A nyitókép csak töredékét mutatja annak, hogy hányféle módon lehet mikrofonozni a zongorát. Egyszer én is mikrofonerdővel vettem körül a hangszert, még alulra is tettem egy mikrofont, mert kíváncsi voltam, mi szól onnan. Meg is kaptam a magamét. Aztán pár hónap múlva a tekintélyes amerikai szakmai folyóiratban, a Journal of the Audio Engineering Society-ben láttam egy fotót, alulról mikrofonozott zongival. A szöveg szerint ez rockzenei felvételek dögös basszusát segítheti. Te se fogadj szót senkinek, csak amit te is kipróbálsz, ha netán szembe rohan veled egy zongora, és mikrofonért kiált.

Az elmúlt évtizedekben a számítógépes méréstechnika segítségével fölgyorsultak azok a kutatások, amelyek az akusztikus hangszerek hangkeltésének, hangzása kialakulásának, fenntartásának, a hang elhalásának módját igyekeznek kideríteni. Azokat a fizikai – és esetleg egyéb – jelenségeket, amelyek következtében úgy szól a hangszer, ahogy szól. Ennek az az egyik oka, hogy az elektronikus szintetizátorok lényegesen szebben muzsikálnak, ha a hang létrejöttét, lefolyását fizikai paraméterek alapján utánozzák, mint ha magát a hangot.

Úgy tűnik, hogy a zongora, valamint a képző- és a fotóművészet elválaszthatatlanok egymástól. Ám a képek túlnyomó része nőt ábrázol a zongoránál. Még Renoir vagy Cezanne híres festményei is azt sugallják, hogy a zongorázás a nők dolga.

Noha egyes szövegváltozatokban a cica helyett más szó szerepel, nem holmi prűd álszemérmességből, hanem a cimbalom iránti tiszteletből választottam ezt a variációt. A modern, pedálos cimbalomra – ami a kordofon hangszerek családjában a citerafélék csoportjába tartozik, és két verővel püfölve szólaltatják meg –, ugyanis nagyon büszkék lehetünk, mi, magyarok. A nagyméretű pedálcimbalom az 1870-es években született meg a budapesti Schunda Vencel József hangszergyárában, s többek között idősebb és ifjabb Bohák Lajos fejlesztette tovább.

Legalábbis akkor ne, amikor akusztikus gitárt mikrofonozol. Sokadszorra ismétlem meg, hogy a hanglyukon nem, vagy csak igen kis amplitúdóval jön ki hang. A hanglyukkal szembe tehát nem érdemes a mikrofont főirányba tenni, mert élvezhetetlen lesz a felvétel vagy közvetítés.

A húros, vagyis kordofon hangszerek közül azokat, amelyeket pengetéssel szólaltatunk meg, pengetős hangszereknek nevezzük. Aha. Ne röhögj! Mert pl. a nagybőgőt gyakorta szólaltatjuk meg pengetéssel, mégis a vonósok családjába tartozik. A gitárt meg vonóval is hang kibocsátására lehet kényszeríteni, arról nem is szólva, hogy Jimi Hendrix néha ugrált a gitáron, a húrokat olykor az erősítőhöz dörgölte, s ha kedve tartotta, a fogaival vagy a könyökével játszott rajta. Akkor mitől is pengetősek a pengetős hangszerek? Attól, hogy többségüket pengetett megszólaltatásra szánják.