Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 202. Nincs ki a kereke

Már Laurens Hammond élete során is felvetődött, hogy a hangkerekeket elektronikus oszcillátorokkal kellene felváltani, mert az utóbbiak lényegesen kisebb súlyúak, méretűek, hangolhatók és vezérelhetők. Azonban az analóg, csöves vagy félvezetős oszcillátorok könnyen elhangolódtak, az kész csoda volt, ha egy-egy korai elektronikus orgona nem mászott el a koncert kezdetétől annak a végéig.

Igaz, hogy egy-egy szomorúzenei hangverseny előtt, sőt, tételszünetekben is hangolni szokták az akusztikus hangszereket, ám a Hammond orgonának arról az előnyéről, hogy ha a hálózati frekvencia stabil, a hangszer hangja is stabil marad, nem volt könnyű lemondani. Különösen nehéz szívvel adta volna föl a hadállásait a feltaláló. Pedig ő már épített tisztán elektronikus hangszert is.

nik02

A Novachordot tekintjük az első kereskedelmi forgalomba került polifonikus szintetizátornak, olyan hangszernek, amin több hang is megszólaltatható egyszerre. Így aztán az első olyannak is, ami hatalmasat bukott a piacon. 1939 és 1942 között gyártottak belőle alig több, mint ezer darabot. Túl korán jött, nagyon drága volt, instabil volt, a háború miatt alkatrész sem volt hozzá, s talán e kudarc miatt is ódzkodott a mester az elektronikus hangszerektől.

Visszatérve a Hammond orgonára, az első óvatos, de izgalmas kísérlet az X66 típus volt, amellyel az volt a cél, hogy ugyanazt tudja, sőt még többet is, mint a mai napig legnépszerűbb elektromechanikus B3 vagy C3. 1967 és 1973 között gyártották.

nik03

A teljesen tranzisztoros X66-ban még voltak hangkerekek (12 db) és elektromágnesek, de ezek már közvetlenül nem adtak hangfrekvenciás jeleket. Akkor mit csináltak? Impulzusokat küldtek az elektronikus oszcillátorok működtetéséhez. Ezeknek a rezgéskeltőknek a frekvenciáját és fázisát szinkronizálták az elektromágnesekből érkező impulzusok. Vagyis ha el akart volna mászni egy-egy oszcillátor, az elektromágnesből érkező impulzus rendreutasította őt. Így aztán sikerült stabil oszcillátorokat készíteni, miközben maga a rezgéskeltés már teljesen elektronikus volt. A tranzisztoros oszcillátorok jele azonban nem szinusz volt, hanem négyszög. Ebből a négyszögből frekvenciaosztással, majd a jel fűrészfoggá alakításával és a fűrészfogból különböző szűrőkkel választották ki a billentyűnek és regisztrálásoknak megfelelő hangmagasságú és hangszínű hangot.

Az X66-ban négy különböző vibrátó volt. Jelentősen kibővült az ütőhangszerek száma, és ezek megszólaltatása is fejlődött. Az X66 azonban drága volt és megbízhatatlan, s noha az X66 fanok tagadják, a hangszer megbukott. Az alábbi fotón is látható, hogy sok rossz minőségű alkatrészt használtak, hogy az előállítási költségeket lefaragják, de ilyen kókányolást nem engedhetett volna meg magának a cég. Még az egykori szovjet laktanyákból vásárolható színes tv-kben is nagyobb rend volt, pedig azokban aztán voltak hajmeresztő csodák. Később lelkes amatőrök és szakemberek próbálták felújítani az alig 10-15 éves hangszereket, ami azt jelentette, hogy csaknem minden mechanikai, elektromos és elektronikus alkatrészt kicseréltek benne.

nik04

Az egyik következő változatban, az X77-ben vissza is tértek a hangkerekes hanggenerátorhoz. A hangkerekek számát megnövelték, és még több szolgáltatást – pl. a már más típusokban is kipróbált ritmus szekciót – építettek be a Hammond orgonába. S ez volt az első típus, amit Leslie hangsugárzóval együtt kínáltak.

nik05

Egyszersmind az X77 volt az utolsó kísérlet a klasszikus Hammond orgona feltámasztására, tranzisztoros áramkörökkel.

A későbbiekben megjelentek integrált áramkörökkel készített változatok is, az erősítők kimenő teljesítményét 200 - 500 wattra emelték, és un. intelligens modellek váltották föl a régieket sok extra szolgáltatással. Azonban ezek hangzása már nem volt meggyőző, és egyre több progresszív művész fordult el a Hammond orgonáktól.

A Hammond cég 1985-ben lényegében csődbe ment, és csak a szervizelést vállalta. Időközben más gyártók megerősödtek, próbálták utánozni a Hammond orgonahangzást, ám ez sokáig nem sikerült.

A klónok népszerűek, olcsók és könnyűek voltak, de a Hammond orgona általában csak egy volt a sokféle hangszíncsoport közül.

Sok-sok eredménytelen tárgyalást követően a japán Suzuki hangszergyártó részlege vásárolta meg a Hammondot. Noha a gyártás jelentős részét az USA-ban hagyta, a kezdeti Hammond Suzuki digitális orgonák kissé műanyagosan szóltak.

A Suzuki ugyan sokat csiszolt a kezdeti modelleken, de még évekig nem volt az igazi. Viszont egészen más irányból érkezett a segítség. 2000-ben a számítógépes emulátorairól híres Native Instruments cég piacra dobta a B4 nevű szoftvert, ami PC-n és Mac-gépeken is működött.

nik06

A B4 futtatható volt önálló alkalmazásként és digitális hangmunkaállomás bővítményeként is. A szaksajtó hozsannázott: megszületett a 21. század Hammond orgonája. 2004-ben megjelent a B4 II., ami még jobb volt.

A számítógép alapú Hammond-utánzat újabb iparágat lendített föl: a midi vezérlésű billentyűzet- és pedálutánzatokét. A jobbak – és természetesen jóval drágábbak – ugyanolyan, kifelé szélesedő, lapos billentyűzetet tartalmaznak, amilyen a Hammond orgonák un. vízesés klaviatúrája volt.

nik07

A B4 II-t már régóta nem forgalmazzák. Pedig van benne néhány Leslie hangsugárzó típus is, változtatható mikrofonozással...

nik08

…több, mint 100 „huzalozható”, vagyis beállítható hangszín...

nik09

…vagy a midi eszközök beállításának lehetősége.

S most kapaszkodj meg! Találtam egy honlapot, ahonnan a program ingyen letölthető. Örülsz? Én örültem.

https://bayfiles.com/64B4A2q8b9

nik10

Noha néhány funkciója nem működik, nagyon jókat lehet játszani vele, főként, ha vannak midi eszközeid. Letöltés után ki kell bontanod a „Native Instruments.B4.II.VSTi.DXi.RTAS.v2.0.4.AMPLiFY.” .zip filét, és az ugyanilyen nevű mappából elindítanod a „B4 II 2.0.4 Setup.exe”-t. Válasszad ki, amire szükséged van (legjobb, ha mindent), és a telepítés után a „Program Files” vagy a „Program Files (x86)” Mappa „Native Instruments B4 II.” almappájában további két almappát találsz. Ebből neked értelemszerűen a „B4 II” kell. Itt van a futtatható változat is, meg az összes bővítmény. Noha a program windowsos változatát még 32 bites XP-re szánták, fut a későbbi windows operációs rendszereken is.

nik11

Az élet tehát mégse állt meg. Sőt, egyre kisebb súlyú, és a Hammond B3 hangját egyre jobban megközelítő elektronikus hangszerek készültek. De ezek közel sem voltak-lettek az igaziak.

De még egy kicsit térjünk vissza a B4 II.-höz! Hallgasd meg, mi történik akkor, ha erre a bővítményre ráteszünk jó kis virtuális Leslie hangsugárzót az IK Multimedia Amplitube 3-ból!

Az IK multimedia Amplitube Leslie hangsugárzó bővítményét érdemes egy kicsit jobban megismerni, leginkább úgy, hogy meghallgatod.

Igen, jól láttad, az IK Multimedia együttműködik a Hammond Suzukival, mert a Hammond Suzuki egyszerűbbnek tartotta a modellezésben jártasabb partnerre bízni a feladatot. Ám a Hammond Suzuki sem pihent: „Új B3” néven az eredeti B3-hoz a megszólalásig hasonlító, teljesen digitális orgonát fejlesztett ki, amelynek legújabb változata a 2014-ben bemutatott B3 MK II.

nik12

A B3 MK II. specifikációja megegyezik az eredeti B3-éval, de van midi kimenete és az egyes beállítások memóriakártyára menthetők. Kb. 27 ezer dollárért mérik, a megcélzott vásárlóréteg – csakúgy, mint a Hammond orgona történetének kezdetén – nem te vagy, hanem a templomok. Hogy mennyire azonos a hangja az elektromechanikus változattal, komolyan gondolva az azonosságot, nyilván nem érdekes, hiszen egy digitális kütyü hangja sosem olyan, mint egy analógé. Az inkább fontos, hogy mennyire lesz tartós a szerkezete, és meddig lehet majd alkatrészeket kapni hozzá. A Hammond Suzuki a biztonság kedvéért felbérelt néhány muzsikust, de csak kevés felvétel található velük.

Valószínű, hogy a klasszikus, hangkerekes Hammond orgonák még évtizedekig meg-meg fognak jelenni a koncerteken, aztán sok más hangszerhez hasonlóan a múzeumokba kerülnek majd.

nik13