Többségünk a GX 4000 D-re vagy a Videoton hi-fi torony kazettás magnójára emlékszik az 1929-ben alapított Akai Electric Company Ltd. termékei közül.

Pedig ez a két cucc még a fogyasztói elektronikán belül is a legalja volt a cég termékeinek – de a mi pénztárcánkhoz képest ezek sem voltak olcsók. Gazdagék például szalagos kvadró magnót is vásárolhattak a Bizományi Áruház boltjaiban.

Hű, de elfogadtam volna… A cég az USA-ban többek között a CR-80-as sorozatú, nyolccsatornás (4* sztereó vagy 2*kvadró) cartridge rendszerű magnókat árusította, amelyek még most is népszerűek a retrót kedvelők között.

Igazán szívesen elkalandoznék még a régi magnók világában, de térjünk át a társaság 1984-ben alapított részlegére!

A leányvállalat első terméke egy 12 csatornás keverőasztal volt, beépített soksávos, kazettás hangrögzítővel. Kezdő muzsikusok, stúdiók számára tökéletes volt.

Ugyancsak az alapítás évében dobták piacra az első szintetizátort, az analóg AX-80-at, majd egy évvel később az AX-60-at.

Az AX-60 kábelen kapcsolódhatott az Akai korai mintázóihoz, s végre eljutottunk az Akai Professional leghíresebb termékeihez. Az Akainak két mintázó sorozata volt, illetve van: az S és az MPC. Most az S sorozat néhány fajtáját mutatom be. A legelső mintázó az S612 volt, 1985-ben.

Kicsit gagyinak látszik a rack, pedig egyáltalán nem volt az, legalábbis ahhoz képest, hogy milyen olcsó volt: az eredeti listaár 790 dollár, ami persze csak beetetés volt..

A paraméterei nagyjából megfeleltek a kor színvonalának. A mintavételi frekvencia 8-32 kHz, a felbontás 12 bit, a belső memória 128 kB, a minták hossza 1-8 másodperc, a polifónia hatszoros volt. Az MD 280 flopi egység ma már beszerezhetetlen, 2,8”-os hajlékony lemezekkel működött.

A hurkolásra is alkalmas S612-ből kb. 12 ezer példányt értékesítettek. Ez a mintázó Matthew Herbert angol elektronikus zenész egyik kedvenc hangszere volt. Véletlenszerű mintákat készített a Starbucks termékek, például a Caffe Latte papír poharainak deformálásából és kávés csészéinek széttöréséből. Ezek lettek az alapjai egy nagyon kapitalizmuskritikus konkrét zenének (a konkrét zene az elektroakusztikus muzsika egyik műfaja), amelyet mind a kritikusok, mind a közönség örömmel üdvözölt. Más társaságok, mint például a McDonald’s és a Kellogg’s, szintén a minta-alapú rombolások áldozatává váltak a színpadi előadásokon, koncerteken.

A következő nótában is S612 szól.

Az Akai első olyan mintázója, amelyik a stúdióbeli környezethez alkalmazkodott, az S900 volt, 1986-ban. A listaáron 2 499 dollárért mérték. Ebből is kb. 15 ezret adtak el.

A mintázó operációs rendszere a készülék belső memóriájában volt, vagyis a rendszer bekapcsolás után azonnal felállt. Ez azonban az amúgy is szűkös, 750 kB-nyi memóriából vett el helyet. A mintavételi frekvencia 8-42 kHz, a felbontás 12 bit, a polifónia 8-szoros volt. Mind a 8 hangra külön-külön ADSR-t és effekteket lehetett tenni. A mintázók, illetve a hangminta alapú szintézist használó szintetizátorok legfőbb problémája a hangmagasság változtatása, hiszen a minta csak egyetlen vagy kisszámú alapfrekvenciájú jel. Legtöbbször állandó a mintavételi frekvencia, és ügyes algoritmusokkal változtatják meg a memóriában levő minta frekvenciáját. Ennek általában szivacsos hang a következménye, persze, ezt is lehet szeretni. Az Akai 900-ban mind a 8 hangjelhez külön-külön processzor tartozott, egyedi időzítéssel. A hangmagasság változtatásához a memória időzítését és a kiolvasás sebességét – a mintavételi frekvenciát – kellett változtatni. Ez is torzítással jár, de másfélével, mint amikor a memória tartamát módosítjuk. Az S900-ban levő szűrők meredeksége 36 dB/oktáv, ezek analóg, nem rezonáns áramkörök.

Kicsit később, 1988-ban jelent meg a belsejét tekintve hasonló S950, 2 500 dolláros listaáron.

A belső memória ebben a készülékben 2,25 MB, a mintavételi frekvencia felkúszott 48 kHz-ig, de a felbontás maradt 12 bites. Ez volt az első olyan Akai mintázó, ami időnyújtást tett lehetővé. Az SCSI felületen keresztül lehetett a mintázót számítógéphez kapcsolni.

Szintén 1988-ban az elektronikus hangszerek piacán már előkelő helyen álló Akai Professional olyan mintázót mutatott be, amely iparági „szabványt” teremtett. Az S1000 a popzenei stúdiók státusszimbóluma lett, a nagyobb stúdiókban több is volt belőle. S nemcsak azért, mert a felbontás immár 16 bites és a mintavételi frekvencia 22,05/44,1 kHz volt sztereóban, hanem azért, mert rengeteg funkciója és bővítési lehetősége volt.

Az S1000 belseje 24 bites felbontással masszírozza a jelet annak érdekében, hogy ne legyen jelveszteség a kimeneten. A zenészek és a diszkósok kedvelték a készülék időnyújtását.

Az un. experimentális elektronikus zene és a poszt-punk felvételeinek során az Akai S1000 rengeteg minta használatára adott lehetőséget, bár a maximális polifóniát a processzor nehezen tűrte.

A kemény nóták mintázója is az Akai S1000 volt. Az alábbi klip brutális képanyagához éppen illeszkedett.

Ez se rossz...

Az Akai S1000 2 MB-os memóriája 8 MB-ra volt bővíthető, így a minta időtartama 1,5 percre nőtt. A polifónia 16-szoros volt, és minden jelet 8 ponton lehetett hurkolni. A hurkolás más mintákon meg is ismételhető volt. Az S1000 akár 200 mintát, 100 programot vagy akár 400 minta + program + billentyűcsoport kombinációt tudott feldolgozni. Az S1000 hajlítója 1 centes lépésekben két oktávot fogott át. A belső 3,5 "-os, 1,44 MB-os hajlékonylemez-meghajtó gyors, egyszerű módszert biztosított az adatok (minták, programok és egyéb beállítások) tárolására és visszakeresésére. Az S1000 nem wav formátumban mentette el a mintákat, s a flopit az eredeti 1,44 MB helyett 2 MB-re formázta. Az S1000 formátumot napjainkban tudják is olvasni olyan eszközök, mint a Nativ Instruments vagy a Korg Kronos, korábban pedig az E-MU, a Kurzweil 2000 vagy az Ensoniq ASR-10. Rengeteg cég gyártott S1000 formátumban mintákat tartalmazó flopikat és CD-ket.

Az S1000 KB billentyűs mintázó volt.

Az S1000 volt az alapja a későbbi modelleknek is, például az S3000 családnak, közülük is az S3000XL típusnak, amelyet 1996-tól gyártottak. A polifónia 32-szeres lett, a timbralitás 16-szoros, a minták maximális száma 255-re ugrott, s a kijelző is használhatóbb lett.

Ebben az időszakban szívesen használták az un. zip meghajtót, ami nem tömörített filét jelent, hanem az Iomega cég 100 MB adatot tárolni képes írható-olvasható lemezének a nevét. Az S3000XL-hez SCSI csatolón keresztül volt dugható a zip meghajtó.

1999-ben egyszerre jelent meg két, nagyjából azonos típus, az Akai S5000 és az S6000.

Ezek a kütyük csaknem mindent tudnak, amire napjainkban szükség lehet, csupán a külső vinyó illesztése lehet problematikus, mert SCSI felületet nem használunk. Néhány évvel ezelőtt remélhetőleg végleg megszabadultunk a FAT32 adattárolási formátumtól is, de 20 évvel ezelőtt ez nagy fejlődésnek számított. A mintavételi frekvencia 22,05 és 44,1 kHz, a felbontás már 18 bit volt. Aluláteresztő (12 dB/oktáv) és rezonáns szűrő (24 dB/oktáv) volt bennük, összesen 26-féle karakterisztikával. Három ADSR generátor és 2 LFO segítette az effektezést, s ugyancsak a minél több effektet szolgálta egy multiprocesszor. A belső memória 256 MB-ra volt bővíthető. A polifónia 64-szeres (128-ig bővíthető), a timbralitás 16-szoros lehetett. A minták formátuma S1000 vagy wav, a sztereó mintahossz csak attól függött, hogy mekkora merevlemez csatlakozott a készülékhez. Az S6000 leginkább abban különbözött a tesótól, hogy az előlapját le lehetett hámozni, ezáltal a kütyü távvezérelhetővé vált.

Az S sorozat utódjának tekinthető a Z4 és Z8 típusú mintázó. Itt is a Z8 a többet tudó, de nem sokkal, s a Z8 eleje is levehető távirányítónak.

Sokféle csatlakozója volt, s immár usb-ről is használhatták a külső merevlemezt vagy a CD-meghajtót. A mintavételi frekvencia már 96 kHz, a felbontás 16 bit, a memória max. 512 MB, a polifónia 54-szeres, a timbralitás 128-szoros volt. A Z4-Z8 egybites Δ-Σ átalakítót használt 64-szeres túlmintavétellel. A három kétpólusú szűrőt akár sorba is lehetett kötni, így lett 36 dB/oktáv a maximális meredekség. a rezonáns szűrőkkel 36-féle karakterisztika volt beállítható. Volt benne egy 20 GB-os vinyó is. A 2002-ben piacra dobott Z8 kütyü listaára 1 dollárral 2 000 alatt volt.

Az S sorozat egyetlen tagja sem tartalmazott ismétlőt, szekvenszert. A történet tehát elölről fog kezdődni az MPC-kkel.