljon, és a filmvásznon történő eseményekhez pontosan illeszkedjék a hangpozíció: a beszéd a szereplő szájából, az effekt a képen látható irányból hallatsszon. Ez utóbbival van egy kis gond, ugyanis a Dolby kifejezetten előírja, hogy a beszédnek mindig csakis középről szabad szólnia az egyenletes hangellátás érdekében, ellenkező esetben nem engedi, hogy a filmre rákerüljön a Dolby logó. Ennek az az oka, hogy a dialógusokat a nézőtér minden pontján jól értetően kell hallani. Tehát a THX lehetővé tenné az iránykövetést, de ez gyakorlati okok miatt tilos, kivéve a jóval későbbi Dolby Atmost. Tomlinson Holman egyébként kritizálta a Dolbyt, ő öt első hangsugárzót szeretett volna, s akkor ez a merev előírás mérséklődik, de a Dolby még sokáig ragaszkodott a háromhoz. S ezzel van még egy probléma. Tisztességes esetben a filmek DVD és Blu-ray változatainak a hangját újra kéne keverni, hiszen otthon minden más. Más az akusztika, sokkal kisebb a bázistávolság, és a három első hangsugárzó gyakran nem is azonos minőségű; a középsugárzó pl. a tévé háta mögött szokott csücsülni. Ezért minden beszédet középre keverni éppen, hogy nem célszerű. De lehet, hogy tisztességről nem kéne beszélni sem.

A mélynyomók szintén a vászon mögött kapnak helyet. A terem oldalfalain és hátul vannak a tér hangsugárzók, kissé a nézők feje felett, a tér körülölelésére. Ez a rendszer gondoskodik arról, hogy a nézőt minden irányból hang vegye körül, de egyetlen térsugárzó se legyen lokalizálható.

A THX mozirendszerek célja a teljes hallható frekvenciasáv átvitele. A mélynyomók 20 Hz megszólaltatására is képesek, míg a fő hangsugárzók és a térsugárzók akár 20 kHz-es összetevőt is lesugároznak, ám a THX realista, csak 40 Hz … 16 kHz-et követel meg, igaz, az erősítő oldalon ±1,5 dB-n belül.

Az első három hangsugárzót egy speciális THX keresztváltó hangolja össze a mélynyomókkal, hogy az alacsony frekvenciák precízen legyenek elosztva a szubbaszus és a többi első sugárzó között; így lehetséges a kiegyensúlyozott, kistorzítású mélyhang-visszaadás még nagy hangerőn is.

A THX mozik hangrendszere képes a szakmában THX Reference Level néven ismert stúdió referencia hangerőt kis torzítással reprodukálni. Ez a referencia szint csatornánként 85 dBSPL átlagos hangnyomást jelent a teremben, 20 dB dinamikai tartalékkal a csúcsokra – azaz akár 105 dBSPL csúcsszintet minden fő hangsugárzóból, és 115 dBSPL csúcsot a mélynyomó csatornából. A mérést C súlyozású szűrővel mérik, mivel nagy hangerőről van szó.

A THX-minősítésű erősítők hangerő szabályzójának skáláján a „0” érték a referencia szintet jelöli. Ezen szint elérése rendkívüli teljesítményt kíván meg az erősítőktől és hangszóróktól, ezért a THX csak olyan komponensek használatát engedélyezi, amelyek nagy hangerőn is minimális torzítással tudnak dolgozni. A THX által jóváhagyott berendezések listájáról kell a hangrendszer összetevőit kiválasztani; ezek a modellek bizonyítottan teljesítik a szigorú frekvenciaátvitel, érzékenység és torzítási követelményeket a referencia hangerőn is. Nagy trükk ám ez: A gyártóknak tejelniük kell a THX-nek a minősítésért, s ezt bele is építik a cuccok árába. De az eredmény hatalmas dinamikatartományú hangélmény: a legapróbb nesztől a robbanásig minden részlet hallható, anélkül, hogy a rendszer túlvezérlés vagy az elviselhetőnél nagyobb torzítás jeleit mutatná. Mindez a pontos hangvisszaadás szolgálatában áll, különösen a párbeszédek érthetőségének megőrzésére és a hirtelen hangerőcsúcsok tiszta lesugárzására.

Ideális esetben a teljes közönségterületen belül ±3 dB-n belül van a frekvenciamenet eltérése és a hangnyomásszint különbsége a fő hallgatási zónához képest.

A kiváló hangminőség nemcsak a hangrendszeren múlik – a terem akusztikai kialakítása is fontos. Azt az utózengési időt, amennyi alatt a hangerő 60 dB-vel csökken, RT₆₀-nal jelölik. A THX minden moziterem térfogatához előírja a maximális RT₆₀-at, amelyet nem szabad túllépni. Kisebb moziban néhány tizedmásodperc, nagyban legfeljebb 1 s lehet az RT₆₀ értéke. A cél, hogy a párbeszédek és finom hanghatások még nagy akciójelenetek után is érthetően, káros utózengés nélkül szólaljanak meg. A THX szakemberei a terem anyaghasználatát (hangelnyelő felületek arányát) ennek megfelelően tervezik meg, és ellenőrzik az elkészült moziban az utózengési időt.

A közvetlen hangon kívül a felületekről visszaverődő hangok is jelentősen befolyásolják a hangélményt. A THX előírás kimondja, hogy semelyik elsődleges visszaverődés sem lehet hallható módon zavaró a nézőtéren. Ez azt jelenti, hogy a falakról, mennyezetről, padlóról érkező korai visszaverődéseket akusztikai kezeléssel (hangelnyelő panelokkal) kell csillapítani, vagy a felületeket úgy kell kialakítani, hogy a visszaverődő hang ne koncentrálódjon a hallgatói pozíciókba. A párhuzamos, sík falfelületek kerülendők, mert állóhullámokat és csörgővisszhang sorozatot állíthatnak elő. A THX teremtervezés nem alkalmaz párhuzamos falakat, továbbá diffúz elemeket javasol, hogy a hang szóródva jusson el a nézőkhöz, egyenletes hangteret létrehozva.

Az erős visszaverődések, például egy-egy taps vagy beszéd utózengései nem engedhetők meg: ha a nézőnek fel kell tennie a kérdést a szomszédjának, hogy „Mit is mondtak?”, az súlyos akusztikai hibára utal. A THX ezért előírja a hallható visszaverődések kiküszöbölését, ezzel optimalizálva a dialógusok tisztaságát. Az a cél, hogy a frekvenciaspektrum minden része kontrolláltan viselkedjen: a basszus nem düböröghet túl hosszan, a közép-magas hangok nem csöröghetnek. Úsztatott padló és rezgéscsillapított színpad alkalmazásával a mély frekvenciák elnyújtott rezonanciáit is mérséklik. Az úsztatott padló olyan szerkezet, amelyben a padlóelemeket nem fogja az aljzat, ahhoz nem rögzül hozzá, hanem helyette egymáshoz illeszkedő elemek tartják össze. A THX által tervezett mozit úgy is szokták jellemezni, mint egy „pristine audio sanctuary” (tökéletesen tiszta hangzású szentély), ahol a hang tiszta, pontos és minden helyről egyformán élvezhető.

A THX szerint a csend aranyat ér a moziban. A nézőknek a filmre kell tudniuk figyelni, nem a terem belüli zajokra. Ezért a THX mozik építészeti akusztikája szigorú hangszigetelési követelményeket támaszt. A terem belső háttérzaja nem haladhatja meg az NC-30 zajszintet egyetlen oktávsávban sem. Az NC-30 (Noise Criterion 30) egy nemzetközi szabványos görbe, amely adott frekvenciatartományonként határoz meg zajszint-határértékeket; nagyjából egy halk suttogásnak megfelelő szintnek felel meg egy csendes szobában.

Ez azt jelenti, hogy a légkondicionálás, a vetítőgép és az egyéb berendezések összesített zaja is nagyon alacsony, tipikusan 25-30 dBSPL(A) körüli szinten marad. Ugyanis a klímaberendezések ventilátorai, légcsatornái, valamint a vetítőgépek hűtőventilátorai sokszor a legfőbb állandó zajforrások egy moziban. Ezért speciális hangtompító szellőzőcsatornákat, csendes vagy távolra helyezett gépészeti berendezéseket alkalmaznak. A vetítőgépet például sokszor hangszigetelt vetítőfülkébe vagy hangszigetelő burkolatba helyezik. A THX-tanúsítás készítői ellenőrzik, hogy a terem gépészeti zajai minden frekvenciasávban az előírt küszöb alatt legyenek. Így garantálható, hogy még a film legapróbb zörejei és finom hanghatásait sem fedik el a háttérzajok.

Minden THX mozi falai és a födémek többrétegű, rezgéscsillapított szerkezettel épülnek; például két független falszerkezet hanggátló szigeteléssel elválasztva. A cél, hogy a THX mozit csendes “hangszigetelt szoba” legyen, ahol a külvilág forgalma, a szomszédos termek filmjeinek dübörgése egyáltalán nem hallatszik be. A THX előírás kimondja: semmilyen külső zaj nem érheti el a nézőket NC-30 szint felett, továbbá a szomszédos termekből sem szűrődhet át hallható hang. A hangszigetelés révén a néző csak a film hangját hallhatja, semmi mást. Ez utóbbi nagyon nehezen teljesíthető a multiplexekben, de ez általában nem érdekli a plázák üzemeltetőt, hiszen ezek a helyek nem mozik, csak vetítőtermek. Ennek ellenére léteznek THX minősítésű multiplexek; az alábbi fotón egy tíztermes multiplex részlete látható. Mit gondolsz, melyik országban van? Na? Hát persze, hogy Kínában, a dél-kínai Csuhaj városában. A városban kb. 2,5 millióan laknak.

A vetítővászon a THX mozikban nem csupán egy képfelület, hanem az audiovizuális rendszer integrált része. A THX ajánlása szerint a vászon méretét úgy kell megválasztani, hogy a nézőtér legtávolabbi pontjáról is legalább 36°-os látószögben kitöltse a kép a szem látómezejét. Magyarán: a leghátsó sorból nézve a vászon elegendően nagy legyen ahhoz, hogy a nézőt bevonja a látványba. A nagyobb vászon nemcsak a képélményt növeli, hanem a hangrendszer elrendezésére is pozitív hatással van. Az első bal és jobb hangsugárzók sztereó bázisa nagyobb.

A THX tervezés során a vászonméret optimalizálásával arra is figyelnek, hogy a vetítőgép a teljes képet pontosan a vászonra vetítse, ne legyenek lelógó szélek. Emellett ügyelnek a helyes vetítőszögre és pozícióra; a vetítőgépet úgy kell elhelyezni, hogy ne okozzon torzítást, trapéztorzulást a képen. Ezért a vetítőfülkét a megfelelő magasságban és távolságban építik meg, vagy precíz lencsekorrekciót alkalmaznak.

A THX mozivásznak akusztikailag áteresztő (transzparens) anyagból készülnek. Jellemzően fehér, speciális vetítővászon anyagot alkalmaznak apró perforációkkal (lyukakkal) ellátva. A perforált vászon teszi lehetővé, hogy az első hangsugárzók a vászon mögé kerülhessenek, így a párbeszédek pontosan a vászonról hallatszanak, nem alatta vagy fölötte. A lyuggatott vászon akusztikai szempontból átereszti a hangot, ugyanakkor vizuálisan folytonos képet ad. A THX előírja, hogy a vászon anyaga megfelelő kompromisszumot nyújtson: a lyukak mérete és sűrűsége olyan legyen, hogy a magas hangok csak minimális mértékben gyengüljenek átjutáskor, viszont a kép fényereje se essen vissza túlságosan.

Számos vizuális jellemzőt is megkövetel a THX, pl. a vászon fényvisszaverő képességét, a nagy fényerőt, az egyenletes megvilágítást, a vetítővászon geometriai tulajdonságait (pl. sík, görbített), a kontrasztarányt, a színhelyességet, stb. Előírások vannak a nézőtér kialakítására, a székek elhelyezésére, hogy mindenhonnan jól lehessen látni és hallani. A THX továbbá figyelembe vesz más – főleg USA-beli – szabványokat és előírásokat, és folyamatosan fejleszt, pl. az iMAX vagy a Dolby Atmos igényeinek megfelelően.

A sok-sok követelmény teljesítése együtt eredményezi, hogy egy THX minősítésű moziban a közönség a filmeket pontosan úgy élheti át, ahogyan azt a film alkotói megálmodták.

A THX követelményeit nagyon nehéz teljesíteni, ráadásul a minősítő tanúsítvány megszerzése nagyon sokba kerül, és évente meg kell ismételni. Hazánkban egyetlen mozinak sincs THX minősítése éppen ezen tényezők miatt.

A legelső Dolby Stereo hangú film, amit THX minősítésű mozikba szántak, a „Csillagok háborúja - A Jedi visszatér” címet kapta.

A filmet az alábbi linkre kattintva HD felbontásban, magyar szinkronnal nézheted meg, ha véletlenül még sosem láttad.

https://videa.hu/videok/tudomany-technika/sw-6.-a-jedi-visszater-lEKn1KIKuGbX9qtN

A Dolby Stereoval az analóg fényhang elérte a maximumot. A THX azzal, hogy komplex vetítési paraméter csomagot hozott létre, megteremtette a továbblépés lehetőségét a digitális fényhang felé.