Hogy mi mindenről lesz most szó, nézd meg a következő videót, ami nagyon jól összefoglalja a fontosabb tudnivalókat a különböző billentyűzetekről.

Szinte az összes ma kapható digitális zongorának kalapácsmechanikás, érintésérzékeny a billentyűzete, Ez azt jelenti, hogy egy billentyű lenyomásakor működésbe lép egy mechanika, amelynek a másik végén van egy kalapács vagy egy megfelelő súly. A valódi pianínóval vagy a zongorával szemben a kalapács nem üt meg egy húrt, hanem csak ellensúlyként szolgál az akusztikus hangszer érintésérzetének utánzására. A hangot nem a kalapács váltja ki, hanem olyan érzékelők, amelyek mérik a billentyű helyzetét és löketsebességét, és továbbítják azokat az elektronikába. A következő kép a Korg RH3 kalapácsmechanikájáról készült.

Ilyen van például a D1 típusú zongiban, amelyet kb. 200 ezer forintért kezdőknek ajánlanak. A D1 az előadót nem bántja, a hallgatót annál inkább. A zongora-érzéssel tehát nincs baj, de a hangja bizony éppen azokat a jellegzetességeket mutatja, amelyek miatt óvni szokták az előítéletes tanárok a tanulókat a digitális zongoráktól.

Mivel a kalapácsnak nem kell húrt ütnie és nem kell csappantyút mozgatnia, a digitális zongorák kalapácsmechanizmusai egyszerűbben felépíthetők, mint valódi zongoráké vagy pianínóké. Ennek eredményeként kevesebb helyet foglalnak el, lehetővé téve a könnyű, hordozható, kompakt kivitelt. A kalapács csak ellensúly. A billentyű és a kalapács hosszának, valamint a súlyának gondos egyensúlyozásával a gyártók megpróbálnak a lehető legközelebb kerülni az előző részben említett zongora érzéshez. Egyes felsőbb osztályú digitális zongorákban olyan mechanizmusokat alkalmaznak, amelyek nagyon hasonlítanak a valódi zongora mechanizmusokhoz. Ezekkel a luxus billentyűzetekkel a billentyű hossza és súlya, az emelő forgáspontja, a kalapács súlya és a mechanikus "sebességváltó" megegyezik a zongorába építettekkel. E billentyűzetek sokkal hitelesebb játékélményt nyújtanak - végül is a fizikának van igaza.

A digitális zongora hangjainak differenciált megszólaltatásához olyan billentyűzetre van szükség, amely a hangszer hanggenerálásához igazodik. Az akusztikus zongora kalapácsai a basszustartományban nehezebbek, ezért a mély hangok megszólaltatásához valamivel több erőre szükség, mint a billentyűzet felső részén található, magas hangokéhoz. Az olyan billentyűzeteket, amelyek kissé merevebbek alul, balfelé, mint felül, jobbfelé, fokozatosan vagy méretezetten súlyozottnak nevezzük. A Yamaha billentyűzeteinek fantázianeve Graded Hammer.

A Casioé "Scaled Hammer Action" illetve „Smart Scaled Hammer Action”

A Korgé pedig "Real Weighted Hammer Action". A már említett Korg RH 3 billentyűzeten különböző színek jelzik az eltérő súlyozást.

Egykoron a zongorák billentyűi fából készültek, és elefántcsonttal vonták be őket. A fákat is kímélni kéne, az elefántokat meg különösen szeretjük.

Egy évszázad alatt 12 millióról körülbelül 400 ezerre csökkent az afrikai elefántok száma a Természetvédelmi Világszövetség 2016-os jelentése szerint. Az un. Washingtoni Egyezmény értelmében 1989. óta tilos a veszélyeztetett állat- és növényfajokkal, azok preparátumaival és a belőlük készített dísztárgyakkal, eszközökkel vagy akár azok porrá őrölt részeivel való nemzetközi kereskedelem, Azóta sem az akusztikus, sem a digitális zongik billentyűzete nem tartalmazhat elefántcsontot. Sok digitális zongoragyártó olyan anyagokkal burkolja, laminálja a drágább hangszereinek billentyűit, amelyek állítólag utánozzák az elefántcsont és esetenként az ében testérzeti (haptikus) tulajdonságait. Nem kicsit ellentmondásos a helyzet, hiszen az igazi elefántcsontot évtizedek óta nem használják már az akusztikus zongorákban - és nemcsak rendkívül problematikus eredete és globális kereskedelmi tilalma miatt, hanem azért is, mert jobb, tartósabb és könnyebben kezelhető anyagok vannak ma már. Minden önmagát tisztelő gyártónak van megfelelő billentyűzet burkolója, csak az "elefántcsont" elegánsan hangzik. Az ilyen „elefántcsont” felületek simák ugyan, de kevésbé csúszósak, mint a sima műanyagok, és mattabbnak tűnnek. A marketingesek „Ivory touch”-ról (Yamaha), „Ivory feel”-ről (Roland). vagy „Neotex”-ről (Kawai) csacsognak Gyakran hirdetik az ilyen felület nedvszívó képességét is, az anyagok porózusságára hivatkozva. Egyelőre azonban nincs hír arról, hogy békaemberek a tenger mélyén digitális zongit püfölnének. Inkább arról van szó, hogy a kéz izzadtságát nyeli el – ha elnyeli, mert erre vonatkozóan korrekt mérést – sőt semmilyet - nem láttam.

A zongorista a játéka közben nemcsak a kalapácsot hozza mozgásba, hanem magát a billentyűt is, és a billentyűnek a súlyából – pontosabban a tömegéből adódóan - van valamekkora tehetetlensége is, amely hozzájárul a művész komfortérzetéhez. Emiatt - és nem utolsósorban azért, mert a kiváló minőség benyomását hitetik el, az igényesség hangulatát erősítik - a fabillentyűket gyakran használják drágább hangszerekben. Az alábbi képen a Fatar gyártmányú TP/40 wood billentyűzet részletét láthatod.

Az én lelkem sajnálja a fákat – különösen a fekete billentyűkhöz használt ébent –, és megérdemled a büntetésedet, ha egy fabillentyűzetes digitális zongorát kell cipelned. A Kawai MP11SE tömege 34 kg, vagyis a súlya kb. 337 newton. A Kawai szerint ez egy hordozható színpadi zongora, kb. 850 ezer forintért, 5 év garanciával. Mentsége, hogy a kezelése gyorsan megtanulható, nagyon szépek a hangjai, már ahhoz képest, hogy a Kawai sosem volt képes az akusztikus koncertzongoráival kiütni a klasszikus cégeket – a Kawai nem Steinway, az MP11SE pedig nem digitális koncertzongora. Mindent a maga kategóriájában kell értékelni.

A hangzás szempontjából valószínűleg nincs jelentősége annak, hogy a digitális zongorák billentyűi – ellentétben pl. a Hammond-orgonák lekerekített vízesés billentyűzetével – egy kis peremet, ajkat formálnak a billentyűk szélén.

Néhány mm-rel azelőtt, hogy a billentyűt teljesen lenyomnánk, van egy kis mechanikai ellenállás, amelyet le kell győzni. Ennek okáról az előző részben volt szó. Ez a kiváltás, vagyis az a pillanat, amikor a mechanika elengedi a kalapácsot, hogy a húr szabadon tudjon rezegni. Ha erősen ütünk a billentyűre, akkor ez az ellenállás nem vehető észre, de finom, halk hangok játszásakor bizony, visszarúghat. A külföldiül „key escapement”-nek, vagyis menekülésnek vagy „let-off”-nak nevezett megoldás, magyarul a kiváltópontos mechanika napjainkban már nemcsak a luxuskategóriában jellemző.

Erre példa a Roland F-140R típusú hangszere.

Kicsit bárzongora hangja van, de 330-420 ezer forintos árért nem várhatod azt, amit az immár négy millába kerülő (kevesebb, mint háromról indult) GP 609-től.

A kiváltás utánzásánál fontosabb hogy mennyi idő után lehet ugyanazt a hangot ismételni, vagyis a repetíció sebessége. A digitális zongik mechanikája egyszerűbbek és könnyebbek az akusztikus hangszerek mechanikájánál, ebből a szempontból gyorsabbak a hagyományos társaiknál. S még nincs vége a nyalánkságoknak.