A középső fül egyik része a dobüreg. A dobüreg levegővel teli, kb. kockacukor nagyságú kis kamra, amelyben három csontocska van: a kalapács, az üllő és a kengyel. Őket hallócsontoknak hívjuk.

A kalapács a dobhártyához, a kengyel a belső fül úgynevezett ovális ablakához kapcsolódik.

Van még egy érdekes cucc itt: a fülkürt. Ez egy nem nyitott, merev csövecske. Eustach kürtnek is hívják.

A dobüregben a légnyomás ugyanakkora, mint a külső levegő nyomása. Ha azonban a két érték eltér egymástól, a garattal összekötött fülkürtön keresztül a légnyomás kiegyenlítődik. A fülkürt nyugalmi állapotában a falai összefekszenek, és csak aktív izomműködés eredményeként nyílnak meg. A nyugalmi állapot biztosítja, hogy hangok nem juthatnak át rajta a dobüregbe, így a dobhártyát nem érhetik hangrezgések egyidejűleg a külső és belső felszínén, hiszen ez a dobhártya kimozdulását lehetetlenné tenné.

Normális esetben a fülkürt minden nyelésnél kinyílik. Ha füldugulást érzünk, jó nagyokat kell nyelnünk vagy ásítanunk; például akkor, amikor repülőgéppel szállunk fel (a külső nyomás csökken) vagy le (a külső nyomás nő). Ha sikerült a nyomáskiegyenlítés, a pattogás, a dugulás vagy a fájdalom érzete megszűnik.

Ha a fülkürt átmérője lecsökken, esetleg a fülkürt teljesen be is záródik, hiába nyelünk vagy ásítunk, akkor a kurvaanyázás a legenyhébb káromkodás, ami üvöltözve elhagyja az ajkadat. Az átmérő csökkenését, a fülkürt elzáródását az okozhatja, hogy a fülkürt szövete valamilyen, általában bakteriális fertőzés következtében begyullad, megduzzad.

A gyulladás megszüntetésére, a bacik elpusztítására a szervezetünk sokszor savós trutyit vagy gennyt termel. A genny se tud persze távozni, és úgy nyom a genya, hogy megbolondulsz a fájdalomtól. De ha rendesek a kórokozók, akkor az időben elkezdett gyógyszeres kezelés hatására megdöglenek, és a genny az ismét szabaddá vált fülkürtön keresztül távozik. A gyógyulást az infralámpás melegítés segítheti. Kisgyerekek esetén gyakoribb ez a nyavalya, mert a fülkürt még rövidebb, az átmérője kisebb, könnyebben fertőződik. A kór egyik fajtája általában megfázást követően alakul ki. Ilyenkor bújik elő belőlünk a szadista állat, és porszívó segítségével óvatosan, de határozottan szippantjuk ki a taknyot a bébi orrán keresztül. Mondanom sem kell talán, hogy általában az apákra bízzák ezt a munkát. Amikor a nagyobbik lányomat szippantyúztam ilyen módon, egyszerre kerülgetett az együtt érző bőgés és a hányinger. Ha a szívás sem segít, nincs más hátra, mint a már említett fülszúrás.

A fülszúrás mellett van lehetőség egy másik jópofizásra is, amit Politzer befúvásnak hívnak. Ilyenkor levegőt juttatnak a dobüregbe, hogy az szellőzni tudjon. Előnye, hogy ha véletlenül nem döglesz bele a befúvás okozta fájdalomba, akkor nem sérti a dobhártyát, tehát kisebb az esélye a maradandó halláskárosodásnak.

A dobüregen és a fülkürtön kívül van egy harmadik része is a középfülnek: a csecsnyúlvány. Az elnevezéssel ellentétben nem túlkoros, lógó ciciről van szó, hanem a dobüreg mellett elhelyezkedő, szivacsos-csontos üregrendszerről.

Ha a gyulladás erre a részre is átterjed, na, az az igazi córesz. A gyulladás kezdeti szakaszában csak a gennyesedés folytatódik, később azonban rohadni kezd a csont. Van úgy, hogy az antibiotikumos kezelés is hatásos, de ha nem, akkor jön a lékelés. Erről is van videó, de ne mondd, hogy nem szóltam, miszerint kell egy pipetnyi bátorság a megnézéséhez!

Ám, ha ennyire sok baj lehet a középfüllel, akkor mi szükség van rá? Miért nem tapad a dobhártya egyből a belső fülre, sőt, miért nem rögtön az agyunkba vezet egy drót?

Technikai értelemben a dobhártya közvetlenül is vezérelhetné a belső fület. A dobhártya rezgései azonban egyrészt gyengék, amplitúdójuk kicsi ahhoz, hogy a belső fület működtessék, másrészt a belső fül nagyon érzékeny, védeni kell. A három csontocska emelőként viselkedik. Ezzel növeli az erősítést, és óvja a belső fület. A külvilágból érkező hangok terjesztési közege a levegő. A dobhártya a levegő impedanciájához illeszkedik, a belső fülben viszont vízszerű folyadék van. Ennek más az impedanciája, mint a levegőnek. A középfül ezt a két impedanciát illeszti, hogy a lehető legjobb legyen a hallószerv működésének hatásfoka. Ha ez az illesztés nem volna, akkor a beérkező hangenergia 99%-a visszaverődne, és csak 1% jutna tovább.

A dobhártya felszíne, 35 négyzetmilliméter, jóval nagyobb, mint a belső fül 3,2 négyzetmilliméteres ovális ablakáé. Ha ugyanakkora nyomás nagyobb felületen hat, akkor kisebb az erő, ha viszont kisebb felületen oszlik szét, koncentrálódik, akkor nagyobb. A középfül erősít, az erősítés mértéke kb. 35:3,2 = 17. 17-szeres erősítés hány decibel? Használjunk a kiszámításához ismét internetes kalkulátort!

http://www.sengpielaudio.com/calculator-db.htm

Az erősítés kb. 25 dB. A belső csontok emelőként működnek, ami újabb 1,3-szoros erősítést jelent. 17*1,3=22,1.

Összesen kb. 27 dB az erősítés, a hatásfok pedig 1%-ról 14%-ra nőtt.

A középfül egyszersmind védősánc is. A nagyon hangos hangtól óvni kell a hallórendszert. A nagy erősségű hang kétféle izomzatot aktivizál. Az egyik a dobhártya átmérőjét szűkíti. Ennek dobhártya feszítő izom a neve. Ha ez az izom az agy parancsára összehúzza a dobhártyát, kisebb lesz a dobhártya-ovális ablak felületi arány, tehát csökken az erősítés. A másik izom elhúzza a kengyelt az ovális ablaktól Ennek következtében romlik az illesztés, vagyis ezzel is csökken az erősítés. E másik izom neve: kengyelizom. A két izom a hallócsont-rendszer merevségét is szabályozza, hogy ha például egy diszkóbeli vita során fejbe rúgnának téged, kisebb legyen a benned keletkező kár.

Az izmok működése a nagyon erős hangok esetében erős fájdalommal is jár, mert a hallócsontok elfordulnak a tengelyük körül. Ezzel figyelmezetnek arra, hogy ne bömböltesd feleslegesen a berendezéseidet, ha már a szép szó nem használt.

A hangos hangokra történő reakció az akusztikus reflex. Az akusztikus reflex kialakulásához idő kell. Ez az idő rövid, 40- 80 ms. A kisbaba még nem tudja, hogy hogyan alakulnak ki a hangos hangérzetek az agyában, ezért minden hangosabb hangra biztosan bőgéssel reagál. A szülők csacska módon óvják őt a hangos hangtól, s ezzel elérik, hogy az akusztikus reflexre történő agyi szabályozás kicsit később fejlődjön ki.

Az akusztikus reflex a 85 dBSPL-nél nagyobb hangnyomás szinteken kezdi rángatni a két izmot, és vele együtt a dobhártyát és a kengyelt. Ha a szint tartósan 85 dBSPL fölött van, akkor az izmok is állandóan feszítenek, ami alaposan igénybe veszi a szervezetünket, és átmeneti vagy tartósabb hallásveszteséghez vezet, mert a hallórendszer elfárad.

Az akusztikus reflex kb. 30-40 dB-lel, tehát akár századrészére is csökkenti az erősítést. Ennek nemcsak a külső hangzavar miatt van jelentősége, ugyanis körülbelül ekkora különbséget hallunk aközött, ha valaki suttog vagy ha hangosan beszél. Ahhoz, hogy a saját beszédünktől ne őrüljünk meg, az akusztikus reflex akkor is működésbe hozza a két izmot, mielőtt beszélni kezdenénk. Vagyis a mi hallórendszerünk számára lehalkíttatja a saját beszédünket. Ugyanezt teszi nyeléskor is. Azért ez nem semmi, mi? S mindez, mondom újból, egy kockacukornyi térfogatban.

Az akusztikus reflex csökkenti az erős mély hangok elfedő hatását a gyenge magas hangokra, vagyis döngethet a basszusgityó, a cinek halk söprűzését is hallhatjuk. Persze, csak bizonyos határok között.