Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 203. Két lábjegyzet

Az elektrofon hangszerek több, mint 120 éves történetében vannak olyan instrumentumok, amelyek felejtősek ugyan, de működési elvük a születésüket követő fél évszázad után válnak igazán érdekessé. Két ilyen „történelmi lábjegyzet”-ről lesz szó a következőkben.

Az egyik a Wurlitzer elektrosztatikus orgona. A Wurlitzer cég az USA egyik legismertebb gyártója volt.

klz02

Az alapítása, 1853 óta ugyan sokszor változott a profilja, például gyártott olyan sípos orgonákat is, amelyeket színházakban vagy némafilm mozikban használtak. 1914 és 1942 között 2 243 sípos orgonát gyártott a Wurlitzer. Ezek egy része hatalmas monstrum volt, és csaknem egy teljes zenekart képes volt pótolni.

klz03

A Wurlitzer elektrosztatikus – a szakmában ismertebb nevén ES – orgonát „természetesen” nem a Wurlitzer mérnökei találták föl, hanem Frederick Albert Hoschke 1934-ben, aki viszont Benjamin Mießner szabadalmát használta föl. Szóval, itt is volt kavar rendesen. Azonban a 2. világháború után, 1946-tól, a Wurlitzer kapta meg a kizárólagos gyártás jogát.

klz04

A Wurlitzer ES orgona két alapelv házasságából származik. Az egyik a szabad nyelvsípoké (lásd a sorozat 177. részét). Szabad nyelvsípok vannak pl. a szájharmonikában. Ha a hangszer valamelyik nyílásába belefújsz, ott egy lemezke – a nyelv – a légnyomás változásának hatására rezegni kezd, és mindaddig rezeg, amíg a fújást abba nem hagyod. Ha tehát folyamatosan fújnál, állandóan szólna a szájharmonika. A másik elv a kondenzátor működésének módja (lásd a sorozat 21. részét). Mi több, a kondenzátormikrofon is így működik – majdnem (lásd a sorozat 114. részét). Most, hogy már mindent ismét elolvastál, arról van szó, hogy ha egy kondenzátort feltöltünk – a mikrofonok esetében ezt előfeszítésnek hívtuk –, és az egyik fegyverzetet közelítjük-távolítjuk a másik fegyverzethez képest, akkor a kondenzátor két fegyverzete, lemeze között az elektromos tér állandóan meg fog változni, s e változás a kondenzátoron levő feszültségre ráülő, moduláló jelként fog megjelenni. A mikrofon esetében a mozgó fegyverzet a membrán volt, a Wurlitzer ES orgonában a megfújt fém nyelv – parányi nyelvecske ficánkol ide-oda néhány milliméternyit.

klz05a

Jójó, de mi fújja meg a nyelvet? A Wurlitzer ES orgonákban van egy légsűrítő, az nyomatja a levegőt egy zárt rendszerbe. Pontosabban, hét ilyen rendszer van. Úgy is elképzelheted, hogy egyegy ventilátor zargatja a levegőt. A zárt rendszer azért lényeges, mert semmilyen szennyezés, por nem kerülhet ebbe a szerkezetbe. Ha az orgonát üzembe helyezik, egyből megindul a huzat, és az összes nyelv – minden hanghoz egy-egy nyelv tartozik – rezegni fog. Kimenő jeleket viszont csak azok fognak kibocsátani magukból, amelyekre a billentyűzet megnyomott billentyűje feszültséget – kb. 100 – 170 voltos egyenfeszültséget – ad. Az egyes nyelvek keltette rezgésszám függ a nyelv méretétől, alakjától és különösen a súlyától. A valóságban nem egyetlen álló fegyverzet volt hangonként, hanem három.

klz06a

klz07

A Wurlitzer ES orgonák álló fegyverzetein megjelenő kimenő jelek ugyanis nem szinuszosak, hanem olyasfélék, amilyenek a szájharmonika hangjai. Ráadásul más-más alakút produkál a nyelv eleje, a közepe és a vége.

klz08

E jelek kombinálásával, szűrésével alakítható ki a végső hangzás egy-egy billentyű lenyomásakor. De ez még semmi! A Hammond orgona egyik jellegzetessége a köpködés. Ha a Wurlitzer ES orgona kondenzátorainak fegyverzetére hirtelen kapcsolná a billentyűzet az egyenfeszültséget, a gyors tranziens szétrobbantaná az egész kütyüt – a hangszóró membránja szédületes erővel csapná pofán, akit eltalálna. Ezért az egyenfeszültség felfutását, és így a hangfrekvenciás jel kialakulását késleltették. A felfutási idő változtatásával a hang karaktere is változtathatóvá vált, s ugyanez érvényes az egyenfeszültség lekapcsolására is a billentyű elengedésekor.

klz09

A fenti áramköri részlet kb. 1ms-os felfutást és lágy, 100 ms-os elhalkulást eredményezett. Ha más értékeket akartak, akkor a regiszter kapcsoló párhuzamosan kapcsolt újabb kondenzátorokat a meglévők mellé. Ezt a kapcsoló szerkezetet láthatod a fotón.

klz10

Lényegében feltalálták az amplitúdó burkolót, az ADSR-t (lásd a sorozat 74. részét). A Wurlitzer ES orgonák ütőhangszereket és fúvós hangszereket egyaránt tudtak utánozni. Természetesen tremoló és vibrátó is volt ezekben a hangszerekben, modernebbek, mint a Hammond orgonákban.

A rezgő nyelvek sokasága – összesen 85 darab – akusztikusan is hangot ad, és ez bizony, ronda, zavaró, még akkor is, ha nagyon parányi rezgésekről van szó. Ezért az egész hangkeltő cuccost öt, különböző anyagból készült hangszigetelő burokkal vették körül.

klz11

A Wurlitzer ES orgonák belülről hasonlóan néztek ki, mint az ötvenes évek legtöbb elektrofon hangszere.

klz12

S hogy hogyan szóltak? Sajnos, kevés felvétel maradt meg, a fenti belezős videóban is Hammond orgona szól. Az elektrosztatikus orgona gyártását 1964-ben befejezte a Wurlitzer, és a régiségek piacán még kaphatóak ára nagyon alacsony: 40 - 200 dollár. A következő felvétel egy nagyon bugyuta tv-műsorról készült.

Ez pedig egy restaurált felvétel:

Ez is nyál, de legalább valami mégis. Ellentétben a másik különleges hangszerrel, a fényhang orgonával, amelynek a hangjáról csak leírások vannak.

A fényhang orgona előzményei a hangrögzítés kezdeti korszakára hajaznak, amikor rájöttek arra, hogy ha egy kormozott üveglapot egy tölcsérre erősített tű alatt egyenletesen húzunk, akkor a tű a hang időbeli képét, hullámformáját belerajzolja a koromba. Sajnos, a korom nem őrizte meg ezt a hullámforma képet. Ezzel szemben a 20. század második évtizedében föltalálták a hangosfilmnek azt a formáját, amikor a képkocka és a filmtovábbítást segítő perforáció mellé odafényképezték a hangot, ráadásul az egyik – és a közelmúltig használatos – módozatában a hang hullámformáját.

 klz13

A német Edwin Weltének már csak egyesítenie kellett a két technológiát, és 1936-ban megszületett a „Welte Licht-Ton-Orgel”.

klz14

Az orgona hanggenerátor egysége 48 db, 40 cm átmérőjű, üveg korongból állt. A korongokra fényérzékeny réteget, emulziót öntöttek. Az emulzió megtapadása után egy-egy korongra 18 koncentrikus körben különböző orgonasípok hullámformáit fényképezték, majd a fényképet előhívták. Ezek az üvegkorongok voltak a hangszer hangkerekei, amelyeket forgás közben megvilágítottak, és a fény erősségének változásait fotocellákkal alakították át elektromos rezgésekké. Analóg mintavételről van szó.

klz15

Az alábbi ábrán az orgona lelkét láthatod, két lemezzel.

klz16

Érdemes visszaugrani néhány évet. 1933. február 20-án Herman Göring és az egy hónapja kancellár Adolf Hitler fogadta a 24 legjelentősebb német vállalat vezetőjét, köztük a már az első világháborúban is remek híradástechnikai készülékeket gyártó Telefunken vezérkarát. A nagytőke képviselőitől azt kérték, hogy támogassák a nácik választási kampányát. Pénzzel, eszközökkel, emberekkel. A cégek vezetői ezt lelkesen meg is ígérték – cserébe Hitler győzelme után a koncentrációs táborok foglyaiból igényelhettek folyamatosan ingyen munkaerőt a jól jövedelmező állami megrendelések teljesítéséhez.

A fényhang orgona első, reprezentatív sajtóbemutatójára 1936. augusztus 17-én, a Berlini Filharmonikusok koncerttermében került sor. A német sajtó nagyon lelkesen méltatta az új hangszert, a német szellem felsőbbrendűségét bizonyító alkotást. A nácik legfontosabb újságja, a Völkischer Beobachter szerint „tökéletes gép. amely a hangok világában mindent megszólaltató hangszerként működik.” Mivel az orgonához kapcsolódó erősítő és hangsugárzó teljesítménye igen nagy is lehetett, a Harmadik Birodalom tömegrendezvényein nagy eséllyel szólalhatott volna meg, így például az 1936. évi nyári olimpiai játékok helyszínein is. A Telefunken azonnal szerződést kötött Weltével a gyártására, hiszen állítólag felülmúlta a Hammond orgona – a gyűlölt amerikaiak – tudását.

Aztán hirtelen csend lett. Edwin Welte nemzetbiztonsági vizsgálata a magánéletére is kiterjedt. S amikor kiderült, hogy a felesége zsidó, a Telefunken indoklás nélkül és azonnal bontotta föl a szerződést. Az egyetlen létező fényhang orgonát 1945-ben egy eltévedt bomba elpusztította. A háború után Welte még próbálkozott a hangszeréhez támogatókat találni, de a Hammond orgona mindent vitt. A feltaláló már nem érte meg, hogy az analóg mintavétel feltámadjon, és bevonuljon a rockzenébe.