Tardos Péter, az 1982-ben írt, Magyarországon kiadott Rock Lexikonjában azt írta róluk, hogy nem a világ egyik legjobb, hanem kétségkívül a világ legjobb soul és funk zenét játszó zenekara. A 2000-es években ez a állítás még mindig valós, és miután azok a korok már elhaladtak a fejünk felett, ez a tény, az idők végezetéig igaz megmarad.
A soulmusic.hu több cikkében és biográfiai írásában is hivatkozunk egy eseményre. Ez az esemény, 1983. március 25-én történt. Ekkor volt ugyanis a kaliforniai Pasadenában, a Motown fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett gála. A teljes műsort rögzítette az NBC tv csatorna, mely még abban az évben, májusban, országos adásába tűzte a programot. Akkor már nem csak a helyszínen, a Civic Auditóriumban helyet foglaló több mint háromezer vendég láthatta a korszakalkotó produkciókat, hanem 34 millióan követték a két órás műsort. Itt mutatta be először a nagyközönségnek Michael Jackson a Billy Jean-t és itt debütált a híressé vált „moonwalker” táncával. Ezen az estén Smokey Robinson újra egyesítette a The Miracles-t, a The Temptations és a Four Tops együtt lépett színpadra, Marvin Gaye hosszú évek harca után itt békült ki Berry Gordy jr-l, Diana Ross tíz év után újra együtt énekelt a The Supremes lányokkal és újra együtt voltak a Jackson 5 fiúk is. A címben azt írtam, hogy a Motown megváltoztatta a Világot. Alapvetően nem is a Motown volt, az mely megváltoztatta azt, hanem azok, akik ott kezdték pályafutásukat és aratták legnagyobb sikereiket.
2008 márciusában az egyik kaliforniai zenei internetes szaklap, a Songfacts alapító újságírója, Carl Wiser meglátogatta Allee Willis-t különleges múzeumában. Az extravagáns kiállítás meglehetősen bizarr képet mutat a betérő látogató számára. A múzeum neve: Allee Willis Museum of the Kitsch, vagyis Allee Willis Giccs Múzeuma. Egyértelműen, nem a kiállított tárgyak érdekelték a riportert, hanem az alapító személye és főként történetei. A hölgy, aki a Boogie Wonderland és a September slágereket is írta: Allee Willis.
Sok zenészt tartanak ma divatos szóval élve „cool-nak”, ám igazán csak egyetlen Kool létezik, Robert „Kool” Bell basszusgitáros személyében. Testvérével, a kiváló szaxofon játékos Ronalddal több mint 50 évvel ezelőtt alakították meg a Kool and the Gang-t. Olyan nagy slágereket – nyugodtan mondhatjuk, hogy alapműveket – köszönhetünk nekik, mint a Hollywood swinging, a Jungle boogie, Ladies night, vagy a Celebration. Több mint 70 millió nagylemezt adtak el. Működésük fél évszázada alatt a trendek jöttek-mentek körülöttük, de ők maradtak. Szinte mindenféle zenei díj megtalálható a vitrinjükben. Olyan nagy sikerű filmek használták dalaikat, mint a Szombat esti láz vagy a Ponyvaregény.
Mi az a Diszkónika, melynek XXI. századi kiadása hétről-hétre megjelenik a soulmusic.hu oldalon? Mielőtt ezeket a sorokat gépbe pötyögtem, kezembe vettem a könyvet. A könyvet, melyet 30 ezernél többen vették a kezükbe a megjelenését követő egy évben... és azt gondolom, az eltelt több évtized alatt milliószor lapozták, sok-sok példányát rongyosra. Egy igazi sikertörténet volt az „átkosban”. Nagyon sokunkban nosztalgiát ébreszt. Talán ezért is lehet, hogy többször levesszük a polcról – mint más könyveket-, leporoljuk és nosztalgiázunk egy kicsit. Olvasása közben, egy letűnt kor emlékképei villannak elénk. Most nem nosztalgiázni szeretnék, csupán leírni mindazt, amiről gondolom, hogy érdekelhet másokat is. A XXI. századi Diszkónikáról, és annak szerzőjéről, Cs. Kádár Péterről.