A természetben egyszerű a helyzet. Az állatok nem tudatosan, hanem ösztönösen változtatnak. Mindenféle kommunikációjuknak – nemcsak a hanginak – kettős célja van: az egyik az ellenség legyőzése akár azonnali fogyasztással, a másik, hogy igyekeznek a fajtársakat az általuk kívánt viselkedésre késztetni.

A leggyakrabban hallott állati hang a madárdal.

A szaporodási időszak kezdetén a hímek területet foglalnak. A védelem eszköze az ének, ezzel jelzik a többiek számára, hogy az adott territórium már foglalt, így a betolakodó támadásra számíthat. A hang a nőstényekre épp ellenkező hatással van: minél összetettebb, minél tisztábban szól, annál inkább csalogató. A szebb énekű hímek területére több nőstény érkezik, így neki több utóda lesz. De vajon hogyan lehet megállapítani a dalból a hím genetikai minőségét?

Az ún. „hátrány-elv” szerint azok a jelzések őszinték, azok tudósítanak megbízhatóan az állat tényleges kondíciójáról, amelyek költségesek. Ökológiai értelemben költség minden, ami energiaigényes, mert az állat kénytelen energiát elvonni más tevékenységeitől. A madárdal igen költséges az éneklő pasimadár számára. Nagy erőkifejtést igényel a hang kiadása, és energiaigényes az ehhez szükséges izmok felépítése is. Ráadásul, minél bonyolultabb, hosszan tartóbb az ének, annál több ragadozó figyelmét hívhatja fel magára. Ezeket a költségeket csak az erős, valóban jó kondícióban lévő hímek vállalhatják, így a nőstények meghallgatva az énekeket, megalapozott döntést hozhatnak. 

Izgalmi állapotban – ha közel van az ellenség vagy a hőn áhított dugás pillanata – a hang magassága növekszik. Ez a megállapítás az emberre is igaz: mivel pl. veszekedéskor gyorsabban és hangosabban is beszélünk, nincs energiánk arra, hogy a nehezebben és lassabban megszólaltatható mély hangok előállítására koncentráljunk. Figyeld csak meg, hogy az állandóan üvöltő dj vagy műsorvezető hangja mennyivel magasabb, mint amikor a barátaival beszélget!

A tücsök ciripelésének hangmagassága meg pl. hőmérsékletfüggő. Ha hűvös az idő, mélyebb, mint amikor a hasát süttetheti. A hangmagasság alapvetően a testmérettel van összefüggésben, s bizonyos hangelemek sebességéből valamint a szünetek hosszából a szerenádozó tücsökpéldány kondíciójára lehet következtetni. 

A kutyák hangjának frekvenciája is utal a kutya testméretére. Azonban ha az eb felé ellenség közeledik, a kutya mélyíti a hangját, ezzel azt mondja, hogy nagyobb a teste, mint amekkora valójában. Ha van otthon kutyád, figyeld meg, mennyivel morgósabban reagál egy férfi, mint egy nő közeledtére! 

Az ember szándékosan is képes mélyíteni a hangját. Pontosabban, képes alávetni magát annak a szándéknak, ami egyes elmerozzant beszéd-dokik igénye, miszerint minden hivatásos beszélőnek érthetőbb a szövegelése, ha mély a hangja. Az állandó beszédtechnikai képzésre természetesen minden hivatásos szónoknak, előadónak szüksége lenne, éppen úgy, mint az énekeseknek az énekórákra, de a tanároknak nem az erőltetés, hanem az illető adottságainak kibontakoztatása, megerősítése, fejlesztése volna a feladata.

Az emberi hangi kommunikáció fontos mikrotulajdonságát hangsúlyozásnak, hanglejtésnek, intonációnak hívjuk. Hiszen a kimondott szó vagy mondat értelme is függhet ettől; akár az ellentétét is jelentheti, mint amit a szavak összessége. Az „Éppen te hiányoztál” azt jelenti, hogy „Kellettél a francnak!”. Az intonáció változtatása is jórészt a hangmagasság változtatásával történik.

S akkor most jöjjenek a gépek!

Először – lazításképpen – hallgasd meg az eredeti nótát!

Az analóg hangtechnika lényegében nem tudott mit kezdeni a hangmagasság változtatásának problémájával; ha más volt a lejátszás sebessége, mint a felvételé, változott a hangmagasság is. Ez elég kínos volt pl. akkor, amikor elektronikusan rögzített tv-műsorból másoltak mozifilmet. A tv ugyanis 25 kép/s, a film 24 kép/s-mal dolgozik, ezért nemcsak a játékidő, hanem a hangmagasság is változott, ami igencsak zavarta az abszolút hallású nézőket. Abszolút halláson azt értjük, amikor referencia hang (pl. hangvilla) nélkül is meg tudja valaki mondani a hallott hang magasságát.

Persze, digitálisan is játszhatunk ilyet, pl. a már ismert, ingyenes Audacityben.

Az előbbi nótát letöltöttem, átalakítottam hangfilévé, betöltöttem a programba, és csak egy kis részt hagytam meg belőle.

Amikor a sebességet növeljük, ugyanannyi idő alatt több mintát játszik le a rendszer.

Legyen például a sebesség az eredeti másfélszerese! Az effektek (hatások) között találunk „Sebesség változtatása” (Change speed) cuccost is.

Ennek megjelenését követően a csúszkával beállítottam a sebességet.

A hullámforma időképen látható, hogy az időtartam rövidült.

Így szól:

Majd az eredetit felére lassítottam, ugyanúgy.

Ugyanannyi idő alatt kevesebb a minták száma, s valóban nőtt az időtartam annyira, hogy össze is kellett húzni az időskálát, különben nem fért a képernyőre.

Ez meg így szól:

A sebességet beállító panelen van egy szokatlan dolog, amelyet „Szabványos bakelit fordulat”-tal jelöltek. Ez arra utal, hogy a hagyományos analóg hanglemez digitalizása után lehet a felvételi fordulatszámot korrigálni.

Itt azonnal hozzáteszem, hogy a 33 1/3 és a 45 fordulat/perc sebességgel forgó, úgynevezett mikrobarázdás lemezek vinylből készültek, s csak a nagyon régi, 78 fordulat/perc-es gramofonlemezek között található bakelit is, de – kizárólag hazánkban – a népnyelv minden analóg korongot bakelitnek hív.

Ez a cucc tehát arra jó, hogy ha véletlenül a kezedbe kerül egy gramofonlemez, digitalizálhassad egy elterjedtebb lemezjátszóval is, mondjuk, 33 1/3-on, aztán visszaállíthasd úgy, ahogy az eredetileg szólt.

Én ilyen módon nem kockáztatnám a dolgot, mert a normál lemeznek is hívott régi nem szereti a mikrobarázdásnak is nevezett lemezhez való hangszedő tűjét, és a tű is károsodhat a normál lemeztől. De azért nézzük meg, mi is hallható ilyenkor! Először a 33 1/3-on lejátszott lemez szól:

Most pedig az eredeti sebességgel élvezheted „Danibá hozzászólásai”-nak egy részét 1943-ból.

A digitális technika lehetővé teszi azt is, hogy a tempó, a nóta időtartama megmaradjon, de a hangmagasság változzon. Ez angolul a „pitch control”. A magyar nyelvű Audacityben ezt az effektet is alkalmazhatjuk.

Többféle módon is beállítható a hangmagasság változtatása. Az általam választott négy félhangnyi emelés már igen durva, kicsit vacakol is a program.

A tempó is változtatható az Audacityben, a hangmagasság változása nélkül. Meghajtjuk a csajt 20%-kal, de csak a részlet második felétől, mert – miként egyébként a hangmagasság változtatást – ezt is lehet a nóta egy-egy részére alkalmazni. Esetünkben a sötétebb árnyalatú résztől.

A tempót – a felvétel időtartamát – nemcsak effekt céljából, hanem akkor is alkalmazzuk, ha egy-egy nóta vagy a teljes album túl hosszúra (ez a ritkább) vagy túl rövidre sikerült.

A tempóváltoztatás egyik gyakori módja, amikor a diszkóban két, eltérő tempójú nótát kell összekeverni. Mivel ezzel a problémával majd egyszer részletesebben is foglalkozunk, most csak két képet mutatok arról, hogy ez néhány kattintással megoldható a számítógépes diszkós szoftverekben.

Először a lejátszási listában szereplő egyik nótát betöltjük az egyik lejátszóba.

A másikat meg a másikba.

A két nóta tempója – ami esetünkben leütés/percben, bpm-ben van megadva - eltér egymástól. Az egyik 136,4; a másik 131,0.

Ha az „A” lejátszót vezérlőnek, masternek, a „B” lejátszót pedig vezéreltnek, slave-nek választjuk, az elektronika a „B” lejátszóban levő tempóját is az „A”-hoz igazítja.

Csak mondom, hogy régen ezt fülre és kézzel csináltuk. Csak mondom.