Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 173. Mikrofon a zongoránál
A nyitókép csak töredékét mutatja annak, hogy hányféle módon lehet mikrofonozni a zongorát. Egyszer én is mikrofonerdővel vettem körül a hangszert, még alulra is tettem egy mikrofont, mert kíváncsi voltam, mi szól onnan. Meg is kaptam a magamét. Aztán pár hónap múlva a tekintélyes amerikai szakmai folyóiratban, a Journal of the Audio Engineering Society-ben láttam egy fotót, alulról mikrofonozott zongival. A szöveg szerint ez rockzenei felvételek dögös basszusát segítheti. Te se fogadj szót senkinek, csak amit te is kipróbálsz, ha netán szembe rohan veled egy zongora, és mikrofonért kiált.
Az azért nem árt, ha néhány szempontot, körülményt figyelembe veszel. Jól mikrofonozni csak jó hangszert lehet, a zongorához és a műfajhoz illeszkedő akusztikai környezetben. Nagy segítség, ha az előadó jó művet jól játszik, az meg különösen remek és ritka helyzet, ha zongorista enged téged dolgozni, mi több, a kérésedre külön is eljátszik részleteket, pl. a leghangosabbat vagy a leghalkabbat; a legmélyebbtől a legmagasabb hangig.
Ugyanakkor könnyű a körülményekre fogni a kudarcot, ezért még egy pöppet tágítom az agyadat a zongora természetének megismerésében. Azt mutatom be neked, hogy milyen frekvenciákon és hogyan sugároz a zongora. A képen két nagyon leegyszerűsített, de fontos sugárzási karakterisztikát látsz a magas és a mély hangok tartományában. A zongora fedele nyitva van.
Ez egy talán jobban elemezhető karakterisztika egy nyitott fedelű zongorával szemből nézve:
A következő képsorozat azt mutatja be, hogy a zongora vízszintes síkjában mi a különbség akkor, ha a fedél nyitva van, és ha teljesen lecsukjuk. A folyamatos a nyitott, a szaggatott a csukott. A különbség szinte véletlenszerű, de csukottan sokkal tompábban szól a zongi.
Most nézd meg a nyitott zongora sugárzását a függőleges síkban!
Ez bizony, már érdekesebb. A pirossal keretezett négy ábra a hasznos hang sugárzását mutatja, s jól látható, hogy az 1 kHz fölötti tartományban már csak a zongora „belsejéből” jön hasznos hang, a fedőlap csak előre sugároz, tehát majd valahogy úgy kell mikrofonozni, hogy ezt a térbeli tartományt csípjük meg.
A kékkel keretezett részen a zongora zajsugárzása – pedál mozgatása, a zongora testének káros sugárzásai, a kalapácsmechanika vadrezgései – rosszalkodik, s ez bizony, főként a mélyebb tartományban idegesítő, de ezek a hullámok legalább fölfelé törekednek, nem a nézőtér irányába. A magasak egy része ugyan a nézőket célozza, ám az energia kb. fele hátrafelé igyekszik. Ebből következik, hogy ezek a zajok annál nagyobbak, minél közelebbről halljuk őket, s azért ez bizonyos szempontból bíztató. A távolabbi mikrofonozás természetesebb hangzását segítik a teremreflexiók is, mert mintegy kiütik a zajokat. A zongora keltette zajokat úgy is mérsékelhetjük, hogy a hangszert minél távolabb tesszük a faltól, és minél magasabb a mennyezet, annál kevesebb a káros visszaverődés. Csökkenthető a zaj úgy is, hogy felvétel előtt megfelelő műszerolajjal megolajozod a pedálokat és az olyan zongoraszéket, amelynek magassága tekeréssel állítható. Ezt azonban kizárólag a saját cuccaidon javaslom, mert ha egy koncertteremben öntöd mellé az olajat, és az olajfolton elcsúszik a zongorista, az az előadás látványa szempontjából igen hatásos ugyan, de hogy te hová fogsz csúszni – nem is csúszni, hanem röpülni –, azt jobb nem elképzelned.
Ha már a zongoristánál tartunk, az általa termelt zajokról nem szoktak méréseket készíteni. Pedig az előadónak két alapesete van. Az egyik a szuszogó. Az ő orrsövényferdülését a világ összes érdemi orvosi tankönyve tartalmazza, azzal a megjegyzéssel, hogy hiába operálják meg, a szuszogása akkor is elnyomja a legnagyobb fortékat is. A szuszogó minősített esete a szörcsögő, aki a náthás szuszogó. A másik alapeset a dudorászó. Ő egy gázsiért két feladatkört lát el, s csupán az a kérdés, hogy a dúdolását kíséri-e a zongorázással, vagy fordítva. A zongorista szélsőséges esete az integrált változat, aki két szusszanás/szörcsögés közt önfeledten dudorászik. Végül létezik a vokóder típusú zongorista is. A vokóder olyan effekteszköz, amelynek két bemenete van. Az egyikre adott hang változtatja a másik bemenetre adott hang magasságát. Esetünkben a muzsikus olyan hangon fog szuszogni/szörcsögni, amilyenen dudorászik.
A zongora tényleges „frekvenciamenetének” része az is, hogy a hangszer alatti padló erősen befolyásolja a hangképet, mert visszaveri a hullámokat. Ennek hatása csökkenthető, ha a zongora alá hangelnyelő anyagot, végszükségben vastag szőnyeget teszünk.
Az eddigiek alapján a legegyszerűbb, ha az alábbi ábra szerint mikronozol; ebből nagy baj nem lehet.
A rajzon ugyan két mikrofon helye szerepel, de ha van egy igazán jó mikrofonod, és nem akarsz sztereóban rögzíteni, a főmikrofon is elegendő. Az viszont nem derül ki, hogy a mikrofon milyen távolságban legyen a zongorától. Jó minőségű hangrendszeren hallgassad meg a következő felvételt!
Nagyon kis különbségeket tapasztalhattál, vagyis azt, hogy távolodva a hangszertől, egyre kisebb lett a zongora mérete, és egyre nagyobb a tere. A távolság növelésével kicsit tompult a felvétel, a dinamikája pedig valamelyest csökkent.
A következő ábracsoport jazz- és rockzene mikrofonozására ad néhány ötletet.
Az „A” változatban vagy egy AB mikrofonelrendezés van a húroknak a billentyűzethez közeli tövében, vagy valamilyen egytengelyű, esetleg félkoincidens mikrofon pár. Az egyik mikrofon a mély, a másik a magas húrok felé néz. A „B” változatban a húrok másik végénél van a két mikrofon. A „C” variáció arra példa, hogy sokféle módon lehet a zongorát mikrofonozni. Ebben az esetben ugyanis a zongora nyitott fedelének belső felületére ragasztottak két határfelületi mikrofont. (Az ilyen mikrofonokról a 111. részben olvashatsz.) Ha netán így távol lennének a mikrofonok a húroktól, vagy hangosításkor gerjednének, le is lehet csukni a zongora fedelét. Persze, arra is vigyázni kell, hogy csak olyan ragaccsal rögzítsd a mikrofonokat, amelyek nem oldják a fedél lakkrétegét, és sérülés nélkül eltávolíthatók.
Ilyen mikrofon például Shure Beta 91A. Az eredetileg lábdobhoz tervezett, de zongihoz is ajánlott elektret kütyü érzékenysége -48,5 dBV 1Pa hangnyomáson, 1 kHz-en, ami 3,8 mV-nak felel meg. Az akusztikus hangnyomás tűrés 1% THD-nál 155 dBSPL, ami nem túl izmos érték. A jel-zaj arány 64,5 dB, az ein „A” szűrővel 29,5 dB. A frekvenciamenetében eléggé randa, hogy 2 kHz fölött egyre nagyobbat emel. A mély hangok tartományában kapcsolhatóan lineáris, vág vagy emel. Darabja 80-100 ezer forint, ami kissé durvának tűnik.
Természetesen gyártanak zongora vagy pianínó mikrofonozására speciális mikrofon szetteket is. Az egyik ilyen az Audio-Technika 350PL típusa.
A kb. 350 dollárért mért szett egy-egy elektret vesemikrofonjának az átviteli sávja 40 Hz - 20 kHz. az érzékenysége -49 dBV, 1 Pa hangnyomásnál mérve. Az akusztikai hangnyomás tűrése 1% THD-nál 159 dBSPL. A jel-zaj viszony „A” súlyozású szűrővel mérve 65 dB 1 kHz-en. E jellemzők a készlet árával arányosak. Sokkal jobb lenne, ha az alsó határfrekvenciája egy oktávval lejjebb, a felső meg feljebb lenne, mert a zongi széles sávban bök ki magából hangokat. Ám az ilyen mikrofonok – már tudod – lényegesen drágábbak.
S itt rögtön hozzáteszem, hogy a zongora mikrofonozására a dinamikus mikrofonok – azok lustasága miatt – nem nagyon használhatók.
A kép utáni linkre kattintva azt láthatod, hogyan lehet egy zongorát egyetlen mikrofonnal mikrofonozni, távolról. A mikrofontávolság: 1,5 - 2m. Ha nincs elég tér, tehát száraznak tűnik a hangzás, messzebbre és magasabbra tedd a mikrofonokat! Ha azt akarod visszaadni, amit a zongorista hall, akkor a zongorista mögé, magasabbra húzd föl a mikrofont!
A következő példa a rockosabb változat, egy mikrofonnal. Világosabb, levegősebb lesz a hangzás, ha följebb van a mikrofon. Ha nagyon közel teszed a húrokhoz, kalapácszaj lesz. Nagyon fontos, hogy közelmikrofonozáskor a mikrofon hangnyomásszint tűrése nagy legyen, hiszen a húroktól néhány 10 cm-re jóval a fájdalomküszöb fölött van a hangnyomás. Minden mikrofonnak és hangszernek más-más a vételi, illetve a sugárzási karakterisztikája, próbálj meg több helyzetből mikrofonozni! Addig kísérletezzél, amíg kiegyensúlyozott lesz a mély és a magas hangok aránya! Kattints a kép utáni linkre!
AB elrendezést láthatsz az alábbi kép utáni linkre kattintva.
A közös tengelyű mikrofonozásról szóló videóban a térérzetet és a mechanikai szerkezetek működési zajait most is a mikrofonok magasságának beállításával, a mély-magas egyensúlyt pedig a két membrán bezárta szög változtatásával optimalizálják.
Közös tengelyű mikrofonozást nyitott és félig nyitott fedelű zongoránál is alkalmazhatunk. Ha a zongit letakarjuk valami vastag szövettel, paplannal, akkor a többi hangszertől jobban elszigeteljük, de csillapítottabb, kevésbé zengő lesz a hangja.
A sokféle mikrofonozási lehetőség közül az MS elrendezés sem hiányozhat.
Sőt, Blumleinre is van példa.
Említettem, hogy a mély hangok visszaadásának javítására lehet mikrofont rakni a zongora alá is.
Hallgass meg egy apró részletet egy így elhelyezett, gömbkarakterisztikájú mikrofonnal készített felvételből, amihez két, felül elhelyezett, a húroktól 15 cm-re levő vesemikrofont kevertek!
A fenti fényképet és hangfilét a Sound on Sound magazinból loptam; a gugli elég jól fordítja.
https://www.soundonsound.com/techniques/piano-recording
E cikk mellékleteként több tucatnyi hangpéldát találhatsz a legkülönbözőbb mikrofonozási beállításokról.
https://www.soundonsound.com/techniques/piano-recording-media
A felvételek Yamaha félkoncert zongorával készültek. Hozzáteszem, hogy ilyen alapos, nagyszerűen dokumentált, nyilvánosan és ingyenese hozzáférhető hangszer-mikrofonozási kísérletsorozattal még nem találkoztam. Azt javaslom, hogy töltsd le az összes wav-filét, rakd be egymás alatti sávokba egy hangmunkaállomáson, és hasonlítgasd össze őket tetszés szerint!