• 1
  • 2

Cs.Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 100. Rutinos szűzlányok

Cs. Kádár Péter 1984-ben megjelent Diszkónika című könyvének az volt a célja, hogy szórakoztató módon, és olvasmányosan mutassa be a rockzene és a diszkó korabeli technikáját. Viszonylag könnyű dolga volt a szerzőnek, mert az eszközpark alig pár tucatnyi kütyüből állt, csupán összegezni kellett azokat az ismereteket, amelyek addig magyar nyelven csak elszórtan vagy sehogy nem jelentek meg.

 

A két évvel ezelőtt elkezdett, a XXI. századi Diszkónika című sorozat célja hasonló volt. Ám hamar kiderült, hogy az elmúlt több mint három évtizedben nemcsak a rockzene és a diszkózás szokásai, tartalma változott meg, hanem a műszaki megoldások is sokat fejlődtek, és a hallásunk tulajdonságait kutató pszichoakusztika is rengeteg olyan, a hallási észleléssel kapcsolatos eredményre jutott, ami indokolta, hogy a szerző jobban mélyedjen el abban, hogy mit és hogyan hallunk. Hiszen a látszólag legjobb műszaki paraméter sem mond semmit egy eszközről, ha a hangja torz, kellemetlen.

Cs. Kádár Péternek most sokkal nehezebb dolga volt, egyrészt azért, mert a legkorszerűbb ismeretek az interneten sem könnyen találhatók meg – angolul sem. Másrészt amiatt, mert a rengeteg információból ki kellett választania azokat, amelyek valóban értékesek.

A sorozatban leírt kísérleteket ő is elvégezte, egyszersmind igyekezett kedvet csinálni ahhoz, hogy az olvasó is kipróbálja, észleli-e a jelenségeket. A játékos módon elvégezhető kísérletekhez minden esetben ingyenes programokat ajánlott.

A sorozat természetesen folytatódik: a következő hónapokban először az elektronikus eszközökről – elektroncsövekről és felvezetőkről – lesz szó, majd a mikrofonokat és a hangszedőket veszi górcső alá olyan alaposan, hogy az olvasó könnyebben választhassa ki azokat az eszközöket, amelyek a céljainak – és sajnos, a pénztárcájának – a legmegfelelőbbek.

A szexuális hasonlatok most sem fognak hiányozni, hiszen a muzsikálás és a diszkózás is örömforrás, ha jól csináljuk.

rs1 

A szűzlánykór, más néven zöld betegség arról kapta a nevét, hogy tipikusan lányok és fiatal nők betegedtek meg, és a bőrük elzöldülése volt a leglátványosabb tünet. Sokáig úgy tartották, hogy az oka a beteljesületlen szerelem. Ennek megfelelő volt a gyógymód is: "Háljon férfival, ha megfogan, fel fog gyógyulni" – javasolták a 16. század közepén. A kór valójában vérszegénység volt. A vas- és vitaminhiány, továbbá az egyoldalú táplálkozás miatt sápadttá vált, és zöldes árnyalatot is fölvehetett a bőr. Megpróbálták csokietetéssel gyógyítani, azt hitték abban is van vas. Napjainkban már nem kell rettegni tőle, nagyon jó gyógyszerek vannak rá.

Hogy mi köze ennek a rockzene és a diszkó technikájához? Az égvilágon semmi, csak gondoltam, ha már eljutottunk idáig, akkor ünnepelni kéne, márpedig néhány ezer évvel ezelőtt szüzeket áldoztak föl ilyenkor. Ám nem vagyok ilyen kegyetlen, különben is, szüzeket találni manapság nem oly könnyű, a rutin meg amúgy is kialakul.

Meddig is jutottunk el? Ha a szóközöket is számoljuk, akkor mintegy egymillió leütésig, tehát ha ez a sorozat papír alapú könyv formájában is megjelenne, akkor ez az első kötet legalább kétszer olyan vastag volna, mint amilyen az eredeti Diszkónika volt. Vinyl lemezmelléklet helyett egy kétrétegű DVD tartalmazhatná az összes videót – feltéve, hogy a sokszorosítás jogát meg lehetne szerezni. A mai árakat figyelembe véve, úgy 30 ezer forintba kerülne egy-egy példány, reklámok nélkül. A Diszkónikában is voltak reklámok, sőt, hazánkban ez volt az első olyan műszaki ismeretterjesztő könyv, amiben reklámok is voltak, mert az ára nem mehetett 200 Ft fölé. A derék hatóság, a nem nagyon szép emlékű cenzúra hivatal, amit Kiadói Főigazgatóságnak hívtak, már csak az árba tudott belekötni, miután az összes akadályt legyőztük. Például, amikor arra hivatkozott, hogy nincs papír, szerzett az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó papírt, én meg megtanultam reklámot szervezni. Így lett annak idején 198 forint az ára. Egyébként ez 1984-ben baromi drága könyvnek számított, a terjesztők át se akarták venni. Nem hitték, hogy 30 ezret el lehet adni belőle.

Valójában persze arról volt szó, hogy az akkori döntnökök többsége számára a hosszú hajú fiúk és a miniszoknyás lányok megtestesítette rock-koncertek és diszkók az erkölcsi fertőt és a kulturális szennyet jelentették.

rs2

Az „angolszász kulturmocsok” nemcsak azért idegelte őket, mert hangos volt, hanem mert szövegeit tekintve túllépett azon a határon, ami az édeskés slágervilágot addig jellemezte.

Tüstént hozzáteszem, hogy a rockzene és a diszkó világa nemcsak nálunk ütközött ellenállásba, hanem néhány nagyváros kivételével szerte a világon. Sok esetben bántalmazták a másképp öltözködő, és főként másképp gondolkodó fiatalokat; volt, ahol a hadsereg speciális egységei meg is öltek közülük néhányat. Mert ez a zenei nyelv a békének, a vietnami háború elleni tiltakozásnak, a színesbőrűek jogai elismerésének, a szexuális felszabadulásnak és a szabadságnak a nyelve volt.


„- Nem tőled félnek. Attól, amit az eszükbe juttatsz.
- Rólam csak az olló jut eszükbe.
- A szabadság is…
- Na és? Mindig arról dumálnak.
- Hát ez az. De más szabadnak lenni, és más beszélni róla. Akit adnak-vesznek, az nem lehet szabad. De mondd a szemébe, rögtön nekilát gyilkolni, hogy megcáfoljon. Csak beszélnek az emberi szabadságról, de ha meglátnak egy szabad embert, beijednek.” (Szelíd motorosok)

Tegyük föl, hogy a XXI. századi diszkónika támogatásához is szervez valaki temérdek hirdetést – én még egyszer biztosan nem vállalom –, s akkor, mondjuk, le lehetne menni 18 ezer forintra.

Megvennéd?

A papír alapú, nagy példányszámú könyvek ideje lejárt, hacsak nem valami egészen különleges képzőművészeti albumról van szó, vagy kötelező olvasmányokról. Ha betérsz egy átlagos könyvesboltba, megdöbbensz, milyen gyér a technikai szemléletű ismeretterjesztő kiadványok választéka.

Akkor hát maradjunk a netes megjelenésnél mindaddig, amíg véletlenül az én kéglimben is nem rejt el valaki közel egymillió eurót, és emlékezz velem arra, mi minden volt ebben a száz részben!

Abból indultunk ki, hogy mit és hogyan is hallunk, és ez a kérdés az egész sorozaton végigvonult.

Nagyon sokat foglalkoztunk azzal is, hogy mit és hogyan mérünk az elektromosság, az akusztika, a pszichofizika és a pszichoakusztika világában.

Persze ahhoz, hogy legyen mit és mivel mérni, először a szabványokról és mértékrendszerekről, majd az akusztika olyan fogalmairól volt szó, mint a hang, a hangnyomás, a hangsebesség vagy a hangvisszaverődés. 

Megismerkedtünk a decibellel is, hogy aztán az elektromos alapáramkörökben is biztonsággal tudjunk számolgatni, nemcsak az akusztikában.

Ezt a mágneses jelenségek követték. 

Az analóg világból átléptünk a digitálisba – sávhatárolás, mintavétel, mintatartás, kvantálás, kódolás.

Majd végre elkezdtünk boncolni, fölfedeztük a fül részeit, azok szerepét és működését.

A legtöbbet a különböző hangok észlelésével foglalkoztunk, fölhasználva az idegtudomány és a hallás lélektanának legújabb eredményeit is. Bevallom, hogy az volt számomra a legnehezebb feladat, hogy „rendet tegyek” a különböző elméletek között, és csak azokat a kísérleteket fogadjam el, amit én magam is meg tudtam ismételni. Szerencsére, néhány magyar tudós segített ebben.

A fizikai jellemzők – a hangerő, a frekvencia, a spektrum, az időtartam, a hangforrás nagysága, az irány, a távolság – és a szubjektív érzetek – a hangosság, a hangszín, az érzékelt idő, a hangterjedelem, az irány- és távolságérzékelés – közötti összefüggések bemutatása során néhány effekteszközt is kipróbálhattál az ingyenes Audacity és a szintén ingyenes, de sokoldalúbb, ezért nehezebben is kezelhető Reaper segítségével.

Végül, mintegy összefoglalásként, a hangosságnormalizálás és -mérés, valamint a hangfilék tömörítésének eljárásait mutattam be.

Mondhatnánk tehát, hogy ez alatt a csaknem két év alatt majdnem minden alapfogalomról szó volt ahhoz, hogy a következő „kötetben” mindent elölről kezdjünk.

Terveim szerint sok-sok héten keresztül a „lánc” elejét, vagyis a mikrofonokat, a hangszedőket és a hangforrásokat vesszük sorra. Mivel a rockzenében és a diszkó muzsikájában már szinte minden hangszer föllelhető, ez is hosszú utazás lesz. Sok példát fogok idézni a források és a mikrofonok együttműködési lehetőségéről, vagyis a mikrofonozás trükkjeiről, és már most elárulom, hogy nem akkora köd ez, mint amekkora felhajtást némely hangmérnökök csinálnak körülötte. Az azonban sajnálatosan igaz, hogy a hangtechnika eszközei nagyon-nagyon drágák, ha valóban minőséget akarunk – még a garázsstúdiók felszerelése is több tízmillió forintba kerülhet. Ezt megelőzően az aktív elektronikai alkatrészeket mutatom be.

Igyekszem majd a jövőben is kellőképpen szórakoztatóvá tenni az egyes részeket, néhol majd ismétlésekkel is találkozol, mert igazán nem várhatom el tőled, hogy mindig elolvasd az előzményeket. Viszont gyakorta csak utalni fogok arra, hogy te ezt már úgyis tudod.

Ám most már tényleg ünnepeljünk!

rs3

Megjelent: 517 alkalommal