Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 216. Ha azt mondom, Vermona

Természetesen v-vel mondom, holott a v a német helyesírás szerint az f hangot jelöli. Ám a Vermona márkájú elektronikus hangszerek annyira elterjedtek hazánkban, mint az MZ motorkerékpárok, s amikor először voltam az NDK-ban, a házigazdáim nem értették, mit akarok, mi lehet az az emzé. Aztán leesett nekik, hogy ha „Motorrad”-ot ismételgetek, akkor valószínűleg az emcetre gondolok.

Németország orgona nagyhatalom. Néhány évszázad alatt kb. 50 ezer kisebb-nagyobb orgonát épített kb. 200 hangszerkészítő cég. E sok orgona felújítása, karbantartása rengeteg pénzbe kerül, ezért 2017-ben Németország az ENSZ szakosított szervezetéhez, az UNESCO-hoz fordult, hogy a német orgona kultúrát vegyék föl a világörökség listára, és adjanak pénzt az orgonák rendbehozatalára, további működtetésükre. A historikus orgonák közül az egyik legnagyobb a szászországi Freiberg székesegyházának orgonája, amelyet Gottfried Silbermann készített 1710 és 1714 között.

hmv02

A többször módosított orgonának 44 regisztere és 2 674 sípja van, amelyeket három billentyűzettel és egy pedálsorral lehet megszólaltatni. A hangszer a Silbermann egyik leghíresebb barokk orgonája, és az egyik legjobb állapotban levő németországi orgona.

A 2. világháború után néhány évtizedre kettészakított Németország mindkét része gyorsan fejlődött. Az 1949-ben létrehozott Német Demokratikus Köztársaság, „a munkások és parasztok szocialista állama” is sikeres volt: A múlt század ötvenes éveiben a gazdaság teljesítménye megduplázódott. Ez az eredmény persze közel nem volt akkora, mint a kétszer nagyobb területű, történelmileg is jóval fejlettebb, az USA fölpumpálta NSZK-é. Az NDK területén rengeteg színház, ifjúsági központ, koncertterem, kultúrház épült vagy épült újjá, amelyekben – és persze a háborúban lerombolt, de restaurált templomokban is – muzsikálni kellett valamivel. Tekintettel arra, hogy a német elektronikus zene már a háború előtt is mind technikailag, mind tartalmilag az élvonalban volt – lásd a sorozat 202. és 211. részét –, az NDK mérnökei olyan, teljesen elektronikus orgonát akartak készíteni, amelynek a hangja egy valódi, templomi orgonáéhoz hasonlít, azt teljes egészében pótolhatja. Tehát nem Laurens Hammond vagy a német elődök útját akarták járni, mert szerintük sem a Hammond orgonákon, sem Oscar Sala trautoniumán nem lehet eljátszani Bach tokkátáit. A célkitűzés az volt, hogy olyan játéklehetőségei és hangzása legyen a hangszernek, amilyen a freibergi orgonáé.

A feladattal a Berlin-Oberschöneweidében egykor működött Werk für Fernsehelektronik (tv-elektronika gyár) nevű céget bízták meg, amely elektroncsöveket is gyártott. A fejlesztők tüzetesen elemezték a freibergi orgona hangját. Noha még nem voltak digitális műszereik, tehát „kapásból” kellett értékelni az oszcilloszkóp hullámforma képeit, igyekeztek számszerűen is feltérképezni az egyes sípok amplitúdó burkolóit (ADSR), a sípok egymásra hatását, a spektrumokat és azok változásait, továbbá azt a folyamatot, ahogy a templom terét kitölti az orgona hangja. Ennek és a későbbi nagyon precíz tervezésnek köszönhetően szólalhatott meg 1954-ben az „EKI-1 Toccata”.

hmv03

A szerelését tekintve is tetszetős hangszer csőfoglalataiba kb. 250 elektroncsövet dugtak, de nemcsak ezért volt nagyon nehéz, hanem a rengeteg tekercs miatt is, amelyek a szűrőkhöz kellettek. Összesen négy ilyen hangszert készítettek, ezek egyikét 1961 és 1989 között a berlini Komische Operben használták. Ez a példány látható a képen is, amelyet jelenleg schöneweidei ipari szalon (Industriesalon Schöneweide) 600 négyzetméteres kiállító termében nézhetsz meg, és meg is hallgathatsz.

hmv04

A fenti képen az egyik tervező, Heinz Finder muzsikál. Ő 1993-ban, 82 éves korában hunyt el, az orgona felújítása később kezdődött meg. Ha tudsz németül, érdemes meghallgatnod az alábbi linken levő összeállítást is. Ha nem, akkor is élvezheted a dokumentum-hangjáték hangi sokszínűségét.

https://viertausendhertz.de/sf26/

Az EKI-1 Toccata legnagyobb gondját éppen a sok elektroncső okozta, hiszen a hőtermelés óriási volt. A korabeli kondenzátorok a hő hatására kiszáradtak, kapacitásuk megváltozott, a hangszer elhangolódott. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a sorozatgyártása nem kezdődött meg, holott a szászországi levéltár gyűjteménye szerint a világ minden tájáról lett volna megrendelés.

Az NDK-beli elektrofon hangszerek gyártásának másik bölcsője a VEB Elektronik, késõbb a VEB Elgawa Plauen nevű állami vállalat, amely Plauenben az ottani Capitol „Lichtspiel Theater”-be, fényjáték színházba, vagyis a moziba épített elektronikus orgonát. A mozi ma is létezik, az orgonát azonban már régen kiselejtezték, s csak néhány fotó maradt meg az 1954-ben üzembe helyezett monstrum két változatáról.

hmv05

A hatalmas elektronikus orgonák fejlesztéséről a kicsi, házi- és koncertorgonák gyártására hozott határozatot az NDK vezetősége 1956-ban. Az első említésre méltó hangszer az „EMP 1 ionika” volt. A hat oktáv hangterjedelmű, 41 billentyűs, 18 regiszteres hangszert közönséges rádiócsövekből (27 * ECC 81, 14 * ECF 82, 1 * ECL 82) építették meg.

hmv06

Mindössze két effektje – vibrátó és glisszandó (± fél hang) – volt ennek a polifonikus orgonának. 22 kg volt a tömege, 140 wattot evett, és kb. 30 perc alatt érte el az üzemi hőmérsékletét. A hangszert minden előadás előtt (és néha az előadás alatt is) újra kellett hangolni. Ezek akkortájt átlagos jellemzők voltak.

hmv07

Ami viszont kiemelte a kortársai közül, az a kontakthibákra érzékeny mechanikus érintkezők helyettesítése volt. Nagyfrekvenciás feszültséggel gerjesztett ködfénylámpák fényerejét szabályozták, és a fényerő változását olyan ellenállásokkal érzékelték, amelyeknek értéke a fény mennyiségétől függött.

Az orgona tartozéka végerősítő és hangsugárzó volt, 1960-tól pedált is gyártottak hozzá. A kék és zöld színben gyártott orgonák ára egy Trabant 500-as árának felelt meg.

hmv08

hmv09

Az ionikát az összes európai szocialista országban, így Csehszlovákiában is árusították.

 hmv10

1962-ben készült el a már tranzisztoros, kétmanuálos EMP 2 prototípusa, amelyet azonban alkatrész-beszerzési problémák miatt soha nem gyártottak. Viszont ennek a hangszernek a tervei alapján fejlesztették ki az „EMP 3 Matador” nevű hangszert, amelynek gyártása 1964-ben kezdődött.

 hmv11

Ha a faburkolattól eltekintünk, ez a 49 billentyűs, germánium pnp tranzisztorokkal épített, akkumulátorról is működtethető hangszer már kombó orgonának is tekinthető volt. A hangszert az F.A. Böhm gyártotta, Klingenthalban.

 hmv12

Nem annyira kombó orgona, viszont nagyon érdekes szerkezet volt az „EMP34 Manuela”. E kétmanuálos hangszer felső billentyűzetéhez a Matador, alsó billentyűzetéhez pedig az – ezen sorozat 197. részében bemutatott – Claviset csatlakozott. A hangszert a VEB Klingenthaler Harmonikawerkben gyártották, ebbe az állami cégbe olvadt be a Böhm. (Az NDK-ban a kisebb cégek teljes államosítása több lépcsőben történt.)

 hmv13

Ugyancsak a Böhm fejlesztette és gyártotta a Matador 26-ot.

 hmv14

A 61 billentyűs orgona regiszterei részben szinuszos hangokból, részben formáns szűrőkkel állították elő a hangszíneket. A módosított Matador 26-2 viszont már az állami gyárban készült. Hápi effektet és Leslie hangsugárzó imitátort is tartalmazott.

 hmv15

1965-ben született meg az „EMP 5 ionika 5” nevű hangszer, a VEB Blechblas- und Signalinstrumentenfabrik nevű üzemben. 71 tranzisztorból épült föl, egymanuálos billentyűzetében 60 billentyű volt, 6 db góliát elemmel működött, az orgonán kívül vonósokat és mandolint utánozott. A tömege kb. 38 kg volt.

 hmv16

Kétmanuálos változata lett az „EMP 6 ionika 6”

 hmv17

Mindkét manuál 48-48 billentyűből állt. Az orgonának 11 regisztere és 9 effektje volt.

1967-ben az ionikát a TO 200-as sorozat váltotta föl. Az áramkörei sokkal modernebbek voltak, noha még mindig germánium tranzisztorokkal készültek.

 hmv18

A sorozatgyártás Weltmeister márkanéven 1969-ben kezdődött. A TO 200/5 billentyűzete 61 billentyűt tartalmazott, a hangszer hangtartománya 8 oktáv volt. A szerkezet tranzisztorainak száma 192-re nőtt.

 hmv19

Az effektek közé fölzárkózott a rugós zengető is.

 hmv20

A kb. 38 kg tömegű hangszer regiszterei közül különösen a fuvola lett szebb, a formáns szűrőknek köszönhetően. A regiszterek közé ütőhangszerek is kerültek.

A TO200/53 a kétmanuálos változat volt. A K jelű a kombó orgona (Koffer), az M jelű a bútorszerű (Möbel). Ez utóbbiba erősítőt és hangsugárzót is szereltek. Az orgonákhoz pedálsor is csatlakozott.

 hmv21

Az NDK vezetősége 1970-ben két lényeges határozatot hozott. Az egyik a lakásépítés felgyorsítása volt, és az ebben szereplő célkitűzés, vagyis az, hogy a lehető legrövidebb időn belül az ország minden családjának korszerű és ingyenes lakáshoz kell jutnia, a rendszerváltás előtti időszakra teljesült – az NDK-ban megszűnt a mennyiségi lakáshiány. A másik, a mi szempontunkból érdekesebb határozat arról szólt, hogy az NDK felismerte a számítógépek fontosságát, és az elektronikai ipar minden területén a komputerizációt kell fejleszteni. Ideértve az alkatrészgyártás korszerűsítését is. Az NDK félvezető ipara végre átállt a szilícium planár tranzisztorok, nem sokkal később pedig a TTL, majd a MOS-IC-k gyártására. A legmenőbb tőkés cégek színvonalát ugyan sosem érték el, az 1971-1989 közötti időszakban az NDK félvezető ipara csak megközelítette ezt a nívót, de a termelés nagysága nem tudta kielégíteni a megnövekedett igényeket.

1971-ben moduláris rendszert fejlesztettek ki, amellyel az volt a cél, hogy mindenki olyan hangszert építhessen, amilyet akar. Ez az út a korai szintetizátorok felé vezetett, amelynek orgonaszerű alapmodellje volt a TO10 jelű hangszer.

 hmv22

1972-ben áttervezték TO200-as sorozatot, a szilícium tranzisztoros orgonák új jele az ET 6 lett. Ugyancsak ettől kezdve használták az orgonákon, ritmusgépeken és a gitárosok körében akkoriban nálunk is népszerű Regent erősítőkön a Vermona márkajelzést. (A „Regent”-et vajon hogyan kell ejteni?)

 hmv23

Az ET 6 sorozat az egymanuálos 6-1-gyel kezdődött 1973-ban, és hamarosan követte őt a kétmanuálos 6-2.

 hmv24

hmv25

Az ET 6-1 főbb jellemzői: zongora billentyűzet, 8 oktáv, kétoktávnyi basszus szekció, 20 regiszter, az összes eddigi effekt, 26 kg, 4 750 márka. Az ET 6-2 kétmanuálos, 49-49 billentyűvel. A pedálsor 17 taposót tartalmazott. Egyebekben ugyanazt tudta, mint a 6-1, de a tömege 35 kg-ra, az ára 6 150 NDK márkára duzzadt. Mindkét hangszert nagyon kedvelték, s ha néhány évvel korábban kezdték volna gyártani… De ez már az ismerős mese.

Hallgass végre zenét is!

Az utolsó nóta előadója a nálunk vélhetően ismeretlen Barbara Morgenstern volt, akinek 1998-ban egy teljes CD-je jelent meg „Vermona ET 6-1” címmel.

 hmv26

Az ET 6-2 R-ben ritmusgép is volt 9 ütőhangszerrel 7 100 márkáért, a 6-2 M pedig a 6-2 bútorváltozata volt, beépített 16 wattos erősítővel és hangsugárzóval. Ez utóbbi ára ismeretlen, miként a Selectáé is, amely a 6-2 M ritmusgéppel bővített módosítása volt.

 hmv27

1974-ben készült el az ET 3, tehát később, mint az ET 6 sorozat: Az ET 3 a TO 10 továbbfejlesztésének tekinthető. „Rendes” zongora billentyűi voltak, összesen 49 db. A hatoktávnyi hangterjedelem effektjei vibrátóra és tremolóra korlátozódtak. Az ára 2 500 NDK márka volt, ami átszámítva ugyan nem volt sok (akkoriban kevesebb 20 ezer forintnál), de ha fizetésekben mérjük, akkor akár egy esztendőn keresztül kellett gyűjteni rá, és eközben az étkezés szóba se jöhetett.

 hmv28

Ebben a hangszerben használták először az erfurti félvezető gyár és a VEB Klingenthaler Harmonikawerke együttműködésével fejlesztett U 112 D jelű frekvenciaosztó IC-t.

 hmv29

Az alkatrészek száma jelentősen csökkent, javult a megbízhatóság és az üzemeltetési biztonság.

Ennek az orgonának létezik bővítmény változata is. A bővítmény készítője szégyennek nevezi, hogy a tőkés világban keveset tudnak az egykori Vermona termékeiről, és csodákat mesél az ET 3-ról, megemlítve, hogy nagyon logikus volt a felépítése, és könnyen volt javítható.

 hmv30

A bővítmény nemcsak utánozza az ET 3-at, hanem ADSR-t is tartalmaz. A program használatához ingyenes Kontakt Player vagy a teljes Kontakt változat szükséges. A 10 fontba kerülő bővítmény a honlapjáról vásárolható meg.

http://www.hollowsun.com/HS2/products/vermona/index.htm

 hmv31

Az ET 3-2 MR a kétmanuálos bútorváltozat volt, pedálsorral. Szereltek bele ritmusgépet, rugós zengetőt, Leslie hangsugárzó-utánzatot, erősítőt és hangsugárzót is. 1977-től kezdve gyártották.

 hmv32

1984-ben még egyszer föltámadt az ET 3, Sandy néven. Az áramkörei immár jórészt MOS IC-kel készültek, a tömege pedig csak 9 kg volt.

 hmv33

A múlt század hetvenes éveinek végén új sorozatot terveztek, a Formation nevűt. Elsőként azonban nem az egybillentyűzetes Formation 1-et, hanem a kétmanuálos Formation 2-t kezdék gyártani 1979-ben. A Formation 1 gyártása csak egy esztendő múlva kezdődött. A két orgona műszaki adatai azonosak, csak a szolgáltatásaik mások. Mindkét típus szinuszos rezgések összegzésével állítja elő a hangszíneket. Van bennük vibrátó, tremoló, Leslie-hangsugárzó utánzat, ritmusgép, fokozat nélküli hangmagasság szabályzó, elektronikus zengető, fázistoló, ütőhangszer, klarinét és oboa regiszter.

 hmv34

1982-ben kezdték gyártani a Formation sorozat harmadik, egyben utolsó tagját. A Formation 3 digitális hangszer, bővített pedál regiszterekkel a basszusgitárhoz hasonló hangzás érdekében. Ebben is volt ritmusgép, továbbá a Mellotronhoz hasonló hegedű kórus.

 hmv35

Az NDK-beli fejlesztések legfőbb akadálya az alkatrész-ellátás kiszámíthatatlansága volt. Ezért a VEB Klingenthaler Harmonikawerk többször próbált együttműködni nyugatnémet cégekkel. Ha pedig a kooperáció sikertelen maradt, akkor az NDK félvezető ipara megpróbált valami hasonlót készíteni. 1982-ben mutatták be a lipcsei őszi vásáron a TGO Panoráma modellt, amiben eredetileg Siemens digitális integrált áramkörök voltak, aztán… aztán semmi, mert ugyan az összes alkatrészt sikerült kiváltani NDK termékekkel, az egyik típust azonban nem.

 hmv36

A Vermona név a két Németország egyesülése után is megmaradt, de a német elektronikus hangszergyártásban csekély szerepe van. Digitális ritmusgépeket készítenek egy manufaktúrában, és analóg szintetizátorral is próbálkoztak – miként az NDK-beli cégek is ezt tették a rendszerváltás előtti néhány évben. A Vermonát – mint megannyi más emléket – elcsomagolhatjuk.

 hmv37