Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 217. A muzsika műanyaga

Az elektrofon hangszerek legnagyobb halmazába napjainkban a szintetizátorok tartoznak. A szintetizátorok – mily meglepő - szintetizálnak, ami esetünkben azt jelenti, hogy elektronikus áramkörök és eljárások segítségével szintetikus hangokat hozunk létre velük.

A műanyag az anyatermészetben nem létező, mesterségesen kotyvasztott anyag; a szintetikus hang a természetben nem létező vagy az akusztikus hangszerek által nem létrehozható hang. Illetve, miként a műanyagok egy része is a természetben fellelhető anyagokat próbálja utánozni, a szintetizált hang is lehet majdnem olyan, mint egy „rendes” hang. S miként a műanyag is gyakorta jobban használható, mint a természetben létező anyag, egy szintetikus hang vagy hangzás, akusztikus folyamat is lehet olyan zenei vagy egyéb kifejező eszköz, ami sokkal jobban illeszkedik a mondandóhoz, mint a „hagyományos” hangkeltők hangja.

A szintetikus hangokat előállító szintetizátorokat többféle módon csoportosítják. Az egyik csoportosítás lényege, hogy vannak szerzői és vannak előadói szintetizátorok.

A szerzői szintetizátorok elsősorban a zeneművek és más hangesemények, pl. filmbeli zörejek, effektusok komponálását segítik, illetve, hangfelvételek készítéséhez használják őket a stúdiókban. Legfontosabb ismertető jelük, hogy színpadi használatra, élő koncerteken való szerepeltetésre nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak, aprólékos és újszerű hangzások kikísérletezésére és azok rögzítésére viszont nagyon is jók.

mny02

A korai szintetizátorok mindegyike szerzői eszköz volt, élőben igencsak bevállalós muzsikusnak kellett lennie, aki használni merte őket – ha egyáltalán képesek voltak élőben megszólalni e szerkezetek, s nemcsak visszaböfögni azt, amit kínkeservesen létrehoztak velük. Már, ha egyáltalán ők böffentették vissza, nem valamilyen lejátszó szerkezet hangerősítővel és hangsugárzóval összekötve.

A szerzői szintetizátorok igényes használata nemcsak zenei, hanem akusztikai, pszichoakusztikai, elektronikai, továbbá digitális szintetizátorok esetén informatikai ismereteket is megkövetelhet. Ha ugyanis új hangzásokat akarunk előállítani, sokkal hatékonyabb, ha tudjuk, hogy ezt a hangzást vagy e hangzás kialakulását, életét és megszűnését milyen paraméterek jellemezhetik, ha pedig digitális módon történő szintézisről van szó, biztosan nem árt némi programozási ismeret sem. Nem arról van szó, hogy a komponista minden esetben egyedül tekergeti a gombokat vagy egyszersmind ő a program írója is, de célszerű, ha ismeri a szintetizátor kezelését, „beszéli” azt a programnyelvet vagy nyelveket, amelyeket a programozója használ, s képes értelmezően „olvasni” azokat az algoritmusokat, amelyek futtatásának eredményeként az alkotása megszólal. Ha belegondolsz, a kotta és a partitúra is algoritmus, sőt, bizonyos programozási nyelvek megengedik, hogy kotta formájában használd őket. A zenei programozási nyelvek mindegyike valamilyen hangra, zenei produkcióra vagy hangszintézisre készült. Mindegyiknek más-más a szempontrendszere, „filozófiája”, de bár első ránézésre riasztók, valójában viszonylag könnyen elsajátítható, un. magas szintű, felhasználóbarát nyelvekről van szó, viszonylag csekély szókinccsel és nyelvtani szabállyal. A magam részéről az egyik legegyszerűbbet, a sokféle számítógépen használható és ingyenes CSoundot ismerem egy pöppet, de nem állítom, hogy komolyabban programozni is képes lennék vele. Még a CSoundnál is egyszerűbb a Sonic Pi, amit a Rasberry pi gépekhez fejlesztettek ki 2012-ben, de Windows, MacOS és Linux operációs rendszereken is fut. Nagyon jó dokumentációja van, és sok oktatóanyagot írtak hozzá.

mny03

A szerzői szintetizátorok szoftverei tehát számos könnyítéssel segítik a komponista munkáját. Grafikus és akusztikus környezetet használhatnak, rengeteg előre gyártott programrészlet, modul (pl. konkrét hangszer-hangszín) van, stb. Amióta tehát a számítógépes vasak és programok megizmosodtak, a szerzői szintetizátorok beköltöztek a komputerekbe, és felhasználói programokként, szoftverszintetizátorokként működtethetők.

Az előadói szintetizátorokat viszont a színpadra teremtették. Jóval kevesebb hangszín és egyéb variáció állítható elő velük, viszont könnyen kezelhetők, és ami nagyon fontos: bírják a gyűrődést. Hangfelvételt természetesen ezekkel is lehet készíteni. Napjaink legtöbb szintetizátora előadói szintetizátor. Az előadói szintetizátorok többsége univerzális szintetizátor, vagyis több-kevesebb hangszín bányászható ki belőlük, s ezek alapváltozatai azok a virnyogások, amelyeket a szintetizátor történelem hajnalán kedveltünk meg, miután kezdetben elutasítottuk őket. Az univerzális előadói szintetizátor legtöbbször billentyűs hangszer, esetleg van tapiszalagja is. Az univerzális szintetizátorok sokasága egyszerű kombó szintetizátor. Nem annyira minősítésről van szó, inkább arról, hogy ezek konzol jellegű, tehát könnyű, beépített erősítő és hangsugárzó nélküli, keveset tudó, de legalább olcsó szerkezetek. A szintetizátorokba amúgy sem szokás beépíteni a végfokot és a hangsugárzót, sőt, olykor a vezérlő és szabályozó egységeket, a kontrollereket sem.

mny05

A sokszor egyszerű külső ne tévesszen meg; csúcskategóriájú kombó szintetizátorokból is rengeteg létezik.

mny06

Az előadói szintetizátorok külön kategóriája a célszintetizátoroké. Ezeket egy-egy funkcióra hegyezik ki, a legnépszerűbbek közülük az elektronikus zongorák. A jobbak billentyűzete kalapácsmechanikás, és legalább úgy szólnak, mint a közepes pianínók, de olcsóbbak és – ami a szomszédok szempontjából nem lebecsülendő – fejhallgatóval is hallgathatók.

mny04

Az előadói szintetizátorok egy része számítógépes munkaállomásként is alkalmazható, többé-kevésbé korlátozott mértékben. Az utóbbi évtizedben a szerzői szintetizátorok is visszatérni látszanak, legalábbis, abban a körben, ahol a hangminőségnek és a fantáziának nagyobb szerepe van. A modern vagy korszerűsített szerzői szintetizátorokhoz midi vezérlő egységek kapcsolhatók, amelyekkel megkönnyíthető a használatuk, és mert a belsejükben hőre kevésbé érzékeny alkatrészek vannak már, megállnák a helyüket a színpadon is. Mivel a klasszikus szerzői szintetizátorok analóg cuccok, a midi vezérlőknek olyan jelet kell kiadniuk magukból, amelyeket ezek az ősbölények értelmezni tudnak. 

Ráadásul a vasak félvezető áramköreinek izmosodása és a zenei programozási nyelvek fejlődése következtében a szintetizátorok programozása a színpadon, élőben is elvégezhető már. A CSoundnak és a Sonic Pinek is van is van élőben futtatható változata; az utóbbit diszkósoknak is ajánlják.

A hangszintézis nagyon fontos szerepet kapott a hangzástervezésben, külföldiül a „sound design”-ban. Míg a rockzene kezdetén a hangulatot, érzést, ahogy akkoriban mondták sznobék, a filinget jobbára a stílus és a hagyományos értelemben vett hangszerelés határozta meg, hol vagyunk már ettől… Évek óta szinte patikamérlegen mérik és finoman programozzák, mikor, minek, hogyan kell szólnia. És mindig ugyanúgy kell szólnia.

A műanyag hang – vagy ha jobban tetszik, a hangműanyag – előállításának tucatnyinál is többféle módja van. Néhánnyal már megismerkedhettél a modern szintetizátorok előtti elektrofon hangszerek bemutatása során, de ismét lesz miben elmélyedni. Jó ideig elleszünk, s szinte mindent felhasználunk majd, amit fizikából, akusztikából, pszichoakusztikából, analóg és digitális technikából valamint matekból eddig magadba szívtál.