Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 213. A skarlátvörös a nyerő

Ha a Hammond orgonák érzéki bujaságára vágyódsz, ha elbódított a Fender-Rhodes zongorák csengő-bongó incselkedése, ha élvezed a Wurli pajzánkodását, és ha meghatódsz a Mellotron gyengéd ölelésétől, akkor a kombó orgonák nem neked valók. Ha viszont – nem szégyen – egy gyors, kiadós numerát szeretnél, amihez nem kell sokat lelkizni, akkor helyben vagyunk.

A kombó orgona a hangzás tekintetében visszalépés. Ezen orgonák gyártói nem akartak újszerű effekteket, játékmódot, mikrotonalitást; nem a kísérletező kedvű muzsikusoknak készültek, ahogy a mindössze két tranzisztort tartalmazó japán zsebrádiók sem a vájtfülűek igényeit kívánták kielégíteni.

san02

A kombó orgonák elterjedését azonban segítette, hogy a továbbra is piacvezető Hammond orgona gyártója a rock/beat korszak kezdetén nem akart lealacsonyodni a popzenéhez, és hogy az egyszerűbb (?) slágerek szerzői, előadói nem is törekedtek többre, mint valamilyen – akármilyen – billentyűs hangszerre, aminek a hangja mégis illeszkedik a gitárokhoz, a dobszerkóhoz és az énekhez.

Most tehát meg kéne határozni, mi is a kombó orgona?

san03

A kombó orgona a hordozható, billentyűs, elektronikus hangszerek családja, amelynek tagjai főként az 1960-as és a ’70-es években készültek, és amelyeket elsősorban az adott korszak rock együttesei használtak. Általában vékony, orrhangú, egysíkúan elektronikus hangzásúak; levehető vagy összecsukható lábaik vannak; a felső részük, a burkolatuk és a kapcsolóik élénk színűek.

Nem jutottunk sokkal közelebb a célhoz, talán könnyebb meghatározni, hogy melyek a nem kombó orgonák. Először is, nem úgynevezett akkord orgonák. Ezekre ugyanis az jellemző, hogy a hangszer bal oldalán nyomógombok voltak, amelyeken akkordokat lehetett játszani.

san04

Nem szintetizátorok. Vagy egyáltalán nincs bennük, vagy csak nagyon egyszerű formában van ADSR. Az analóg szintetizátorokkal ellentétben, jellemzően nem feszültségvezérléssel működtethetők. Apróságnak tűnhet, de a burkolatuk nem fából készült. A kombó orgonák nem méltóságteljes bútordarabok, nem a lakás díszei.

A kombó orgonák használatát négy korszakra oszthatjuk. Az első, a csúcskorszak, a beat/rock felfutása a 20. század hatvanas éveiben. A második a punk, illetve még inkább az új hullám időszaka a hetvenes évek közepe táján. A harmadik a múlt század kilencvenes éveiben kezdődött, és az ezredfordulóig tartott. A negyedik néhány évvel ezelőtt indult a kombó orgonák klónjainak, illetve számítógépes bővítményeinek megjelenésével, és úgy tűnik, a retró/vintage életérzés, divat miatt csak lassan múlik el, noha a modern eszközökben a kombó orgonák csak kisebb részét teszik ki az utánzott hangszereknek.

Noha nem a legelső, de az egyik legjellegzetesebb kombó orgona sorozat a Vox Continental. Beceneve is van: Connie.

A Connie története ugyanolyan szövevényes, mint a legtöbb elektrofon hangszeré. Sikerek, kudarcok, csődök, felbomlások és újjáalakulások, cégek eladásai és felvásárlásai jellemzik ezt is. A szinte áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen legendákkal tarkított sztorit röviden foglalom csak össze, de előbb hallgass meg néhány nótát!

A Vox Continental elődje az elég primitív, de már hordozható, vagy inkább cipelhető, csöves Univox (más néven J6 - J10) volt.

san05

Az Univox azonban csak annyiban volt őse a Connie-nak, hogy ugyanaz az ember, Thomas Walter Jennings gyártatta.

san06

Az Univoxot a 2. világháború után az angliai Kentben alapított Jennings Organ Industries, majd a Jennings Musical Industries – a JMI – készítette.

san07

A cég a Vox márkát 1958-ban kezdte használni az erősítőin. A Connie-t 1962-ben dobták piacra, az áramköreit Derek Underdown és Les Hills, két kiváló mérnök tervezte. A hangszer szokatlan és akkoriban futurisztikusnak számító formája és színei a JMI által bérelt formatervező cég ötlete volt. A Connie az évek során számos változáson ment keresztül. A JMI körülbelül 3-4 évig gyártotta a Connie-t, majd a gyártást a Thomas Organ vette át. Az angliai cégek nem tudtak elegendő mennyiségű hangszert készíteni, ezért a JMI, a Thomas Organ és egy olasz cég Olaszországban alapított egy konzorciumot, Elettronica Musicale Europea néven. Az EME lett Olaszország legnagyobb kombó orgona gyártója – 1965 és 78 között készítette a Vox Continental csaknem összes típusát. Időközben még egy olasz cég, a Generale Elettro Musica is beszállt a termelők közé, mert akkora volt a kereslet az egyik változatra.

san08

1967-től a Connie-t az USA-ban is gyártják már. Itt egy speciális típus készül, aminek a paneljai nem csereszabatosak az Európában gyártottakkal. A ’60-as évek közepén a JMI-t az mentette meg a csődtől, hogy egy bank megvásárolta, és a céget Vox Soundra nevezte át. Jenninst 1967-ben ki is rúgták a cégtől. Volt olyan időszak is, amikor az egyik legnagyobb korabeli szórakoztatóipari óriásé, a CBS-é volt a vállalat. 1968-ban Jennings megalapította a Jennings Electronic Industries-t amelyik ismét gyártott Connie-t, csak nem Vox néven futnak a hangszerek, hanem – mint régen – egy J betűvel és számokkal jelölték őket. Hallani fogod, hogy hangzásban is van különbség. 1992-ben a japán Korg bekebelezte a Voxot, és 2017-ben két változatban is piacra dobta a legújabb Connie-t.

A Vox Continental I. teljes egészében tranzisztoros, egymanuálos, polifonikus kombó orgona. A billentyűk száma 49. A képen látható változatot az Egyesült Királyságban gyártották.

san09

Ebben a típusban csak egyetlen effekt volt, a vibrátó. Az egyes hangok alapja kéttranzisztoros oszcillátor volt. Mindössze 12 rezgéskeltőt tartalmazott a hangszer, amelyeknek rezgéseit frekvenciaosztókkal felezgették tovább – mindegyik egy-egy oktávval lejjebb osztotta a jelet –, hogy minden egyes billentyűvel a megfelelő magasságú hangot tudják kapcsolni. A regisztrálást ugyanúgy tolórudakkal lehetett megoldani, mint a Hammond orgonák esetén. Ebből szabadalmi viták is származtak – a jogászoké a világ.

san10

Mielőtt kibeleznénk a szerkezetet, szörfölj egyet!

A hangszer fedelét fölnyitva viszonylagos rendet látunk.

san11

A következő két kép az egyik hanggenerátor kapcsolását, illetve a panelon levő oszcillátort és a hat osztót mutatja.

san12

san13

A panel nyomtatott áramköri technológiával készült (lásd a sorozat 108. részét), és modul jellegű: 10 kis pöcökkel csatlakozik a hangszer többi részéhez.

san14

Az oszcillátor tehát a legmagasabb hangot állította elő, és hangolható volt. Ellentétben ugyanis a Hammond orgonával, a korabeli elektronikus rezgéskeltők időnként elhangolódtak, illetve, néha, egy-egy érdekesebb hatás kedvéért szándékosan is elhangolták őket. A hangolásnak határai voltak, legfeljebb fél hanggal lehetett elhangolni őket. A JMI által gyártott Continental I-ek germánium pnp rétegtranzisztoros áramkörökből épültek föl (lásd a sorozat 106. részét). Ezek ugyan szépen szóltak, de a hőmérséklet változásának hatására elég csúnya dolgokat műveltek, s gyakran különösebb előzmények nélkül is megdöglöttek. A modulos kialakítás azért is volt előnyös, mert a hangszer működése kártyacserével percek alatt megoldható volt, a kártya javításával ráértek szarozni. Egyébként az oszcillátor panelt úgy tervezték, hogy műszer nélkül is könnyű javítani. Mivel leggyakrabban a tranzisztorok hibásodtak meg a hőtől, lehet a boltban „hideg spray”-t kapni. Ha ezt a rossz tranzisztorra fújják, sok esetben „meggyógyul” a panel, és csak azt a tranzisztort kell kicserélni.

san15

Ezt a módszert napjainkban is alkalmazzuk hibakereséskor, vagy ha pl. amikor nagyon felhevült a számítógép processzora.

Itt az ideje, hogy ismét zenéljünk!

A következő kép néhány egymanuálos Connie-t mutat.

san16

Ez meg kétmanuálosokat:

san17

Az egyes típusok között nemcsak a külsejükben, hanem a bélésekben is volt eltérés. Pl. a Vox Jaguárban a fa billentyűzet helyett műanyag billentyűk voltak, és egyébként is, mindent megtettek, hogy ez a típus, amit főként az USA-ban árusítottak, minél olcsóbb legyen. A Vox Jaguár erőssége egyébként a fúvós hangszerek utánzása volt.

san18

A Jaguárt még egységcsomag, kit formájában is árusították az USA-ban, 299-349 dollárért. A szintén összeszerelhető erősítővel együtt 598 dollárt kértek érte. A készre szerelt Jaguár pedig 399 dollárba került listaáron.

san19

Az 1970-71 között gyártott Vox Corinthian alig különbözött a Vox Jaguártól. A nevét azért változtatták meg, mert amikor a Vox Sound összeomlott, a fő hitelező a Corinithian bank volt. A pénzintézet még csőd esetén is azt akarta, hogy a Vox innovatív legyen, és új termékeket fejlesszen ki a leszerepelt társaság piacképességének fokozására. Érdemes megemlíteni, hogy a Connie-knek Z alakú állványuk volt, amelyet 8 db szárnyas csavar rögzített a hangszerekhez. A Vox Corinthian esetében vinyl borítású, fa tokban tárolták a krómozott acél csövekből készült lábakat – s ez a „csoda” lényegében kimerítette az újdonságok listáját. Talán picit erőszakosabb, rockosabb a Corinthian hangja, mint a Jaguáré

A kétmanuálos Connie első változatát Vox Continental II. néven gyártották a JMI-ben, az olaszországi modell neve volt a Vox Super Continental.

Ha a hangszer fedelét eltávolítjuk, a regiszter rudakat is tartalmazó panel felnyitható.

san20

Az jól látszik, hogy ha ma építenék meg ezt a hangszert, sokkal jobb kondenzátorokból és ellenállásokból lehetne. Javításkor ezt is teszik, csak ettől kicsit másképp muzsikál az instrumentum. De nem is annyira az elektronika javítása nehéz, inkább a mechanikai alkatrészekbe és az érintkezőkbe nehéz lelket lehelni.

Noha szép ez a kábelezés, de ettől még javítani rémálom.

san21

Meglepő, hogy a kétmanuálos Vox continental 300-as egyes változataiban az oszcillátor már szilícium tranzisztoros, az osztó pedig integrált áramkör.

san23

Az osztóban levő integrált áramkört egyébként 1970-től kezdve gyártották, és nagyon sok kombó orgonában használták, mert erre a célra fejlesztették ki. Ma úgy mondanánk, hogy iparági szabvány volt.

san24

Az analóg Connie-k technikai értelemben a Vox Baroque-kal búcsúztak.

Azonban a múlt század hetvenes éveiben és később is készültek népszerű felvételek. A Connie gyakran a szintetizátorok társaságában szólalt meg. Jó kis csokrot gyűjtöttem össze!

Mint említettem, 1968-ban Jennings új céget alapított. Ez a cég dobta piacra még abban az esztendőben a J68-at, két év múlva a J70-t, 1971-ben pedig a három billentyűzettel is büszkélkedő J71-et.

san25

A J68 már szilícium tranzisztorokkal, minőségi kondenzátorokkal és krómozott regiszter rudakkal készült. Ütőhangszereket is tartalmazott, és természetesen nemcsak vibrátó, hanem tremoló is volt benne. A J70 ennek továbbfejlesztett változata. A J71 harmadik, felső billentyűzetén újabb hangszer-hangszíneken – pl. hárfa – lehet játszani. A korabeli katalógus szerint létezett egy J72-es változat is, ami a J70 kiegészítése volt valami Leslie hangsugárzó utánzattal. A késői Jennings kombó orgonák különösebben nem voltak sikeresek.

Jöjjön hát az összehasonlítás!

A Vox Continental, pontosabban, a Jaguár első klónja már 1972-ben forgalomba került: ez volt a GEM Jumbo 49. Ha még a Jaguárnál is lehetett árban – és természetesen minőségben – lejjebb menni, akkor sikerült. Az olasz cég –a Galanti Electro Music – a későbbiekben több változatot is készített, majd kiszállt a buliból.

A viszonylag olcsó klónok közé tartozik a 100- 120 ezer forintért kapható Yamaha Reface YC.

san26

Igencsak ótvar billentyűzete van, ráadásul az öt hangszín egyikéről sem állítja, hogy létezett hangszereket utánoz: a hangszerválasztó kapcsoló V jelű állásáról csak annyit mond, hogy „brit tranzisztoros orgona”, de nem nehéz kitalálni, vajon mire gondoltak a fejlesztők. A kis hangszerbe midi billentyűzet is dugható, és akkor már sokkal könnyebb rajta játszani.

Mondjuk, sokkal üdvözítőbb lenne egy 30 ezer Ft körüli ár, és akkor jobban meg is felelne az elemek nélkül mindössze 1,1 kg tömegű cucc egy kirándulásokon hordozható játékszernek.

Sokkal profibb digitális klón volt a svéd Clavia Digital Music Instruments gyártotta Nord C1.

san27

A 2005-ben fejlesztett, de csak 2007-től gyártott, mindössze 15 kg tömegű hangszer – miként az utódai is – főként a Hammond orgonára gyúrtak, ezért a Connie utánzás még nem volt az igazi. A 2009-től kapható C2 már jobb volt, s ugyanebben az esztendőben hozták forgalomba a cég másik sorozatának, a Nord Electronak a 3. változatát, amely szintén tudott connie-ul.

san28

2011-ben a gyártó harmadik sorozatának, a Nord Stage-nek a 2. típusában is volt már Connie.

san29

A 2012-ben megjelent C2D pedig alapja lett a későbbi klónokba programozott Connie-knak. Ma már a CD2 is kifutott változatnak tekinthető, s inkább csak külföldön kapható kb. 3 000 dollárért.

san30

A 2018-tól árusított, C2D Connie-val a Nord Electro 6. büszkélkedhet.

san31

A stockholmi cég tehát fejlesztgetett, nem túlzottan nagy példányszámban gyártott hangszereit biorobotokkal, vagyis emberi munkával szerelgette össze, s zavartalanul elvolt a megszokott, szűk, igényes és csak lassacskán bővülő üzletkörével.

Ebbe a svéd idillbe, amelyben – mint azt az előző videó is bizonygatja – természetesen mindenki mindig mosolyog, rongyolt bele 2017-ben pofátlanul a Vox márkát bitorló japán Korg.

A Korg Vox Continental sem csupán a Connie-t utánozza, sőt, ennek a hangszernek sem ez a fő erőssége – miként ez a szakma lelkesedését követő tesztekből is kiderül. Mind a Korg, mind a Nord hangja hasonlít az analóg Connie-éhoz , csak mindkettőé másképp, meg aztán melyik eredetihez is kéne hasonlítania? A brithez, az olaszhoz vagy az USA-belihez? És ezen belül melyik gyártó melyik típusához, melyik évjáratához, mi több, melyik példányához?

Hogy a hangszer elnevezésének ellenére nem a Vox Contitental utánzása volt a lényeg, arra bizonyíték a Korg gyártmányának egyik különleges alkatrésze. A hangszer előerősítője ugyanis elektroncsöves, annak érdekében, hogy a csövekre jellemző, lágy torzítási effektet lehessen beállítani. Csakhogy a Connie-k tranzisztorosak voltak, s a tranzisztor torzítása egészen más. Bezzeg a Hammond orgonák, amelyek fénykorukban csövesek voltak… Ennek ellenére érdemes megismerkedni ezzel a csővel, a Korg számára fejlesztett Nutube 6P1 kettős triódával. A nálunk kb. 20 ezer forintért kapható alkatrész elfér egy hagyományos integrált áramköri tokban.

san32

A Nutube vákuum fluoreszcens cső, ilyenekkel szerelték föl egykor többek közt pénztárgépek, autórádiók és videomagnók kijelzőit. Annak idején a zsebszámológépek forradalmával terjedtek el.

san33

VFD-nek is szokták hívni az ilyen csöveket. A VFD úgy működik, mint bármelyik trióda. A fűtött katódból kilépő elektronok áramlását a rácsra adott jellel szabályozhatjuk, s ha ez a jel elegendően erős, az anódot elérő elektronok a speciális réteggel bevont anódot fénykibocsátásra serkentik. Minél erősebb jel megy a rácsra, annál jobban világít az anód. Ha a jel nagyon nagy, akkor a cső torzítani kezd. A Nutube katódja maga az izzószál. Nagyon kis árammal és feszültségekkel használható. A várható élettartama 30 ezer óra.

Visszatérve a két klónra: Mind a két cég 61 és 73 billentyűs kivitelben gyártja a hangszert, különböző tulajdonságú billentyűzetekkel. Az induló áraik is hasonlóak voltak. A svéd cégé néhány akciót kivéve alig csökkent a forgalomba hozatal óta, a japáné viszont majdnem a felére zuhant.

san34

san35san35A Korg árzuhanásának egyik oka az lehet, hogy jóval nagyobb mennyiséget tudnak eladni belőle, gazdaságosabb a termelés. A másik ok a valószínűbb, az, hogy nem sikerült jól belőni a célközönséget. Minden komolyabb teszt és fórum szerint ugyanis a Korg hangszere kevésbé rugalmasan használható, kevesebb hangmódosítást tesz lehetővé, kisebb a hangkészlete, mint a Claviáé, s ez azért is figyelemre méltó, mert hiszen az eredeti Connie-n alig lehetett bármit is állítgatni. Vagyis ennyi pénzt csak azok adnak ki egy hangszerért, akik nem csupán a legegyszerűbb beállításokat akarják használni. Szerintem a Korg félreértette a retrót. Nem merte vállalni, hogy egy valódi, mezei és olcsó Vox Continentallal lepje meg a rajongókat, ami csak annyit tud, mint az eredeti hangszer, talán nem is digitális, de megbízhatóbb, korszerűbb alkatrészekből épül föl, mint az 1962-es vagy valamelyik későbbi instrumentum, és az eredeti Connie-hoz hasonló billentyűzettel. Így aztán a Korg gyártmánya Vox Continentalnak sok, minden másnak kevés lett, ráadásul drága. A Korg hiányosságait főként a Hammond orgona esetén teszik szóvá, ami mégis azt bizonyítja, hogy csekély nekünk az az élmény, amit egy-egy egyéjszakás kaland nyújthat.

De mi van akkor, ha a pénzünk kevés, sőt, szeretnénk ingyen Vox Continentalhoz jutni? Jól sejted, létezik egészen baba szabad felhasználású bővítmény a Connie-ból is. A „Martinic Combo Model V” utolsó betűje utal a Vox-ra.

san36

Az alábbi linkről tölthető le a zip tömörítésű filé:

http://www.vst4free.com/free_vst.php?id=1004.

san37

A kicsomagolt mappában a nagyon részletes kézikönyv is megtalálható, pdf formátumban. A comboV.dll filét kell a hangmunkaállomás bővítmények – plugins – mappájába másolni.

san38

A munkaállomás indítása után – windows operációs rendszer esetén – a VSTi bővítmények közül kell elővarázsolni a cuccot.

san39

Ha sikerült megjeleníteni a hangszert, ezt kell látnod:

san40

Ha nem hívtad be a virtuális midi billentyűzetet vagy nem csatlakoztattál igazit a géphez, ebben a nézetben nem tudod megszólaltatni a hangszert. Javaslom, hogy csukd be a hangszer tetejét! Ez az egyetlen bénaság a programban, mert alig lehet látni a nézetváltót. Baloldalon van, alul, bekereteztem. Ha ráböksz, már kipróbálhatod az orgonát.

san41

Ha megszólalt, érdemes visszaváltanod az előző képre. Használd a midi eszközödet is, mert rengeteg dolgot állíthatsz be velük könnyebben, mint az egérrel. A CAB gombbal pl. kétféle hangsugárzó között választhatsz. A program harmadik nézete a hangolás, amire szintén baloldalt alul kapcsolhatsz át.

san42

Ez a program kb. annyit tud, amennyi elegendő a Connie megismeréséhez. Ha ennél többre vágysz, akkor ismét az „Arturia V-Collection 7” programot ajánlom.

san43

Erről a francia programról és az ingyenes használattal kapcsolatos erkölcsi megfontolásokról a 209. rész végén olvashatsz.

A kipróbálható változatot innen töltheted le:

https://www.arturia.com/component/com_myarturia/id,152/view,demo/

A program rengeteg mindent tud, igen jó minőségű modellezése a Vox Continental 300-nak és a J70-nek. A két hangzás között váltani lehet. Van a programban néhány Vox gitármotyó is, amit virtuálisan az orgonára köthetsz és mikrofonozhatsz. Egy állati jó videó mindent elmagyaráz.