Akkor lenne tökéletes a hallórendszerünk, ha mindenféle frekvenciájú hangot hallhatnánk vele. Vagyis legyen végtelenül széles és ingadozás nélküli az érzékelhető frekvenciasáv, és ez a frekvenciamenet bármilyen hangerőn ugyanolyan legyen. A lehető leghalkabb hangot is érzékelje, és föl tudja dolgozni azt, tehát az érzékenysége, szakszerűen a hallásküszöb a lehető legközelebb legyen a nulla értékű (mínusz végtelen dBSPL) hangnyomáshoz, (hangnyomásszinthez). Ez azt is jelenti, hogy nemcsak elvileg, hanem ténylegesen is végtelen legyen a dinamika tartomány. A cucc bármilyen hangos hangot föl tudjon dolgozni károsodás nélkül, vagyis mindig nulla legyen az összes torzítási paramétere. Minden irányból ugyanúgy érzékeljen, tehát az iránykarakterisztikája polárkoordináta rendszerben ábrázolva tökéletes gömb legyen. Minden irányt és térjellemzőt hiba nélkül ismerjen föl, lokalizáljon. A hallórendszer érzékelése és jelfeldolgozása azonnali legyen, tehát a reflexiós időállandók mindegyike legyen nulla! A hallórendszer legyen szabályozható, ami azt jelenti, hogy ha szükség van rá, az alaprendszerbe iktatható legyen hangerőszabályzó, többféle frekvenciamenetű és szintfüggő hangszínszabályzó, irányszűrő, és olyan effekteszközök, mint pl. a zajzár, amely bizonyos jelnagyság alatt nem engedi át a zavaró hangokat. Célszerű, ha ezek az egységek automatán is képesek működni, például, ha aludni akarunk, készenléti üzemmódba kapcsolnak. A hallórendszerünkre legyen szigorú élettartam garancia, ami azt jelenti, hogy egyrészt a két meghibásodás közötti minimális idő, angol rövidítéssel az MTBF, a hallórendszernek az anyaméhen belüli kifejlődésétől a halálunkig tartson, továbbá, hogy még nem üzemszerű használat esetén se romoljanak a paraméterei, maximálisan álljon ellen a környezeti hatásoknak. A hallórendszerünk ne igényeljen semmiféle karbantartást! Végül, de nem utolsó sorban, a hallórendszerünk szabad szemmel is látható részei legyenek szépek, esetenként könnyen díszíthetők, illetve, szerelmeskedés közben okozzon élvezetet az óvatos puszilgatásuk, rágcsálásuk.

Nem kell mondanom, hogy a hallórendszerünk ezeknek a követelményeknek egyrészt csak részlegesen felel meg, másrészt olykor éppen ellentétesen működik. Mégis olyan csodálatos, hogy ha újból születnék, pszichoakusztikával, fiziológiai akusztikával foglalkoznék legszívesebben. Igaz, hogy egy reinkarnációs tanfolyam sokba kerül, de hát egyszer élünk…

A hallórendszer olyan mérleghez hasonlítható, amely egyaránt mérni tudja egy db egér és ezzel egyidejűleg (!) 5 db elefánt súlyát.

A hallórendszer, a hallásmechanizmus igen sok részből áll, amíg a hangjelenségből hangélmény lesz.

Ezen út első része az az érzékszerv, ami fölfogja a hanghullámokat. Hagyományosan az úgynevezett fület tekintjük ennek, noha – különösen nagy intenzitású rezgések esetén – az egész testünk, ezen belül a gyomrunk és a koponyánk is hangérzékelőként működik. A képen a gyomor felszínét látod, csak, hogy edződj.
A fül három részből áll: a külső fülből, a középső fülből és a belső fülből.

Előzetesként nézd meg ezt a videót!

A fülkagyló tölcsérszerű, többszörösen görbült, jellegzetes redőket alkotó porcból és az azt borító bőrből áll. Feladata a hanghullámok összegyűjtése, szűrése és a hallójáratba irányítása. 5 kHz-ig erősít, 10 kHz fölött meredeken vág. Tehát olyan sáváteresztő szűrőnek tekinthető, amely a beszéd és a zene alaphangjaira érzékeny elsősorban. Segíti az irányhallást is, mert hátrafelé árnyékol. Sok olyan állat van, amelynek fülkagylóját az állat fülmozgató izmokkal képes mozgatni - az ember nem ilyen állat.

A külső hallójárat a hanghullámokat a dobhártya felé továbbítja. Lapított, kezdetben lentről felfelé, majd fentről lefelé és előrefelé haladó cső, melynek hossza gyermekkorban 1,5-2,0 cm, felnőttkorban 2,8-3,8 cm.

A hallójáratban szőrszálak és speciális faggyúmirigyek helyezkednek el. Ezek a mirigyek termelik a barna, kenőcsös váladékot, a fülzsírt. Minél többet piszkáljuk, annál több zsír termelődik. A zsír savas kémhatású, baktérium-, gomba- és vírusölő. Az igen érzékeny bőrt bevonva védi azt a kiszáradástól és a kívülről bejutó nedvesség áztató hatásától. A fülzsírt a rovarok olyan büdösnek érzékelik, hogy csak a legbátrabbak merészkednek a külső hallójáratba. Ott viszont olyan ricsajt csapnak, hogy reflexszerűen kikergeted őket. Mégis előfordulhat, hogy egy tücsök bekerül a fülbe. Indítsd hát a lejátszást, és nézd végig! Mondom, végig! Vvvééégggiiiggg!

Tök cuki volt, ugye? Most pedig íme, egy kis fülzsír.

Még mindig nem hánysz? Semmi gond, fogsz. A fülzsírt ne akard te magad kipiszkálni, inkább menj fülészetre, ott kimossák. Szar érzés, mert a fül- orr- gégészek szadisták, eredetileg a vágóhídon akartak dolgozni, de mosás után mintha újjászülettél volna.

A külső hallójárat rezonátorként viselkedik. Rezonátornak az olyan szerkezetet nevezzük, amely valamilyen rezgésszámon, a rezonancia frekvencián erősít, kiemel. Rezonátor pl. egy sörös üveg, amelybe ha belefújunk, valamilyen – az üveg méretéből és abból, hogy mennyi sör van benne – rezgésszámon szól. Fogadjunk, hogy kipróbáltad már, amikor nem bírtál magaddal!

A külső hallójárat rezonancia frekvenciája 2500 - 4000 Hz között van. Csúcsban kb. 15 dB hangnyomás növekedés keletkezik a hallójárat bemenetéhez, illetve a szabad hangtérhez képest. Hm… Hányszoros erősítés is a 15 dB? Megint elmegyünk ide: http://www.sengpielaudio.com/calculator-db.htm

Körülbelül 5,6-szörös az erősítés. Azért itt erősít ismét, mert ez a beszédérthetőség szempontjából legfontosabb tartomány. Itt bőg a baba is, és az anyukák többsége sok baba sírása közül is fölismeri a sajátját. A hallójárat minden embernél másként néz ki, sőt, ugyanannak az embernek a két oldala is különbözhet. Mindenki hozzászokik, adaptálódik a saját anatómiai "berendezéséhez", s így azt lineárisnak érzékeli. Vagyis föl sem tűnik, hogy az „átvitel” egyenetlen.

A külső fület légmentesen lezáró rész a dobhártya.

Enyhén feszes, ovális, gyöngyházfényű, kb. 0,1 mm vékony lemez. Szélei a csontos külső hallójárathoz egy porcos-rostos gyűrű segítségével rögzülnek. Felső része kifelé dől, elől-alul pedig egy zugot képez. Alakja tölcsérhez hasonló. Feszességét izmok teszik lehetővé, de valójában a dobhártya nem mereven feszes. Rugalmasságát inkább a középfül kb. 2 köbcentinyi levegőpárnája biztosítja, mely az összenyomásra a gáztörvényeknek megfelelően reagál. A bejövő hanghullámok hatására a dobhártya elmozdul a nyomás ingadozásának függvényében, és ha befelé nyomódik, a sűrűbbé vált légpárna visszalöki, ha meg kifelé, akkor behúzza.

A dobhártya rugalmassága nem végtelen, nagy hangnyomás hatására beszakadhat. Szándékosan is beszakítják – cizelláltan fogalmazva, bemetszik – a dobhártyát, ha a középső fül begyullad, és a trutyi nem tud távozni.

Iszonyúúúúúúúúúúú!!!!

Annyira fáj, hogy egy pillanatra elájul az ember. Kisgyermekként néha begyulladt a fülem, és egy idő után tudtam, mi vár rám. Édesapám az ölébe vett, üvöltöttem, és amikor a feje közepén tükröt viselő hóhér le akart ülni a háromlábú forgó székére, hogy a tűt vezető tölcsért a fülembe dugja, minden erőmet összeszedve, kirúgtam alóla a széket. A gyilkos a földre pottyant, de aztán nem úsztam meg. Szerencsére, ma már szelektív antibiotikumokkal gyógyítható a gyulladás.

Nem ő volt, a kép csak illusztráció, bocsi. De érzed azt a mosolyt, ugye?