A 300. rész rólam szól. Az eredeti és a 21. századi Diszkónikáról.

Amikor egy elektrofon hangszer replikáját vagy klónját piacra akarják dobni, mindig kérdéses lehetne, hogy tényleg érdemes-e a cuccot újraalkotni. A retróláz idején azonban még a legpocsékabb – vagy annak kikiáltott – készülék sem kerülheti el a megújulás sorsát.

A másolatok készítése az emberiség történetének szerves része. Ha valami jól sikerült – legyen az akár művészi alkotás, akár használati tárgy – akkor azt minél több példányban igyekszünk előállítani. Valójában ennek a folyamatnak az eredménye a tömeggyártás.

A mintavételen alapuló szintézis győzelmét a Rolandnak is be kellett látnia. 1984-85-ben dobta piacra a TR-707, illetve a TR-727 ritmusgépet, 960 dolláros listaáron.

Tudtad? Az orális kielégítés az USA egyik tagállamában még 1986-ban is bűncselekmény volt. Napjainkban már a BDSM sem üldözendő, ha a négy fal között csinálod. Vagyis ami egykor perverziónak számított, az gyakran természetessé válik, ha sokan úgy akarják.

A TR-808 még mindig túl drága volt ahhoz, hogy a kispénzű szegények tömegei birtokolhassák, ezért a TB-303 basszusszintetizátor párjaként egyszerűbb ritmusgépet kezdett gyártani a Roland: a TR-606 Drumatixot.

Amikor valamilyen hangszertípusról igyekszünk megtudni, hogy kik muzsikáltak rajta, gyakran nehéz dolgunk van. A Roland TR 808, 606, 707, 909 sorozata esetén inkább az a kérdés, hogy ki nem játszott a múlt század 80-as éveiben vagy később legalább az egyiken.

Gyakori, hogy a tudományosnak nevezett fantasztikus filmekben olyan cuccokkal dobják föl a képi világot, amelyeknek semmi közük sincs a filmbeli szerepükhöz. Villanyvasalókat, lavórokat, úszógumikat vagy mosószeres flakonokat varázsolnak bombákká, űrhajókká, szörnyekké. Ha egy kütyün sok bizgentyű van, bármi is lehet belőle. Ez történt az Oberheim DMX típusjelű ritmusgépével is.

Roger Linn alkotta meg az első olyan ismert ritmusgépet, amely nem elektronikus oszillátorokkal, hanem digitális hangmintákkal működött.

A félvezető alkatrészek teljesítménye, az integrált áramkörök egyre összetettebbé, megbízhatóbbá és olcsóbbá válása arra késztette az elektronikus hangszerek gyártóit, hogy könnyebb, sokoldalúbb, programozható – nemcsak előre programozott – ritmusgépeket gyártsanak.