Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 177. Belefújja búját

Az aerofon hangszerek kimenete az az egység, alkatrész, amely a levegőhöz illeszti, csatolja a rezonátort. A cél az, hogy minél nagyobb hatásfokkal történjen ez az illesztés, viszont minél jobb az illesztés, annál nagyobb a rezgés fenntartásához szükséges energia.

A csőszerű rezonátorok hangja a nyitott végeken tud a szabadba kicsatolódni, tehát hallható léghangként terjed a térben. Valójában ezek a hangszerek nem is mindig tartalmaznak külön csatoló eszközt. Például a fuvola egyszerre sugároz hangot a hangkeltő nyíláson és a cső végén, valamint a szabad lyukakon. Az egyik végükön zárt sípok vége viszont természetesen nem sugározhat, ezért van az, hogy az ilyen hangszerek hangja halkabb, akusztikai teljesítménye gyengébb, mint a nyitott sípoké. A rezonátorcső végét tölcsérszerűen is ki lehet képezni. Ekkor a hangenergia nagyobb hányada csatolódik ki a külvilágba, ugyanakkor ennek megfelelően csökken a rezgés fenntartására fordítható energiahányad.

Mivel nemcsak egyetlen hangmagasságon szeretne a muzsikus játszani, meg kellett oldani a hangmagasság változtatásának módját is. Ehhez a hangkeltés, a hangkeltő és a rezonátor tulajdonságait változtatjuk.

Az első, legegyszerűbb esetben a rezonátor különböző rezgési módusaira, a felhangok képzésére hajazunk. Példa erre a tilinkó vagy az orgona egyes regiszterei.

A másik esetben a hangmagasság a rezonátor cső rezgő légoszlopa hosszúságának változtatásával módosítható. Például úgy, hogy a cső falába lyukakat fúrnak. E hanglyukak különböző kombinációjú elfedésével változik a rezonánsok rezgésszáma. Így működik pl. a furulya, a fuvola, az oboa, az angolkürt, a fagott, a klarinét, a tárogató vagy a szaxofon.

Szabad nyelvsípos hangszer a melodika, amelynek kinézetre zongoraszerű billentyűzete van. Egy-egy billentyű lenyomásakor kinyílik a megfelelő nyelvsíphoz tartozó nyílás. az eredeti Hohner-változatot sokan hamisították.

bbt02

A komolyabb melodikákhoz cső csatlakozik, asztalra fektetve is lehet játszani rajtuk.

Ugyancsak a rezgő légoszlop hosszúsága változik, ha tolócsöveket, szelepeket helyeznek el a hangszerek testében. Ilyen hangszer a szárnykürt, a tuba, a kornett, a trombita, a harsona, a vadászkürt.

Gyakran a lyukakat, a tolattyúkat és a szelepeket egyaránt használják ugyanazon a hangszeren.

A harmadik esetben annyi hangkeltőt „ragasztanak” egymás mellé, ahány hangmagasságú hangúra készítik a hangszert. Ez így nem pontos, hiszen ugyanaz a hangkeltő és rezonátor is többféle magasságú hangot ad ki magából a megfújás, a muzsikus játékának függvényében. Levegőpótlást mindig csak az ezek közül éppen megszólaltatandó hangkeltő kap. Ilyen hangszer a pánsíp, az orgona vagy a szájharmonika, más néven herfli vagy pofagyalu.

Mint minden hangszerhez, a pofagyaluhoz is készítenek hangszermikrofont. Akár házilag is gyárthatsz ilyet, persze, a minősége nem lesz stúdió színvonalú.

Valójában szinte minden jobb minőségű mikrofon jó a pofagyaluhoz is, s ha hangosítani kell, érdemes közelmikrofont használni.

bbt03

Nézd meg, hogyan készül ez a hangszer!

Ez egy egészen különleges felvétel!

S persze vannak híres magyar előadók is.

Ha meg röhögni akarsz, ez volt a magyar „polbeat”

A fúvós hangszerek rezgését a sípba fújt levegő pótlásával lehet fenntartani. A legegyszerűbb levegőpótló módszer az, ha közvetlenül a muzsikus légzőszervei adagolják a levegőt. Az így működtetett hangszereket nevezzük szűkebb értelemben fúvósoknak. A közvetett levegőpótlás esetén a zenész egy tartályt tölt meg levegővel, s e tartály adagolja a működtetéshez szükséges levegőt a sípba. így működik például a duda.

A duda bizonyos típusai nemcsak a népzenében és a világzenében használatosak, hanem a rockzenében is.

Az aerofon hangszerek következő csoportjába a kézi erővel működtetett fújtatók tartoznak. Legismertebb változatai akkordeon, bandoneón és (tangó)harmonika elnevezéssel futnak.

A szabad nyelvsípokba a harmonika közepén található lamellás kialakítású légszekrény ráncigálásával – húzásával és tolásával lehet levegőt juttatni. Hogy mely sípba jusson levegő, az – a harmonika típusától függően – gombokkal vagy billentyűkkel szabályozható. A leggyakrabban használt változat a 120-as harmonika, amely a basszus oldalon 6 sorban, soronként 20 gombot, és a melódia oldalon a jobb kéznél 41 billentyűt tartalmaz. A képen látható változatot 1,5 – 1,8 millió forintért mérik.

bbt04

A harmonika működését láthatod az ábrán.

bbt05

Nemcsak kézzel, hanem lábbal is működtethetők a fújtatók. Ebbe a kategóriába tartozik az orgona kistesója, a harmónium. A harmónium ugyan aerofon hangszer, de működési elve nagyon eltér az orgonáétól, és gyakran inkább a harmonikához hasonlít a hangja.

bbt06

A rockzenében az akusztikus változatát szinte soha nem használták (természetesen egyes szintetizátorokban vannak harmónium regiszterek is), bár a Beatles, a Pink Floyd, a Supertramp, a Depeche Mode vagy Bruce Springsteen egyes felvételein előfordul.

A harmóniumban szabad nyelvsípok vannak, amelyekhez tehát nem csatlakozik rezonátor. A lábbal működtethető fújtató a sípok megszólaltatásához szükséges levegőt egy széltartályba nyomja, ahonnan szelepek segítségével áramoltatható tovább a lég a nyelvsípokhoz. A harmóniumot általában több regiszterrel építik, egy vagy két billentyűzete van, hangterjedelme 4 és 5 oktáv. A különböző regiszterek eltérő fizikai tulajdonságú (méret, anyag, a nyelvek alakja) sípsorokból állnak, illetve eltérő mennyiségű és erejű széláram szólaltatja meg őket. A regiszterek külön és egymással tetszőlegesen kombinálva is használhatók. A harmóniumon, a regiszterváltók mellett, olyan kapcsolók is találhatók, amelyekkel a széltartályból a nyelvsípok felé áramoltatott levegő erőssége több fokozatban állítható, továbbá lehetséges a levegőnek a fújtatóból közvetlenül a sípokhoz való áramoltatása, amelynek intenzitása a fújtatás erősségének függvénye. A videó nagyon szemléletesen mutatja be a harmónium működését.

Az Európában használatos harmónium lényegében visszaszorult a kisebb templomokba, imaházakba, hiszen eredetileg is orgonapótléknak indult. Ezzel szemben a harmónium másik, kisebb változatát az indiai zenében használják napjainkban is, sőt, a világzene és az erre épülő rockzene egyik népszerű hangszere lett. A fújtatóját kézzel működtetik.

A legbonyolultabb levegőpótló szerkezetek a mechanikus, gépi fújtatók. Ezekben a fújtatóhoz nyomáskiegyenlítő rendszer csatlakozik, és erre cuppan a hangszer. Ilyen fújtatók látják el levegővel a sípos orgonát. A mai orgonák fújtatója szinte kivétel nélkül elektromos ventillátorral nyomja a levegőt; az orgonisták már megbékéltek ezzel a móddal, mert több az előnye, mint amennyi a hátránya. Mivel az orgona önmagában is megér legalább egy részt, most csak egy látványos képet mutatok neked erről a kütyüről.

bbt07