Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 190. Kézzel is, lábbal is

Kevés ostoba főnököm volt, de azért akadt közöttük egy vitán felül álló, roppant barom. Rövid ideig ő uralkodott a Magyar Rádió művészeti együttesein, és kb. annyi köze volt a kultúrához, mint egy marék lepkének. A lepkéktől máris elnézést kérek.

Történt pedig, hogy feltűnt neki, hogy a Magyar Rádió szimfonikus zenekarában a hárfás viszonylag ritkán játszik a hangszerén. Kitalálta hát, hogy úgy lehetne létszámot csökkenteni, ha a művész megtanulna még egy hangszeren muzsikálni.

Nem tudom, hogy William és Theobald Ludwig szándékosan akartak-e kiszúrni a zenészekkel, amikor 100 évvel ezelőtt, az általuk kifejlesztett (vagy ellopott) lábdob pedált is fölhasználva, forgalomba hozták az első dobfelszerelést, de ezzel megpecsételődött a jazz- és később rockdobosok sorsa.

kli02

A Ludwig cég nem állt meg félúton: a Rekordok Könyvébe került a 114 ütős hangszerből álló készlet.

kli03

Hallgasd is meg!

Tiszta szerencse, hogy egykori főnököm valószínűleg nem látta ezt a klipet, különben a nagyzenekarunk teljes létszámát egy főre csökkentette volna. 

Egyébként nem könnyű a dobosok élete. Hiszen általában hátul ülnek a színpadon, s csak akkor állnak föl, amikor a zenekar vezetője bemutatja őket, vagy miután szólót játszottak. Egy metálbanda koncertjén különösen nehéz a helyzetük, mert ha szólót játsznak, a nagyúri közönség rögvest a büfé felé indul. mi több, a szakma is gúnyolja őket, miszerint a dobos már nem közönség, de még nem zenész. Szerintem csak irigykedünk, és igazándiból nem is gondoljuk komolyan.

Állítólag a dobolás nem nőknek való, de ez is csacsiság: rengeteg kiváló női dobos van, köztük magyarok is.

A külföldiek közül ő a kedvencem:

Hazánk dobosai között szép számmal vannak olyanok, akik a nemzetközi élmezőnyben vannak. Közéjük tartozik Borlai Gergő. Korábban, az idiofon hangszereknél (165. rész) is említettem őt. Gergő mindkét őse a Magyar Rádió munkatársa volt. Édesapja, Lakatos Gábor részt vett a kvadró kísérletekben, majd könnyűzenei felvételeket készített. Jelenleg a Set-School nevű, hangtechnikusokat képző intézet tanára. Édesanyja. Borlai Kinga, hű maradt a Magyar Rádióhoz.

kli04

Ha Kinga megjelent, eltűntek a stúdió falai. Mintha csak az ő lelkének és szakmai precizitásának, gondosságának engedelmeskedtek volna a művészek és a berendezések. A cirkusz világában untermannak nevezik azt a személyt, aki a hátán, fején, karján tartja a többieket, aki fölrepíti a sztárt a magasba, és ezredmásodpernyi pontossággal kapja el. Kingával nagyon jó volt dolgozni, mert minden rezzenése szeretetteli biztatás volt. S aligha akadt olyan férfi a Magyar Rádióban, aki titkon legalább egy picit ne lett volna halálosan szerelmes bele. Tudjuk, hogy a tündéreknek csak a testük illan el, a tudásuk, kedvességük, optimizmusuk az élők küzdelmeit segíti.

Ezt a légiességet, az alkotás, a kiteljesedés szabad, önfeledt örömét és a vitathatatlan professzionalizmust viszi tovább Borlai Gergő is.

A dobosokkal, az ütős szekcióval a hangtechnika is sokáig mostohán bánt. Mivel a dobcucc idiofon és membranofon hangszerei amúgy is hangosak, és mert kezdetben a mikrofonok, a keverőasztalok és a hangrögzítő magnók csatornaszáma nagyon kicsi volt – gyakran az egész bandára csak egyetlen mikrofon jutott –, így az „úgyis fog az szólni” elve alapján legfeljebb valami kásás csörömpölést és repedt fazekakat hallunk a felvételeken. De nem ritka az sem, hogy csak látjuk, hogy játszik a dobos.

Még a világslágerek felvételein sem volt ez másképp.

Nem is beszélve a rockzene nagyjairól. A következő videóban ne csak a dobcucc hangzását figyeld meg, hanem az is, hogy mitől sztereó!

A korai Beatles-nótákban az egyik csatornában csak az ének van, a másikban meg az összes hangszer. A két hangsugárzó közötti részből semmi nem szól. Viszont azt tudjuk, hogyan készültek az EMI stúdiójában, az Abbey Roadon a dobszerkó felvételei 1964-ig.

kli05

Mivel a múlt század hatvanas éveinek első felében még keveseknek volt sztereó berendezésük, és a mindössze négysávos magnókkal sem lehetett sokat variálni, a dobcucc felvétele monó volt.

kli06

A hangzás alapját a felülről lógatott mikrofon képezte. Ez egy STC 4038-as típus volt; fogadjunk, hogy még sosem hallottál róla. A BBC tervezte 1953-ban, és még most is gyártják; jelenleg kb. 2 000 dollár az ára.

kli07

A mikrofon nyolcas karakterisztikájú, a maximális hangnyomászint tűrése 125 dBSPL a frekvenciamenete 50 Hz és 12 kHz-között elég egyenletes.

kli08

A hangmérnök, Norman Smith, célja a pergő és tamok kiemelése volt.

A lábdob mikrofonja ugyancsak az STC-nek a 4033A típusú szerkezete. Legutóbbi ismert ára 1 300 dollár volt.

kli09

Nagyon érdekes jószág ez, mert valójában két átalakító van benne: egy mozgótekercses dinamikus nyomásmikrofon, gömbi karakterisztikával, és egy nyolcas karakterisztikájú szalagmikrofon. Így aztán kapcsolhatóan gömb, nyolcas vagy vese a karakterisztikája.

kli10

Ezt a mikrofont Kb. 15 cm-re helyezte el a hangmérnök a dob rezonáns membránjától. Végül volt egy harmadik, nagymembrános kondenzátor mikrofon is, a csöves Neumann U47, amit valahol a doboktól távol, gömb karakterisztikába váltva használta, térmikrofonként.

kli11

A mikrofonok jele egy kis kapcsoló-összegző dobozba került, ahol csak a szinteket lehetett csökkenteni, majd az egyetlen kimenő jelet kompresszorokba, limiterekbe vezették. A keverőpultban volt lehetőség hangszínszabályozásra is. a lánc vége vagy sztereó magnó volt, vagy négycsatornás hangrögzítő, Telefunken M10 vagy Studer J37. Az utóbbinál szebb hangú magnót még soha nem hallottam. 

Akarod, hogy a te dobfelvételed is úgy szóljon, mint a Beatlesé szólt? Akkor az egyik lehetőséged, hogy óránként sok ezer fontért kibérled az EMi stúdióját az Abbey Roadon. Számíts rá, hogy több hónapig kell várnod, ameddig sorra kerülsz, és nem kicsit fognak hülyének nézni. Végül is, Napoleonból telített a vigyorgó, Ringo Starrból is miért ne lehetne több? A másik megoldás, hogy megveszed az alábbi fényképen látható, digitális hangmunkaállomás (DAW) bővítményeket 400 euróért, vagy kicsivel többért nem M10-es, hanem J37-es magnó utánzattal.

kli12

A harmadik lehetőség, hogy a saját eszközeiddel próbálod ki ezt az eljárást, valahogy úgy, ahogy a kép alatti linkre kattintva tanácsolja a videó. Vagyis a két mikrofonnal, főleg a felsővel, amit angolul overheadnak, fej fölöttinek neveznek, addig játszol, ameddig az arányok tetszeni fognak neked.

kli13

https://vimeo.com/344029432

Nem biztos, hogy elégedett leszel az eredménnyel, de ne csüggedj! Ugyanis a múlt század hatvanas éveinek második felében megtörtént a nagy áttörés: már nemcsak az volt a fontos, hogy szóljon valami, hanem az is, hogy a dobcucc hangja se csupán valami maszat legyen, bele a pofádba.

Az első, mai füllel hallgatva is figyelemre méltó, és gyakorta használt dobmikrofonozás eredményét a Led Zeppelin bemutatkozó nagylemezén hallhatod. Ez olyan nagylemez volt, amit – eltérően a korábbi szokásoktól – csak sztereóban adtak ki, de természetesen monó hangszedővel is le lehetett játszani.

A módszer a lemez hangmérnökéről a Glyn Johns eljárás nevet kapta.

kli14

Az eljárás lényege, hogy a két overhead mikrofont úgy helyezik el, hogy mindkettő főiránya a pergőre nézzen, és a pergőtől való távolságuk azonos legyen. Valójában a második mikrofont inkább oldalmikrofonnak kéne nevezni.

kli15

Az egyik mikrofon 1-1,5 m magasan van a pergőtől, tehát valóban a dobos fölé kerül. A másik mikrofon helye az álló tam tetejétől kb. 15 centiméterre van, és szépen látja a lábcsint is. A harmadik mikrofon a lábdobé. E három mikrofont olykor kiegészítik egy negyedikkel is, ami a pergőt erősíti – az alábbi fotón bekarikáztam.

kli16

A két overhead mikrofon önmagában is szép hangot ad, ha jól állítottad be őket. Tisztán szólnak a cinek, húz a pergő, s ha ez már rendben van, akkor jöhet hozzá a lábdob – esetleg minden más. Feltéve, hogy jó a terem akusztikája, és jó hangszereken, apait-anyait beleadva, játszik a dobos. Ha ezt az eljárást ki akarod próbálni, először monóban hallgasd meg az eredményt, azután játssz a sztereó kép kialakításával! A videóban külön felhívják a figyelmedet arra, hogy a lábdob mikrofonját úgy helyezd el, hogy a levegő áramlása ne okozzon puffanásokat.

A dobmikrofonozás a múlt század hetvenes éveiben ismét változott nagyot, és elveit tekintve azóta sincs lényeges eltérés, legfeljebb a mikrofonok és a dobszerkó tagjai változnak, fejlődnek, gyarapodnak, illetve, a dobcucc térbelisége, helye változik.

Igen, mint sok mindenben, a Pink Floyd immár sokcsatornás keverőasztalon és 16 csatornás magnón készült nagylemeze formált át mindent; vált igazán lényegessé az egyedi hangzás, a „sound”. Valójában nem az előző nóta ingatta meg a hangmérnökök lelkivilágát, hanem a következő, szám szerint a kilencedik albumon levő csoda:

Nem csupán arról van szó, hogy ez a felvétel még a legócskább berendezésen hallgatva is élvezhető, vagy hogy monóban, sztereóban sőt, kvadróban is egyaránt kiegyensúlyozott – az utóbbit tekintve ügyesen cselezi ki az egyébként durva hibákkal megvert SQ-t – lásd a 157. részt. Inkább arról, hogy olyan határozott, mégis lágy mélyei vannak az ütősöknek, ami miatt ez az egyáltalán nem finomkodóan maszatoló, sőt, az egész létünket-lényünket alapjaiban megrázó muzsika úgy hatol belénk, hogy szívesen engedjük, szívjuk magunkba. A rockzene tisztán analóg technikájának olyan csúcspontja ez, amit a digitális cumókkal sem sikerült túlszárnyalni, esetleg csak könnyebben lehet digitálisan mókolni valami hasonlót.

Persze ahhoz, hogy erre a szintre vagy ennek a közelébe eljuss, valahol el kell kezdeni. Először is, meg kell lelned a dobbcucc optimális helyét. Ha sikerült jó akusztikájú helyet találnod, netán használtál akusztikai csillapító eszközöket vagy paravánnal kerítetted el a hangszereket, javaslom, hogy helyezzed a dobszerkót egy kb. 50 cm -1 m magas dobogóra, így kicsit szellősebb lesz a hangja. Érdemes hangcsillapító szőnyeget, pokrócot is tenned a cucc alá; nem kell különleges darabra gondolnod, elég, ha 4-5 mm vastag, de nem túl puha textilből készült. Mint sok minden, dobszőnyegek is kaphatók a boltban, de a jobb minőségűek drágák is. Előnyük, hogy nemcsak szigetelnek, hanem a csúszást és a helyiség padlójának összekaristolását is megakadályozzák.

kli17

A kép alatti linkre kattintva megnézhető videó szerint a legősibb megoldással, körbe tapsolgatva derítsd föl az adott terem akusztikai viszonyait! Ahol a tapsnak furcsa zengése, csörgése vagy felhangjai vannak, azokra a helyekre ne tedd a cuccot! A megfelelő hely az lenne, ahol a visszaverődések a legtermészetesebb érzetet keltik. Mindenképpen kerüld a sarkokat, mert ez megnövekedett basszus tartományt eredményez, és rondán színezi a hangzásunkat. Kivéve, ha úgy ítéled meg, hogy a lábdobnak és a tamoknak kevés a mélyük, ezért céltudatosan a sarokba teszed a szerkót. A közeli falakhoz se húzódj, főleg a nagy üveg/ablak felületeknél fogsz kellemetlen reflexiókat, rezonanciákat hallani. Általában a szoba közepe a legjobb hely.

kli18

https://vimeo.com/344034895

Nyilván nem valami óriási dobszereléssel fogod kezdeni, hanem valami olyan alapszerkóval, amilyen a képen látható.

kli19

A dobost kérd meg, hogy hangolja be a hangszereit, esetleg szereltess föl új bőröket – ez utóbbi sokat lendíthet a dolgon. Majd ültesd a muzsikust a székére, és kérd meg, hogy mindig azt a hangszert szólaltassa meg, amelynek a nevét mondod. Figyeld meg, nincs-e káros, csengő-bongó rezonanciája valamelyik másik hangszerrel, esetleg önmaga valamelyik alkatrészével! Derítsd ki, hol a gond, és jegyezd meg! Ezt követően egy monó mikrofonra – még jobb, ha pl. egy ORTF sztereó párra – csatlakoztass egy fejhallgató erősítőt, az erősítőre pedig a környezet hangjait jól elszigetelő fülest! A dobcucctól kb. 2 m-re helyezkedj el, és ismét kérd meg a zenészt, hogy játsszon neked az általad kért hangszeren, szépen, sorban! Most is jegyezd meg – írd föl –, hogy nem tapasztalsz-e káros rezgéseket! Biztosan sokkal többet fogsz hallani, mint szabad füllel. Ezeket a rezgéseket csillapítani kell a legkülönbözőbb eszközökkel – pl. rongyokkal, törülközőkkel, tapaszokkal, ragasztókkal, szivacsokkal. Ringo Starr állítólag mindig egy félig üres Lark márkájú cigarettás dobozt dobott a pergőre. A füstszűrős cigi akkortájt lett menő.

kli20

Csillapító cuccok boltban is kaphatók, de kezdetben fölösleges ilyesmire költened.

kli21

Az is lehet, hogy csak egy csavart kell meghúzni, vagy odébb rakni valamit. Már most szólok, hogy ez időigényes feladat, pedig még csak most jön a java! Javaslom, hogy először egyetlen mikrofonnal próbáld az egész dobcuccot mikrofonozni! Nem lesz tökéletes a hangzás, viszont nagyon fejleszteni fogja a hallásodat, és ha mégis elfogadható lesz az eredmény, büszke lehetsz magadra. Segítséget nyújt ehhez a következő videó, ami ugyan német nyelven szól hozzád, de olyan szemléletes, hogy nyelvtudás nélkül is megérted a lényeget.

Mint láthattad, a hangmérnök egy közönséges Shure SM58-as mikrofont használva pásztázta végig a dobcuccot. először a cucc aljától a tetejéig kereste meg, hogy hol a legkiegyensúlyozottabb a hangzás a lábdob (BD) és a lábcsin (Hi-Hat) között. A második kísérletben a kísérő cin (Ride) és a lábdob között kutakodott. A harmadik esetben a dobos jobb vállánál vizsgálódott. Végül a dobszerkó fölött, középen az egymikrofonos overhead magasságát változtatta. Legkiegyenlítettebben a harmadik eset tetszett neki, ezért a próbamikrofonját ebben a pozícióban cserélte ki a célnak megfelelőbb kondenzátor mikrofonra.

Egy másik videó látható a kép alatti linkre kattintva. A készítője egyszerűbben fogta föl a kérdést: a mikrofont úgy helyezte el, hogy a dobcucc közepére nézzen, és attól kb. 1 méter távolságra legyen. Majd változtatta a mikrofon magasságát és a dobtól való távolságát is. Azt is javasolja, hogy a mikrofon jelútjába gyors fel- és visszafutású kompresszort tegyünk, 2:1-es kompresszálási aránnyal.

kli22

https://vimeo.com/344058096

A sztereó kétmikrofonos technikák alapját az overhead mikrofonozás jelenti. Ha az AB eljárást választod, szép, széles sztereód lesz, de fázisproblémák adódhatnak. Az AB inkább a cinekre koncentrál, de irányított mikrofonokkal megcélozható a többi hangszer is. A mikrofonok magasságának állításával teresebb vagy közvetlenebb hangozást érhetünk el. Az XY technika alkalmazásával inkább egy általános képet kapunk a dobcuccról, itt fázishibák nem nagyon vannak. Az ORTF mikrofonozás pedig kicsit szélesebb bázist és olykor jobb lokalizációt eredményez, mint az XY. Az overhead mikrofonokat akkor is lejjebb kell engedni, ha alacsony a plafon, mert a felülről érkező erős első visszaverődések szétverik a hangképet. Ezért nem szól semmi jól a pinceklubokban.

Ha egyetlen mikrofonnal már tudtál elfogadható felvételt készíteni, akkor kettővel még jobbat tudsz. A következő videón először a lábdob mikrofonozásával kísérleteztek, majd összekeverték a váll fölött elhelyezett mikrofon jelét a lábdobbal. Ezután egy AB overheadet próbáltak ki, majd valami olyat, mint a Glyn John eljárás, lábdob nélkül.

Növeljük a mikrofonok számát háromra! A kép alatti linkre kattintva, nem fog nagy meglepetés érni. Az egyik esetben monó felvétel készülhet egy-egy lábdob, pergő és overhead mikrofonnal, a másik esetben az AB overhead elrendezés egészül ki a lábdob mikrofonnal.

kli22

https://vimeo.com/344072061

Miért ne lehetne négy mikrofonod is? Kattints a kép alatti linkre, és ismét kétféle változatot fogsz látni. Az egyik felállásban egy mikrofon kerül a lábdobhoz, egy a pergőhöz, kettő pedig overheadként fog funkcionálni úgy, hogy a dobcucc két széléhez rakod őket. Ha jazz vagy klasszikusabb dob hangzást szeretnél, akkor ez a mikrofonozási technika kiváló választás lehet.

A másik felállásban a pergő és a lábdob mikrofon marad a helyén, az overhead mikrofonokat pedig ORTF elrendezésben lógathatod a dobos feje fölé úgy, hogy kb 180 cm távolságra legyen a dobszerkó közepétől. A négymikrofonos technika rendkívül nyitott és élő hangzást fog eredményezni a dobfelvételeidnek, és könnyen keverhetővé teszi azt akkor is, ha többféle hangszercsoportot használsz az adott nótában.

kli24

https://vimeo.com/344074951

A német nyelvű sorozatban a három- és négymikrofonos változatokat összevonták. Elsőként azt a változatot egészítették ki pergődob (Snare) mikrofonnal, amelyikben a dobos válla mellett volt az egyik mikrofon, a másik pedig a lábdobban. A második elrendezésben az AB overheadhez adtak hozzá először lábdob, majd pergődob mikrofont. A harmadik variáció monó overheddel indult, ehhez társult egy lábcsin mikrofon, harmadikként a lábdob mikronja, negyedikként pedig a pergődobé.

Ugorjunk egy nagyot! Ha négy mikrofonra futotta, igazán lehet nyolc is. Egy csomó cég csomagban kínál neked ennyit vagy még többet is egy csomó kiegészítővel, de ne kapd be a cumit, hiába adnak kedvezményt. Lássuk hát, mit lehet kezdeni ilyen sok mikrofonnal! A német nyelvű sorozat az egyik változatban az AB sztereó overheadből indult ki, ehhez adta hozzá sorrendben a pergődob mikrofonját felülről, a lábdobét belülről, majd a lábcsinét, a tamokét, és végül egy teremmikrofont. A másik változatban a lábdob két mikrofont kapott: az egyiket kívülről, a másikat belülről. Utána jött a lábcsin. A pergő szendvicsként szintén két mikrofont kapott, s itt is szerepelt egy teremmikrofon. A teremmikrofonnal még játszottak egy kicsit, bizonyítván, hogy mennyire változik az összkép attól függően, hogy hová teszed.

A teremmikrofonozás a dobszerkó hangzásának egységesítéséhez, összeragasztásához szükséges. Azt kell éreztetned a hallgatóval, mintha szemben foglalna helyet a dobcuccal. A kép után levő linkre kattintva azt láthatod, hogy monó esetben egy, sztereó felvételkor akár három – bal, közép, jobb –. mikrofont is betehetsz a terembe. A hangkép kiegyenlítéséhez változtasd a mikrofon kapszulájának függőleges helyzetét! Ha többet szeretnél rögzíteni a szoba teréből, vidd távolabb a teremmikrofonokat!

kli25

https://vimeo.com/344080899

S mi van akkor, ha még ennyi mikrofon se elég? Ha majd eljutsz idáig, már túl leszel egy csomó kudarcon meg néhány sikeres felvételen és remek hangosításon. Rutinból fogod ellenőrizni, nehogy ellenfázisban legyen valamelyik mikrofon a többihez képest, esetleg föl tudsz szabadítani néhány, korábban feltétlenül szükségesnek tartott mikrofont, vagy ha mégsem, mert egyszerre játszanak akár három dobcuccon is… Mivel is indítottam a dobokról szóló első, sorrendben a 185. részt? Azzal, hogy a dobolás közösségi élmény, az egymásra hangolódás egyik lehetséges eszköze. Valahogy úgy, mint azon a koncerten, aminek egy részletét most nézheted meg. Adj rá kakaót, és ámulj!