Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 242. Nem hi-fi, hanem profi

A két fogalom nem mindig egymás ellentéte, ha azonban az Akai cég nevét halljuk, csak a profi muzsikusoknak és diszkósoknak jutnak eszébe az Akai mintázói.

Többségünk a GX 4000 D-re vagy a Videoton hi-fi torony kazettás magnójára emlékszik az 1929-ben alapított Akai Electric Company Ltd. termékei közül.

nhp02

Pedig ez a két cucc még a fogyasztói elektronikán belül is a legalja volt a cég termékeinek – de a mi pénztárcánkhoz képest ezek sem voltak olcsók. Gazdagék például szalagos kvadró magnót is vásárolhattak a Bizományi Áruház boltjaiban.

nhp03

Hű, de elfogadtam volna… A cég az USA-ban többek között a CR-80-as sorozatú, nyolccsatornás (4* sztereó vagy 2*kvadró) cartridge rendszerű magnókat árusította, amelyek még most is népszerűek a retrót kedvelők között.

nhp04

Igazán szívesen elkalandoznék még a régi magnók világában, de térjünk át a társaság 1984-ben alapított részlegére!

nhp05

A leányvállalat első terméke egy 12 csatornás keverőasztal volt, beépített soksávos, kazettás hangrögzítővel. Kezdő muzsikusok, stúdiók számára tökéletes volt.

nhp06

Ugyancsak az alapítás évében dobták piacra az első szintetizátort, az analóg AX-80-at, majd egy évvel később az AX-60-at.

Az AX-60 kábelen kapcsolódhatott az Akai korai mintázóihoz, s végre eljutottunk az Akai Professional leghíresebb termékeihez. Az Akainak két mintázó sorozata volt, illetve van: az S és az MPC. Most az S sorozat néhány fajtáját mutatom be. A legelső mintázó az S612 volt, 1985-ben.

nhp07

Kicsit gagyinak látszik a rack, pedig egyáltalán nem volt az, legalábbis ahhoz képest, hogy milyen olcsó volt: az eredeti listaár 790 dollár, ami persze csak beetetés volt..

nhp08

A paraméterei nagyjából megfeleltek a kor színvonalának. A mintavételi frekvencia 8-32 kHz, a felbontás 12 bit, a belső memória 128 kB, a minták hossza 1-8 másodperc, a polifónia hatszoros volt. Az MD 280 flopi egység ma már beszerezhetetlen, 2,8”-os hajlékony lemezekkel működött.

nhp09

A hurkolásra is alkalmas S612-ből kb. 12 ezer példányt értékesítettek. Ez a mintázó Matthew Herbert angol elektronikus zenész egyik kedvenc hangszere volt. Véletlenszerű mintákat készített a Starbucks termékek, például a Caffe Latte papír poharainak deformálásából és kávés csészéinek széttöréséből. Ezek lettek az alapjai egy nagyon kapitalizmuskritikus konkrét zenének (a konkrét zene az elektroakusztikus muzsika egyik műfaja), amelyet mind a kritikusok, mind a közönség örömmel üdvözölt. Más társaságok, mint például a McDonald’s és a Kellogg’s, szintén a minta-alapú rombolások áldozatává váltak a színpadi előadásokon, koncerteken.

nhp10

A következő nótában is S612 szól.

nhp11

Az Akai első olyan mintázója, amelyik a stúdióbeli környezethez alkalmazkodott, az S900 volt, 1986-ban. A listaáron 2 499 dollárért mérték. Ebből is kb. 15 ezret adtak el.

nhp12

A mintázó operációs rendszere a készülék belső memóriájában volt, vagyis a rendszer bekapcsolás után azonnal felállt. Ez azonban az amúgy is szűkös, 750 kB-nyi memóriából vett el helyet. A mintavételi frekvencia 8-42 kHz, a felbontás 12 bit, a polifónia 8-szoros volt. Mind a 8 hangra külön-külön ADSR-t és effekteket lehetett tenni. A mintázók, illetve a hangminta alapú szintézist használó szintetizátorok legfőbb problémája a hangmagasság változtatása, hiszen a minta csak egyetlen vagy kisszámú alapfrekvenciájú jel. Legtöbbször állandó a mintavételi frekvencia, és ügyes algoritmusokkal változtatják meg a memóriában levő minta frekvenciáját. Ennek általában szivacsos hang a következménye, persze, ezt is lehet szeretni. Az Akai 900-ban mind a 8 hangjelhez külön-külön processzor tartozott, egyedi időzítéssel. A hangmagasság változtatásához a memória időzítését és a kiolvasás sebességét – a mintavételi frekvenciát – kellett változtatni. Ez is torzítással jár, de másfélével, mint amikor a memória tartamát módosítjuk. Az S900-ban levő szűrők meredeksége 36 dB/oktáv, ezek analóg, nem rezonáns áramkörök.

Kicsit később, 1988-ban jelent meg a belsejét tekintve hasonló S950, 2 500 dolláros listaáron.

nhp13

A belső memória ebben a készülékben 2,25 MB, a mintavételi frekvencia felkúszott 48 kHz-ig, de a felbontás maradt 12 bites. Ez volt az első olyan Akai mintázó, ami időnyújtást tett lehetővé. Az SCSI felületen keresztül lehetett a mintázót számítógéphez kapcsolni.

Szintén 1988-ban az elektronikus hangszerek piacán már előkelő helyen álló Akai Professional olyan mintázót mutatott be, amely iparági „szabványt” teremtett. Az S1000 a popzenei stúdiók státusszimbóluma lett, a nagyobb stúdiókban több is volt belőle. S nemcsak azért, mert a felbontás immár 16 bites és a mintavételi frekvencia 22,05/44,1 kHz volt sztereóban, hanem azért, mert rengeteg funkciója és bővítési lehetősége volt.

nhp14

Az S1000 belseje 24 bites felbontással masszírozza a jelet annak érdekében, hogy ne legyen jelveszteség a kimeneten. A zenészek és a diszkósok kedvelték a készülék időnyújtását.

nhp15

Az un. experimentális elektronikus zene és a poszt-punk felvételeinek során az Akai S1000 rengeteg minta használatára adott lehetőséget, bár a maximális polifóniát a processzor nehezen tűrte.

nhp16

A kemény nóták mintázója is az Akai S1000 volt. Az alábbi klip brutális képanyagához éppen illeszkedett.

nhp17

Ez se rossz...

nhp18

Az Akai S1000 2 MB-os memóriája 8 MB-ra volt bővíthető, így a minta időtartama 1,5 percre nőtt. A polifónia 16-szoros volt, és minden jelet 8 ponton lehetett hurkolni. A hurkolás más mintákon meg is ismételhető volt. Az S1000 akár 200 mintát, 100 programot vagy akár 400 minta + program + billentyűcsoport kombinációt tudott feldolgozni. Az S1000 hajlítója 1 centes lépésekben két oktávot fogott át. A belső 3,5 "-os, 1,44 MB-os hajlékonylemez-meghajtó gyors, egyszerű módszert biztosított az adatok (minták, programok és egyéb beállítások) tárolására és visszakeresésére. Az S1000 nem wav formátumban mentette el a mintákat, s a flopit az eredeti 1,44 MB helyett 2 MB-re formázta. Az S1000 formátumot napjainkban tudják is olvasni olyan eszközök, mint a Nativ Instruments vagy a Korg Kronos, korábban pedig az E-MU, a Kurzweil 2000 vagy az Ensoniq ASR-10. Rengeteg cég gyártott S1000 formátumban mintákat tartalmazó flopikat és CD-ket.

nhp19

Az S1000 KB billentyűs mintázó volt.

Az S1000 volt az alapja a későbbi modelleknek is, például az S3000 családnak, közülük is az S3000XL típusnak, amelyet 1996-tól gyártottak. A polifónia 32-szeres lett, a timbralitás 16-szoros, a minták maximális száma 255-re ugrott, s a kijelző is használhatóbb lett.

nhp20

Ebben az időszakban szívesen használták az un. zip meghajtót, ami nem tömörített filét jelent, hanem az Iomega cég 100 MB adatot tárolni képes írható-olvasható lemezének a nevét. Az S3000XL-hez SCSI csatolón keresztül volt dugható a zip meghajtó.

nhp21

1999-ben egyszerre jelent meg két, nagyjából azonos típus, az Akai S5000 és az S6000.

nhp22

Ezek a kütyük csaknem mindent tudnak, amire napjainkban szükség lehet, csupán a külső vinyó illesztése lehet problematikus, mert SCSI felületet nem használunk. Néhány évvel ezelőtt remélhetőleg végleg megszabadultunk a FAT32 adattárolási formátumtól is, de 20 évvel ezelőtt ez nagy fejlődésnek számított. A mintavételi frekvencia 22,05 és 44,1 kHz, a felbontás már 18 bit volt. Aluláteresztő (12 dB/oktáv) és rezonáns szűrő (24 dB/oktáv) volt bennük, összesen 26-féle karakterisztikával. Három ADSR generátor és 2 LFO segítette az effektezést, s ugyancsak a minél több effektet szolgálta egy multiprocesszor. A belső memória 256 MB-ra volt bővíthető. A polifónia 64-szeres (128-ig bővíthető), a timbralitás 16-szoros lehetett. A minták formátuma S1000 vagy wav, a sztereó mintahossz csak attól függött, hogy mekkora merevlemez csatlakozott a készülékhez. Az S6000 leginkább abban különbözött a tesótól, hogy az előlapját le lehetett hámozni, ezáltal a kütyü távvezérelhetővé vált.

nhp23

Az S sorozat utódjának tekinthető a Z4 és Z8 típusú mintázó. Itt is a Z8 a többet tudó, de nem sokkal, s a Z8 eleje is levehető távirányítónak.

njp24

Sokféle csatlakozója volt, s immár usb-ről is használhatták a külső merevlemezt vagy a CD-meghajtót. A mintavételi frekvencia már 96 kHz, a felbontás 16 bit, a memória max. 512 MB, a polifónia 54-szeres, a timbralitás 128-szoros volt. A Z4-Z8 egybites Δ-Σ átalakítót használt 64-szeres túlmintavétellel. A három kétpólusú szűrőt akár sorba is lehetett kötni, így lett 36 dB/oktáv a maximális meredekség. a rezonáns szűrőkkel 36-féle karakterisztika volt beállítható. Volt benne egy 20 GB-os vinyó is. A 2002-ben piacra dobott Z8 kütyü listaára 1 dollárral 2 000 alatt volt.

Az S sorozat egyetlen tagja sem tartalmazott ismétlőt, szekvenszert. A történet tehát elölről fog kezdődni az MPC-kkel.