Viszont ugyanilyen címmel van egy remek magyar jelenet is, azt azért nézzed meg! Ezredszer is érdemes.

A rádióstúdióból ismét moziba viszlek, mert a kvadrofónia elhalálozásából a hangosfilm profitált. A kvadró kimúlásának négy oka volt. Az egyik, hogy kitört a mai napig tartó, és továbbra is egyre mélyülő gazdasági-társadalmi válság, amelynek az első jele az olajárak nagymértékű emelkedése volt. Ez pedig mindent megdrágított, például a hanglemezek alapanyagának ára is ugrott egy nagyot. A másik, hogy a kvadró négy hangsugárzója nem volt jól elhelyezhető a kisebb szobákban, márpedig erre a kvadró nagyon érzékeny. A harmadik, hogy rengeteg különféle kvadró eljárás versengett egymással, és néhány, végig négy csatornás, 4-4-4-es módszertől eltekintve, egyik rendszer rosszabb volt, mint a másik, vagyis maguk a gyártók bizonyították, hogy a kvadró nem nyújt akkora élménytöbbletet, ami miatt érdemes lenne pénzt áldozni rá. Az azért utólag nagyon feltűnő, hogy mind a hanglemezeket és a Q8-as kvadró kazettákat, mind a készülékeket gyártók pár hónap alatt eltemették a kvadrót. Mintha összebeszéltek volna, pedig ragyogó rádióerősítőket is árusítottak, amelyben akár többféle dekóder is volt.

A negyedik ok – nos, az nagyon érdekes. Minél szebben szólt egy-egy kvadró produkció, annál inkább hiányzott hozzá a mozgókép, hiába hunytuk le a szemünket.

A Dolby cég azonban ráharapott a kvadróra, pontosabban, a CBS nevű film- és lemezgyártó vállalattól megszerezte az egyébként leggyengébb, ám legelterjedtebb mátrix rendszer, az SQ használati jogát. Ezt aztán megmasszírozta egy kicsit: az egyik hátsó csatornát elvette, abból lett a beszéd miatt fontos első közép, a maradék hátsó pedig effektcsatornává vált. 1977-ben e rendszerrel mutatták be a Csillagok háborúja című világsikert. Az eljárást Dolby Stereonak hívták, de hangsúlyozom, ez nem sztereó, hanem két csatornába gyömöszölt négycsatornás hang.

Az alábbi képen Ray Dolby, a cég pár éve elhunyt alapítója talán azon gondolkodik, hogy miért próbálta belepréselni a Dolby cég a négy csatornát kettőbe?

Azért, mert a legterjedtebb mozifilmek a kép szélén, fényhang formájában tartalmazták a hangot. Ez egy nagyon pici terület, és két hangsáv is csak nehezen fért el rajta. A fényhang előnye, hogy a képpel együtt lehet sokszorosítani a filmet, ezzel szemben a ragasztott-öntött mágnescsíkos hang sokszorosítása macerás.

A fényhangos film hangminősége nagyon rossz volt, ezért a mozikban sokáig alaposan szűrték a jelet. Az un. „akadémiai görbe” alapján csupán 100 Hz és 1,6 kHz között volt lineáris az átvitel, 40 Hz-nél 7 dB-t vágott, 5 kHz-nél 10 dB-t, 8 kHz-nél már 18 dB-t. A törésponti frekvencia 2 kHz-nél volt, a vágás meredeksége 12 dB/oktáv.

A fényhang egyéb torzítási paraméterei is gyalázatosak; legyünk őszinték, csoda, hogy a zenés filmeknél nem rohantak ki a nézők a moziból.

Jó, mondjuk, a Beatles bármikor előkapható, ha az embernek nincs ötlete, de az előző adag akkor is szörnyű, ha nem tudjuk, hogy a nóták stúdiófelvételek, amiket utólag szinkronizáltak a képhez, mert a koncertfelvételek használhatatlanok voltak – elnyomta az éneket a nedves bugyikhoz tartozó tini lányok visítása.

A Dolby cég zajcsökkentőt – kezdetben Dolby A, később SR jelűt – használt mind felvételkor, mind a vetítés során, és ezzel a fényhang jellemzői meg a mozié is lényegesen javulhattak. A profi zajcsökkentők több sávra osztják a hangfrekvenciás tartományt, és ezekben felvételkor jelszintfüggő kompresszorként, majd lejátszáskor expanderként működnek. A Dolby SR-rel 20-25 dB jel-zaj viszony javulást is el lehetett érni.

A Dolby A és különösen az SR áramkörei bonyolultak, hogy a torzítási paraméterek alacsonyak legyenek, különösen, hogy a tranziens jeleket a legkevésbé bántsák. Emiatt otthoni használatra megfizethetetlenek. 

Ám mire is lehetett használni otthon a Dolby Stereot? Honnan lehetett hozzájutni Dolby Stereo hangú filmekhez? Nos, ebben az időszakban jelentek meg az otthoni használatra készített képmagnók, közöttük olyanok is, amelyeknek Hi-Fi sztereó hangjuk volt. Az alábbi, csaknem 15 perces klip az egyik legnépszerűbb, sok cég (JVC, Dual, ITT, Normende, Saba, Telefunken, Thomson) által gyártott modellt népszerűsítette. A cuccnak csaknem 100 kezelő szerve volt, s ha gazdag lennék, volna egy ilyen kütyüm is, annyira baba.

Egyes tv-állomások is sugároztak olykor sztereó (s köztük Dolby Stereo) hangú műsorokat, s a videótékából egyre több Dolby Stereo kazettát lehetett kölcsönözni. Hogy kicsit zavarosabb legyen a helyzet, a kazettákon gyakorta a Dolby Surround felirat szerepelt.

A kazetták sokszorosításakor azonban nem profi zajcsökkentőt, hanem Dolby B-t használtak, amely csak a magas hangok tartományában csökkenti a zajt, a tranzienseket pedig nagyon nem díjazza. Elvileg tehát csak egy viszonylag egyszerű kütyüre volt szükség, amelynek négy kimenete van. A legelső változatok valóban ilyenek voltak, de gyorsan el is hasaltak.

Használhatóbb volt a Dolby Pro Logic nevű berendezés.

A dekódernek öt kimenete volt, mert az effekt csatornát megduplázta, ráadásul e két kimeneten - miként az egyszerű dekóderben is - 7 kHz fölött vágott. Erre a sávhatárolásra azért volt szükség, mert az első csatornák és az effekt között mindössze 3 dB az áthallás csillapítás, azaz az effektben jól hallhatóan vannak benne a többiek is. Így legalább a magasak nem zavarnak. Hogy az elválasztás látszólag nagyobb legyen, az effekt csatorna jelét késleltették is, mert nemcsak te, hanem a Dolby cég is emlékezett a pszichoakusztikából tanultakra, miszerint abból az irányból halljuk a hangot, ahonnan előbb érkezik. Ha mindkét bemenő csatornában azonos volt a jelszint, akkor a hangnak elöl középről kellett szólnia, tehát a közép csatorna szintjét megnövelte, a többiét visszavette. Minden jobb házimozi erősítőben van Dolby Pro Logic egység is, érdemes ezen keresztül hallgatnod az alábbi videót:

Erről az otthoni szerkezetről azonban kiderült, hogy nem igazán jó. A Dolby Pro Logic II-ben már különbözik egymástól a két hátsó csatorna, de csak ismét a fázistolásokkal szórakoznak, így ez a különbség mesterséges, a dekóder próbál kinyerni valamit, hátha. A magas hangok vágását megszüntették. Van viszont szubbasszus kimenet is, ami egyszerűen a két eredeti csatorna összegzése utáni, 120 Hz fölötti, meredek magas vágásból csihol jelet. A Pro Logic II rendszer egy kifejezetten videojátékokhoz tervezett módot is tartalmaz, és gyakran használták a Sony PlayStation 2, a Nintendo GameCube és a Wii játékaihoz.

Noha a számítógépes operációs rendszerek nem tartalmaznak Dolby Pro Logic II. kodeket, vannak külön letölthető változatok. Mivel már szinte minden filmet digitalizáltak, nem érdemes letölteni őket. Sokkal lényegesebb, hogy hogyan helyezzük el a hangsugárzókat. A moziban egyszerű ez, hiszen az első csatornák ládáit a vászon mögé teszik, az effektekkel meg esetleg a szubokkal a falakat, a mennyezetet, netán a nézőtéri üléseket vagy a padlót boldogítják. Otthon nincs ennyi hely. Logikus lett volna a kvadró négyzet alakú elrendezése: elől középre tenni a középső csatornát, a szubot meg bárhová, hiszen a mély hangok irányát nem tudjuk érzékelni. Ehelyett a kört választották, úgy, hogy a közép csatorna a nézőtől távolabb van, mint a másik két első, a hátsó két ládát pedig a nézőhöz képest kissé szét kell húzni, mert az érzékelésünk a hátsó bázis szélességét összenyomja.

A két első csatorna tehát 60⁰-ot, a két hátsó 120⁰-ot zár be egymással. Ez az elrendezés nem teszi lehetővé a kvadró felvételek irányhelyes lejátszását, még akkor sem, ha a közepet és a szubot kivesszük. Noha számos szempontból vitatható lenne a megoldás, beletörődtünk, hogy ez lett a szabványos, 5.1 nevű elrendezés. Különösen így van azóta, hogy a Dolby cég nagyot lépett, és kitalálta, hogyan lehet kihasználni egy kis területet a filmszalagon, ahol még nincs semmi. A Dolby Digital kódjait a perforációk között helyezte el.

A kódolás olyan ügyes, hogy még a dupla D szimbólum is elfér benne.

A Dolby Digital veszteségesen tömörített, eredetileg 5.1-es formátum. Tehát nem Hi-Fi. A Dolby Digital házimozi változatának filéje .ac3 kiterjesztésű, amit a legtöbb program ki tud bontani.

Az ac3 lett a videókazettákat felváltó DVD-k alapvető hangformátuma is, noha van még néhány (DTS, SDDS) digitális filmhang rendszer. Aztán a Dolby Digital is meg a többiek is fejlődtek, vannak veszteségmentes tömörítésű változatok is, de az 5.1 még sokáig meg fog maradni. Ehhez az elrendezésben készülnek ma is a Hi-Fi kategóriába sorolt DVD audio és legtöbbször az SACD lemezek.