Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 146. Egy jól elhelyezett mikrofon

A hangközvetítés, a hangrögzítés és a hangosítás első évtizedeiben még a legfejlettebb keverőasztalok is csak néhány csatorna jelének összekeverésére voltak alkalmasak, mert az elektroncsövek korán haltak, tehát sok csövet tartalmazó berendezést kockázatos lett volna üzemeltetni. E kényszer miatt a minimálmikrofonozás alapjai elég korán kialakultak.

A minimálmikrofonozás előnye, hogy kevés mikrofont használva is „mindent vesz”, és nagyon szépen szólhat az így készített alkotás. Feltéve, hogy a hangesemény helyiségének a tartalomhoz és a mikrofonhoz illeszkedő az akusztikája, továbbá az előadók megfelelő arányban játszanak. A minimálmikrofonozásal sztereó vagy többcsatornás térhangzás esetén jelenlétet ébresztő térérzetet és egységes hangkép alakítható ki, gyakran effekteszközök használata nélkül is.

A minimálmikrofonozás hátránya, hogy az egyes hangforrások aránya keveréssel nem, vagy csak csekély mértékben módosítható, lényegében minden az előadók dolga. Nagyon jelentős elfedések lehetnek emiatt. A hangkép kilyukadhat, a szélei eltűnhetnek, hiányozhatnak akár teljes hangforrás csoportok is. Sztereó vagy többcsatornás térhangzás esetén az irányok megkülönböztethetősége, lokalizációja pocsék is lehet. Az egyes hangforrások iránya utólag alig változtatható, nem állítható be a keverőasztalon – szakkifejezéssel élve, nem panorámázható. Nehéz kiszűrni a közönség mocorgását, tüdőbaját és az egyéb zajokat. És ami a legnagyobb gond: a minimálmikrofonozás nem hangosítható, mert gerjed, mint állat; kivéve, ha csak egy-egy előadót – pl. az énekest – kell hangosítani.

A minimálmikrofonozás során meg kell találni azt az egy vagy néhány pontot, ahová a mikrofon(okat) elhelyezve, a fejedben már kialakított hangkép a hangsugárzókból is úgy szól, ahogy elképzelted. Vagy esetleg nem úgy, de akkor is tetszik neked. Olyan ez, mint a csajokkal vagy pasikkal. Él benned egy ideálkép a tökéletesről, aztán szembesülsz a valósággal, és nemcsak az derül ki, hogy az ideális nem tud főzni vagy fát vágni, hanem az is, hogy akiről sosem gondoltad volna, hogy tetszeni fog neked, nos, ő a nagy Ő. A hangtechnikában szerencsére egyszerűbb a helyzet, mert ha nem is mindig sikerül megvalósítani az eredeti elképzelést, jól megközelíteni nagyon gyakran lehet.

Az egyik első probléma, amivel szembesülünk, a térérzet és a szöveg- vagy szólamérthetőség közötti ellentmondás. Ezt a problémát szemlélteti az alábbi videó, amely a budapesti Athene középiskola egyik folyosóján készült. Sajnos, a felvétel második részében nem tudtunk még közelebb menni az énekeshez, mert a videokamera hangrögzítő része betorzult volna.

Ne hidd, hogy ez a kérdés csak a hangtechnika problémája! Több száz évvel ezelőtt a kórus a zenekar előtt állt, hogy a szöveg jól érthető legyen, s csak jóval később került hátra, jó esetben dobogóra, ám a szólóénekesek majdnem mindig elöl állnak napjainkban is. A szólisták mondandója ugyanis általában fontos, a kórus inkább a tömeget, a zengést, az egységes hangzást képviseli.

Ha tehát van egy szólistánk, akkor első közelítésben úgy tűnik, hogy az ő szája közelébe kell tenni a mikrofont, a zenekar hangszerelése és dinamikája vagy a zongorakíséret ehhez fog alkalmazkodni. Valóban, a 20. század első felében rengeteg felvétel készült így.

Az érdekesség kedvéért hallgassad meg ugyanezt a nótát Nina Hagen punk énekesnő előadásában is!

Izgalmasabb, hogy mi van akkor, ha egy egész nagyzenekart kell egyetlen, jól elhelyezett mikrofonnal fölvenni vagy közvetíteni? Azt gondolhatnád, hogy középre kell tenni a mikrofont, mert úgy lesz kiegyenlített a hangkép. Akkor most jövend el az a pillanat, amikor vissza kell térnünk a teremakusztikához!

Azt már tudod, hogy egy teremben nemcsak az előadótól, tehát az elsődleges hangforrásból származó hangok játszanak, hanem a falakról és egyéb felületekről visszaverődőek is.

en02

A korai visszaverődésekből állapítja meg a hallórendszerünk, hogy mekkora a terem, milyen távolságra és irányban található a hangforrás, illetve észleli, ha a hangforrás pozíciója megváltozik. Ha a hangforrásból érkező hang és az első reflexiók közötti időkülönbség, az időkésés retesz megfelelő, akkor a termet kellemesnek, meghittnek, melegnek érezzük. A kései vagy diffúz visszaverődések miatt a hang egyenletesen tölti meg a teret, a hallgatót körülvevő hang élményét és a hang zenei minőségét is e jelenségnek köszönhetjük.

en03

A következő ábra a hangjelenség különböző szakaszait mutatja.

en04

A közeltérben a hangnyomás gyorsan csökken. A közvetlen hangtérben a nyomás változása a szabadtérhez hasonló, vagyis a távolság megduplázódásával a hangnyomás 6 dB-vel csökken. A távoltérben a hangnyomás jó közelítéssel állandó. A diffúz térben elsősorban a visszaverődések energiája nagy, a közvetlen térben pedig az eredeti hangforrásé. A terem falának közelében gyorsan csökken a hangenergia, a fal elnyelő, elszívó hatása miatt.

Azoknak a pontoknak az összességét, ahol a közvetlen tér és a diffúz tér energiája ugyanakkora, energiaegyensúlyi felületnek hívják. Ezt a határfelületet mutatja a két piros nyíl. Ha azt szeretnénk, hogy a mikrofonban az eredeti hangforrásból származó jel nagyobb legyen, mint a diffúz, zengő térből jövőé, vagyis ne valami fos maszatot halljunk, akkor a mikrofont az energiaegyensúlyi felület elé, a közvetlen hangtérbe kell tenni. Hogy hol van ez a felület, számolható és mérhető is, de egyszerűbb hallgatással, a mikrofon helyezgetésével meghatározni. Akkor van jó helyen a mikrofon, ha az eredeti hangforrás jól elemezhető, de nem a pofánkba szól, hanem érezzük hozzá a teret is.

Hogy gömb karakterisztikájú vagy irányított mikrofont használunk-e, az attól függ, mennyit akarunk a diffúz térből érzékeltetni, illetve, hogy a környezet zavarait mennyire akarjuk kiszűrni.

Eddig a hangforrás és a mikrofon közötti távolságáról, a mélységről volt szó, de mi legyen a szélességi helyzettel? Ha szimmetrikus volna a terem, ami egyébként a legkedvezőtlenebb teremforma, akkor rávágnánk, hogy pontosan középre kell tenni a mikrofont. A legtöbb esetben ez a lehető legrosszabb megoldás, mert a párhuzamos, és az esetleg gyengén, nem ugyanolyan mértékben csillapított falak között csörgővisszhang jön létre, éppen középen.

Ha ilyet akarsz hallani, menj el a Zeneakadémiára, és a nagyterem földszinti széksorai között, középen tapsolj néhányat! Persze, ne akkor, amikor zenélnek a muzsikusok!

en05

Nemcsak emiatt, hanem más akusztikai jelenségek, aszimmetriák miatt is nem egészen középre szoktuk tenni a mikrofont, s a pontos helyet megint csak kísérletekkel állapíthatjuk meg. Az egyszerűbb szóhasználat érdekében ilyenkor is középre helyezett mikrofonról beszélünk.

Már csak a függőleges helyzet van hátra. Egyetlen mikrofon(csoport) esetében többnyire az vált be, ha a mikrofon a hangforrások fölött, esetleg velük szemben helyezkedik el. Ez azért is előnyös, mert filmfelvétel vagy tv-közvetítés során nem lóg a képbe a mikrofon.

Egyetlen mikrofonnal akár egy hatalmas zenekarról is készíthető felvétel. A Mercury cég hangmérnöke egy nagymembrános, Telefunken U47 mikrofonnal készített felvételt Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című művéről 1951-ben.

en06

A mikrofont a színpad fölé, kb. 13 m magasságra, a karmester feje fölé függesztette föl, és nem nyúlt a keverőhöz, miután a maximális szintet a leghangosabb részhez állította be. Nagyjából ettől a felvételtől kezdve beszélünk Hi-Fi-ről.